Aki a fél életét egy távoli galaxison tölti – avagy a sör mint folyékony szalonna

Szügyi Péter, a kishegyesi származású vándor sörfőző

Szügyi Péter középiskolás kora óta Magyarországon él. Pályája szépen ívelt felfelé, már egy budapesti informatikai cégben dolgozott, amikor egyszer csak belekóstolt egy kézműves sörbe. Olyannyira magával ragadta, hogy ma ő intézi a díjat is nyert kézműves sörök brandépítését, sőt maga is nekiáll megfőzni a nedűt a családi konyhában.

Mióta élsz itt, hogyan kezdődött a magyarországi életed?

– A középiskolát már Magyarországon kezdtem, 1994-ben, Hódmezővásárhelyen. Vajdaságból, Kishegyesről származom. A család otthon maradt, csak én költöztem át tanulni. Nem voltam egyedül, érkeztünk még páran a kishegyesi suliból abba a városba. Kollégista lettem kiterjedt társasággal. Nagy lépés volt ez nekem, de úgy gondolom, hogy 14 évesen az ember még könnyen alkalmazkodik. Remek 5 évet töltöttem Hódmezővásárhelyen. Egy kamaszodás végén levő gyereknek jó érzés lehet, hogy elszabadul otthonról, megéli a szabadságot és függetlenséget. Igazából örültem ennek – úgymond, saját lábamra állhattam. Persze volt honvágyam, két-három hetente hazajártam, telefonon értekeztünk a családdal. Tartottuk a kapcsolatot rendszeresen, de szerencsére a barátok is körülvettek.

Később felkerültem egyetemre, a Budapesti Műszaki Egyetem informatikai karát választottam, és így kezdtem el dolgozni a fővárosban. Műszaki informatikát tanultam és ezen a szakterületen dolgozom azóta is, nagyvállalati szoftvereket írunk. Régen fejlesztettem, most inkább projekteket koordinálok egy magyar tulajdonú cégnél, az ATOLL Technologiesnél.

Szugyi_Peter01

Szügyi Péter (bal szélen) és Róth Zoltán (jobb szélen) Radvánszky Jánossal, aki kerékpárral kitekert Norvégiába az északi sarkkörig és vissza. A Rothbeer volt a fő támogatója, a fotó a hazaérkezésekor készült.

Szereted a munkádat?

– Van, amikor szeretem és elszórakoztat. Néha azért sok. Előfordult, hogy kissé „túlpörögtem” ezt a szoftveres világot, az állandó, szűk határidők betartását, a folyamatos maximumon teljesítést… mégis, alapvetően a szoftverfejlesztésben is van egyfajta alkotás, amit tudok élvezni. Akadnak persze olyan projektek, amit egyszerűen csak meg kell csinálni, nincs benne különösebb örömfaktor. Ilyenkor nem a szépséget keresem benne, hanem a hasznosságot. A sörfőzés teljesen véletlenül csöppent az életembe.

Vissza tudsz emlékezni az első sörrel kapcsolatos élményedre?

– Azt hiszem, az otthoni Lav és Jelen sörök voltak az első sörös élményeim… Megmondom őszintén, nem igazán ízlettek. Amikor először belekóstoltam, borzasztónak éreztem. Egyébként mostanra sem sokat javult a véleményem ezekről a nagyüzemi sörökről.

A kézműves sörkészítés úgy érkezett az életembe, hogy Róth Zoltán kollégám az ATOLL-nál, akivel 3-4 éve dolgozunk együtt, akkor már jó ideje készített otthon söröket. Egy nap bejött a munkahelyre és elkezdte osztogatni őket a közvetlen kollégáknak. Biztatott, kóstoljam meg. Isteni volt. Össze se hasonlítható azokkal, amelyeket azelőtt próbáltam. Ez az élmény egy csapásra megváltoztatta a sörhöz fűződő viszonyomat.

