A nagy könyvbe bekerült első vajdasági magyar death metál zenekar

Pénteken Temerinben, szombaton Bácskossuthfalván hallgathatod meg az Ashen Epitaph-ot – interjú a zenekarral

Bár zeneileg meglehetősen mindenevő vagyok, a headbangelős stílusok eddig kimaradtak az életemből. Egészen az idei nyárig, amikor is azon kaptam magam, hogy diktafonnal a kezemben az Exit fesztivál back-stage-ében az ismert vajdasági death metál zenekar, az Ashen Epitaph tagjait faggatom kurta koncertjük után. Az akkori időjárás a jelenlegit idézi, a zentai srácok pedig ma este Temerinben, holnap (október 4-én) Bácskossuthfalván ismét a húrok és a dobok közé csapnak, kieresztik hangjukat. Nem lettem ugyan az irányzat elkötelezett híve, de megtanultam, hogy legkeményebb változata a grindcore, a bolt előtti sörözés bevett metálos viselkedési forma, és a fejemben is egy-kettőre lerombolódtak a műfaj űzőihez fűződő sztereotípiák. Őszinte lazaság, humor. Ezt tapasztaltam tőlük, név szerint:

27184_387541151888_4502418_n

Boros Attila (ének, gitár), aki a cikkben Borosként jelenik meg,

20336_334773876888_87667_n

Habram Attila (dobok), avagy Habram,

Sturc Mihajlo (basszusgitár), mint Miskó

Sturc Mihajlo (basszusgitár), mint Miskó,

és Győri Norbert (gitár, vokál), aki Győri vagy Norbi néven szerepel

és Győri Norbert (gitár, vokál), aki Győri vagy Norbi néven szerepel.

 „HOGYAN SZOKTUNK FÖLOSZLANI?”

Az interjú elején szórakoztató vita kerekedett arról, hogy ki mit rontott el a színpadon, és általában milyen körülmények között szoktak feloszlani. Maga a koncert sajnos önhibájukon kívül rekord rövidre, 20 percesre sikerült, közbeszólt az eső, a technikai problémák és a szigorú szervezők.  Mégis úgy éreztem: a szerencsétlen körülmények ellenére volt bennetek lelkesedés, tisztességgel lenyomtátok a koncertet.

Miskó: Igen, Győri lenyomta élete szólóját…

Győri: Miskó! Kapcsold már ki! (Ez már nekem, illetve a diktafonomnak szól.)

Boros: Te akarsz mindig feloszlani, itt a remek alkalom!

Győri: Én csak egyszer kiszálltam, de visszajöttem!

Miskó: Különben ez mindig ilyen baszkódás.

Boros: Volt, hogy egy koncertre tartó út alatt hatszor föloszlottunk és újjá is alakultunk.

Általában hogyan oszlatok föl?

Boros: Részegen összeveszünk koncert után.

Habram: Én vagyok a zenekarban az egyetlen tag, aki még soha egyetlen pillanatra sem szállt ki.

Győri: Szerintem csak azért, mert a próbaterem nálunk van, és odajársz gyakorolni. Ha kiszállnál, keresned kellene egy új helyet, ahol tudsz gyakorolni.

20336_334805281888_4999879_n

Miskó: Én se szálltam ki a zenekarból, csak fölvettem a női nemet, aztán visszaváltottam.

Győri: Nem tudtam, hogy ez az új magyarázat. Azt hittem, az történt, hogy amikor én visszamentem a zenekarba, életedben először úgy voltál Ashen Epitaph koncerten, hogy nem zenéltél benne, és tetszett. Amikor meg visszahívtunk cserére, kihasználtad az alkalmat, és ottfelejtetted magad. Egyébként az a helyzet, hogy lehetne itt tagokat cserélni, hogy jobb legyen az egész, de szerintem ez már csak ezen a szinten marad, így érdekesebb. Amúgy nagyon munka jellege lenne.

Boros: Viccen kívül, ma a Győrit kéne cserélni.

29115_394506571888_4048049_n

Miért? Mit csinált?

Boros: Tudja ő.

Győri: Megbeszéltem a szervezőkkel, hogy lesz footswitch pedál, amit biztos tudsz, hogy mi, és nem volt. Emiatt nem voltak megfelelő gitáreffektjeink, meg a Brain Rush című számban elrontottam a ritmust, meg az In the labyrinth-ben eggyel előbb váltottam, de úgy húztam ki, hogy oktávot játszottam, ezért nem volt föltűnő. De ez mindig így megy, Kanizsán például a Habram volt a tálon.

Habram: Miért? Ezt most hallom először.

Boros: Szólj, ha kezdhetjük az interjút!

A pengeváltások pedig folytatódnak…

Győri: De Boros, te meg ne rugdoss a színpadon a levegőbe, mert egyszer én rúglak le téged!

Boros: Egyetlen helyen rugdosok, és ott rugdosni is fogok.

Habram: Ne játszd az eszed, koncertenként egy rugdosás belefér! Ami meg a föloszlásokat illeti, nekem eszembe jutott az egyik legemlékezetesebb. Gunarason játszottunk a metál fesztiválon – amit szerintem először és utoljára szerveztek meg , és a Miskó nem tudom, mit akart csinálni, a lényeg, hogy leesett a színpadról.  Jó magasról, a betonra. És azt mondta, hogy nincs több csillag az égen. Mármint a zenekar számára, befuccsoltunk.

20140713_195928

Exit fesztivál: koncert, korhatár nélkül

Sohasem merült fel komolyan, hogy feloszlik a banda?

Győri: Szerintem a nagy titok, hogy nálam van a próbaterem, ezért engem senki sem bír kirúgni. Csak magamtól szállhatok ki, ahhoz meg nincs kedvem. Habram nálam tartja a dobfelszerelését, szánt szándékkal nálam szokta végiggyakorolni az életét, a Borost meg a Miskót nem tudom.

