A diáktüntetések elemzése Losoncz Márk fiatal filozófussal

A csereérték logikája és a tudás

blok6Blokádok, plénumok (diákülések), tüntetések – ezek a kifejezések jönnek szembe a kicsit is tájékozódó fiatalokkal hónapok óta mindenütt. Valami történik. A közvéleményhez azonban az információk alig vagy csak részben jutnak el. Az egyetemisták tiltakoznak az abszolvensi időszak megszűnése és a rangsorolás ellen, követelik, hogy a tanév alatt összegyűjtött 48 pont elég legyen az állami költségre iratkozáshoz, ahogy azt is, hogy a tandíj három minimálbér összegénél ne lehessen több. Losoncz Márk, aki a Bölcsészettudományi Kar doktori tanulmányainak hallgatója filozófia szakon, követte az eseményeket, így őt kerestük meg, hogy világítsa meg a mozgalom azon részleteit, amelyekkel kapcsolatban túl sok a köd. A közvéleményben gyökeret vert például az a felfogás, hogy ez a rossz tanulók lázadása. Ezzel a sztereotípiával kezdtük a kérdezősködést.

A kép jobb oldalán: Losoncz Márk

A kép jobb oldalán: Losoncz Márk

– Talán van köztük néhány olyan is, de valójában egészen másról van szó. Az esélyegyenlőség, a közjavakhoz való hozzáférés kérdése általános társadalmi jelentőséggel bír. „Rossz tanulókról” beszélni nem csupán egy világméretű törekvés valódi megértésének elmulasztása, hanem egy veszélyes ideologikus kijelentés, amely már eleve hitelét akarja rontani a társadalmi egyenlőtlenség bírálatának. Mellesleg, a belgrádi diákmozgalomban kiemelkedően fontos szerepet betöltő Vuk Vukovićról, aki ellen az ottani Bölcsészettudományi Kar eljárást kezdeményezett, kiderült, hogy a kar legjobb diákjainak egyike, kilenc feletti tanulmányi átlaggal.

blok5

Ez csupán egy példa, de mutatja, hogy mennyire elégtelen a pusztán személyeskedő, moralizáló elemzés. Sokak számára érthetetlen, hogy honnan bukkant elő a diákmozgalom. Szerintem sokkal inkább azon kellene csodálkozni, hogy miért vált ilyen későn intenzívvé. A régiót tekintve is késésben vagyunk: Horvátországban 2009-ben kilenc városban vettek blokád alá húsz kart. Módszereiket világszerte mintaértékűnek tekintik, könyvük, a Blokadna kuharica, angolul és németül is olvasható. Ami az okokat illeti: a neoliberális világrend, a későkapitalizmus, amelyben már mindenen a csereérték logikája uralkodik, az oktatásra is rányomja a bélyegét. Nyugaton már könyvtárnyi kritikai elemzés született arról, hogy mindez miképpen teszi tönkre a tanárokat, a kutatást is. De összpontosítsunk a diákokra. Egy ideig volt ingyenes oktatás, most nincs, vagy legalábbis eltűnőben van. Miért? Mi történik? Ez a legfontosabb kérdés, ami oda vezet, hogy miért tűnnek el a jóléti állam (illetve kelet-európai változatának) utolsó nyomai is. Ez nem csak az oktatásügy kérdése. Horvátországban egész társadalmi mozgalom lett ebből, az egyetemista- után gyorsan létrejött a munkásplénum és a mezőgazdasági plénum is. Lehetetlen úgy foglalkozni ezzel a problémával, hogy ne váljon globálisan rendszerkritikussá, az oktatásügy nehézségeit csak egy tágabb távlat felől tekintve lehet megérteni. És nagyon fontos, hogy a diákmozgalom voltaképpeni célja a mindenki számára ingyenesen hozzáférhető egyetemi oktatás kiküzdése.

blok3

• Egyetemi tüntetések már régebben is előfordultak.

– Ami most folyik, az általános. Santiagótól Moszkváig, Kaliforniától Ausztráliáig húzódnak a küzdelmek, évek óta zajlanak. Tüntetések, persze, mindig voltak, de a kiérlelt és folytonos formák, a blokád és a plénum, csak nemrégiben bukkantak fel (noha blokád már 2006-ban is előfordult Belgrádban, csak kevesen tudnak róla; a horvátországi mozgalom részben erre a tapasztalatra építkezett). Nem egy pusztán panaszkodó felvonulás ez, hanem öntudatos, kritikai elemzésekre támaszkodó, szisztematikus és hatékony társadalmi nyomásgyakorlás. Jugoszlávia utódállamainak diákjait ez az ügy összekovácsolta; és ez nem merült ki a történések internetes lájkolásában – az újvidéki plénum egyik moderátora például egy

horvátországi lány volt, míg Belgrádban szlovén és horvát diákok sora vett részt a vitákon, illetve az alternatív rendezvényeken. A széthullás óta először történik meg, hogy egy tisztán alulról szervezkedő mozgalom köti össze a térség lakóit. Erre a generációra érdemes odafigyelni. És közben folyamatosan érkeznek a hírek: plénum Banja Lukában, tüntetések Podgoricában több ezer résztvevővel, diákmozgalom Macedóniában.

