Állami vagy magánegyetemre?

Olyanok osztják meg tapasztalataikat, akik kipróbálták az egyik, a másik vagy mindkét típusú felsőoktatást

…adjatok egy tucat egészséges gyermeket, s garantálom, hogy olyan szakembert nevelek belőlük, amilyent akarok.

John B. Watson híres feltevését az utána következő pszichológusok kénytelenek voltak (részben) elvetni. 2012-ben pedig már egészen bizonyos: annak ellenére, hogy egyenlőnek vélt esélyekkel indulunk, egyéni utaink annyifelé ágazhatnak a sokféle szocializációs ráhatás függvényében, ahányan csak vagyunk. Ezért nagyon nem mindegy, hogy az érettségi után, amikor gondterhelten becsukjuk a felvételi tájékoztatót, végül milyen egyetemre bökünk…

egy 2

Az elmúlt évtizedekben fejlődő országunkban is lehetőség nyílt állami és magánegyetemek közül választani. Természetesen az igényes válogatás sem garancia a munkába állásra, karrierépítésre, de mégis egy fontos momentum. Olyanokkal jártuk körbe a témát, akik már benne vannak a sűrűjében, vagy már túl vannak a nehezén.

A magánegyetemek miliője

Kozma Laura

Kozma Laura

Kozma Laurával az egyik közgazdasági irányultságú szabadkai magánegyetem hétköznapjairól beszélgettünk. Laura egyébként a Politechnikai Iskolában érettségizett, jelenleg harmadéves, és közgazdász–menedzserképzői diplomát szerezhet majd.
Nyomdaipari középiskola után miért „váltottál pályát”?

– A középiskolában egyre jobban tudatosult bennem, hogy csak hobbiszinten szeretnék foglalkozni rajzolással, tervezéssel. Az egyetemen tetszik, hogy hároméves alapképzés után választhatok szakirányt a pénzügy, közigazgatás, valamint a sport és turizmus területek közül. Mint minden egyetemen, így itt is akadnak apró-cseprő problémák, de ezektől eltekintve elégedett vagyok a képzéssel. Mivel magyarországi professzorok is tartanak előadásokat, betekintést nyerhetünk a náluk uralkodó gazdasági helyzetbe, és így bővül a tudásunk és a látókörünk is.

Miért magánegyetemen folytatod tanulmányaid?
– Döntésem előtt összehasonlítottam ezt a szakot az állami közgazdasági egyetemmel, ahol szintén megtalálható az általam választott szak, de csak szerb nyelven. Mivel anyanyelvemen szerettem volna folytatni a tanulmányaimat, ezért a magánegyetem mellett döntöttem, ahol ez a lehetőség megadatott.
Mi a véleményed arról, hogy sokan „könnyűnek” gondolják a magánegyetemeket, mondván, csupán fizetni kell?
– Ezzel a kijelentéssel nem értek egyet, mivel én is a saját bőrömön tapasztalom az ellenkezőjét. Hiába fizetsz, ha nem tanulsz, nincs tudásod, és tudás nélkül nem rakhatod le a vizsgákat. A professzorok csak akkor tudják értékelni a válaszokat, ha helyesek, és csak arra tudnak pontot, végül jegyet adni. Éppen úgy, ahogy az állami egyetemen.
Mekkora a tandíjad ebben a tanévben?
– 1170 euró dinárellenértéke. Ezt az összeget hat részletben van lehetőségünk kifizetni.
Milyen nálatok az egyetemi élet?
Az évfolyamon ötven-hatvan hallgató van. Összeszokott csapat vagyunk, próbálunk mindent megbeszélni, egymásnak segíteni és egymáshoz alkalmazkodni. Egy szemeszterben átlagosan négy-öt vizsgánk van. A vizsgák jellege pedig az előadóktól függ, van, aki szóbeli, de van, aki írásbeli vizsgát tart. Sőt akad olyan is, aki mindkettőt. Kisebb kimutatásokat szoktunk végezni, melyeket szemináriumi munka formájában adunk át, és egy prezentációs előadás keretében adunk elő.

