Azért is járunk az Ördögkatlan Fesztiválra, mert színes. Igazi kavalkád: zene, film, színház, irodalom, képzőművészet, alkotás, játék. Mindenki megtalálja a magához valót. Különcök vagyunk, de egyformák is: mindenki jó, befogadó és nyitott.
Aztán azért is járunk oda, mert sok ott a jó ember. Olyanok, akiket ismerünk, és akikkel ott ismerkedtünk/ismerkedünk meg. Mert a kitalált, előre elképzelt, eltervezett „programúthoz” mindig találunk megfelelő társakat. A Katlanon sosem maradunk egyedül.
Lapozzunk a képek között, idézzük fel a pillanatokat. Aki ott volt, azért hogy újraélje, aki nem, azért hogy sajnálkozzon és szíve szakadjon meg, miről maradt le. (…és hogy jövőre csatlakozzon.)
Megérkezés-pillanatok. Kovács udvarház. Mediawave. Hová máshová is érkeztünk volna? Miért is ide? Miért is szeretjük ennyire? …mert Jenő. Hartyándi Jenőnek szól a köszönet, aki a komáromi Mediawave fesztivál lelke, és nyaranta Kisharsányba hozza a majálisi hangulatot. (A fotón tipikus fesztiválozók, hagyományos mediawave-katlan mosollyal: Fazekas Kinga, Antal Csilla és Szerda Zsófi.)
A Grencsó Ifjúsági Szabadcsapat zárókoncertjével meg is kaptuk a (számunkra) fesztiválindító löketet.
A Katlanból kihagyhatatlan a Budapest Bár, a Budapest Bárból Kollár-Klemencz László. Kollár-Klemencztől elválaszthatatlan a Kistehén és akkor ezt is elvittük magunkkal.
Tombolt a fiatal, megörült, megőrült egy másik korosztály is. Nagyharsányban a nagyszínpadon a Budapest Bár vendége Bangó Margit volt.
A vajdasági leányok, akik az első sorokban üdvözölték és ünnepelték a Budapest Bár koncertjét. Akik énekelték, táncolták és nagyon élvezték a zenét. És fülig érő mosollyal örültek minden dalnak.
Budapest Bár. Énekeltek: Németh Juci, Rutkai Bori, Bangó Margit, Mező Misi, Kollár-Klemencz László, Frenk. A hangszereket bűvölték: Farkas Mihály, Farkas Róbert, Ökrös Károly, Farkas Richárd, Kisvári Ferenc. Becsomagoltuk, eltettük, elmentettük. Talán kitart egy évig.
Színház is volt a fesztiválon. A katlanban. Nem is akármilyen társulatok, nem is akármilyen előadásokkal. Ám erősen beleszólt egy-egy előadás-élménybe a napszak, a hőmérséklet, a tömeg, a vízhiány, az előző este alvásmennyisége, -kényelme és elfogyasztott alkoholmennyisége. Pintér Béla és Társulata: A soha vissza nem térő. Palkonya, Mokos Pincészet. Lehet róla vitatkozni.
Cirque du Platzak. Minden, ami cirkusz. Sőt, attól sokkal több. Klasszikus és modern cirkuszi elemek, klezmer és punk, harsány és nyers, humor és tragédia, interaktivitás, meghökkentés, ami egyben természetes is… Hát rég volt már ilyen élményben részem. Még, még… köszi. POP-CORE.
Cirque du Platzak: Kermiz (NL). Kisharsány, Szirényi-kert, délutáni napsütés.
És még egy kis színház, amiről nem vitatkozok senkivel, hogy jó volt vagy sem. Számomra egyértelmű a válasz. Egy tornateremben is lehet tökéletes körülményeket teremteni. Itt minden lehetséges. Nincs, aki nem fér be, aki nem fér el a másik nyakában. A színházi fesztiválok követhetnék a katlan-példát, tanulhatnának tőlük. Vádli-Füge-Szkéné: I. Erzsébet. Rendező: Szikszai Rémusz. Hihetetlen színészek, egytől-egyig fantasztikus alakítások. (Én meg aztán nagyon ritkán mondok ilyet, szóval jó is, hogy felírtam. Bár elfelejteni nem fogom.) A fotón Fodor Tamás és Kaszás Gergő.
S ha már I. Erzsébet, akkor Nagypál Gáborról (és alakításáról) se feledkezzünk meg!
Véletlenül/tervezetlenül is lehet jó programba csöppenni. A Vylyan terasz „csoda-kirakatában” Keresztury Tibort és Víg Mihályt hallgatni nem volt véletlen.
Slam slam slam! Jöttek a fiúk, vagányak voltak, odatették magukat, úgy, ahogy kell, ahogy vártuk. Megmondták – jól megmondták. Mi gondolkodtunk, felismertünk, nevettünk – keservesen is. Pion István, Tengler Gergely, Csider István Zoltán, Simon Márton, Kövér András „Kövi”. Éljen a slam! Éljen, hogy Vajdaságban is mozdul a slam!
És akik, ha nem napi egyszer, akkor kétszer(!) zenéltek a Katlanon!!! Mindenhol ott voltak, ők nyitották, ők zárták: ők a Wombo Orchestra, az őrült franciák.
És az idén, ahol a Wombo hangszerekkel megjelent, pipát gyújtottak és elhúzták a kedvenc Besh O Drom számukat. Sejtettük, éreztük, reméltük, hogy majd együtt is halljuk őket!
A Both műhely bemutatója ismét elkápráztatott. A Roma és Tibeti Progresszív zenei műhely produkciója transzcendentális élményt nyújtott sokunk számára, semmivel nem lehet (és nem is szabad) összehasonlítani. Nem túlzok. De tényleg nem.
Ahol nyitottuk, ott zártuk. Ha nem is minden estet, de a fesztivál végét egy baráti öleléssel igen.
… és amiről nincs fotóm: katlanfutás. Igen, fesztivál volt, hőség, 40 fok, d.e. 11 óra, de mi nekivágtunk. Futottunk. Azért, mert… ez is a fesztiválhoz tartozik, nem csak zene és mulatság van. Mondtam, hogy mindenki megtalálja a saját programjait. És mert… mi sem vagyunk normálisak.
8. Ördögkatlan Fesztivál (augusztus 4–8.)
Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya, Beremend, Vylyan Terasz
Fotók: Kovács V. Sára
Kovács V. Sára
Legutóbbi írásai: Kovács V. Sára (összes)
- „Olyan szép vagy, olyan szépen öregszel” - 2017-03-08
- Határtalan fesztivál - 2016-11-08
- Felelősnek érzem magam a Földünkért - 2016-04-21
- Mivel etesd a dánokat Magyarországon? - 2016-01-11
- Valami bűzlik a dán farmon - 2015-11-30
Srb
Eng