A Kárpátok kapui közt – Egy 32 napos gyalogút élménybeszámolója

Az idén nyáron belélegzett európaiság, kozmopolita életérzés mellett a vándorlás, szóval a saját szervezésű utazás szeretete is fölerősödött bennem. Ezzel kapcsolatos tapasztalataimról mégsem írok most. Inkább valaki máséról, akiről ezek az adatok derültek ki bemutatkozásából: Hodossy Péter, harminchárom éves, huszonkilenc éve cukorbeteg, tíz éve maratonfutó, ami által tizenhat országban járt már, erős nemzeti öntudatú felvidéki fiatal benzinkutas.

hod 6

Ezek az identitásrétegek csak körvonalazzák bemutatkozásának fő témáját. Azt, hogy öccsével, Hodossy Tamással miért döntöttek úgy, hogy Hodosból, a nagyszüleik sírjától elgyalogolnak a csíksomlyói búcsúra. Ugyanis ez történt 2010-ben. Ezt én azért tudom, mert 2011. október hetedikén Péter Újvidékre jött, hogy vasárnap részt vegyen az újvidéki maratonon. Mivel két nappal előbb érkezett, volt olyan kedves, és az újvidéki Tudósklubban egy képekkel illusztrált előadást tartott zarándoklatukról. Mivel itt rajtam kívül nem sokan (szám szerint hatan) hallották ezt a történetet, röviden összefoglalva tolmácsolom ezt a testvéri sétát.

Az előadás elején elhangzott az összes számadat: ketten nyolcszázötven kilométert (ebből 100-at Szlovákiában, 350-еt Magyarországon, 400-at Romániában) napi harminc-harmincöt kilométer átlagtávval harminckét nap alatt tettek meg három pihenőnappal. Ezután indult a vetítés. Az első képen egy Kárpátia-koncert plakátja jelenik meg (ezt kritikai távolságból szemlélve emelem itt ki). Ezzel illusztrálja Péter az ötlet születését, ugyanis a zenekar egy fiumei (rijekai) koncertje során döntötték el egy barátjával, hogy elmennek sétálni Csíksomlyóra. Ez a barát végül nem jutott el, ezért Péternek társra volt szüksége… így jött a képbe az „Öcskös”.

Ez volt a bevezető, a következő képsorozat már a készülődést mutatja be (vándorbot, hátizsák, egy cipő, két cipő…), és kezdődik az utazás. A képek földobják a mesét, bár Péter egyébként is nagyon jó előadó: szépen és szívből beszél. Ha a körülbelül száz bemutatott kép bármelyikén megjelenik egy templom, szobor vagy akármi, ami valamilyen hagyományt, nemzeti vagy keresztény értéket tartósít, akkor arról kapunk egy rövid ismeretterjesztőt, puskázás nélkül, akár egy történelemtanár előadásán.

A Kárpátok nyugati kapujától, Dévénytől az ezeréves Magyarország keleti határáig, Gyimesbükkig vándorló testvérpár mondhatni egy történelmi emlékekkel kikövezett úton sétált el a legnagyobb magyar búcsúra. Ebből kétszer ötven kilométert kocsival, a közte levő nyolcszázötvenet pedig gyalog tették meg.

hod7

A Szent Istvántól Horthy Miklósig átmesélt magyar ügyeknél nekem fontosabb volt az a (magyar) emberséget bizonyító gesztus, hogy a Hodossy fivéreket harminckét napos utazása során huszonkilenc éjszakára fogadták be egyházi, hivatali és civil személyek. Mindössze háromszor ébredtek és aludtak el szállás, meleg étel és elismerő kézfogás nélkül. Ez sokban megkönnyítette útjukat. Mert hiába maratonfutó mindkettőjük, ekkora távon „már nem a lábuk, hanem a szívük vitte őket előre”. Az emberek támogatása folyamatosan erősítette akaratukat és hitüket a tettük véghezvitelében.

Ezt a szellemi értékében felbecsülhetetlen érzést Péter és Tamás módszeresen elmentették. Mivel az internet segítségével tervezték, szervezték útjukat, tudták előre, hogy sok embert, várost fognak megismerni. A nagy út előtt mondá a bölcs idősebb testvér a fiatalabbnak: „Öcskös, a szó elszáll, az írás megmarad.” Ennek jegyében az indulás napjától a célba érésig mindketten naplót vezettek, amibe saját bejegyzéseiken kívül vendéglátóik üzenetei és a látogatott települések bélyegzői is bekerültek. Ez az egyedi dokumentum könyv formájában is megjelenik, amibe a táj szépségei mellett a szerzők lejegyezték az úton átélt fájdalmakat, nehézségeket, vízhólyagokat is.

Az előadás befejező gondolatával Péter felidézte zarándoklatuk mottóját is: a Kárpát-medencei magyarság összetartozik, egy és oszthatatlan.

