Amiből a szomszéd néni is doktorálhatna

Cuki vagy ciki pletykálni?

p5

A pletykával már nem csak az utca és a szomszéd néni, hanem a tudományos közeg is foglalkozik. Könyvek íródnak, előadások zajlanak a témában, nagyvállalatokban pletyka-tréningeket szerveznek. Olykor ciki pletykálni, de a XXI. századi információs társadalom lassan felismerte, hogy a pletyka bizony hasznos. És ez most valóban nem pletyka!
A témában mindenki érintett. Épp ezért voltunk kíváncsiak a Ti véleményeitekre épp úgy, mint a tudományos világ álláspontjára. Adai és moholi középiskolásokat és egyetemistákat kérdeztünk a pletykáról.

SZÁLL, MINT PÁRNÁBÓL A TOLL

• Ciki dolog pletykálni?

Rigó Richárd

Rigó Richárd

Rigó Richárd: Inkább elég divatos tevékenység mostanában. Elég undorító dolog számomra, nem szeretem a pletykás embereket.
Komáromi Elena: Csak néha. Annak, akiről pletykálnak az, annak szerintem nem, aki pletykál.
Aranyos Sándor: Attól függ. Ha kiderül, hogy pletykáltunk, akkor ciki.
• Mitől lesz pletyka a pletyka?
Rigó Richárd: Pletyka az, amikor valaki valamit valakinek elmesél, és az elferdítve adja tovább, más lesz a történet értelme, ha egyáltalán volt igazságalapja.
Börcsök Gábor: A közelmúltban alkalmam nyílt megnézni A kétely című filmet, amiben a plébános egy nagyon érdekes magyarázatát adja meg a pletykának: tanmesével szolgál, miszerint egy asszony azt a feladatot kapja, hogy hasítson fel egy tollpárnát, majd szélnek ereszti a tollakat. A következő feladata pedig az lenne, hogy a pelyheket szedje össze, ami ugye lehetetlen. Így működik a pletyka is.
Komáromi Elena: Hír, amit szeretnénk megosztani másokkal. Általában rosszindulatú.
Aranyos Andrea: Az, amikor másokról a hátuk mögött beszélnek, nem a szemükbe mondják meg a véleményüket.
• Szerintetek miért pletykálunk?
Martonosi Dániel: Mert nem tudja mindenki folyamatosan figyelemmel kísérni a bulvárhíreket. Így egészítik ki ismereteiket mások magánügyeiről.

Börcsök Gábor

Börcsök Gábor

Börcsök Gábor: Szerintem szükségtelen a pletyka. Az önigazolás az alapja: a saját életem megoldatlan kérdéseire mások életében vájkálva próbálok megoldást találni. És ez által igazolom a saját életem nyomorúságát.

Kiss Kornélia: Szerintem ez szórakoztató az embereknek. Összeülnek, és pletykálnak.
• Csak negatívan beszéltek a pletykáról…
Rigó Richárd: Én még nem találkoztam pozitív pletykával, de lehet, hogy létezik ilyen.
Komáromi Elena: Pedig lehet pozitív is, persze! Ha visszahallod, hogy valaki jót pletykált rólad, akkor mást fogsz gondolni róla.

Kiskomáromi Krisztián

Kiskomáromi Krisztián

Kiskomáromi Krisztián: Igen. Megtanulom, hogy kinek miről szabad beszélni, kik azok, akik kipletykálnak a hátam mögött.
Aranyos Sándor: A negatív pletyka jobban elterjedt, mert az az érdekes. Az emberek általában kárörvendőek. A legszebb öröm a káröröm – ahogy szokták mondani – mert abban nincs irigység.
Varga Laura: Nem gondolnám azt, hogy a pletyka csak negatív lehet. Vannak olyan emberek, akik saját magukról terjesztenek el pletykákat, amik ugyan nem igazak, de szeretnék, hogy az legyen.
• Általában senki sem tartja magát pletykásnak. No, de akkor mégis ki pletykál?
Martonosi Dániel: Azok, akik nem értenek magasabb szintű kulturális ismeretekhez. A pletyka elsősorban a kulturális intelligencia hiányát mutatja meg, ami erősíti a pletyka élét, és nem pedig a mértékét.
Kiskomáromi Krisztián: Az idősek és a fiatalok is ugyanúgy pletykálnak. Főként a lányok.
Komáromi Elena: Hát, a férfiak is ugyanúgy pletykálnak, csak ők ezt „fontos dolgoknak” nevezik!

