20 szöcske? Kihívás elfogadva!

Beszélgetés Rudics Boglárkával és Huszák Bélával

Vegyél fél liter sört, öntsd ki egy korsóba (vagy vázába, befőttes üvegbe – épp ami kéznél van), közben köszönd meg szépen a meghívást, idd meg a folyékony kenyeret egy szuszra, hívj meg három embert a játékba, akik, ha nem teljesítik a feladatot 24 óra alatt, fizetnek neked egy ládával a hűsítő nedűből, majd töltsd fel az „akciódról” készített videód a Facebook oldaladra. Ez a menete annak a népszerű játéknak, amely az elmúlt hónapokban elárasztotta az üzenő falakat. Ezt az „erőpróbát” gondolta át Rudics Boglárka és Huszák Béla, akik az alkoholizálás népszerűsítése helyett inkább a testmozgásra helyezték a hangsúlyt, méghozzá úgy, hogy barátaikat arra kérik, csináljanak meg 20 szöcskét (vagy másik nevén négy ütemű fekvőt) és annak felvételét osszák meg ismerőseikkel. Ennek apropóján beszélgettem velük az új próbáról és arról, hogy számukra mit jelent a testmozgás.

Az új kihívás kitalálói: Huszák Béla és Rudics Boglárka (Forrás: Internet)

Az új kihívás kitalálói: Huszák Béla és Rudics Boglárka (Forrás: Internet)

Rudics Boglárka (22) és Huszák Béla (21) több mint négy éve alkotnak egy párt. Mindketten zentaiak, de  Magyarországon végzik tanulmányaikat. Boglárka a budapesti Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának végzős hallgatója alapszakon. Versenyszerűen vízilabdázik a zentai csapatban és a szerbiai női válogatott tagja. Béla a szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar harmadéves hallgatója alapszakon, szintén testnevelést tanul, emellett Zentán és Szegeden is tart kézilabda edzéseket. A jövőben mindketten edzőként szeretnének dolgozni.

– Honnan jött az új kihívás ötlete és miért pont a szöcskére esett a választás?

Huszák Béla: – Engem is meghívtak az utóbbi időszak „közkedvelt” játékába, de én nem szerettem volna teljesíteni, mivel szerintem nem éppen egy jó példa a társadalomnak, ezért Bogival ketten kitaláltuk, hogy mi inkább a fitt életmódot támogatjuk egy újragondolt verseny keretében.

Rudics Boglárka: – Én fekvőtámaszt javasoltam, Béci ötlete volt, hogy csináljuk a szöcskét. Ez jobbnak tűnt az én ajánlatomnál, így ennél maradtunk.

A tökéletes szöcske “receptje”:

– Számotokra mennyire fontos a testmozgás?

R. B.: – Számomra nagyon. Az egész életutamat végigkísérte, és kíséri most is. A véremben van. Hat éven keresztül aktívan néptáncoltam, majd jött egy nagy váltás, és belekezdtem a vízilabdába, amit azóta sem hagytam abba. A középiskolát követően testnevelési egyetemre jelentkeztem, ahol most végzős hallgató vagyok alap szakon. Egyszóval: a testnevelés az életem.

H. B.: – Számomra is nélkülözhetetlen a testmozgás, mondhatjuk úgyis, hogy az életem szerves részét képezi már gyerekkorom óta. Nálam nem telhet el egy nap testmozgás nélkül, igyekszem mindig sportolni, mozogni valamit. A kézilabdaedzések mellett eljárok rögbizni, röplabdázni és futni is hetente, szóval nem tudom elképzelni az életem testmozgás nélkül.

Boglárka játék közben a franciaországi EB selejtezőn (Fotó: Eric Morelle)

Boglárka játék közben a franciaországi EB selejtezőn (Fotó: Eric Morelle)

– Vízilabda és kézilabda. Miért pont ezeket a sportágakat választottátok?

