Amy Winehouse fiatal testbe zárt öreg lélek volt

Már megnézhetjük, mibe halt bele a tehetséges énekesnő

Egy kivételes hang, egy páratlan tehetség, egy karakán, de szerény személyiség, melyhez fájóan rövid, zaklatott élet társult: ő volt Amy Winehouse, akinek sorsát megindító, de tényszerű dokumentumfilmben mutatja be a neves Asif Kapadia rendező.

Réges-régi házi videóval indul a történet: a tizenéves Amy Winehouse kisebb társasággal barátnője, Lauren születésnapját ünnepli. Ő, valamint Juliette voltak a legközelebbi barátnői. Mint ahogy a filmből kiderül, Jules az, akivel az énekesnő utoljára beszélt telefonon a halála előtt. A fiatal tehetség ezen a házibulin is megcsillogtatja énektudását, amellyel kapcsolatban később azt nyilatkozza, hogy 16 évesen már dzsesszzenekarban énekelt és ekkor gondolt arra, hogy „ez lehetne a karriere.”

Asif Kapadia rendező, aki a Forma-1-es világbajnok Ayrton Senna életéről is kiváló mementót készített, nem okoz csalódást az Amy Winehouse-filmmel. Tartja a távolságot, nem engedi teljesen elérzékenyülni a nézőt, mégis kellően közel hozza a fiatalon még csillogó tekintetű, energikus Amyt, akiből árad a szeretet a zene, a zenészkollégák és a barátok felé. Akinek páratlan tehetségéről árulkodik, hogy mindössze 2-3 óra alatt elkészült egy teljes dallal. Aki kihívásként élte meg számainak megírását, csakis személyes élményeiből táplálkozott és aki nem hitte, hogy nagy sztár lesz belőle. Ugyanis, mint mondta: „az én zeném nem azon a skálán mozog.”

Az archív felvételeken, házi videókon egy huncut pillantású, viccelődő, szókimondó lányt látunk, aki az interjúkban sem fogja magát vissza – s őszintén nem értjük, hogyan válhatott belőle a történet végére egy teljesen szétcsúszott személyiség. Olyannyira, hogy az utolsó koncertjén, Belgrádban már egy hangot sem volt hajlandó a színpadon kiadni, nem akarta az egész turnét…

A válaszokat persze mindenki összerakhatja magában – és ezt meg is teszi az ember, mindjárt a moziteremből kilépve, ahol a felháborodásnak és hitetlenkedésnek sokan azonnal hangot adnak, elsősorban az édesapát okolva az énekesnő tragikus sorsáért.

A rendező nem ítélkezik, rábízza a nézőre a konzekvenciák levonását. Számos, korábban nem látott felvétellel, 127 percben.

Amy Winehouse „csupán” a családjától nem kapott elég szeretetet. Kilencéves volt, amikor apja elhagyta az édesanyját. S bár Mitch Winehouse úgy ítélte meg, hogy gyermeke nem sínylette meg a dolgot, a tények egészen mást mutatnak. Példának okáért élete szerelme és férje, Blake Fielder-Civil megemlíti, hogy a lány viselkedése mögött gyerekkori traumát érzékelt. Még a szexben is férfias volt. S talán az énekesnő emiatt nem vette észre később, hogy világhírűvé válása után nem feltétlenül a megbánás és a túláradó szeretet vezérelte apját, mikor ismét belépett az életébe.

Boldog volt, hogy visszakapta az édesapját… aki nem elég, hogy nem akarta elvonóra küldeni az arra igencsak rászoruló Amyt, de egyik legkritikusabb időszakában is csak önnön érdekeit nézte, nem a lánya nyugodt gyógyulását. Ez egyébként a dokumentumfilm egyik legmegdöbbentőbb jelenete.

Az édesanya pedig még a régi felvételeken is alig bukkan fel. A Grammy-díj átadáson persze mindketten lelkesen ölelgetik az akkor már híres és gazdag gyermeküket.