Mindez 3 évvel ezelőtt történt, noha Zoli már 2005 óta készített otthon söröket. Ám a szűkebb baráti köre addigra már „telítődött”, ekkor kezdte a kollégáknak is osztogatni ezeket. 20 litereket főzött otthon, 2-3 hetente, ez a mennyiség viszonylag limitált, gyorsan el is szokott fogyni.

Így találkoztam a kézműves sörfőzéssel először. Nagyon tetszett! Zolival ma már sokkal inkább a sör miatt dolgozunk együtt, mivel az utóbbi időben nincsenek közös szoftverfejlesztési feladataink.

Hogyan bonyolódtál bele magad is a sörfőzésbe?

– Nem sokkal a sörkörbekínálós eset után felmerült, hogy ki szeretne esetleg betársulni a főzésbe. Engem érdekelt a dolog. 2013-ban Zoltán megnyerte a Távoli Galaxis elnevezésű sörével a Grand Champion díjat – az év kézműves sörének választották. Ez szakmai díj volt, de a sör 2014-ben a közönségszavazatok alapján is nyertes lett. Mindent összevetve a fődíj az volt, hogy le lehetett főzni az egyik sörfőzdében egy adott mennyiségű sört. A Legenda budapesti sörfőzdében főztünk és olyan nagy sikere volt az italunknak, hogy néhány óra alatt elfogyott belőle a teljes készlet! Ekkor kezdtünk azon gondolkodni, hogy ez nagy lehetőség, a sört el lehetne adni nagy mennyiségben is, hiszen szemmel láthatóan szeretik az emberek.

Nem volt százmilliónk saját főzdére, ezért vándor sörkészítőnek álltunk. Ez úgy zajlik, hogy megállapodunk egy főzdével a kapacitás lefoglalására, adott mennyiség lefőzésére és ezt le is palackozzák. A szlovákiai Rozsnyóban is van például lehetőségünk éves szinten lefőzni egy nagyobb mennyiséget. Erre szerződni kell. Erre egyébként nemzetközi példákat is találunk.

Annyira magával ragadott az egész, hogy jómagam is elkezdtem főzni söröket – valamelyik jó lett, valamelyik kevésbé… Izgalmas dolog. Amit sokan a sörről gondolnak, annál a sörfőzés jóval több. Próbáljuk velük megközelíteni a borok komplexitását különleges gasztronómiai és magas élvezeti értékkel bíró termékeket előállítva.

Szugyi_Peter03

Szügyi Péter a bárpultnál

Hányan tevékenykedtek a sörfőzésben?

– Jelenleg háromfős a csapat. Számos dolog Zoli hatásköre, de leginkább az, hogy legyenek jó receptjeink és söreink. Én a minőséget ellenőrzöm, valamint szervezési- és marketing feladatokat látok el. Kata, Zoltán élettársa pedig a napi logisztikát intézi, a rendeléseket, szállításokat. Azóta, hogy ő teljes munkaidőben foglalkozik ezzel, sokkal egyszerűbb lett az életünk. Tudunk koncentrálni a nagyobb problémák megoldására. Mert mindig jönnek újabb gondok, megoldandó helyzetek, amelyeket intézni kell… nem unatkozunk.

Mi a jelenlegi kínálat?

– Jelenleg három sörünk van. A díjnyertes Távoli Galaxis, a Pyromania és a Bakancslista, valamint mi főzzük egy ismertebb bisztró számára a „ház sörét”.

Főként IPA-ink vannak (India Pale Ale – klasszikus angol felsőerjesztésű sörtípus) és egy nagyon erős barna sörünk. De szeretnénk meghódítani az „IPA-n túli galaxisokat” is, hamarosan új söreink jelennek meg. Mostanság kitört az IPA-láz, sokan szeretik ezt a típust. Mi már jók vagyunk ebben, de vannak más jellegű, kiváló nedűk is. Ilyen irányba szeretnénk haladni.

