Amikor elnémul az életösztön

Az öngyilkosság nyomában

Az utóbbi néhány hónapban nem egy olyan hétvége akadt, amikor olyan hírre jöttem haza az egyetemről, aminek hallatán azt kívántam, bárcsak inkább haza se jöttem volna. Talán a gazdasági válság hatására, nem tudom, öngyilkossági hullám söpört végig térségünkön. Idősek, munkanélküliek, magányosak körében éppúgy, mint a fiatalok között, akiknek minden esélyük meglett volna, hogy fordítsanak az életükön. Vajdaság apró közösségei tehetetlenül veszik tudomásul fiataljaik elvesztését, de senki sem meri (vagy akarja) feltenni a kérdést: miért?

A régiek szerint…

 A 19. század végén nemcsak a pszichológusok foglalkoztak az öngyilkosság okaival, de a geográfusok is. Az előbbiek lezárták az ügyet azzal, hogy az öngyilkosság teljesen egyénfüggő: vannak erősek és gyengék (erre a biológusok buzgón bólogattak: ím a természetes szelekció). A földrajztudósok pedig azt állították, hogy az éghajlat az, ami döntő mértékben befolyásolja az egyén hozzáállását a nehézségekhez: a déliek könnyedebbek, míg az északon élők hajlamosabbak a depresszióra.

Emile Durkheim

Emile Durkheim

A szociológia egyik alapítója, a francia Émile DurkheimAz öngyilkosság: Szociológiai tanulmány c. művében szembement ezekkel az elméletekkel. Szerinte az embernek a társadalommal való kapcsolata határozza meg, hogy szembenéz-e a gondjaival, vagy inkább „kilép”. Az öngyilkosságot kiválthatja az egyén elszigeteltsége a közösségtől (pl. ha egy osztálytársad viselkedése túlmegy azon, amit az angol „geek”-nek nevez, tehát a képregényein kívül senkivel sem kommunikál, azokkal viszont hangosan), de az is, ha az túlontúl integrálja (Indiában a férje halála után az özvegynek véget kell vetnie az életének – ha nem teszi, a halott férj családja üldözni fogja). Durkheim megállapította, hogy gyakrabban követnek el öngyilkosságot a férfiak, mint a nők, az egyedülállók, mint a házasok, a gyermektelenek, mint a szülök, a protestánsok, mint a katolikusok vagy a zsidók, valamint a skandináv országok lakói. Ezek voltaképpen mind egyértelműek. De ki gondolta volna, hogy békeidőben többen dobják el az életüket, mint háború idején? A baj összetartja a közösséget, az emberek ilyenkor ösztönösen érzik, hogy nem léphetnek le… Aztán véget ér a háború, és beköszöntenek a még rosszabb idők. Éhínség, önmagát összeszedni próbáló kormány, csatából hazatérő, ha testileg valami csoda folytán nem is, de lelkiekben mindenképpen sérült veteránok, megözvegyült asszonyok és elárvult gyerekek. Újrakezdeni a legnehezebb.

A szakember szerint…

2011, Vajdaság: immár 10 éve béke van, vagy legalábbis nincs háború. Az időjárás kellemes, a földek termékenyek. Szegénység, az van. Elbocsátások, bőven. Munkanélküli friss diplomások annál többen, ez már-már a védjegyünkké vált. Viszonzatlan szerelem, összetört szív mindig is volt, van, lesz. Beteljesületlen álmok, kudarcok, kisebb-nagyobb bukások. Kötelező elemei az életünknek. Miért van az, hogy míg az egyik sóhajt egy nagyot, és továbblép, addig a másik pisztolyhoz nyúl? „Az öngyilkosság hajlamfüggő – mondja dr. Kovács Katalin, a zentai kórház ideg- és elmegyógyászati osztályának neuropszichiáter szakorvosa. – Olyannyira, hogy gyakran ismétlődik családon belül. Az alapja a depresszió.” Depresszión az értendő, hogy nem látjuk az alagút végén a fényt, el sem tudjuk képzelni, hogy a gondjainkra van más megoldás, mint az öngyilkosság. A doktornő szerint jelentős faktor a depresszió kialakulásában a családi háttér. „Széthúzás, alkoholizmus, agresszió, csonka családmodell – mind-mind pszichés nyomást gyakorolnak az egyénre már gyerekkorától kezdve, amit aztán komoly teherként kell cipelniük felnőttként. Amikor valamilyen nehézség elé érnek, ez mind előtör.” A gyógyszeres túladagolások, az erek felvágása a legtöbb esetben csak figyelemfelkeltő tevékenységek, a fiatalok segélyhívása, hogy figyeljenek rájuk. „Ugyanakkor a komoly kísérletek mögött, mint például az akasztás vagy a fegyver használata, az esetek 90%-ában határozott szándék áll. Mégis az öngyilkosságok túlnyomó része figyelemkeltő célzatú.

