Az idei nyár a görbe esték és a megszokott semmittevés mellett vélhetően a múlt pénteken kezdődött, lengyel–ukrán közös rendezésű labdarúgó-Európa-bajnokságról is emlékezetes marad. Akiknek eddig nem lopózott a szívébe ez a sportág, azoknak a július elsejei kijevi döntőig lesz elég idejük, hogy megszeressék (avagy véglegesen megutálják). A sportággal és az aktuálisan futó Európa-bajnoksággal kapcsolatban tettem fel kérdéseket három KMV-díjazott fiúnak, akiknek az írásai amúgy szerepelnek a mai tematikus számunkban.
(V)iszony a focihoz
Klebecskó Ádám
Neorcsity Gábor
Klebecskó Ádám, Neorcsity Gábor és Nagy Norbert különböző viszonyban vannak a labdarúgással, van, amelyikük él-hal érte, van, aki büntetésként éli meg. Norbi már élete korai szakaszában kapcsolatba került vele, bár számára inkább kín volt a meccsek követése, hiszen, mint meséli: „Az volt gyerekkoromban a büntetésem, hogy focit kellett néznem apámmal. Igazából csak annyit fogtam fel, hogy milyen színű csapatnak kell ordibálni artikulálatlanul, mikor kell ciccegni, és hogy a bíró az mindig le van fizetve.”
Nagy Norbert
Ádámra viszont sosem kellett ráerőszakolni a futballt, épp ellenkezőleg, már kiskorától fogva lenyűgözte. Ötéves korában elkezdett edzésre járni, és tíz évig aktívan focizott kisebb-nagyobb kihagyásokkal, szóval elmondható róla, hogy van rálátása a labdára és a kapura. Amennyiben teheti, követi a labdarúgás aktuális eseményeit, és a televízión, interneten keresztül figyelemmel kíséri a fontosabb eredményeket. Rendkívül tiszteli a hivatalos futballistákat, mint mondja: „Olyanok ők, mint a virtuóz zenészek.”
Gábor nem tartja magát fanatikusnak, de lelkesen követi az eseményeket: „Már egész kis koromban megismerkedtem a focival, köszönhetően annak, hogy a család idősebb tagjai is hébe-hóba nézegették a meccseket a tévében, de senki sem volt igazán a labdarúgás megszállottja.” Ha nem is tapad a képernyőre mindennap, a nagyobb tornákra, eseményekre mindig odafigyel.
A sport és a műveltség
Mennyire része az általános műveltségnek a fociban való jártasság? – tettem fel következő kérdésemet a KMV-díjazottaknak. Ebben abszolút egyetértettek: Nagyon is! A művelt és tájékozott ember ismérve, hogy számos témakörhöz hozzá tud szólni, és nem illetődik meg akkor sem, ha valaki labdarúgással kapcsolatos kérdést szegez hozzá. Talán Ádám szavai foglalják össze legpontosabban ezt a nézetet: „A foci megkerülhetetlen dolog, akár a művészet.” Persze nem kell bemagolni az Európa-bajnokságok lexikonát, de azért illik tudni, hogy eszik-e vagy isszák, milyen időközönként rendezik meg, melyik ország(ok) bonyolítják le. Mielőtt a tudásra szomjas olvasók félretennék az újságot, és a W kezdőbetűs netes enciklopédiába kezdenék bepötyögni az Európa-bajnokság címszót, gyorstalpalóként közölném a legfontosabb információkat: a labdarúgó-Eb 1960 óta kerül megrendezésre, 4 évente bonyolítják le, 16 európai nemzet válogatottja kvalifikálhatja magát rá. A szervező ország(ok) (jelen esetben Lengyelország és Ukrajna) automatikusan, selejtező nélkül vesznek részt a csoportmeccseken. 4 csoportot alakítanak ki, ahonnan a 2 csoportelső jut tovább. 2016-ban, a következő Európa-bajnokságon viszont már bővülni fog a részt vevő csapatok listája, akkor már 24 csapat juthat tovább a selejtezőkből a franciaországi döntőbe, de erre bővebben térjünk majd vissza 4 év múlva.
Esélylatolgatás
Nem egyszerű dolog úgy esélyt latolgatni, hogy ti, olvasók, már jóval több eredményt ismerhettek, mire ez a cikk a kezetekbe kerül, mint én a cikk születésének pillanatában, amikor még épphogy csak elkezdődött az Eb. Ennek ellenére vállalom a kockázatot, és elmondom, mire számítok! Diego Armando Maradona, az argentin válogatott egykori csillaga a Nationalelfet, vagyis a német nemzeti válogatottat nevezte meg a torna legfőbb esélyesének, amiben a nemzetközi sajtó is egyetért. Én személy szerint titkos befutónak az olaszokat tartom. Igaz, a felkészülési meccseiken gyatra teljesítményt mutattak, és Olaszországban éppen fogadási csalások miatt hangos a közvélemény, de ironikus módon éppen ez adhat nekik lökést, hiszen az azúrkékek az utóbbi két megnyert tornájukon (1982-es és 2006-os világbajnokság) úgy diadalmaskodtak, hogy otthon épp égett a ház.
Érdemes lesz még odafigyelni a Laurent Blanc által jól összerakott francia nemzeti tizenegyre, valamint az Oranjékra, a holland válogatottra. Igaz, az utóbbi gárdát az elmúlt napokban számtalan kritika érte a gyenge védelme miatt. Megkérdezem az alanyaimat is, közülük Gábor tippjét emelném ki és ajánlanám azoknak az olvasóknak, akik nem igazán szurkolnak senkinek, csupán a szép, kombinatív játékra kíváncsiak: „A németeket, illetve a hollandokat emelném ki, leginkább szimpátia alapján, ugyanis mindketten nagyon szép, technikás játékot játszanak, ami ráadásul mozgalmas is. Nem hagyjak, hogy a néző »elaludjon« meccs közben.”
A foci olyan az embereknek, mint…
Végül érdekességképpen lássuk, hogy a KMV általam faggatott döntősei hogyan foglalták össze aforizmaszerűen, hogy szerintük mi is a foci:
Ádám: „…a gól a focistának. Mindig berúghat (egyet).”
Gábor: „…a cirkusz a rómaiaknak.”
Norbi: „…anyámnak a hátsó kertje, amikor füvet kell nyírni.”
Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.június 13.
Lóri
Legutóbbi írásai: Lóri (összes)
- Nálunk is ugyanúgy gurul a labda - 2014-04-07
- Tudás vagy szerencse? - 2014-03-22
- Fiam, te röplabdázni akarsz, vagy egyetemre járni? - 2014-03-22
- A KMV-s fiúk és a foci - 2014-02-01
- A magyar és a székely himnusz között - 2014-01-28
Srb
Eng