R. B.: – Erre nem tudok pontos választ adni, az élet így hozta. Barátok, barátnők kérésére próbáltam ki ezt a sportot, beleszerettem, és azóta is a rabja vagyok. Fontos számomra, hogy egy labdás sportról van szó. A labda egy hatalmas motiváció. Kevésbé élvezem a monoton sportokat, mint pl. a futást. Ez természetesen nem a futás ellen szól, mindössze számomra a vízilabda, a labda tud igazi örömet nyújtani sportolás közben.

H. B.: – Hogy miért a kézilabda? Ahogy Boginál is, nálam is kiemelkedő szerepe van a labdás csapatsportnak. A csapat egy olyan közeg, ahol életre szóló barátságokat találhat az ember. Együtt élünk át nehéz helyzeteket, amelyekkel közösen, együttes erővel kell megküzdenünk, és ez kialakítja a bizalmat a másik iránt, azt eredményezi, hogy nem csak a sportban, hanem későbbi életben is bármikor támaszkodhatunk egymásra. Egy időben amerikai fociztam és a vízilabdába is belekóstoltam már. Négy évvel ezelőtt mégis úgy döntöttem, hogy kézilabdázni fogok. Elhatározásom jónak bizonyult és azóta is a zentai csapatban játszom. Most már nem csak, mint játékos, hanem mint edző is kötődöm ehhez a sporthoz. A kézilabda egy olyan labdajáték, amely mindenki számára elérhető. Egyszerűen imádom!

Béla kihívása:

– Béla említette, hogy kipróbálta már a vízilabdát. Boglárka, te hogy állsz a kézilabdával?

R. B.: – Az egyetemen az órák keretében már volt lehetőségem közelebbről megismerni ezt a sportágat, és mondhatom, nagyon élveztem, és meg is szerettem. Amikor van rá lehetőség, Bécivel közösen is elmegyünk kapura dobálni egy kis hétvégi testmozgás gyanánt. Többször is megfordult a fejemben, hogy akár a zentai kézilabdázóknál, akár máshol kipróbáljam magam ebben a sportban is versenyszerűen. Életkoromnál fogva már biztosan nem lenne belőlem nagy játékos, de a cél nem is ez. Mindössze a mozgásforma szeretete vonz.

– Ahogy a mondás tartja: ép testben ép lélek. Számotokra mennyire igaz?

H. B.: – Számomra mindenféleképpen igaz. Amikor a vizsgáimra készülök és egy teljes nap telik el azzal, hogy csak tanultam és nem mozogtam, már rosszul érzem magam. Hiába tudom, hogy tanulnom kellene, mégis inkább elmegyek futni. Szerintem sok ember van még így ezzel, hogy fontos számára a napi szintű testmozgás. Egyetértek azzal, hogy a testi és lelki egyensúly a mozgásban keresendő. Természetesen más úton is el lehet érni, de a sportnak mégis nagy szerepe van benne.

R. B.: – Én is teljes mértékben egyezek ezzel a mondással. Mindenki megtapasztalhatja azt, hogy amikor egy fárasztó nap után hazaér az iskolából vagy a munkahelyéről, és beiktat 10, 30 vagy esetleg 60 perc testmozgást, az mennyire fel tudja frissíteni. Emiatt is nagyon szeretem ezt a közeget, ahol minden nap van alkalmam arra, hogy mozogjak. Úgy gondolom, ez is nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy eredményes tudjak lenni az élet bármely területén – ahogy a tanulmányaimban, úgy a sportban is.

Béla (13-as mezben) meccs közben (Forrás: Internet)

Béla (13-as mezben) meccs közben (Forrás: Internet)

The following two tabs change content below.
Göblös Nikoletta

Göblös Nikoletta

Anyukám születésem előtt a következő kijelentést tette: ,,Szőke hajú, kék szemű kislányt szeretnék!". Kívánsága 1991. március 20-án teljesült, amikor is megszülettem, így gyarapítva Zenta lakosságát. Az általános és középiskolát is drága szülővárosomban fejeztem be, 2012-ben azonban elszakadtam tőle, és megkezdtem újságírói tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Azóta igyekszem, hogy megismertessem írásaim és magam, elsősorban Vajdasággal, a többi pedig a jövő titka.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!