• Az az érzésem, hogy a hazai társadalom elégedetlensége is tetőzik. Van összefüggés?

– Van összefüggés, de ez is egy globális történet része. A kapitalizmusnak 1989-től 1999-ig nem volt hatékony ellenkultúrája, ellentársadalma, és ez egyedülálló volt ennek a gazdasági rendszernek a történetében. Aztán ’99-től megjelentek a hatalmas tömegeket megmozgató antiglobalizációs tüntetések, amelyek azonban szervezetlenek voltak, elméleti hátterüket tekintve pedig zavarosak. Megmaradtak egy karneválszerű gyülekezésnek, vagy éppen terméketlenül erőszakosak voltak. A lázadásnak ez a szakasza, érthető módon, többé-kevésbé véget ért. A lázadás mostani szakasza már valóban rendszerkritikai jelleget ölt és egyre szervezetebbé válik. Társadalmi formák ellen irányul, és nem csak néhány intézmény megpuhításán töri a fejét. A rendszerkritikai elmélet pedig virágzik és hatalmas közönsége van. Ma már nem elképzelhetetlen egy tüntetésre készülő lány, amint otthon még David Harvey vagy mondjuk Fredrick Jameson könyveit lapozgatja. A kortárs kritikai gondolkodás errefelé is kezd megkerülhetetlen lenni, és ez különösen érvényes a fiatalabb generációk számára; az elmúlt években ezt tapasztaltam Ljubljanában, Zágrábban és Belgrádban is… Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a diákmozgalom világméretű, a nemzetközi összefogásnak jelentős szerepe van benne. Ezért nem hiszem, hogy ezt Szerbia helyzetéből kellene eredeztetni, hiszen ez történik Londonban és New Yorkban is – mindenhol. Sőt, mivel a szerb oktatási rendszer késésben van, nálunk még nem is a legszörnyűbb a helyzet, legalábbis ami a bajok szerkezetét illeti.

blok2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A diáklázadások gócpontjai általában a bölcsészettudományi karok.

– Belgrádban a szociológia tanszék hallgatói voltak nagyon fontos szereplők, nálunk talán inkább a filozófia tanszék hallgatói. Ez nem véletlen, és máshol is volt hasonló irányulás. A bölcsészek ugyanis többnyire úgy iratkoznak be az egyetemre, hogy nem kívánnak hasznos tagjai lenni a neoliberális rendszernek. Hogyan segíthetné a későkapitalizmus termelékenységét egy klasszika-filológus vagy egy filozófus? Nyugaton ezeket a tanszékeket, a régi humanista bölcsészkar-típusokat sok helyütt le is építik. A nyelvek természetesen megmaradnak, hiszen a munkaerő skilljeihez járulnak hozzá. A menedzsment tanszékek (sőt, egyetemek) viszont egyenesen megszaporodtak, mert a hatékony munkaszervezéssel foglalkoznak. Hasonlóképpen terjednek a posztmodern identitáskultúrának megfelelő tanszékek (tárgyaik: a nemiség, a szexuális identitás, valamely rassz, valamely etnikum…). Mi ebbe még nem léptünk bele ilyen mértékben. A bölcsész (és mellette Belgrádban: a filológus) azért áll a diáklázadások középpontjában, mert nem tud és/vagy nem akar beilleszkedni ebbe a rendszerbe. Az ilyen diákok egyébként is nagyobb valószínűséggel találkoznak társadalomkritikai gondolatokkal. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy csupán egy „bölcsészproblémáról” lenne szó. Az esélyegyenlőség hiánya mindenkit érint, a közjavakhoz való hozzáférés kérdése közös gondunk.