A „figyelemfelkeltőket” és a „megmentetteket” fölveszik az osztályra, és megfigyelés alatt tartják. „Pszichoterápiás kezelést kapnak, ami rengeteg mély beszélgetést jelent. Ha súlyos depresszióval állunk szemben, gyógyszeres kezelést is alkalmazunk” – válaszolja Katalin a kérdésemre, hogy miből áll az öngyilkossági kísérletet végrehajtók rehabilitációja. Az antidepresszánsok felcserélik a sötét szemüveget egy rózsaszínre, amitől a problémák is sokkal könnyedebbeknek tűnnek.

Ha Durkheimnek igaza van, és az öngyilkosságban szerepe van a környezetnek is, nem elég csupán a beteggel foglalkozni. „A családot is be kell vonni a kezelésbe. Először külön velük beszélgetünk el, megpróbáljuk megértetni velük, hogy a hozzátartozójuknak nagyon súlyos problémái vannak. Ezután a beteg és a családja együtt vesznek részt a terápián, ahol megbeszéljük, mik azok a gondok, amiket mi már nem tudunk megoldani, hanem nekik, együtt kell.” Vajon mennyire lehet bevonni a kezelésbe például egy alkoholista, nemtörődöm szülőt? Nagyon sokan kihúzzák magukat a terápia alól, vagy egyszerűen fel sem fogják, mennyire komoly a helyzet. „Gyakori kifogás a családtagoknál az, hogy sokat kell dolgozni, nincs rá idejük, hogy külön foglalkozzanak a hozzátartozójukkal. Ilyenkor nem sokat tehetünk, a gyógyulás szinte reménytelen.

eszter 2A doktornő szerint kis odafigyeléssel könnyen észrevehető, ha valaki azt fontolgatja, hogy „kiszáll”. Ha feltűnik, hogy egy barátod vagy osztálytársad viselkedése megváltozott, csendesebb, magába fordulóbb lett, esetleg szokatlanul sokat alszik (ezzel menekülve a valóság elől), próbálj meg elbeszélgetni vele, szólj a családjának. Így, ha megkapja a figyelmet, amire szüksége van, talán nem nyúl más módszerekhez… Mert onnantól nagyon hosszú az út a gyógyulásig. „Bár a mai antidepresszánsok rövid időn belül látványos javulást hoznak, minimum két évig szükséges szedni őket, és a pszichoterápiás kezelések sem érnek véget azzal, hogy a beteg elhagyja a kórházat. Figyelemmel kell kísérni az életét, akkor is, amikor ő már gyógyultnak vallja magát.

A neuropszichiáter tapasztalatai azt mutatják, hogy a betegek meglehetősen együttműködőek, miután elismerték, hogy segítségre szorulnak. Ez azonban nem könnyű. A pszichiátria nem egy jól csengő szó, és mivel kimondani sem könnyű, szeretjük diliháznak egyszerűsíteni. Pedig a 21. században ez a hely már egyáltalán nem csak a bolondoké. „Nagyon sok ember van, akinek nincs szüksége terápiára, csak egy egyszerű beszélgetésre, hogy tisztábban lássa az életét.” Ha fáj a fogunk, fogorvoshoz megyünk, a viszket a térdhajlatunk, bőrgyógyászhoz. Ha úgy érezzük, zsákutcába érkeztünk, miért nem megyünk „zsákutca-orvoshoz”? Hiszen egy tömés sokkal kevésbé kellemlen, mint egy gyökérkezelés. Na, nem kell Amerika felhőkarcolós nagyvárosairól példát vennünk, azaz tartani egy pszichiátert külön a szerelmi gubancainkhoz, a munkahelyi megcsömörlésünkhöz és a személyiségfejlődésünk válságaihoz. Sőt a legtöbbször az is elég, ha egy hozzánk közel álló személlyel megiszunk egy jó kamillateát. De ha nem lenne ilyen személy, esetleg nem lenne kamillatea, vagy a gondunk túlnőné a teáscsészét, ott a szakember. „Sok emberben benne van az, hogy mit szól majd a szomszéd, ha segítségért fordul a pszichiátrián. Mi még itt tartunk, pedig az amerikaiak pszichiátermániája egy bizonyos fokig igenis követendő. Ők nem félnek segítséget kérni. Ez csak egy beszélgetés, semmi gyógyszer vagy befekvés.