Varga Laura

Varga Laura

Varga Laura: Inkább kisvárosban, kis közösségben elterjedt a pletyka. Mindenki ismer mindenkit, tíz szembejövő emberből nyolcat ismersz, így van ez Adán is.
• A közösségi portálokon több százan ismeritek egymást, lehetne akár a Facebook (is) szó szerint egy nagy pletykafészek?
Rigó Richárd: Könnyen indulhat belőlük pletyka. Nagy kreténség, amikor vasárnaponként az emberek fölírják, hogy előző este mennyire szétcsapták magukat.
Aranyos Sándor: Mindenki úgy állítja be magát, amilyennek ő elképzeli. Ezek a „kiröhögő” portálok ezért jönnek létre.
Varga Laura: Mostanában innen indul ki minden. Ha valaki kiírja a kapcsolatának státuszát, azonnal jönnek a kommentárok. Ha valaki megtud valamit, a második kérdés az, hogy honnan tudja. A válasz pedig: a Facebookon láttam.
Komáromi Elena: Az egész Facebook egy nagy pletykalap!

JÓL JÖN A PLETYKÁS A HÁZNÁL

Dr. Aczél Petra

Dr. Aczél Petra

A határon túli magyarok sokkal többet kommunikálnak egymással, kifejezőbben tudnak beszélni magukról, az életükről, a kapcsolataikról, mint a Magyarországon élők. Ez nem naivság, egy így van – állítja Dr. Aczél Petra. A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet egyetemi docense elégedett a „pletykaképző képességünkkel”.
•  Lehet-e nem pletykálni?
– Mindenki pletykál, igaz, hogy a fiúk szerint csak a lányok, de a lányok is felfedezik, hogy nahát, azért a fiúknak sem áll be a szájuk, ha valamilyen közös dologról van szó. Az biztos, hogy ma nehezen tudjuk megmondani, mi a pletyka.
• A fiatalok többféleképpen megfogalmazták, hogy mi lehet, de egy pont szinte mindenkinél megegyezett: negatívnak látják.
– Általában két dologhoz kötjük: valakiről a háta mögött beszélünk, és alapvetően rossz dolgot mondunk róla. Sikerekről is pletykálunk, de akkor igazságtalannak tartjuk, hogy másnak bezzeg összejött egy vizsga, vagy kapott valamit. Összekeverjük a rágalommal.
•  Ön szerint mi a pletyka?
– Mindig olyanról szól, amiről nem lehetne másként beszélgetni. Például a közösségi honlapokon, a Facebookon, iWiWen sok mindent kirakunk magunkról, fotókat, verseket. De bármi, ami kikerül oda, az nem pletyka tárgya, mert a pletyka az mindig a felszín alatti valami, amiről tudjuk, hogy felszín alatt kell beszélnünk. Amikor pletykálunk, részt veszünk a közös ügyekben. Még, ha nem is különösebben jó szándékkal, de a pletykában van valami, ami hasznos.
• Hasznos?
–Ott van az emberben a gondolata, hogy erről pletykálni fognak. És ez egy természetes, elbírható kritikát jelent, hogy nem vagyok egyedül – minden tettemmel el kell számolnom. Ez kicsit kontrollálja az embert, mit szabad, mit illik, hogy kell mozogni. Emiatt egy picit gondolunk a másikra is. Kérdezte, hogy lehet-e nem pletykálni, hát, ha a közösségről van szó, akkor azt kell mondanom (újra), hogy nem lehet nem pletykálni. És aki arra büszke, hogy nem pletykál, lehet, hogy észre sem veszi. Ő is fogad olyan dolgokat, amiket nyilvánosan nem lehetne, maximum nem adja tovább.
•  Kiből lehet jó pletykafészek?
– Abból az emberből, akivel szívesen beszélnek, aki képes azt az érzést kelteni a másikban, hogy figyel rá, van kedve begyűjteni az információt. Ugyanakkor ő maga nem egy könnyen befolyásolható személy. Ezeknek az embereknek jó érzékük van a hatalomgyakorláshoz is, kinek mondom el, hogy másítom meg. És ilyen emberekre pedig szükség van! Ez olyan, mint az immunitás. Az immunsejtek is beszélgetnek egymással, és így tudják, hogy mi ellen kell védekezni. Kotnyelesek, fecsegők a pletykálkodók, de ugyanakkor megvédik a közösséget a széteséstől.
•  Mindenkinek ismerős a pletykás nő sztereotípia.
– Igen, általában a lányokhoz, nőkhöz kötik. Amíg a legfontosabb feladatokat a világban a férfiak maguknak kérik, addig a nőknek ez amolyan pótcselekvés is, hogy azt érezzék, mégiscsak ők döntik el a fontos dolgokat. Mi, nők, pontosan tudjuk, hogy az, ami a felszín alatt zajlik, sokszor legalább olyan fontos, mint ami látható.

