A magyar és a székely himnusz között

Eredményhirdetés a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságról

November 26–28. között immár hatodik alkalommal tartották meg a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot. Az időjárási viszonyok miatt a focibajnokságot minden év nyarán rendezik meg, a teremsportok versenyeit pedig a téli időszakban, ezúttal, ahogy tavaly is, az osztrák határnál fekvő Kőszegen. Az ideidöntőn csaknem 200 tanuló vett részt, akik a történelmi Magyarország különböző pontjairól érkeztek. A vajdaságiak voltak a legtöbben, amit külön ki is emelt Kű Lajos , az Aranycsapat Alapítvány elnöke.

arok kepPéntek reggel volt az indulás, a kanizsai benzinkúton vártam a busz érkeztét. Csípős hideg volt azon a napon, az eső is szitált, de ez a körülöttem gyülekező kis birkózókat csöppet sem zavarta. Ők inkább a saját súlyukkal voltak elfoglalva, és azon diskuráltak, hogy vajon beleférnek-e majd a súlycsoportjukba. Időközben megérkeztek a sakkozók is. Bár nem látszott rajtuk az idegesség, és nem kántálták hangosan a különféle lépéseket, de azért érezhető volt, hogy ők is elméláztak a közelgő megmérettetésen. 9 óra tájékán begördült a várva várt busz, és mindenki elfoglalta a helyét. Útközben a lelkesedés járta át az utasteret.

Gyólai Zoltán, az Aranycsapat Alapítvány délvidéki koordinátora is bizakodó volt, többéves szervezői tapasztalata arra engedte következtetni, hogy a vajdaságiak idén is sok érmet fognak elhozni. Mint elmondta, Vajdaságban nagy hangsúlyt fordítanak a selejtezőkre, annak érdekében, hogy a legjobb sportolók kvalifikálják magukat. Mesélt arról, hogy amikor Kű Lajossal és a Fradi-öregfiúkkal bejárták a történelmi Magyarország területeit, akkor jutottak arra a következtetésre, hogy igény van egy összmagyar bajnokságra.

Kű Lajos

Kű Lajos

Úgy tapasztaltam, hogy a vajdasági sportolók idén is elszántan küzdöttek, amit nemcsak a látottak, de a sok csillogó érem is alátámaszt. Szombaton az asztalitenisz-, a sakk- és a birkózóversenyt tartották meg, amely sportágakban a vajdaságiak kivétel nélkül jól teljesítettek. Pingpongban abszolút vajdasági siker született, a lányoknál csak délvidéki sportoló került fel a dobogóra. Az általános iskolásoknál a topolyai Truzsinszki Viktórialett az első, őt a sorban a földvári Surján Szabina, majd a zentai Szórád Henriettakövette. A középiskolás lányoknál házibajnokságra emlékeztet a tabella, mivel itt mindhárom érmes versenyző zentai volt. Az első helyen Tóth Éva végzett, a második helyen Makszuti Anetta, a harmadik helyezéssel pedig Gyurcsik Aliz büszkélkedhetett. Az általános iskolás fiúknál hasonló volt a helyzet. Az első két helyet a topolyaiak csípték el. Aranyérmes lett Balgavi Viktor, ezüstérmes Kovács Richárd, a bronzérmet pedig a zentai Baranyai Balázs szerezte meg. A fiúknál a topolyai csapat dominált, mivel a középiskolásoknál is egy topolyai sportoló, Cservik Krisztián lett az első. A második helyen Surján Csongor földvári pingpongos végzett. Egy helyet hagytunk a többieknek is, a bronzérmet egy felvidéki fiatal vitte el.

A birkózókra is büszkék lehetünk, mivel ők csapatversenyben a második helyen végeztek.

Gyurcsik Alíz

Gyurcsik Alíz

Végül, de nem utolsósorban a sakkozók is gazdagították az éremtáblázatunkat. Az általános iskolásoknál a lány és a fiú kategóriában is a szépen csillogó bronzot sikerült elhódítani. A lányoknál a magyarkanizsai Balázs Bettinának, az ellenkező nemnél pedig a felsőhegyi Juhász Bencének sikerült ez.

A középiskolások lekoppintották ezt az éremeloszlást. A lányoknál a már több éve folyamatos résztvevőnek számító tornyosi Lőrincz Renáta, a fiúknál pedig a felsőhegyi Kaszás Viktor lett a harmadik.

