Anna szövegel, apa jegyzetel

Apák-napi interjú a lánya aranyköpéseinek Facebook-sorozatot szentelő Tőke János újságíróval

Délutáni kávé, internetes hírek olvasása, görgetem a Facebookot és… jön a Napi Anna-poszt Tőke Jánostól! Már előre mosolygok. Mindig is bírtam a nagydumás gyerekeket. Apák napja (a világ nagyobb részén június harmadik vasárnapján ünneplik) alkalmából fel is kerestem Jánost, meséljen a hároméves lányáról, Annáról, akinek csínytevéseit és aranyköpéseit népszerű bejegyzésekben örökíti meg.

Mindenekelőtt mesélj egy kicsit Anna jelleméről! A posztok alapján igen karakán egyéniségnek tűnik. 

– Annának valóban elég erős jelleme van. A feleségemmel mindketten nyugodt természetűek vagyunk, úgy gondolom, a keményfejűség és akaratosság, ami Annában van, édesanyám ágáról, a Korpa vérből származik. Ma például, amikor jöttem el otthonról, indultam a szerkesztőségbe, Anna odaállt az ajtó elé, és azt mondta, nem enged ki addig, amíg meg nem puszilom az öccsét, Dávidot, anyát és még magának is kiharcolt két puszit. Megmondja, hogy hova menjünk, mit vegyünk fel, hova rakjuk a dolgokat, és mindezt plusz hangerővel. Nem könnyű vele, de igazából egyik gyerekkel sem az. Mindegyikben van akaratosság, csak nála ez hatványozottabban jelenik meg. Próbálunk eleget tenni a felkéréseinek és a követeléseinek, de természetesen azért, mert nem megy túl a normális határán. Nála elég korán kialakult, hogy mit akar, és azt hogyan. Egyszer hét nadrágot rápróbáltam, mielőtt kimentünk volna játszani. Természetesen egyik sem felelt meg neki, ordított, hogy nem jó, mert szúr, de azzal is baj volt, ami előtte két napig rajta volt. Akkor otthagytam, megmondtam neki, a számítógépnél leszek, s ha akar menni a játszótérre, akkor majd jelentkezik. 10-15 perc múlva odajött és hozott egy nadrágot, hogy ebben szeretne kimenni.

Tőke Anna

Tőke Anna

Vacsorázik a család. Anna se szó, se beszéd, elveszi a poharam és kiissza belőle a vizet. Kiváló alkalom a nevelésre – gondoltam én.

– Ezt így nem szoktuk. Legközelebb meg kell kérdezned: Ihatok a poharadból?

– Igen – mondta Anna.

– Mit igen?! – kérdeztem, mire jött a hidegvérű válasz:

– Ihatsz a pohajadból.

(2014. szeptember 25.)

Hogyan indultak el az Anna-posztok a Facebookon?

– Igazából nem is emlékszem rá. Kiírtam egyszer, hogy Anna milyen, s az emberek jót nevettek rajta, sok pozitív visszajelzés érkezett, s egy pár hét múlva kiírtam még egyet. A név viszont bezavart, a Napi Anna… elnevezés. Kezdték az ismerőseim úgy érezni, hogy ha napi, akkor naponta jár nekik, hogy nevethessenek valamin. Szeretem jókedvre deríteni az embereket, a mai világból hiányzik a mindennapi viccelődés. Szóval, szerintem a Napi Anna… megnevezés a hibás mindezért, mert ha azt írtam volna, hogy Heti Anna… vagy Havi Anna…, akkor ha három napig nem posztolok, talán nem kérdeznék: mi történt, talán lenyugodott a gyerek? Közben meg dehogy nyugodott le, napi szinten történik valami, csak nincs időm mindig kiírni. Ezeket a Napi Anna… szövegeket kigyűjtöttem egy dokumentumba, s azok a családtagok, akik nem használják az internetet, gondolok itt például a nagyszülőkre és a két dédmamára, ezt kapták karácsonyra. De még én is hangosan fel tudok nevetni, ha visszaolvasom, miket csinált velem a gyerek hajnali négy órakor.

János, kisebbik gyermeke, Dávid, illetve Anna – ismét akcióban

János és gyermekei

Apa: Gyerünk aludni, látom a szemeden, álmos vagy!