 

dunasz. „Dunaszerdahelyen – a városban, amely mellett mi élünk,Csallóközkürtnevű faluban – 24ezer ember lakik. A lakosság 85 százaléka magyar, és 95 százalék beszéli a magyar nyelvet. Felvidék utolsó magyar szigeteként emlegetik. 2-300 ember jött el az ottani búcsúztatásunkra. Lovas íjászok kísértek be minket a főtérre, és a székely himnuszt énekelte el nekünk a népdalkórus. Dunaszerdahelyet két dologról ismerik a Kárpát-medencében. Nemrég a focistadionban volt az a rendőri tömegoszlatás, amiben összevissza verték a magyar szurkolókat. (Ott voltam egyébként azon a labdarúgó-mérkőzésen, csak hál’ Istennek nem abban a szektorban.) A másik, hogy 1999-ben 10 alvilági maffiózót lelőttek egyszerre. A polgármester azt mondta nekünk, hogy két negatív után végre mi egy pozitív hírt viszünk Dunaszerdahely városáról egészen Csíksomlyóig.”

 

 

hod 3„Második világháborús magyar katonai honvédsapkával vagyok látható. Ezzel szerettem volna tisztelegni nagyapám előtt, aki megjárta a második világháború során a Don-kanyart, jelen volt a második magyar hadsereg összeomlásánál, majd gyalog jött onnan haza. Gyerekkoromban mindig mesélte, milyen volt hazasétálni 2000km-t. Ezzel a gyalogtúrával szerettem volna diszkrét emléket állítani mind a magyar honvédeknek, mind a nagyapámnak.”

 

hod 2„Erdélyben a dési ferences rendi testvérek között találkoztunk a képen közöttünk látható, 91 éves élő legendával, Lukács atyával. Szellemileg fantasztikus állapotban van, könyveket ír, újságokban publikál. ’47-ben, amikor jött a kommunizmus, 3 hónapig sötét zárkába zárták. Kérdeztem, hogy lehetett azt kibírni. Azt mondta, erős hittel és Istenbe vetett bizalommal. Írt pár gondolatot a naplónkba, amire nagyon büszke vagyok. Ezt írta: »Isten kiválasztott valami szépre és jóra, teljesítem!«”

 

hod 1„Azt mondta egyik helybéli ismerősöm, ha odaérünk Nyírádszeredára, olyan fogadtatásban lesz részünk, hogy egy életen át emlegetni fogjuk. Hát így is lett. Ez egy 4000 lelkes nagy falu. A falu elejére kivezéreltek 50-60 gyereket. Álltak ott az általuk szedett mezei virágokkal, és elkezdték énekelni a székely himnuszt. Nagyon szívhez szóló volt.”

 

hod 4„Székelyudvarhelyen vagyunk, ami a mi Dunaszerdahelyünk testvérvárosa. Itt már erősen borostás az arcom. Mondtam az öcskösnek, hogy egész úton ne borotválkozzunk, mert milyen jót fogunk mutatni, ha megérkezünk Csíksomlyóra nagy szakállal.”

 

hod 5„32 nap gyaloglás után megérkeztünk Csíksomlyóra. Bementünk az ottani kegytemplomba, ahol van egy 2 méter 20 centi magas, az 1500-as években hársfából kifaragott Szűz Mária-szobor. A legenda szerint a szobor többször könnyezett és különböző fényeket árasztott magából. Állítólag csodás gyógyulásokat idézett elő és a Vatikán ezért minősítette kegyhelyé. Bementünk az öcsémmel, megfogtuk a Szűz Mária-szobor lábát, és mondtam, hogy most már nem megyünk sehova gyalogosan, csakis autóval. Éves szinten félmillió ember van jelen a búcsún, nagyon felemelő érzés, amikor a szentmise végén elénekli a tömeg a magyar és a székely himnuszt. Az arabok azt szokták mondani, hogy nem halhatok meg anélkül, hogy nem voltam Mekkában, én magyarként azt mondom, ha a lehetőség adott, akkor egyszer illene elmenni mindannyiunknak Csíksomlyóra, mert csodás az atmoszférája. A napokban elhunyt Makovecz Imre tervei alapján készült a képen látható Hármashalom oltár.”

 

hod 6„Miután hazajöttünk, mondtam az öcskösnek, hogy jó lenne valami emléket állítani a zarándokutunknak, ültessünk egy fát. Tavaly október 6-án, az aradi vértanúk napján elültettük ezt a platáncsemetét.”

 


hod 5„Ha valaki ma egészséges és holnap beteggé válik, és azt hiszi, nincs kiút, remélem, ebből a könyvből erőt tud meríteni. 29 év cukorbetegséggel a hátam mögött elmondhatom, hogy kemény harccal talán sikerült a szerencsétlenségből szerencsét kovácsolnom. Remélem, még az idén napvilágot lát A felvidéki vándorok címmel a zarándokutunk útinaplója is, amit az öcsémmel közösen írtunk.”

Megjelenés: www.kepesifi.com,2011.10.15.

The following two tabs change content below.
Ifj. Rácz József

Ifj. Rácz József

Középpontban a majális; akörül forog a Kishegyes, az Újvidék, a Vajdaság, az Európa, a bicikli, az autóstop, a lemezek, a könyvek.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!