Zoli 10 éves házi sörfőző tapasztalattal rendelkezik – meglepő lehet, de a világháló segítségével tanulta ki a tudományt. Utánaolvas, kipróbálja, kísérletezik, nagyon jó érzékkel kombinál! Fejből tudja, hogy egy alapanyag milyen jelleget kölcsönöz a sörnek.

Valójában 10 év eltelt, mire eljutott arra a szintre, hogy 2013-ban házi sörével megnyerte a díjat. Ekkor kezdődött a házi sörfőzés legalizálása is, megalakult a Házi Sörfőzők Egyesülete, elkezdtek versenyeket szervezni. Én most tanulom ezt a szakmát, szerencsére jó a mesterem.

A globalizációnak köszönhetően ma már Magyarországon is be lehet szerezni bármilyen alapanyagot. Vannak beszállítóink és tudunk variálni, a Bakancslista sörünkre például jellemző, hogy mindig más típusú komlót szerzünk be hozzá a világ különböző pontjairól. A komló a sör fűszere – folyamatosak a fejlesztések, nemesítések. Amerikában elég nagy kultusza van a termesztésének és nemesítésének. Évente jelennek meg az újabb és újabb típusok. Van vagy 40 féle illóanyag a komlóban, így aztán más-más ízek jönnek ki a különböző típusokból. Ha kiderül, hogy született egy újabb izgalmas házasítás, akkor azt általában gyorsan ki is próbáljuk.

Honnan jöttek a sörnevek?

– Amikor a verseny előtt álltunk, be kellett nevezni a sört. Ehhez névre is szükség volt. A Távoli Galaxisban egy ausztrál komló van, melynek neve Galaxy. Gondoltuk, mivel Ausztrália egy messzi ország, legyen Távoli Galaxis. A visszajelzések alapján ez a névválasztás telitalálat, főleg a Star Wars rajongók körében…

A Bakancslista esetében célként kezeltük a legkülönlegesebb komlók összegyűjtését és azt, hogy ezekből főzzünk sört. Régi vágya volt ez Zolinak, úgymond bakancslistája. Így jött a név. A Pyromania pedig onnan, hogy régen, az ipari forradalom előtt a maláta szárításakor az magába szívta a füstöt és a sörnek füstös íze lett. A Pyromaniában is füstölt maláta van, ezért kapta ezt a nevet.

A vajdaságiak egyébként – nem hivatalos piackutatásom alapján – leginkább a füstös barna sört szeretik, talán a 7,5 százalékos alkoholtartalom miatt is, no meg lehetne itt sorolni, mi mindent imádunk még, ami füstös: sonkát, kolbászt, szalonnát… Jómagam is nagyon szeretem ezeket. Ez a sör egy „folyékony szalonna”!

Budapesten inkább a Távoli Galaxis népszerű, de mindezt csupán a fogyasztói visszajelzések alapján mondom.

Kézműves sörök: a díjnyertes Távoli Galaxis, a Bakancslisták és a Pyromania

Kézműves sörök: a díjnyertes Távoli Galaxis, a Bakancslisták és a Pyromania

Te milyen gyakran főzöl sört?

– Általában otthon, a bátyáméknál szoktam, amennyire a felesége engedi. Időnként birtokba veszem a konyhájukat erre a célra. Amikor hazamegyek Kishegyesre, testvéremmel a főzés megszokott közös program. Mondhatni, a sör felett elmúltak a korábbi konfliktusaink is. A párja már fogja a fejét, amikor megjelenek a sörfőző készletemmel és közlöm, hogy melyik nap lenne szükségem a konyhára…

Mit jelent számodra a sörfőzés? Mennyi idődet veszi el?

– Nekem ez alkotást jelent. Sőt, igyekszem átadni azt, amit megtanultam, például a bátyámnak. Otthon is kipróbálhatnánk a terjesztést. Nyilván gondolkodunk abban, hogyan lehetne a már bejáratott modellt átültetni szerbiai közegbe. A kérdés mindig az, mennyire van rá igény, mert még igencsak gyerekcipőben jár otthon ez a dolog.

