A jókedv alapkövetelmény

Miből van a néptáncosok lelke? – Utasi Pétert faggattuk

pepe 1A 26 éves kishegyesi fiatalember régóta a néptánc elkötelezett híve. A helyi Rizgetős néptáncegyüttes, valamint a topolyai Cirkalom társulat tagja. Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken néptánckörökben mindenki tudja, ki is az a Pepe. Nem csoda, hiszen óvodáskora óta benne van a mozgalomban, még a becenevét is ettől a közösségtől kapta.

 – A családodban úttörőnek számítasz, vagy már az elődeid is foglalkoztak folklórral?

– A nagyszüleimről találtam egy régi fotót 1932-ből, amelyen a kishegyesi tánccsoport tagjaiként népviseletben vannak. Nagyapámnak is volt kemény szárú csizmája, priccses nadrágja és alázata a néptánc iránt. Mindig nótázott, és igazi mókamester volt. Ha úgy nézzük, a néptánchoz a jókedv alapkövetelmény. Sajnos sok tapasztalatot nem cserélhettem velük. Nem tudták elmesélni, hogy hogyan zajlottak az akkori táncok, mulatságok.

– Az első lépésként a gyermekjátékok szolgáltak a néptánc felé vezető úton. Mesélj a kezdetekről!

– 6-7 éves koromban kezdtem ismerkedni a néptánccal, ugrós táncokat oktattak nekünk és a mozgáskultúránkat fejlesztették. Az áttörés az általános iskola 5. osztályának idejére tehető, amikor a topolyai Művelődési Ház szakemberei kezdtek el a csoportunkkal foglalkozni. Kisimre Árpád és Kisimre Szerda Anna addigra már mélyen „elásták” magukat a néptáncban, mai napig nevelnek rengeteg gyermekcsoportot, és idősebbeket is tanítanak. Tőlük kaptuk a legnagyobb adag penicillint, igyekeztek belénk nevelni a néptánc iránti szeretetet, alázatot. A KMV-ken már magunkra voltunk utalva. Filmekből válogattunk mozdulatokat, táborokban cseréltünk tapasztalatot a korunkbeliekkel, és kis idő után megnyílt a határ is előttünk.

A képen jobbról: Utasi Péter

A képen jobbról: Utasi Péter

– A néptánccal sok kapu megnyílt előtted. A helyek különbözőek, de az eszme mindenhol egységes. Hogy tekintesz vissza a folklórral kapcsolatos élményeidre? Van-e legkedvesebb élmény, vagy a maga módján mindegyik kedves számodra?

– Minden helyen ismert tapasztalatok tárulnak eléd új emberekkel. A szerkezeti felépítés mindenhol egységes, azért is hívják táncrendnek, mert minden táncháznak van egy meghatározott rendje. A különbségeket a helyszín befogadóképessége nyújtja, mert nem mindegy, hogy egy Mecsek környéki kis falu presszóját táncoljátok, mulatjátok szét, vagy a pesti Gödörben, Magyarország egyik legnagyobb kulturális, művészeti találkozóhelyén megjelenik ezer táncos. De attól függetlenül mindkét helyszínnek megvan a maga varázsa.

– Meglátásom szerint a néptáncnak rendkívüli személyiségfejlesztő és közösségformáló ereje van. Táncoktatóként és pályakezdő tanárként látod az osztályban, a csoportban a gyerekek közötti különbségeket?

– A néptáncos közösségben nevelkedett gyerekek sokkal találékonyabbak, kommunikatívabbak, és a kreatív képességeiket is folyamatosan fejlesztik. A gyermekkori mozgáskoordináció kialakítása hozzájárul a kiegyensúlyozottsághoz úgy fizikai, mint szellemi értelemben, és ez meggátolja a zárkózottságot is. Csoporton belül emberi kapcsolatok, érzések, feltétel nélküli segítségek alakulnak ki. A táncos utódok privilégiuma pedig a 20-25 nevelőszülő, attól függően, hogy hány tagja van az adott tánccsoportnak.

pepe2

TUDATOSAN KITERVELT ASSZIMILÁCIÓ

– A mai kishegyesi fiatalság körében mennyire populáris a néptánc?

– Azt kell mondjam, hogy az embereknek újra kell tanítani ezt a népi kultúrát, mert sajnos az elmúlt 50 év történelme során kitörlődött a néphagyományok iránti nagyobb igény. Gyönyörűen kitalált folyamat volt ez, egy tudatosan kitervelt asszimiláció. Kishegyesen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a néptánc iránt. Egy új csoport indítása van folyamatban. A héten megtartottuk az első próbát, elég sokan részt vettek rajta. Részletekről még nem tudok beszámolni, csak annyi a biztos, hogy Patyarek Orsolya és én oktatnánk az elsőstől a harmadikosig terjedő korosztályú kisiskolásokat. Már működő gyermekcsoportok a Garagulya és a Krajcárka. Kishegyesen, a felnőttcsoportot is beleértve, megközelítőleg 120 ember néptáncol.

– Véleményed szerint elég színvonalas a néphagyományok művelése ma a Vajdaságban?

– Azt gondolom, hogy kiváló szakemberek képezték ki magukat Magyarországon, és részben az ő tanításuknak köszönhetően értük el e téren a Vajdaságban a mai magas színvonalat. A tánccsoportok között megvan a potenciálkülönbség, ami feszültséget szül, ez pedig magával vonzza a történést, azt, hogy a táncosok fejlesztik magukat. Ügyelni kellene azonban arra, hogy hozzáértők jussanak el a Vajdaság azon településeire is, ahol ezek a megfelelő szakemberek hiányoznak.

– A mai generációkat behálózták a közösségi portálok. Mit gondolsz, hogyan lehetne tágítani ezt a (nem minden esetben) beszűkült érdeklődési kört?

– A néptánccal járó legcsodálatosabb dolog – a kívülállók számára – a rengeteg utazás. Nekem személy szerint kétévente útlevelet kell cserélnem. De ami ennél sokkal többet ér, hogy az új környezet bemutatja saját népi kultúráját, közösségi életét, ahol még nincs is annyira a levegőben a lájk. Megtapasztalja az ember, hogy mennyivel jobb érzés társasággal elnótázgatni egész este, mint hogy a Facebookon megosztja az aznap vele történteket. A közös beszélgetés, éneklés, munka, szórakozás egész más értéket képvisel. Megfigyelhető a mai csoportokon, hogy milyen erős közösségek alakulnak ki, akár bepillantunk egy kishegyesi, zentai, adai, topolyai stb. néptáncközösségbe. Véleményem szerint csakis jó szakemberek tudják növelni a néptánc iránti igényt, és, mint mondtam, hozzáértőkből nincs hiány, ezért bizakodó vagyok e téren.pepe6

– A kezdetek óta néptáncolsz. Soha sem merült fel benned, hogy esetleg pihenteted rövidebb, illetve hosszabb időre a táncot?

– A tánc tesz boldoggá, a végsőkig kitartok mellette. Szeretem, ahogy csorog rólam az izzadság próba közben. Szeretem, ahogy feszülnek az izmaim, és szeretem a közönséget is szórakoztatni. A szórakoztatás esetében már a kultúra intézményesítéséről beszélhetünk, amikor a színpadi előadó és a nézőközönség között kommunikáció alakul ki. A tánccal is üzenetet szeretnénk közvetíteni, és a táncos igyekszik megértetni ezt az üzenetet a közönséggel. Erre a szintre csak hosszú évek után jut el az ember, hiszen ez már feladat, elkötelezettség.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.10.02.

Szabó Andrea 

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!