Ahol az ollókezű csokigyárban dolgozó kalóz már nem csak fikció

Rendező: Szerda Zsófi

A producer ajánlása: Alacsony költségvetésű, jól kivitelezett romantikus, csöpögős dráma mindenkinek aki szereti, és azoknak is akik nem, mert ezt még ők is szeretni fogják.
A film címe: Álomvalóravál(t)ás

Szerda Zsófi és Johnny Depp

Szerda Zsófi és Johnny Depp

Életrajz idevágó része: Életem során megfordultam több filmfesztiválon, hazánkban, és magyarhonban is. Összehasonlítani őket valószínűleg nem tudnám, és most nem is szeretném, de kiemelni mindenképpen tudok kettőt, azok pedig az exGyőri (azaz a Mediawave, amit ma már Komáromban szerveznek meg – a szerk. megj.), és a drvengradi Kustendorf. Melyeknek hangulata, varázsa, és igen szerencsésen összeválogatott programja van, volt, s reméljük lesz is. Az idei Kustendorf azonban nem a filmes-csemegék jegyében zajlott számomra, célom sem az volt, hogy egy jót szórakozzam, ezek mind-mind másodlagossá lényegültek, mikor már tavaly januárban megtudtam, hogy 2010-ben Emir Kusturica Johnny Deppet látja vendégül. Szép téli délelőtt volt. Még most is emlékszem a pillanatra. A Grand-caféban pogácsát eszegettem, és bécsi kávét ittam, a Nouvelle Vague zenéje andalított. S megláttam a cikket a Blicben. Már első olvasásra is egy olyanfajta bizsergés, idegesség, és tenyérizzadás lett rajtam úrrá, mint amikor még kicsi porban mászó gyermekkoromban a nyuszit, a Télapót, a Jézuskát, a körösztanyámat a matricákkal, az öcsémet a locsolkodásból a pénzemmel vártam, de ezt érezhették azok a szinte már tébolyodásig rajongó, sikítozó Beatles-imádó leánykák, akik a zenekarra vártak egy-egy koncert előtt.