Az emberben mindjárt felmerül a kérdés: hol voltak a szülők Amy mélyrepülésének kezdetekor? Miért nem vették komolyan a problémáit? Hiszen már kislányként arra biztatta édesanyját, hogy legyen vele keményebb…

A kivételes tehetségnek nagy szüksége lett volna arra a nevezetes „rehab”-re. A filmben is elhangzik, hogy talán itt szalasztották el az lehetőséget, amely észhez téríthette volna. Azt az Amyt, aki ekkor már olyannyira hozzászokott a kábítószerek nyújtotta örömökhöz, hogy kirobbanó sikere, a Grammy-díj átvétele után azt mondta a barátnőjének: „tudod, Jules, mindez olyan uncsi drogok nélkül…”

A film jól érzékelteti, hogy nem volt akkora gond, amíg Winehouse-t csak Nagy-Britanniában ismerték. Kamaszkora óta bulizott, pasizott és füvezett lelki problémái miatt, és ezt nem is rejtette véka alá. Ám a fokozott sikert nehezen tudta kezelni. Úgy tűnik, éppen áhított vágya teljesülésével, a londoni bohém negyedbe, Camdenbe való költözésével lépett a lecsúszás útjára. A társaság, majd a találkozás nagy szerelmével, a súlyosan drogfüggő Blake-kel, kikövezték azt a bizonyos utat.

Noha „Frank” című, 2003-as albuma is rendkívül népszerű volt, 2006-os, második (és egyben utolsó) lemeze, a Back to Black – azon belül is a meghökkentően őszinte „Rehab” – Amy Winehouse-t világszerte ismertté tette.

A paparazzik ettől kezdve többé nem hagyták békén a mindvégig szerénynek mutatkozó énekesnőt. A moziban ülve mi is idegesek, feszültek leszünk az állandó vakuvillanásoktól, a tolongástól, amely az énekesnőt a saját otthona előtt is lesben állva várta. Itt már szinte tapintható közelségbe kerül a tragikus vég…

Amy másként értelmezte a sikert, mint a sztárok általában. Ahogy fogalmazott, „csak hagyjanak békén, és csinálom a zenét…”. Sajnos nem hagyták békén.

Legkedvesebb barátaira mindig számíthatott, köztük Nicky Shymansky menedzserre, ám Amy lecsúszásának időszakában, amikor a drogok és az ital a mindennapjai részévé váltak, az aggódáson túl ők sem tudtak mit kezdeni az énekesnővel.

A súlyosan alkohol- és drogfüggő Winehouse életében a felvételek tanúsága szerint férje, Blake 2007-es letartóztatása után eltört valami. A díjak és elismerések ellenére lefelé szánkázását már nem lehetett megállítani. Élete szerelmétől elvált. 2010-től Reg Traviss rendezővel járt, kapcsolatuk azonban nem volt zökkenőmentes.

Az utolsó időkben Amyt már semmi nem érdekelte. Valószínűleg az sem, hogy 2007-ben, majd 2010-ben is figyelmeztették az orvosok: ha ilyen tempóban pusztítja magát, a szervezete nem fogja bírni, bármikor megállhat a szíve. Rendkívül tehetséges, de törékeny lány volt.

Belgrádi (le)szereplése után mintha egyszercsak kijózanodott volna, mielőtt végleg leitta magát.

Juliette barátnője a dokumentumfilm végén arról mesél, hogy Amy kétszer is felhívta őt a halála előtti napokban. Azt hajtogatta: „Nagyon sajnálom. Nagyon sajnálom.” Arról beszélt, bárcsak mindent visszacsinálhatna. Bárcsak minden hűhó nélkül végigsétálhatna az utcán…

Amy Winehouse-nak nem volt hová menekülnie. Másnap holtan találták a kanapéján.

„Egy fiatal testbe zárt, nagyon idős lélek volt.” – fogalmazott egyik zenésztársa. Testőre szerint pedig: „Egy szerény ember, aki rossz helyzetben találta magát.” S ahogy meg is énekli – fájóan fiatalon –, örökre visszatért a sötétségbe.

The following two tabs change content below.
Búcsú Adrienn

Búcsú Adrienn

Van, aki szerint ez az érzés idővel elmúlik, de nálam nem úgy tűnik. Általános iskolásként kerültem Magyarországra, még gyerekként. Kecskeméten végeztem a képzőművészeti középiskolát és Szegeden a kommunikáció szakot. Ma budapesti vagyok. Sosem felejtettem azonban el vajdasági gyökereimet. Szegényebbnek érezném magamat, ha nem lennének. Sokat jelent a délvidéki életérzés, sokat jelentenek az onnan származó emberek. Valahol talán törvényszerű volt, hogy egyszer csak róluk írni is elkezdek...
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!