Egy időben nagyon sok időt, szinte minden szabad kapacitásomat a sörrel töltöttem. Nem volt ritka, hogy lehúztunk egy hosszú napot az irodában, majd este 10-kor Zolival még nekiálltunk felállítani az „5 éves stratégiánkat” egy másnapi prezentációra. Mióta vannak stabil partnereink és beszállt a munkába Kata is, megosztottak a feladatok, fixek a beszállítóink és a megrendelőink, kicsit kevesebb vele a munka.

Sörös pályafutásunkat leginkább a gyerekneveléshez hasonlítanám: amikor megszületik a baba, állandóan figyelni kell rá. Majd miután megtanul járni, további készségek fejlesztésére is lehet koncentrálni, de azért ott kell lenni mellette folyamatosan. Úgy gondolom, hogy mi már tudunk járni és képesek vagyunk energiánkat újabb lehetőségek megvalósítására fordítani.

Most itt a jó idő és megint felpezsdül majd a sör iránti érdeklődés. A tél ugyanis nem annyira erről az italról szól, de a tavasztól őszig tartó időszak igen, különösen, amikor jönnek a fesztiválok. El kell kezdeni szervezni a dolgokat és ez elég sok időt vesz el. Ha a teljes munkaidő mellett csak napi 1-2 órát kell ezzel foglalkozni, akkor is kitölti az ember napját. Nem volt mindig könnyű, de ma már össze tudom egyeztetni a kettőt.

Nyilván a szoftverfejlesztés terén is szereztem sikerélményeket, de a sörfőzés valahogy kézzelfoghatóbb. Ha egy szoftver elkészült, nagyjából öt emberrel tudtunk örülni neki. A sörnél más a helyzet. Nagyon jó látni, hogyan alakul ki egy recept, hogyan halad a szervezés, ki kell találni, mi legyen a címkén, majd elkészül a produktum és jönnek a visszajelzések. Az nagyon jó tud lenni! Igazi sikerélményt ad és ez mindent megér. Egy nagy, közösségi, sok emberhez kapcsolódó élmény.

El szoktad mondani társaságban, hogy sört főzöl?

– Ha a helyzet úgy alakul, akkor igen. Érdekes, hogy mikor bemutatkozom mint informatikus, mindenki hümmög, bólogat. Majd amikor kiderül, hogy sörfőzéssel is foglalkozom, vicces látni az arcokon a változást. Egyre jobban csillognak a szemek. Akkor szoktam viszont csak előhozakodni ezzel, ha úgy kívánja a helyzet és nagyon leül a társalgás, az egyéb beszédtémák zsákutcába jutottak. Az informatika egy kissé megfoghatatlan világ, kevésbé tudnak az emberek mit kérdezni vele kapcsolatban. A sört viszont meg lehet kóstolni, ki lehet alakítani róla véleményt – jó vagy nem jó, ugyebár.

Péter otthoni sörfőzés közben

Péter otthoni sörfőzés közben

Mik a hosszú távú tervek?

– Van több is, de elsősorban egy saját főzde a vágyunk, ami nagyobb beruházás. Szeretnénk egy jól látható, ismert brandet építeni, nemzetközi vizekre evezni, vinni a magyar sör hírét a világban. Erre már most is van egy-két próbálkozásunk. Hazánkra inkább a borkínálat jellemző, ami világszerte ismert. Külföldön, főleg angol nyelvterületen és a skandináv országokban nagyon respektálják azokat a söröket, melyeket mi készítünk – ott lehet keresnivalónk. Egy ismerős szakértő fogalmazott úgy egy angliai útja után: „Általában jók az angol sörök, de a magyar kézműves fajták verik őket. Valahogy hiányzik az ottaniakból a mi kelet-európai dühünk!”