• Belgrádban járva a bölcsészkar platóján láttam, hogy egy szoborra a V mint Vérbosszú című film főhősének maszkját pingálták. Ez a film az anarchista elméletet a végtelenségig lebutítva tálalja, és az jutott eszembe, hogy az, aki ezt a filmet komolyan vette, mennyire érti egyáltalán a problémát…

– Nem láttam a filmet, csak azt tudom állítani, hogy a diákmozgalmak meglepően tudatosak. Érdemes beleolvasni az elmúlt hetek során keletkezett elemző szövegek tengerébe vagy az egyes plénumok által megfogalmazott követelésekbe: ezek kifejezetten minőségi szövegek. Egyébként, a szélsőbaloldaliság vádja kezdettől fogva kíséri a tüntetőket; ez a stigmatizálás, az ellehetetlenítés módszere. Belgrádban szélsőséges kisebbségnek titulálták a bölcsészkar blokádjában részt vevőket (annak ellenére, hogy másfél nap alatt ezernél több aláírás jött össze – a karon tanuló diákok aláírásai). A blokád harmadik hetében a dékán asszony azt nyilatkozta, hogy találkozott a diákokkal, és megdöbbentő volt látnia, hogy ezek nem is anarchisták, hanem tényleg diákok… Ezzel még inkább köznevetség tárgya lett. Sok a túlzás is az eseményekkel kapcsolatban. A plénumra is rásütötték, hogy anarchista vagy jakobinus forma. Valójában ez egy politikailag semleges alakzat. A svájci közvetlen demokráciát ki nevezné anarchizmusnak? A diáküléseknek vannak ugyan egyenlősítő tendenciái, hiszen mindenki felszólalhat, és használata a diákparlamentek által megtestesített képviseleti demokrácia hiányosságainak bírálatát is jelenti, de ettől még nem radikálisan baloldali. A követelések, amiket a diákok támasztanak, szintén szerényebbek, mint amilyennek be akarják őket állítani. A tandíj csökkentését követelik háromhavi minibálbér összegére? Esélyegyenlőségről beszélnek, és nosztalgiával tekintenek a jóléti államra? Ezek nagyon mérsékelt gondolatok. Másrészt pedig egy teljesen konzervatív szellemiségű polgár is érvelhet amellett, hogy az államnak is érdekében áll, hogy a munkaerőpiacon minél több képzett ember legyen jelen. Szerbiában világviszonylatban nagyon keveset költenek az oktatásra, hosszú távon ez különösen veszélyes.

blok 9

• Vannak keményebb ellenlépések is. A belgrádi blokád diákjaira feszítővassal támadtak.

– És érdekes, hogy ez egy nappal azután történt, hogy a rektor kijelentette, hogy a Marks21 nevű szervezet van a diákmozgalom hátterében. A fasisztákat nem érdekelte, hogy mi történik az egyetemen, amíg el nem hangzott a vád, hogy a blokád mögött egy radikális baloldali szervezet áll. A rektor részéről ez remek fogás volt. De vannak más módszerek is: az elhallgatás, például. A hírportálokon figyelemmel kísérhettük, miként vakarta meg Novak Đoković bal füle tövét, míg a diáktüntetések alulreprezentáltak voltak. Az újvidéki eseményekkel kapcsolatban pedig olyan újságcikket is találtam, amiben nem sikerült egyetlen igaz mondatot sem föllelnem.

• Az újvidéki plénumok hogyan folytak le?

– Három plénum volt. Az első, ami a CK13-ban zajlott le, biztató volt, ám már azon is sok időt vett el a diákparlament négy képviselőjével folytatott terméketlen vita. Nagyjából mégis működött. A második, ami a Bölcsészettudományi Karon volt (a diákok az egy órán át tartó nyomásgyakorlásuknak köszönhetően jutottak be az épületbe), fél kettőtől ötig tartott, de legfeljebb négy és háromnegyed öt között volt valóban építő jellegű. Az agresszív bekiabálások, az érvelésre, vitatkozásra való képtelenség ellehetetlenítették. Nagy fegyelmet kíván ez a közvetlen demokráciaként működő forma. Már a plénum formájáról is a plénum határoz, a döntéshozatal mikéntjéről is döntenek. A második plénumon megtörtént az is, hogy Mate Kapovićot, az egyik blok1horvátországi vendéget felszólalása közben leordították, hogy „szerbül beszélj!”. A harmadik plénumon, a hírek szerint, már fasiszta csoportok is jelen voltak, akik a diákparlament képviselőivel karöltve tönkretették az eseményt. Folyt a montenegróiak, a horvátok nemzeti alapú leszólása, a plénum híveit pedig megfenyegették… Belgrádban a plénumok egészen máshogyan néztek ki.

• Hol tart most a blokád?

– Belgrádban, ahogyan a diákok fogalmaznak, befagyasztották a blokádot. Plénumok továbbra is vannak, és egy terem még mindig blokád alatt van. Őrök vigyáznak rá, alternatív előadásokat tartanak. Itt, Újvidéken munkacsoportok vannak, amelyek azon dolgoznak, hogy a diákok jobban megértsék, miről szól ez az egész. Hogy értsék a követeléseket, a formákat. Úgy hallom, hogy kiadványaik lesznek, és elképzelhetők nyilvános előadások is.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.11.28. 

Lénárd Róbert

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!