A fárasztó nap után este a meggyötört sportolók még a műveltségi vetélkedőn is részt vettek. A zsűri nehéz kérdésekkel bombázta a tanulókat, de a délvidékiek helytálltak a megmérettetésen, és ha nem is hódították el az aranyérmet, sikerült felverekedni magunkat a dobogó harmadik helyére. A szombati nap tehát eredményesnek könyvelhető el, ezért mindenki édes szájízzel tért nyugovóra. Most már csak a kézilabdás lányokért kellett szorítanunk, akikre még egy nehéz torna várt másnap. Mi, vajdaságiak egy kicsit gondban voltunk, hogy az adai vagy inkább a zentai lányokért szorítsunk a Zenta–Ada meccsen, de végül mindkét délvidéki csapat nagy ovációt kapott a szurkolóktól. A két bácskai rivális egymásért is szurkolt, amikor úgy kívánta meg a szükség. Végül hatalmas csatában Ada csapata a harmadik, a zentaiak a negyedik helyen végeztek.

A sportolói és szellemi képességének összemérése után, mint minden évben, ezúttal is közös ökumenikus istentiszteleten vett részt a társaság.

A kézilabda-bajnokság befejezte után az eredményhirdetés következett, amelyet a magyar himnusszal nyitottak meg, és a székely himnusszal zártak le. Furcsa volt látni, hogy bár a nemzetegyesítés ideiglenesen sikerült, de a bajnokság végeztével szétszakadtunk, és mindenki ment a saját autóbuszába, a saját országába.

Nem elhanyagolható, hogy ez a versenysorozat nagyszerű alkalom a tanulóknak arra, hogy sikereikkel felhívják magukra a figyelmet, és nemzetközi kapcsolatokat szerezzenek a sportvilágban. Gyólai szerint nem egy vajdasági sportolónak alapozta meg ez a torna a karrierjét, sokaknak adott erőteljes lökést a sikeres életpálya felé. Ilyen szerinte a zentai Nemanja Nikolić, a magyar labdarúgó-bajnokság élvonalában szereplő Videoton FC játékosa, aki egykoron szintén részt vett ezen a rendezvényen. Bár nem magyar származású, de ha minden igaz, hamarosan megkapja a magyar állampolgárságot, és talán a magyar válogatottban is be fog mutatkozni. Telefonon sikerült elérnem, és szívesen beszámolt arról, hogyan emlékszik vissza a bajnokságra.

Nemanja Nikolić

Nemanja Nikolić

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nemanja először nem emlékezett kristálytisztán a történésekre, mivel jó pár éve volt az, amikor ő a versenysorozatban gimnazistaként részt vett, de egy kis idővel később már szállingóztak a kellemes emlékek. Elsősorban az akkori csapat jó mentalitását és összetartását emelte ki, amit én is megfigyeltem az idei versenyzőkön. Ehhez a nyugodt és jó légkörhöz nagymértékben hozzájárult, hogy a csapattársai javát ismerte, többségük a baráti társaságába tartozott. Mai napig nagyon sajnálja, hogy a sérülésekkel tarkított csapatnak nem sikerült bejutnia a döntőbe, bár igaz, a harmadik hely megszerzése is szép emlék. Kifejezetten érdekes volt számára, hogy más országokból is érkeztek fiatalok. Nem tudta megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon felfigyeltek-e rá ezen a tornán, de úgy véli, hogy az effajta versenyek nagyszerű lehetőségeket nyújtanak a fiataloknak, mivel minél több tornán vesznek részt, annál több tapasztalatuk lesz.

A hírek szerint Egervári Sándor magyar szövetségi kapitány szívesen látná őt a magyar válogatottban, ha be tudja biztosítani a helyét a Videotonban, és ha megkapja a magyar állampolgárságot. Nos, az utóbbi feltétel már majdnem teljesült, mivel az elmúlt hetekben leadta az állampolgárság igényléséhez szükséges utolsó papírt is, most már csak a bizottságon múlik, hogy elfogadják-e. Nemanja is hallott arról, miszerint Egervári látókörébe került, viszont óva int mindenkit a túlzott bizakodástól. Azt mondta, ha majd a kezében lesz a hivatalos papír, akkor tudunk erről részletesebben beszélgetni.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.12.09.

The following two tabs change content below.
Lóri

Lóri

Kedves Olvasó, Magosi Lórándnak hívnak, általános iskola óta a magyartanárnőmön keresztül a vízvezetékszerelőn át sokan próbáltak átkeresztelni, és elmagyarázni, hogy Eötvös Loránd nyomán nekem is így kell írnom a nevem,de én ékezettel vagyok,aki vagyok. Magyarkanizsán élek, és jelenleg Szegeden folytatom a tanulmányaimat jogon,ha minden jól halad,akkor még két évem van a diplomáig. Mai gyerek vagyok még (1992-ben születtem), ami foglalkoztat, az a sport, politika, történelem, és az ezotéria.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!