„A színpad nyílt fórum” – A sorozatosan atrocitásoknak kitett Crna Kuća nevű újvidéki ifjúsági központról

A házról nem abban a kontextusban hall az ember, amilyet megérdemelne. Ahelyett, hogy a jókedv, a bulik, a fontos költészettel, irodalommal foglalkozó estek kerülnének előtérbe, a Crna Kuća (CK) ifjúsági központ általában az incidensek miatt kerül az újságokba. Pedig sürgés van itt, meg kellemes atmoszféra, amely mindenkit befogad. Afféle jó kedélyű csináld-magad-mozgalom. Miközben Jasmina Graovaccal, a ház PR-megbízottjával az irodában ücsörgünk, kétszer rohannak be önkéntesek. Plakátot kell színezni zsírkrétával. Meg megjöttek a csótányirtók. A kávét viszont, a hely szellemének engedelmeskedve, magamnak főzöm. Mintha otthon lennék. Aztán, egy bögre feketével és egy tál chipsszel kiegészülve immár négyesben folyik a beszélgetés, amelyet Jasmina kis történelemleckével kezd.

ck1

 

 

 

 

 

 

 

– 2006-ban egy csoport fiatal elment Brandenburgba, és hihetetlennek tűnt a számukra, milyen remekül működnek ott a független szervezetek. Megihletve az ott látottaktól ötletekkel és tervekkel jöttek haza. Meglátták ezt a házat, ami akkor üresen állt, és három szervezet, a Kružok, az AKO és a kuda.org (amelyek közül csak az utóbbi volt hivatalosan bejegyzett) együttesen adta be a kérelmet, hogy megalakulhasson a CK. Pályázatot adtak be a Schüler Helfen Leben segítségét kérve. Ez egy Kelet-Európát támogató program, a német középsulisok egy napot különböző munkahelyeken töltenek, és a fizetésüket felajánlják egy számukra szimpatikus projektnek. 2006-ban a nyertes pályázat a miénk volt. 2007-ben nyitottunk, május 25-én, az ifjúság napján. Véletlenül jött ki így, de szimbolikus, nem?

– Miért épp Crna Kuća, vagyis Fekete Ház?

– Az átvétel pillanatában a ház fala fekete volt, ez az egyik legkézenfekvőbb oka a névválasztásnak. Újvidéken, a Limánon volt valaha egy alternatív művészeket összegyűjtő hely, amit Sárga Háznak hívtak, a név többek között erre is allúzió. Továbbá azért fekete, mert úgy éreztük, a fiatalok társadalmi elkötelezettsége, az efféle politikai struktúra nálunk gyászos helyzetben van.

– Kinek áll nyitva az ajtó?

– Tulajdonképpen mindenkinek, a közönségünk többnyire egyetemistákból áll, de jöhet bárki, aki jól érzi itt magát.

ck4– A weboldalatokon afféle mottóként szerepel: „alternatív és oktatási tér a társadalmi elkötelezettség és a politikai aktivizmus fejlesztésére”.

– Szeretnénk olyan embereket bevonni és egy helyen tartani, akik a saját fejükkel gondolkodnak, akik megmozdítják a feneküket. Mind úgy gondoljuk, hogy a politikai változások elengedhetetlenül szükségesek, és mind elkötelezettek vagyunk emellett, de mindezt a fennálló politikai struktúrán kívül valljuk. Tehát a pártrendszeren kívül. Ebben az országban csak az ér el valamit, aki vagy valamelyik párt, vagy a Szerb Pravoszláv Egyház tagja. Ez a módi. A mi politikánk a társadalmilag aktív, de pártfüggetlen fiatalság megmozgatása. Ez persze rengeteg formát ölthet: az események egyharmadát a koncertek adják, van, aki kutatni jár be az egyetemi munkájához. Vannak könyvbemutatóink, verses és vitaestjeink, filmvetítéseink, könyvtárunk. Van nyílt konyhánk is. Volt edukatív jellegű zenehallgatás is, meg ingyenes rajzóra. Idén már nyáron sem mentünk szabadságra. Összesen vagy ezerkétszáz program áll mögöttünk. Az udvar szinte mindig tele van.

– A koncertválogatásaitok egyedülállóak a Vajdaságban. Rendszeresen koncertezik nálatok például Mezei Szilárd is, akit Vajdaságban nem sokat látunk-hallunk.

