Megszeretteti-e az olvasást a diákokkal az elsős tankönyv?

Vass Dorottea a vajdasági magyar első osztályos olvasókönyv megreformálását tűzte ki célul - Doktoranduszok diktafonvégen (VII.)

Mindenki, aki 2003 után ült be először az iskolapadba, emlékezhet a narancssárga, vaskos fedelű olvasókönyvre. Ennek segítségével teszi meg minden vajdasági, magyar ajkú elsős a kezdeti lépéseket az olvasás és az írás elsajátítása, valamint a szövegértés felé vezető úton, sőt a kreativitás fejlesztése is kiemelt célja a kiadványnak. Ahhoz, hogy a későbbiekben a nebulók a tudás erős várát építhessék fel, biztos alapokra van szükségük. Vass Dorottea úgy látja, ez jelenleg nem adott, ezért a reformjavaslatokon dolgozik doktori munkájában.

Hogyan jutottál el odáig, hogy belekezdj a reformba?

– Amióta tanítói alapszakos diplomát szereztem Szabadkán, a tanulmányaim mellett tanítottam is, mert nagyon fontosnak tartom, hogy egy neveléstudománnyal foglalkozó egyén ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is megélje mindazt, amivel foglalkozik. Szerintem ez így hiteles. Ezért volt, hogy egy éven keresztül napi 80 kilométert, a következő évben pedig napi 130 kilométert utaztam, hogy tapasztalatot tudjak gyűjteni. Ennek során kristályosodott ki bennem, hogy a hazai első osztályos olvasókönyv nem megfelelő ahhoz, hogy a pedagógus igazán hatékonyan tudjon belőle tanítani.

Vass Dorottea

Vass Dorottea

Milyen lépéseket tettél, hogy megbizonyosodj erről?

– 2016 tavaszán 16 település általános iskolájába látogattam el, és 267 diákkal interjúztam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy félóránként egy tanulóval foglalkoztam, és egy 20 kérdésből és alkérdésekből álló kérdőívet töltettem ki velük úgy, hogy közben kérdezgettem őket. Például arról, hogy milyen irodalmi szövegek állnak közel hozzájuk. Mutattam nekik képeket, és kiválasztották a számukra legszimpatikusabbakat, kik lennének az ő történeteikben a hősök, a gonoszok, a barátaik, majd egy mesét alkottak nekem. Ezeket az adatokat szeretném feldolgozni és asszociációs vizsgálatot végezni az olvasókönyvben szereplő szövegekkel. Arra lennék kíváncsi, hogy valójában mennyire felelnek meg ezek a gyerekeknek, hogy ne csak találgassunk és általános tapasztalatokról beszéljünk, hanem valós tényekről és számszerű adatokról. Egyébként kvalitatív és kvantitatív kutatásról is szó van. Elsősorban az irodalmi szövegeket kellene megváltoztatni. Például sok gyereknél észrevettem, hogy legszívesebben egy rajzfilmhez kötődően olvasnának, egy ilyen variációt is el tudnék képzelni.

konyv 5 csop

Dorottea a volt osztályával (fotó: Deák Róbert)

Milyen hiányosságai vannak még a mostani ábécés könyvnek?

– Az olvasás tanítási módszere és annak fokozatossága. Még Magyarországon az egész tanítási év rendelkezésükre áll a diákoknak a 44 betű megtanulására, addig Vajdaságban decemberig 40 betűt sajátítanak el, az x-et, az y-t, a q-t és a w-t pedig csak másodikban fogják megtanulni. Ez elveszi a tanulótól azt az élményt, hogy ha például Xabinnak hívják, elsőben megismerkedjen a saját neve kezdőbetűjével, a többiek viszont átélhetik ezt. A fokozatosság szempontjából nagyon fontos lenne a visszacsatolás. Az a és az e betűt, valamint a n és az u betűt a gyerekek gyakran fel szokták cserélni. Például az n és az u megtanulása között sokkal több időnek kellene eltelnie, később pedig szükségesek lennének olyan feladatok, amelyek csak ezen két betű megkülönböztetésére szolgálnak.




Említetted, hogy Vajdaságban már az első félévben megtanulják a gyerekek az összes betűt. Miről szól a második félév?

– Csakis olvasásról. És ezzel az a baj, hogy nagyon hosszúak a szövegek, maximum 2-3 feladattal. Többféle olvastatási módszer létezik, de a 20. órán ezek már nem érdekesek nekik, és ilyenkor kezdenek el kiszeretni az olvasásból, mert még túl nagy falat nekik hirtelen a sok hosszú szöveg. Sajnos a szótagolás tanítása is rosszul van megoldva. Előbb a zárt szótagokat kellene a diákoknak tanítani, és csak az után a nyitottakat. A könyv viszont nem ezt a tempót diktálja, és ezzel olyan feladat elé állítja a diákokat, amit még nem tudnak megoldani.

Formailag milyen hibákat találtál?

– Elsősorban a betűtípust. Arialban nyomtatták az egész könyvet, és ebben a típusban a kis l és a nagy I teljesen egyforma. Így ha például vesszük azt a szót, hogy Ilona,  a gyerekek könnyen összezavarodnak.

ilona

Az illusztrációk is zavaróak, a gyerekek sokat hangoztatják, hogy nem tetszenek nekik. Néhány példa lehet, amikor az egér nagyobb a farkasnál, és tényleg elég ijesztő a rajz, vagy az Ákombákomnál nincs alsónemű a gyereken, vagy akár a rókanő, akinek hegyes mellei vannak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Azt mondtad, hogy kiszeret a diák az olvasásból. Mennyiben a könyv és mennyiben a tanító hibája ez?

– Otthon egy kisgyereknek olvasnak fel meséket, és szereti őket. Elkezdi az első osztályt, és kiveszik belőle a meséhez fűződő jó érzés. Szerintem igenis vannak motivált és jó tanítók Vajdaságban, de egy tanítónak évről évre elő kell adnia az anyagot, és néha előfordul, hogy neki is rossz napja van. Ilyenkor lenne szüksége egy hűséges társra – mint a mesékben –, aki segíti, nem pedig hátráltatja. Ez pedig csakis egy minőségi olvasókönyv lehetne.


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

Decemberi médiaajánlat

The following two tabs change content below.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!