Sikertörténetek

Kozma Zoltán

Kozma Zoltán

Kozma Zoltán, a szabadkai Pannon Televízió nemrégiben megbízott főszerkesztője még csak 27 éves, és máris óriási felelősség nyomja a vállát. Több támadás is érte kinevezését követően, mondván, túl fiatal, tapasztalatlan, s az is beszédtéma, hogy tanulmányait az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karán kezdte, végül mégis magánegyetemen diplomázott. Elmondása szerint ma már nem pazarolna időt a korábban megkezdett egyetemi tanulmányaira, hanem a gimnáziumi érettségi után azonnal a magánegyetemet választaná.
– Hogyan reagálsz a támadásokra? Egyáltalán támadásként éled-e meg a közösség pletykáit?
– Nem. Biztosan vannak emberek, akik negatív véleménnyel vannak a kinevezésemről. Abban is biztos vagyok, hogy vannak, akik jobban tudnák elvégezni a munkámat. Én ezt mindenesetre kihívásnak tartom. Azon folyamat része, amely a vajdasági magyar média fiatalítását célozza. A Pannon RTV igazgatójától, Bodzsoni Istvántól én is és a többiek is sokat tanulhatunk. Nem csupán vezetői tapasztalatot, hanem a jó műsor készítésének fortélyait is. Mivel kollégáink 90 százaléka a fiatalabb korosztályhoz tartozik, talán még jó is, hogy „egy nyelvet” beszélünk, könnyebb a munka.
– Sokan vannak, akik hozzád hasonlóan többévnyi, csalódottsággal végződő tanulmányaik után magánegyetemen kötöttek ki. Hibáztatható-e a rendszer? Hogyan hasonlítanád össze a két szisztémát?
– Én nem szeretem a rendszert hibáztatni, mert aki így vélekedik, az igazából nem ismeri fel, nem ismeri be a saját hibáit. Az, hogy valaki nem fejezi be a választott egyetemet, nagymértékben a saját hibáinak az eredménye. A bolognai rendszerben sajnos nem boldogultam, így négy év alatt sok minden elveszett. Ezért váltottam, noha kezdetben ódzkodtam ettől. Sokkal könnyebbnek találtam a magánegyetemet, hiszen ott a gyakorlati dolgokra fektetik a hangsúlyt. Ezért a vizsgákat is könnyebb lerakni, hiszen mindannyiunkat a gyakorlati tudás elsajátítása érdekel igazából. Ezzel szemben az állami egyetemeken más jellegű, komolyabb munka folyik, sok előadást kell látogatniuk a hallgatóknak. De kérdés, hogy ebből mennyit hasznosítunk az életben. Sajnos vagy nem sajnos, de az állami egyetem befejezése után sem tud könnyebben munkát találni senki.

Korom Mária

Korom Mária

Korom Mária is hasonlóképpen vélekedik, bár az ő látószöge jelenleg nem csak vidékünkre korlátozódik, hiszen Brüsszelben él és dolgozik. Amiért részese a történetünknek, az az, hogy ő is Szabadkáról indult, s megtapasztalta mindkét rendszer „vendégszeretetét”.
– Hogyan kerültél Brüsszelbe?
2010 októberében egy hónapos gyakornokságra érkeztem Brüsszelbe, Surján László kereszténydemokrata európai parlamenti (EP) képviselő (2012 januárja óta az EP alelnöke) irodájába. Az egy hónapot féléves szerződés követte, majd pedig egy újabb, mely a képviselői mandátum végéig szól. Hiszem azt, hogy akkor vagyunk a helyes úton, ha tesszük a dolgunkat, különösebb agyonmagyarázás nélkül, teljes erőbevetéssel. Más recept nincs; végezni a munkánkat, legjobb tudásunk szerint, 100%-osan a feladatokra koncentrálva.
Összefüggésben áll-e a jelenlegi munkád a tanulmányaiddal?
– Az alelnöki irodán belül én Nyugat-Balkán témájával foglalkozom; nem kell magyarázni, hogy ilyenkor milyen jól jön, ha az ember lánya az egyik balkáni országból jön, beszéli a nyelvet, ismeri a mentalitást. Az alelnök úr egyik fő területe az uniós költségvetés, de ezt a témát már hat éve egyik közgazdászkollégám viszi. Közgazdaságból persze nincs hiány az én feladataim között sem, így tudom használni az egyetemen megszerzett tudást, tapasztalatot.