A doktornő szerint a vidékünkön élő embereknek az öngyilkosságra való hajlama igen magas. Ez magyarázható a nehéz gazdasági helyzettel, de bizony a földrajzi viszonyokkal is. Az éghajlati körülményeken kívül a domborzat is befolyásolja az emberek mentalitását. A tengerparton és a hegyekben sokkal kisebb az öngyilkosok száma, mint a síkságokon. Nagyon fontos tényező a táplálkozás, hiszen míg a tengerparton élők rengeteg halat, gyümölcsöt és zöldséget esznek, mi inkább nehezebb ételeken élünk. „Természetesen mindezt a betegeinknek is elmondjuk, és étrendváltozást írunk elő.” Ezenkívül természetesen a mediterrán vidékekre jellemző állandó napsütés is nagyban befolyásolja az öngyilkosságra való hajlamot, bizonyítja ezt az, hogy a téli hónapokban jóval többen adják fel, mint nyáron. „A legfontosabb, hogy a betegre mint komplex egészre tekintsünk, és ne csak a lelki hátteret kutassuk.

Dr. Kovács Katalin alátámasztotta mind a három 19. századi elképzelést az öngyilkosság okairól.

A földrajzi és a társadalmi helyzeten kívül azonban rizikófaktorok még a hazárdjátékok, a pszichikai betegségek, és igen, a pia és a cigi is, úgyhogy gondolkozz el, mielőtt a következő rundot rendelnéd, vagy ráeszmélnél, hogy naponta egy doboz már nem elégíti ki a dohányszükségletedet. Arról nem is beszélve, hogy a cigivel sok ember pótolni próbál valamit, és lehet, hogy éppen az a valami az, amit sürgősen helyre kéne tenni. Na, ne nézz ilyen csúnyán, én tudom, hogy neked semmi bajod nem lesz a cigitől vagy az alkoholtól, de abban egyetértünk, hogy mégiscsak jobb úgy legurítani egy sört, hogy azzal nem elnyomni szeretnél valamit, nem?

A vallás szerint (és szerintem)…

Mint mindenről, a katolicizmusnak az öngyilkosságról is megvan a véleménye, miszerint az bűn. Azt tanítják, hogy az életedet Isten adta, csakis ő veheti el tehát. Ezzel szemben áll az, hogy a szabad akaratot is tőle kaptuk, tehát miért ne kezdhetnénk az életünkkel azt, amit akarnánk? Ezt az ellentmondást soha nem fogjuk tudni feloldani. Személy szerint én mégis úgy vélem, túl kicsi az ember ahhoz, hogy élet és halál felett ítélkezzen. Nem mi döntöttünk afelől sem, hogy meg akarunk-e születni. Néhány éve még kamaszos hévvel én is azt vallottam, hogy az én életem, azt kezdek vele, amit akarok. De megöregedtem, forró tejet hörpölgetek esténként, megtanultam, hogy gyakran könnyebb beletörődni a dolgokba. De ez már túl személyes ahhoz, hogy több nyomdafestéket pazaroljunk rá. Ha viszont szembeszállnál velem, az már lehet, hogy megérné a lapot és a tintát…

És a kamillatea szerinteszter 1

Így a végén azon morfondírozom, vajon miért van az, hogy egy öngyilkosság híre (még ha idegenről van is szó) százszor jobban megráz minket, mint bármilyen más halálhír. Talán mert hirtelen félteni kezdjük magunkat. Nekünk is vannak gondjaink, mi van, ha tényleg csak az a megoldás? Vagy mert ráébredünk, hogy a legelemibb is eltűnhet, az az alapvető összetevőnk, amit életösztönnek hívnak. Nincs már, ami megvédhet magunktól? Ami akár más embert meg is gyilkoltatna velünk, csak hogy mi túléljünk, egy nap szép csendben leléphet, minden végigizzadt túlélőkempinget megsemmisítve?

Az ösztön nem tűnhet el, csak elcsitul. Lecsendesítem az életem, hogy soha ne kelljen elnémulnia. Fogom azt a kamillateát, hónom alá csapom azt a jó barátot, és suttogunk, hogy ő kiálthasson.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.02.10.

 

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!