Anna: Dehogyis (!), én Anna vagyok!

(2014. július 4.)

Felmerült benned, hogy Anna mit fog szólni a későbbiekben ahhoz, hogy a nyilvánosság elé kerültek ezek a kis történetek róla?

– Természetesen vannak, akik azt mondták, hogy ezekből a nyilvános posztokból baj lehet, meg nem kellene a gyerek jogait megsérteni, de azt gondolom, hogy ha ezt normális keretek között csinálja az ember, akkor nincs ezzel semmi baj. Nem érdekli ez az összes ismerősömet. Van viszont egy kör, akik előszeretettel olvassák. És nem csak azok, akik visszajelzéseket adnak lájkok vagy hozzászólások formájában. A kutyakiállításon például egy néni a kislányának magyarázta, hogy nézd, ő a Tőke Anna. Én örülök, hogy jókedvet tudok csempészni az emberek életébe, és ehhez nem kell kitalálnom dolgokat, mert itt vannak a megtörténtek. Azt nem tudom, hogy hosszú távon mi lesz belőle, mert Anna is növekszik és lehet, egyszer azt fogja mondani, hát apám, azért elég kínos, hogy ezek így felkerültek. Viszont gondolom, ha egyszer munkába áll, nem ezért fogják elütni a szerződését vagy nem azt fogják keresni az önéletrajzában, milyen kislány volt, az édesapja miket írt ki róla a Facebookra…

Apa: Gyere ki a kádból!

Anna: Meg kell mosni a hójannámat!

Apa: Nem hójannámat, hanem a hónaljamat!

Anna: Apa, ez nem vicces.

Apa: Lehet, hogy nem vicces, de így a helyes.

Anna: Te vacak vagy.

Apa: Lehet, hogy én vacak vagyok, de akkor is gyere ki a kádból.

Anna: Most nem lehet.

Apa: Miért nem?

Anna: Mert nem éjek já…

(2014. október 16.)

Mint mondod is, Annát ma már sokan ismerik a posztok alapján. A feleséged mit szól ahhoz, hogy a kislányotok máris ilyen népszerű? 

– Volt olyan, hogy történt velem meg Annával valami, mobilról vagy a szerkesztőségből feltettem, s a feleségem kolléganői vagy a piacon az emberek mondták neki, hogy jaj, milyen kis rosszcsont lányod van, de jó volt olvasni a történeteket, neki pedig kényszeredetten bólogatnia kellett. Azóta megbeszéltük, hogy ő értesül első kézből, ha van újabb Anna-poszt. Persze ott van az a dilemma is a részéről, hogy mi van akkor, ha majd iskolába jár a lány, és az osztálytársai mondogatják neki, milyen volt kislányként. Szerintem Tőke Anna van olyan karakán egyéniség, hogy nem kell félteni, meg tudja védeni magát és nem lesz ebből problémája az osztályban.

anna

Anna: Apa, jól vagy?

Apa: Igen, jól.

Anna: Apa, biztos jól vagy?

Apa: Igen, biztos. Miért, mit csináltál?

Anna: Szedtem pajadicsomot.

Apa: Az jó, ügyes vagy. Milyen színűt?

Anna: Ződet.

Apa: Jaj, mennyit szedtél?

Anna: Nyolcat, sokat.

Apa: Na, már nem vagyok jól, de édesanyád mindjárt még rosszabbul lesz!

Anna: De apa, azt mondtad, jól vagy…

(2014. augusztus 5.)

Hogyan képzeljük el, milyen köztetek az apa-lánya viszony? Milyenek vagytok ti ketten együtt?