LELKI BETEGGÉ TEHET EGY FIATALT

p1•  Mi, magyarok vajon fecsegősebbek lennénk más nemzeteknél?
– Fogalmazzunk máshogyan, a pletykát nem nemzethez kötném, hanem olyan helyhez, ahol még élnek a hagyományos közösségek, gondolok itt a falvakra, kisebb településekre. A város nehezebben pletykál, hamarabb szakadnak meg a szálak. A városi ember bejegyzést ír, SMS-ezik, a médiát használja. Ez nem pletyka a klasszikus értelemben
• SMS-ben nem lehet pletykálni?
– Ez egy új műfaj, inkább azt mondanám. A nem nekem címzett, véletlenül megkapott SMS-ekben nincs torzítás, hiszen első kézből tudom meg, ki kivel épp mit szeretne csinálni, és nincs annyi munka sem vele, mint ami a valódi jó kis pletykálkodáshoz kell. Panaszkodnak a falusi, tanyasi, kisvárosi emberek, hogy megőrülnek, hogy így nem lehet élni, mert mindenki pletykál. Igen, a pletyka állandóan figyelmezteti az embert, hogy hát figyelünk, figyelünk téged… nem csinálhatsz akármit. Egy nagyobb városban örülnek, ha a szomszéddal sem kell találkozniuk, nemhogy a másikra figyeljenek.
• Bárkiről pletykálhatunk?
– Legfőképp arról esik szó, aki nem úgy él, mint ahogy azt a közösség előírja. Aki másként viselkedik, automatikusan pletykatémává válik.
• Mi a pletykalapok titka? Szakadatlan a népszerűségük.
– A mai magazinokból eszméletlen dolgokat tudhatunk meg, hogy éppen aznap XY megtúrta-e az orrát, felkelt-e, vagy éppen fekve maradt, hord-e kockás alsóneműt… Ez a mai tömeg vágya, vagyis, hogy közel kerüljünk ahhoz, akit szeretünk. Előttünk van valaki, de mindig csak látjuk, elérhetetlen, ám ezekkel az újságokkal úgy érezzük, mintha nekünk is közünk lenne az életükhöz. A bulvár a nagyváros pletykanyelve.
• Ki mit tesz, nem tesz, eszik, nem eszik. Ezért, vagyis az információk megszerzéséért pletykálunk?
– Nagy hazugság, hogy nekünk a másikról szóló információ a fontos. Mindig a másik ember kell, a kapcsolat! Nem infókat szívunk le, hanem az együttlét érzését akarjuk. Egy újságíró pedig azzal, hogy elmondja, valaki sötéten szereti a kakaót, vagy épp a göndörszőrű nyúl a kedvence, közelebb visz hozzá. Ezt hihetjük, pedig dehogy. Igazából semmit sem tudunk róla, a „sztárról” kialakított lélek-avatarunk pedig torz.
p6•  Kellemetlen érzés pletykatémává válni. Vajon ez hogyan hat az emberre?
– A pszichológusok folyamatosan kutatják ezt a területet. A tizenéveseknek van egy olyan alapélménye, hogy az egész világ őt figyeli. Idegesség forrása a gondolat, hogy látnak bennünket, és ez állandó megfelelési kényszerbe visz. Azt a tükröt figyeljük, amit a világ mutat. Ha ebben egy rosszindulatú pletyka felerősödik, lelki beteggé lehet tenni egy fiatalt, mivel ők hajlamosak komolyan venni azt… Egy egészséges, érett emberi lélek a pletykát mindig a helyén tudja kezelni!

Ambrus Kinga, Pál Zsófia

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!