Kicsit még fiatalok vagyunk, most lesz 2 éve, hogy megalakultunk. Hamarosan fel kell tennünk magunknak a kérdést: informatikusok leszünk továbbra is, akik hobbiból főznek sört, vagy sörfőzők, akik foglalkoznak informatikával is. Egyelőre még a szoftverfejlesztés az, ami jobban prosperál. A sör esetében – a korábbi hasonlatnál maradva – egyre inkább „nő a gyerek”, előbb-utóbb „több zsebpénzt kér” és szeretne elmenni egyedül bulizni. Tehát rövid időn belül kezdeni kell ezzel valamit, aktuális a kérdés.

Keressük a lehetőséget a komlótelepítésre is. Magyarországon nem nagyon lehet alapanyagot vásárolni, azokat külföldről hozzuk be. Márpedig a klíma, az adottságok abszolút adottak lennének. Régen létezett a nemes bácskai komló, Vajdaságban még fellelhető belőle valamennyi. Emiatt piszkálja a fantáziánkat a komlótelepítés. Szeretnénk a bácskaiból is sört főzni. Az árpát, malátát otthon előállítani. Bátyám mezőgazdaságban dolgozik, ezért is kezdett összeállni a kép, bár még csak a vízió szintjén: meglennének a megfelelő, ezzel foglalkozó emberek, akik alapanyagot tudnának szállítani és lehetne sört főzni. Az pedig, hogy még pár embernek munkát biztosíthatunk, és valamilyen módon visszaadhatunk valamit a szülőföldnek, egyébként is szívügyem. Szerbiában is szeretnénk egyébként árusítani a söröket, de ennek lehetőségeit még csak most térképezzük fel.

A közeljövőre vonatkozó tervünk még a nyári szezonra valamilyen alacsonyabb alkoholtartalmú sört készíteni a jelenlegi erősebb kínálatunk mellé.

Mivel töltöd a szabadidődet, hogyan kapcsolódsz ki a sörfőzés mellett?

– Nagyjából két esztendeje Nagykovácsiban élek. Bennem volt mindig az érzés, hogy mégiscsak egy faluból jöttem. Elvágyódtam már Budapestről, a nagyvárosi zsongásból.

Nagykovácsi zsáktelepülés a maga 8 ezer lakosával. Kicsit emlékeztet az otthoni miliőhöz, mégis elérhető közelségben van a munkahelyem – csupán 7 kilométer a fővárostól. Én ott találtam meg a nekem való környezetet, jól érzem magam.

Szeretek sétálni a kutyáimmal, kertészkedem, olvasgatok. Legszívesebben a kertben, miután megteremtettem a megfelelő körülményeket. Túrázgatok és sportolok is. Szoktam járni vadvízi evezésre, tavaly Montenegróban voltunk a barátokkal, idén nyáron Szerbia a cél. Nagyon szeretem a balkáni természetet. Haza, a családhoz egyébként havonta járok. Sok vajdaságival tartom Budapesten a kapcsolatot, időről-időre összefutunk.

Kedvelem a magyar fővárost, szépen fejlődik, de nekem itt élni nap mint nap kicsit sok volt. Így, hogy kiköltöztem vidékre, jobban megtalálom magamban az egyensúlyt. Jókat beszélgetünk a szomszédokkal, átjárunk egymáshoz, segítjük a másikat. Karnyújtásnyira van a természet. Ez nekem a fővárosban hiányzott. Nagykovácsiban megleltem a helyem.

The following two tabs change content below.
Búcsú Adrienn

Búcsú Adrienn

Van, aki szerint ez az érzés idővel elmúlik, de nálam nem úgy tűnik. Általános iskolásként kerültem Magyarországra, még gyerekként. Kecskeméten végeztem a képzőművészeti középiskolát és Szegeden a kommunikáció szakot. Ma budapesti vagyok. Sosem felejtettem azonban el vajdasági gyökereimet. Szegényebbnek érezném magamat, ha nem lennének. Sokat jelent a délvidéki életérzés, sokat jelentenek az onnan származó emberek. Valahol talán törvényszerű volt, hogy egyszer csak róluk írni is elkezdek...
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!