– Anna műsorokat csinál. Tényleg. A szüleimnél van egy harmonikaajtó, azt szokta széthúzni és ő maga jelenti be, hogy kezdődik a műsor. A gond általában az, hogy elnevetem magam, nem mindig tudom magam kontrollálni, a feleségem mondja is, hogy ez nem jó, mert most kellene szigort alkalmazni, hogy tanuljon belőle. De a vége mindig az, hogy Anna meg én együtt nevetünk a hülyeségein. Van, hogy nem akarja felhúzni a pizsamáját, szalad, szalad, én elkapom és akkor viccet csinálunk belőle, de közben mégis felkerül a pizsama a gyerekre. Viszont már az elején ő is pontosan tudja, hogy a szaladgálásnak vége lesz, és pizsamában fog csücsülni nemsokára. Amikor a feleségem terhes volt, Mihájlovits Klára és Szabó Palócz Attila újságíró kollégák kérdezték, hogy mi lesz a gyerkőc neme. Amikor válaszoltam, hogy lány, Klára azt mondta, a lányos apukák külön faj a világban. Akkor rávágtam, hogy ugyan már, de valóban, azóta én is úgy gondolom, külön faj vagyunk. Ezt akkor vettem észre, amikor vásárolni mentem, amit egyébként nagyon szeretek, még ha ez nem is jellemző a férfiakra. Bementem egy ruhás üzletbe Szegeden és nem tudtam abbahagyni a költekezést a lányomra. Elképzeltem, hogy ebben is, meg abban is milyen gyönyörű lesz, és kb. 100 eurónyi összeget ott hagytam ruhákra. Persze a feleségem rám szólt, hogy ennek nem lesz jó vége. Azóta meg tudom állni, hogy csak 1-2 ruhát vegyek neki.

Janos es Anna

5 óra 27 perc, Anna: Apa, gyejünk jeggelizni!

5 óra 28 perc, Anna: Jogujtot!

5 óra 29, Anna: Pástétomot!

5 óra 30 perc, Anna: Szajonnát!

5 óra 31, apa: Nem tudom, mi idegesít jobban: a korán kelés vagy az, hogy te hajnalban (is) folyamatosan felszólító módban beszélsz.

5 óra 32 perc, Anna: Vizet!

(2014. augusztus 21.)

Nem Anna az első népszerű családtagotok, apai és anyai ágon is közismert személyek a felmenőid. A Korpák az asztalitenisz terén emelkedtek ki leginkább, Tőke nagytatád pedig hozzád hasonlóan a történetmeséléseiről volt híres, a Mosolygó Tisza mente című rendkívül népszerű anekdotagyűjtemény szerzőjeként vált halhatatlanná. Vannak róla emlékeid? 

– Hároméves voltam, amikor elhunyt. A közös történeteinket leginkább a nagymamám vezette naplóból ismerem, amit az unokákról írt. Érdekes, hogy nem a nagytata jegyezte fel ezeket a sztorikat, aki író volt. Az olvasható ki belőle, hogy minél több újszülött érkezik a családba, annál lazábban kezeli a család és a szülők a gyerekeket és a szülői magatartást is. Például amikor megszületett az első unoka, Péter, akkor az udvaron még a Magyar Szót sem volt szabad olvasni, amikor aludt a gyerek, nehogy véletlen felébredjen, hiszen a lapok hajtogatása susogó hangot adott ki. Abban az időben az udvar mellett volt egy gödör, amibe bele lehetett esni. Az első unoka után mindig szaladtak is, amikor megindult felé, nehogy beleessen. A második után már csak kiabáltak, hogy András vigyázat, ejnye-bejnye! Amikor én – a harmadik – voltam olyan idős, akkor egyszer valaki rámszólt, a húgomra meg már csak annyit jegyeztek meg egymás között, hogy megvan a magához való esze, csak nem esik bele! A nagyapám volt az, aki a havi bérét képes volt elkölteni egy ajándékra az első unokának, mint kiderült, ezt örököltem tőle…

Tőke nagymama az unokákkal és dédunokákkal

Tőke nagymama az unokákkal és dédunokákkal

Körbeüli a család az asztalt, a legkisebb a pihenőszékben (ennek az utóbbinak egyáltalán nincs külön jelentősége…). Mindenki eszik, egyszer csak egy éles hang megtöri a csendet.
Anna: Kérem szépen a poharam!
Apa: Látod, tudod te rendesen is kérni a dolgokat. Tessék. Parancsolj.
Anna: Most nem!
Apa: Most mit nem?
Anna: Most nem parancsolok. Most iszok. Majd később parancsolok.
És kétsége ne legyen senkinek, pár óra múlva betartotta az ígéretét…

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!