Mit gondolsz, Szerbiában miért van egy nagy „negatív jel” a magánegyetemek neve előtt?
– Nézzük a legegyszerűbben, kicsit közgazdászszemmel! Egy-egy állam költségvetésének nem használ a sok magánegyetem. Ezek az intézmények évente több száz, több ezer egyetemistát vonnak el az állami egyetemekről, javarészt önköltséges diákokat. Persze adóznak, fizetnek illetékeket a magánegyetemek, de ez az összeg jóval kevesebb, mint amit az állami egyetemek tandíj formájában begyűjtenének. Ugyanakkor a tanárok és a diákok is rivalizálnak; odahaza inkább az állami egyetemi diploma jelenti a presztízst. Minél nyugatabbra megyünk, annál inkább szembesülünk az ellenkezőjével. A világ legelismertebb egyetemei mind magánegyetemek; a Harvardon, a Yale-en, a Princetonon, a Standfordon szerzett diplomák előtt sorra nyílnak az ajtók. Kapitalizmusban élünk, hamarosan változni fog a szemlélet a világ ezen felén is; az oktatási színvonal lesz a mérvadó, és nem az, hogy a diák az államnak fizeti-e a tandíjat, vagy a magánegyetemnek. Jó példa erre a Közép-európai Egyetem (Central European University), a CEU. Ebben az intézményben 30 országból érkeznek a tanárok és mintegy 100 országból a hallgatók, 7:1-es a diák-tanár arány. Az itt végzett diákok közül több miniszter, nagykövet, egyetemi tanár, tudós, kutató került ki, csak hogy az igazán hangzatos szakmákat említsem.
– Annak idején miért döntöttél a magánegyetem mellett?
– Magyarul akartam tanulni és Vajdaságban. Ez a kettő így együtt állami egyetemen elég nehéz. Amit én választottam, a közgazdaság, az sajnos nem esik bele a magyarul elvégezhető vajdasági állami egyetemi szakok sorába. Ezért választottam egy szabadkai magánegyetemet, ahol magyarországi neves egyetemi professzoroktól sajátíthattuk el a közgazdászat csínját-bínját.

Az „ellenpólus”

Keresztényi Zoltán

Keresztényi Zoltán

A jól bejáródott, sok esetben valóban berozsdásodott (persze nem feltétlenül) állami egyetemek viszont éppen a megalapozott hírnevükkel és tapasztalatukkal, valamint a megannyi általuk nyújtott lehetőséggel kecsegtetnek. Ebbéli tapasztalatairól kérdeztem Keresztényi Zoltánt, aki abszolvensként már félig külső szemmel tud tekinteni a rendszerre.
Milyen szakot választottál, s mennyire voltál elégedett a képzéssel?

A Szabadkai Műszaki Szakfőiskola automatika szakán tanultam. Aki úgy dönt, hogy érettségi után folytatja a tanulmányait valamelyik felsőoktatási intézményben, az valószínűleg azzal is tisztában van, hogy nem elég a jó egyetemi képzés, neki is energiát kell fektetnie a saját tudásának a fejlesztésébe. Így e két tényezőt összesítve 70%-ban elégedett vagyok.
Diplomázás után milyen lehetőségekre számítasz a munkavállalást illetően?

– Már most is dolgozom, igaz, nem azon a szakterületen, amit tanultam. A lehetőségek a munkavállalást illetően az utóbbi időben kicsit jobbak, viszont Szabadka ipara messze elmarad attól, amilyen volt.

Balog Andrea az MTTK rénszarvasaként

Balog Andrea az MTTK rénszarvasaként

Balog Andrea a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Tervei szerint júniusban diplomázik. Leendő pedagógusként az intézményválasztás érzelmi töltetéről, befolyásoló tényezőiről is beszélt.
– Már nagyon régen eldöntöttem, hogy tanár/tanító szeretnék lenni. Hogy az álmom valóra váljon, állami egyetemre „kellett” iratkoznom. Ha lett volna választási lehetőségem, akkor is állami intézmény mellett teszem le a voksom. Emellett azt is fontos szempontnak tartottam intézményválasztáskor, hogy amennyiben állami egyetemen tanulok, az ösztöndíjpályázatok is nyitva állnak előttem. Emellett ott vannak a diákcsereprogramok, amelyek egy életre szóló élményt jelentenek, és csak akkor próbálhatom ki, ha állami karon tanulok. Ezenkívül egy állami egyetem elismertsége, megbecsültsége nagyobb a magánegyetemével szemben, de persze ezzel nem szeretném egy intézmény érdemeit sem lebecsülni. Az iskola közelsége, a pozitív visszajelzések is mind sokat nyomtak a latba.
Milyen lehetőségeket látsz magad előtt diplomázás után? Dolgozol-e esetleg már valahol?
Jelenleg főállású egyetemista vagyok. Nehéz munkát vállalni (és megfelelően helytállni) így, hogy a hét négy-öt napján egyetemen vagyok, ahol folyamatosan teljesíteni kell. A munkavállalásról az a véleményem, hogy lehetőség mindig van, csak nem biztos, hogy élünk vele. Szívem szerint én is tanítóként kezdeném a pályafutásom, de ha ez várat magára, és először valami másban kell bizonyítanom, akkor nem fogok habozni. A lényeg, hogy hasznos tagja legyek a közösségemnek, és amikor megtehetem és szeretném is, képes legyek a váltásra.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.02. 29.

The following two tabs change content below.
Balog Anikó

Balog Anikó

Szabadkán születtem, itt is élek. Tanító vagyok. Szerencsés, mert taníthatok is. Kb. 10 évvel ezelőtt sétáltam be a Szabadkai Rádió épületébe, kisebb nagyobb megszakításokkal, azóta foglalkozom írással, újságírással.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!