A film, amitől nem támad kedvünk csacsacsázni

Tényleg kínos az Abszurd alak, Woody Allen legújabb alkotása

Régen, ha Woody Allen-film ment a tévében, mindig átkapcsoltam egy másik csatornára. Csak annyi jött le belőle, hogy „first world problem”-ekről – ez a kifejezés természetesen akkor még nem létezett – süketelnek rém unalmasan, és értetlenül elmerengtem rajta: ennek a csúnya kis embernek hogyan lehettek olyan jó női, mint Diane Keaton vagy Mia Farrow? Idővel persze megértem, és megértettem. Igen, talán még a nőket is, hiszen az egyéniség, a kisugárzás, pláne zsenialitással megspékelve: „mindent visz”. Cserébe a rengeteg remekműért, amit örökül hagy nekünk a nagy mester, igazán megbocsáthatunk neki egy-egy botlást, mint amilyen az Abszurd alak (Irrational Man).

Irrational-Man-Movie-Poster-Wallpapersh

Szokásomtól eltérően a vetítés előtt átfutottam a lesújtó kritikákat. Úgy voltam vele, hogy ha még nem is sikerült túl jóra (mint a Rómának szeretettel vagy a Káprázatos holdvilág – hogy csak az újabbak közül emeljek ki kettőt), klasszikus értelembe véve rossz, nézhetetlen biztosan nem lesz.

Nézzétek meg a trailert!

A mellettem ülőkkel ellentétben nem kacagtam/kommentáltam végig a filmet, de fel-felnevettem egy-egy szellemes momentumnál. A jól ismert Woody Allen-i karakterek, párbeszédek, helyzetek és helyszínek a pihe-puha kanapé kényelmét és otthonosságát nyújtották. Elnyúltam benne, élveztem, de azért néha legszívesebben a távirányító után nyúltam volna.

ELKELNE EGY KIS KÉMIA

Manapság minden a kémia körül forog, ha az megvan, szentül hisszük, flottul mennek majd a dolgok. Még ha új múzsája teljesen meg is babonázta Woodyt, egy szikrányi figyelmet azért szentelhetett volna a színészek közötti vonzásoknak, vagy inkább taszításoknak. Amíg a Birdmanben majd kigyulladt a vászon Emma Stone és Edward Norton közös jelenetei alatt, addig Emma Stone és Joaquin Phoenix kettősétől még egy zseblámpa hideg fénye sem izzik fel. A nagy szerelmet szóban mondják el, hiába izgi a diáklány-tanár felállás. A tanár-tanár (Parker Posey) afférnál talán pislákol valami, de a diák-diák (Jamie Blackley) románc se indítja be különösebben a fantáziánkat.

irrational-man-review-3

Emma Stone és Jamie Blackley

Persze, mit várjunk Abe Lucastól (Joaquin Phoenix), a lecsúszott, korosodó, pocakos egyetemi filozófiaprofesszortól, a háziasítatlan whiskey hű barátjától? Abe a film második felében azért rejtélyes módon erőre kap, a gyengébbik nem iránti szenvedélye mégis alulmúlja azt a mélységet, amit Joaquin A nőben nyújtott, pedig ott egy számítógépes programba, illetve Scarlett Johansson hangjába volt szerelmes.

IRRATIONAL MAN - 2015 FILM STILL - Pictured: Joaquin Phoenix as Abe and Parker Posey as Rita - Photo Credit: Sabrina Lantos   © 2015 Gravier Productions, Inc., Courtesy of Sony Pictures Classics

Joaquin Phoenix és Parker Posey

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS

Ha ironizálnék, azt mondanám: bűnünk, hogy elmentünk megnézni ezt a filmet, a büntetés pedig maga az alkotás. De itt inkább Dosztojevszkij azonos című könyvére célozgatok, ahogy teszi ezt filmjében Woody Allen is félreérthetetlenül. Védhető-e erkölcsileg egy káros lény kiiktatása, ha ezzel a világ egy fikarcnyit is jobb hellyé válik? Mi köze az elméletnek a valósághoz? Mit jelent a szabadság? Röpködnek a nagy nevek, HeideggerKierkegaard, Kant és társai, csak úgy kapkodjuk a fejünket, figyelünk, szeretnénk mi is intelligensnek tűnni. S bár a műben elhangzik, hogy a filozófia nagy része nem más, mint verbális maszturbálás, az életből nyert élmények elkötelezett híveként mégis kedvet kapok az emlegetett filozófusok műveinek olvasgatásához.

irrational-man-woody-allen-emma-stone-joaquin-phoenix-640x360

FILMSZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG

Szeretem azokat a véletlenszerű kis gegeket, amikor úgy érzem, filmbéli jelenetbe csöppentem. Most pont a sötét moziban történt meg, ahol kényelembe helyeztem magam, rákapcsolódtam az előttem pergő történetre, és ahová nagy dirrel-durral megérkezett két apró termetű, nem kimondottan csendes idős nő. „Eltévesztettük a termet, hova is a szól a jegyünk?”, hátraarc a botorkáló nénikre, pillanatnyi zavar, fény szűrődik be a nyitott ajtónál. Allen se rendezhette volna szebben. A filmvégi jelenetnek is ők voltak a főszereplői. Szivárogtunk lefelé, a nénik elöl araszoltak, miközben fennhangon elemezték a látottakat, majd következett a sommás  – címadó – megjegyzés, amitől végigfutott a lépcsőn nevetés: „hát, ez azért nem olyan film volt, amelyik után az embernek kedve támad… csacsacsázni”.

Fotók: nypost.com, thehollywoodnews.com, the-solute.com


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

The following two tabs change content below.
Csillik Blanka

Csillik Blanka

„Mikor a gyermek gyermek volt”, az utcabélieknek gyerekolimpiát szervezett, Kölyök-lapot szerkesztett osztálytársainak, verset fabrikált és Doorst hallgatott. Később Szegeden angolt tanult „középiskolás fokon”, egyetemi szinten Újvidéken, szerkesztő-újságíróvá Budapesten lett, ahol „a körúton járkál a november”, de eltéphetetlen szálak kötik a tájhoz, „a régi szerelmek lábnyomához”, hol tudja, „merre mennek, kik mennek az uton”. „Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!