– A zenés eseményeket egy kollégánk, Ozren szervezi, ő foglalkozik a válogatással. Együttműködik néhány szervezettel, például a Belgrádi Kultúrközponttal, Mezeivel az Interzone fesztiválon került kapcsolatba. Ugyanakkor ne hagyjuk ki, hogy az ajtó nyitva áll még névtelen csapatoknak is: a site-unkon olvasható a felhívásunk Fel akarsz lépni a CK13-ban? címmel. A színpad nyílt fórum.

– Milyen szervezetek vannak ebben a pillanatban az épületben?

– Helyet kapott nálunk az Újvidéki Leszbikusok Szervezete, ez az ország első efféle nyilvános irodája. Épp most zajlik a negyedik fesztiváljuk. Rajtuk keresztül jött be a Kifelé! nevű szervezet, amely a fiatal melegeknek nyújt támogatást, konzultációkat, pszichológiai tanácsadást, beszélgetéseket szerveznek. Beköltözött hozzánk a LUGOS is, amely a Linux-felhasználók csoportját takarja. Az ingyenes szoftvereket a politikai aktivizmus részének tekintjük.

– Elsősorban önkéntesekkel dolgoztok.

– Gyakran írunk ki pályázatot önkéntesek számára. Körülbelül ötvenen dolgoznak itt, ezek közül sokan állandóak. Van designerünk, video-arttal foglalkozó önkéntesünk. Ők is tanulnak és gyakorolnak ezzel. A többiek váltakoznak, együttműködtünk például a Princetone-nal, bár ez megszakadt a nyári atrocitások miatt. Kb. évente váltjuk a nem állandó önkénteseinket, ők mindig hoznak valami újat. A nyílt konyha például egy ilyen ötletből nőtt ki. Vegetáriánus konyháról van szó, ahol általában friss, felajánlott alapanyagból készült kajákat szolgálunk fel. Afféle kísérő programként főzünk egymásnak, és persze azoknak, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. Ilyen értelemben itt is beszélhetünk aktivizmusról.

– Kicsit sötétebb vizekre kell eveznünk. Ötször érte támadás a CK-t az év eleje óta.
– Márciusban egy éjszaka gyűlöletgraffitiket festettek az egész épületre. Többnyire fasiszta vagy nacionalista jelmondatok voltak ezek, bár a „Halál a fasizmusra, f… a kommunizmusba” rigmus azért elárulja, mennyi fogalmuk lehetett az illetőknek arról, miről is firkálnak. A házat átmeszeltük. Sajnos egyetlen törvény sem mondja ki, hogy a gyűlöletbeszéd írásos, graffitis megjelenését másképp kell kezelni, mint a „Móricka hülye”-jellegű falfirkákat. A város egyébként máig nem ítélte el ezt a cselekedetet, amit sajnos kénytelenek vagyunk a városvezetés helyesléseként értelmezni. Azután a nyáron történt, hogy egy nagy követ vágtak be az ablakon, miközben idebent filmvetítés folyt. Pár nappal később robbanóanyagot dobtak az udvarba. Iszonyúan megijedtünk, szintén filmvetítés volt. Az esetet ismét hallgatás és reakciómentesség övezte, a tetteseket nem találják. Ezután újabb graffitifestés következett, ez a mai napig ott áll a falon. Mondhatni, az ország politikai-társadalmi problémái tetoválódnak az épületünkre: gondok vannak Koszovón, hát beverik a CK ablakait. Az utolsó támadás, az eddigi legrosszabb, három nappal a tervezett melegfelvonulás előtt történt, amikor egy éjszaka három Molotov-koktélt dobtak az udvarba. Szerencsére egy srác épp a teraszon dohányzott, ő vette észre. Ha nem így van, akár szörnyűbb dolog is történhetett volna. A polgármester ezúttal reagált, de valószínűleg csak azért, mert több EU-s partnerünk is jelezte: nincs rendben ez a nagy csönd. Azt gondolom, ezek a támadások, ahogy az elmaradt reakciók, jelzésértékűek. Itt tűnik fel, hol és hová tartunk. És ez ellen harcolunk, épp ez ad okot a létezésünkre.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.10.20.

Lénárd Róbert 

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!