Rotterdamba vezet a Bizalom útja

30 еzer fiatalt várnak a Taizéi Közösség által szervezett újév körüli találkozóra

Amikor vallásos emberekkel beszélek, először vacillálok, hogy ők jobbak, többek, mások e, mint a hitében kevésbé megerősített avagy ateista populáció. Aztán néhány mondattal/gondolattal később rádöbbenek, hogy tényleg azok: boldogabbak. Megélik, átélik, s nem pedig túlélik a velük és körülöttük történő eseményeket. Aztán egyre halkabban és lassabban meg kedvesebben beszélek, és ha nem vigyázok, örök negatív énemet eltölti egy varázslatos élmény, egy hangulat: a remény. Szabó Lality Dórával, a szabadkai taizés csoport egyik koordinátorával is erről a reményről beszélgettem, a december 28-án esedékes Rotterdamba indulás kapcsán.

• Mi vár rátok az idei zarándoklaton?

– Az Európai Ifjúsági Találkozót a Taizéi Közösség idén Rotterdamban szervezi meg december 28-a és január 3-a között. Nagyjából 30 ezer fiatalt várnak a világ minden pontjáról. Ez a zarándoklat a Bizalom útja elnevezést kapta. A résztevevők helyi családoknál szállhatnak meg. Ezek a családok olyannyira nyitottak és befogadóak, hogy sokan közülük még saját lakáskulcsot is adnak vendégeiknek. Ez annak a felfogásnak köszönhető, hogy rosszat senki sem hozhat a házukba. Óriási élmény ezt a bizalmat megtapasztalni, érezni, hogy egy idegen holland család mekkora bizalommal van irántad. A Rotterdamban töltött napok alkalmával együtt imádkozhatunk és elmélkedhetünk a világ hívő fiataljaival.

taize 1• Kik vehetnek részt egy ilyen jellegű zarándoklatban? Miként készültök rá?

– Azt kell mondanom, hogy bárki. Elsősorban aktív katolikusok, de vannak természetesen a pravoszláv egyházhoz tartozó fiataljaink is. És persze nemegyszer volt már olyan is, hogy egy addig a vallással nem igazán foglalkozó fiatal a Taizében tapasztaltak után teljesen megváltozott. Az együtt töltött idő alatt meg tudta ismerni Taizé lelkületét, és elfogadta az ott hallottakat és látottakat, együtt imádkozott a testvérekkel és a külföldi fiatalokkal. Azt nem tudnám elmondani, hogy ez mi is pontosan, ezt át kell élni, érezni kell, megtapasztalni. Ami pedig a készülődést illeti: hetente tartunk csoporttalálkozókat. Ezek alkalmával a még „avatatlan tagoknak” van lehetőségük az ismerkedésre, beszélünk nekik a taizéi hangulatról, lelkületről. Általában arra törekszünk, hogy főként fiatalok jöjjenek. Ez azt jelenti, hogy 18–35 év közöttiek, de volt már 75 és 15 éves zarándokom is.

Az elmúlt 10 év során Poznań, Brüsszel, Genf, Zágráb, Milánó, Lisszabon, Hamburg, Budapest és Párizs volt a házigazda, idén pedig Rotterdamra került a sor, amely már a 33. Európai Ifjúsági Találkozó lesz a Taizéi Közösség szervezésében. A fiatalokra váró műhelybeszélgetések főbb témáit az az ún. „chilei levél” ihleti, amelyet Alois testvér, a Taizéi Közösség vezetője írt a latin-amerikai fiatalok december 8-а és 12-e között szervezett santiagói találkozóját követően. Következzen egy rövid idézet a levélből, amelyet minden évben a világ egyik legnehezebb helyzetű országából fogalmaz meg a taizei prior: „Bárcsak közösségeink, egyházközségeink, a fiatalok csoportjai még inkább a szív jóságának és a bizalomnak a helyeivé válnának! Olyan helyekké, ahol egymást befogadhatjuk, ahol szeretnénk megérteni és támogatni a másik embert, olyan helyekké, ahol figyelemmel fordulunk a gyengébbek felé, akik nem tartoznak saját, megszokott köreinkhez, akik szegényebbek, mint mi vagyunk.”

Еgy évig élt Taizében

A temerini Ökrös Edit jelenleg az Újvidéki Televízió munkatársa, korábban már 7-8 alkalommal járt Taizében, sőt egyéves önkéntes munkát is vállalt a franciaországi településen. December 28-án ő is Rotterdamba utazik.

• Milyen a hangulat Taizében, hogy „ragadtál” ott?
– Először csak nyaranta jártam oda, aztán ahogy egyre több időt töltöttem ott, rá kellett jönnöm, hogy ez az, amit én akarok, itt a helyem. A közösségi élet, amelyet teljes mértékben bensőséges hangulat ural, a világ minden tájáról érkező fiatalokkal való ismerkedés, eszmecsere lehetősége hihetetlen vonzó volt a számomra. Aztán egyszer csak úgy döntöttem, ott maradok. Mindenféle munkát végeztem: ha kellett, főztem, takarítottam, de a közösségi élet és egyéb programok, közös imádságok megszervezéséből is kivettem a részem.

• Hívő emberként hagytad el Szerbiát?
– Határozott igen a válaszom. De első néhány alkalommal a kíváncsiság volt az, ami motivált. Új emberek, jó társaság. Egy buliként éltem meg a zarándoklatokat. De hamar rájöttem, hogy mélyebb tartalommal bír egy-egy ilyen út. A taizéi hangulatot meg kell tapasztalni, ott úgy érzem magam, mintha egy másik világban lennék. Egy olyan világban, amely nagyon távol áll a valóságtól, mindentől, ami rossz vagy kellemetlen.

taize 2• És itthon találkoztál a valósággal?
– Nagyon nehéz volt hazajönni, vagyis inkább visszaszokni a valóságba. Nagyon elkedvetlenedtem. Itt senkinek nincs ideje a másikra, meg úgy egyáltalán semmire. Nincs időnk imádkozni, meghallgatni a barátaink problémáit, odafigyelni a gyengébbekre, vagy csak csöndben elmélkedni. Taizében mintha nem lenne idő, ott minden könnyű, nincsenek problémák, vagy ha mégis, akkor tízen rohannak a segítségedre, és egy-kettő megoldjuk együtt a gondokat.

• Mit vársz a rotterdami úttól? Mit jelent számodra a bizalom?
– Sok nagyvárosban jártam már. Brüsszel, Genf, Párizs mind gazdag városok, de gyakran ránk van szükségük az ott élőknek ahhoz, hogy nyissanak. Rá kell ébresztenünk az embereket arra, hogy a bizalomzarándoklatok alkalmával minél befogadóbbak legyenek, hogy tegyék félre a mindennapjaikat, és néhány napig legyenek igazán emberségesek. Sok a zárkózott ember, úgy gondolom, ha ők beengednek „idegen”, de azonos elvek szerint gondolkodó fiatalokat a házukba, akkor bizalomról beszélhetünk. Tapasztalatból tudom, hogy azok a csoportok, amelyek már most Rotterdamban szervezik az év végi programot, óriási munkát végeznek. És ez a munka nem más, mint a bizalom kiépítése.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010. 12. 23.

The following two tabs change content below.
Balog Anikó

Balog Anikó

Szabadkán születtem, itt is élek. Tanító vagyok. Szerencsés, mert taníthatok is. Kb. 10 évvel ezelőtt sétáltam be a Szabadkai Rádió épületébe, kisebb nagyobb megszakításokkal, azóta foglalkozom írással, újságírással.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!