A történet: Ott kell lennem. Terveim azonban majdnem meghiúsultak, mikor sehogyan sem tudtam szállást, és fuvart keríteni, ám hála két őrült nőnek, és egy őrült férfinek lejutottunk Drvengradba csütörtökön éjjel. Itt vette kezdetét az ámokfutás. A fedőneve: -Keresd a Dzsonit- akció. Hol lehet? Néhány ember lézeng, a róla mintázott szobor magányosan álldogál a jéghideg szerbiai éjszakában. Bár a szobrot akár Jackie Chan-ről is mintázhatta volna a lelkes szobrász, ez most számunkra lényegtelen volt. A hús-vér megfelelőjét akartuk, és nem elégedhettünk meg a fából készülttel.
Eizensteines gyorsmontázsos rész: És akkor a filmes, filmbeli érzéseknek megfelelően gyors plánokkal, és videoklipszerű montázzsal következzék az est tartalmi része: Hol lehet ő, Martinám? Nem tudom, nem érdekel, nézzünk koncertet. Jaj, biztos itt van valahol… Ugyanmár Andrea, egy sztár nem vegyül a köznéppel. Koncertvége, tömegki. Félkettő. Hollehet, istenem? Hagyjuk az egészet édes Zsófiám, alszik az már, fáradt… Megindulás szállást keresni. Tyao ismeretlen lányok. Jeste vi videli Johnny-ja, najboljeg glumaca na celom svetu? Da, da, pre 10 minuta posle koncerta.!!!!!!! Ledöbbenés, hidegrázás, hisztéria, kocsibabe. –Martina, gyújtsd a kocsit, visszamegyünk. Hegyre felrohanás, és akkor, és ott, és abban a pillanatban ott állt ő… néma csend, flashback, élet-lepergés, az érzelmi állapotok képekkel történő bemutatása…
Tarrbélás lassított felvételek, romantikus zenei aláfestéssel: Fiatalkorom férfija, és azóta is abszolút kedvence, mindenekfelettálló színészfigurája, oh TE drága, hát itt vagy. Láb földbegyökerezése, egykét béna könnycsepp titokban, és odalépés… A most következő élmények pedig azt hiszem bekerülnek a top5 legszebb pillanatba, piros könyvecskébe, miegymás. Közlöm vele esetlenül, hogy szerintem én vagyok a legnagyobb rajongója, és hogy ezt nyugodtan el is hiheti (ő mosolyog, semmiképpen sem gunyorosan, inkább kedvesen) és hogy a filmjeiről éjszakákat beszélhetnék, és azok a karakterek, és húúúúú. Ő megköszöni, majd átölel, hogy akkor fotó. Andrea, és Martina, és Bandi még mindig nem térve magukhoz az ámulattól, hogy én TÉNYLEG ott állok mellette, és ő TÉNYLEG átkarol, és TÉNYLEG szólt hozzám, szinte elfelejtik a fényképezőgépet bekapcsolni. Ezért aztán álldogálunk egy darabig Johnny, és én a hideg téli éjszakában, majd következik néhány vaku-által elhomályosított perc, s órákkal, vagy hónapokkal, évekkel később (ki tudja már azt) térek csak magamhoz, hogy hát akkor ugráljunk örömünkben. És ugráltunk. És még egy kicsit ugráltunk. Az est további része „csendes”, „kultúrált”, és semmiképpen nem pálinkázós bulizással zajlott a VIP teremben, ahová sikerült bejutnunk, s még pár óráig nézhettük őt, ahogy 5 méterre tőlünk szelíden társalog Kusturicával, talán arról, hogy szeret itt lenni, és visszatér még sokszor, talán csak egy szerepről, vagy a pálinka, és a szerb ételek ízéről…

Johnny Depp, mása, Kusturica

Johnny Depp, mása, Kusturica

Reálidős végkifejlet, és csendes befejezés, konklúzió: Talán az egyedüli hátránya, és egyben előnye a fesztiválnak, hogy míg minden program ingyenesen látogatható, legyen szó workshopokról, melyet idén többek között a fent említett nem annyira híres színész, Johnny Depp, és Faith Akin tartott, tavaly pedig az alternatív-filmesek körében szeretett, és tisztelt Jim Jarmush, legyen szó filmvetítésekről, vagy koncertekről, az éjjeli bulikra csak press-kártyákkal lehet bejutni, így a vendég-diákokon, a sajtón, és a meghívott vendégeken kívül CSAK MI juthattunk be iszonyatos szerencsénknek, és kommunikációs készségünknek köszönhetően, mely hozzásegített minket pár belépőhöz. A helyszín, Drvengrad tökéletesen illik a fesztivál arculatához, az étel, ital árak nemzetközi fesztiválhoz képest nagyon kicsik, (kávé 60 dinár, nagy tál bab 120 dinár csak a szemléltetés kedvéért). Minden adott, és minden jól működik. S hogy ez Kusturica szervezőkészségének vagy valami másnak köszönhető-e, az megmarad homálynak. ( Véleményem szerint pár éven belül ezen a fesztiválon is borsos árakkal várják majd a fesztiválozókat- de Nyelvemre ráharapok, tartsa meg az Isten világhírű rendezőnk jó szokását továbbra is, egészségére!!!)

Hazamenés, sírás, zsebkendő a nézőknek, és egy közhely a végére: Pár óra kocsiban alvás után kikísértük hát Johnnyt a helikopteréhez, ahol ő búcsút intett, s mi is búcsút intettünk a varázslatos Kustendorfnak, ahol minden megtörténhet, s meg is fog, hiszen jövőre ott leszek én is, nem kicsit, hanem elejétől a végéig… Szeretünk Kustendooooorf! :)

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2010.02.22.

Szerda Zsófia

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.