Miskó: Még ha szeretnénk, se tudnánk kikerülni egymást, mert mindannyian egy helyen vagyunk (Zentán – a szerk. megjegyz.), egymásba botlunk, a zenélés meg mindenképp szóba kerül.

Győri: Eredetileg nem voltunk egy társaság, de idővel barátokká váltunk.

Habram: Próba közben sem munkatársakként tekintünk egymásra, pedig rengeteg zenekar így működik. Van egy főnök, aki úgy cserélgeti a zenészeit, mint a gatyáját, és lehet, hogy azért, mert nem haverok. Mi meg hétvégente együtt sörözünk. Igaz, mostanában már ritkábban.

Győri: Ez lett a legjobb kifogás a zenélésre, hogy legalább akkor együtt legyünk.

20336_334773816888_7445184_n

SZERBIAI VS. MAGYARORSZÁGI SZÍNTÉR

Miért álltok háttal a számok elején, ennek van valami jelentősége? 

Boros: Erről még kb. hatmillió zenekart meg lehetne kérdezni.

Győri: De különben mi tudjuk a titkot!

Habram: Ez csak egy kis látványelem. Már 2007 óta minden koncertünket ugyanazzal az intróval kezdjük.

Miskó: Szerintem meg azért, mert mindig a dobhoz rakjuk a sörünket.

A műfajon belül ismert zenekar vagytok Szerbiában. Nem lehetne ezt magasabb szintre emelni, ne adj’ isten ebből megélni?

A válasz egybehangzó nem.

551590_10150858352016889_1949343055_n

Habram: Szinteket lépni is nehéz, nemhogy ebből megélni. Tavaly nyár óta kicsit leálltunk, sok – zenekaron kívüli – gond jött össze. Persze, azóta is összejárunk, megvannak az ötletek, csak nem jutottunk oda, hogy komolyabban foglalkozzunk vele. De jobb is így, kellett az a pici szünet – nem föloszlás! -, hogy újra gatyába rázzuk magunkat. Szintet ugrani azért is nehéz, mert egyre több rock-klub zár be Újvidéken, Belgrádban, nincs hova menni. Annak meg semmi értelme, hogy évente négyszer-ötször elmenjünk ugyanarra a helyre.

Milyen érzés volt az Exiten játszani?

Győri: Nagyon jó, ennek a fesztiválnak van presztízse, nem érdekes, hányan jönnek el, úgy ki van nyalva az ember segge, mint sehol máshol. Csak kár, hogy olyan rövidet játszottunk (első zenekarként – a szerk. megjegyz.), mire belemelegedtünk, vége lett. Ha mondjuk, tízkor zenélünk, életünk egyik legjobb koncertje lett volna. Tényleg, néha ennyin múlik.

20140713_195846

A korai kezdés hátulütője

Miskó: Nagy szerepe van ebben a közönségnek is. Ha az első hat szám után senki sem indul be, mindenki csak áll, mint a cövek, a fejét se mozdítja, az elég lelombozó tud lenni. Mint a színházban. Ha nem tapsol a közönség, ez valószínűleg az előadók képességén is ront. Ha nincs visszajelzés, energia a közönség felől, mi is visszaveszünk.

Habram: Megnyerőnek kell lenni a színpadon. Az egyik ismerősöm mondta, hogy energikusak vagyunk, jó látni, ahogy bemozogjuk a színpadot. Én egy helyben ülök, de ha minden oké, én is elengedem magam, bulizok. Rengeteg zenekart láttam, akik nagyon jók voltak, leszakították a pofámat, de két lépésen kívül semmit sem mozogtak. Ez stréberség.

Arra terelődik a szó, hogy milyen fesztiválokat látogatnak szívesen. Kiemelik a Sz.A.R.-t, a Szabadszállási Amatőr Rock Fesztivált: „Blindre mentünk el tavaly. Semmi sem volt biztosítva, úgy fogtuk föl, hogy egy jó buli, összedobtuk a benzinpénzt, és tényleg szuper volt a hangulat, már a fesztivál befejezése után tudtuk, hogy idén is meghívnak bennünket” – mondja Boros.

37742_423511306888_2308603_n

Győri: Tehát nem minden a pénz. Van olyan hely, ahol kifizetnek ugyan bennünket, de nagyon szívjuk a fogunkat, hogy visszamenjünk-e, mert seggfejek voltak velünk. A szórakozóhelyeken meg szükséges rosszként tekintenek a zenekarokra. Ha nincs koncert, nem jönnek az emberek, ha meg van, akkor fizetni kell érte, és nem egyszer száz dinár miatt cigánykodnak.

Mennyire köthetőek országokhoz a negatívabb tapasztalatok?

Győri: Itthon egy fokkal jobb a helyzet. Furcsa, Szerbiában jobb zenélni, pedig Magyarországon több mindent biztosítanak, mégsem érzed magad olyan jól.

Miskó: Még akkor is jobb, ha nincs akkora látogatottsága a koncertnek.

Boros: Azért egy koncert minősége rengeteg összetevőből áll. Nem biztos, hogy attól függ, hogy minden ki van-e fizetve. Lehet attól, hogy rohadt jó a hangulat és a hangosítás is. Szóval össze kell rakosgatni, meg érzi is az ember.

Győri: Volt, hogy rettentően jól zenéltünk, nem lettünk kifizetve, mégis nagyon jó buli volt. És olyan is előfordult, hogy nagyon-nagyon rosszul zenéltünk, de rendesen ki lettünk fizetve.

Habram: A büdös életben nem zenéltünk rosszul! (egyetértő moraj)

Mondhatjuk, hogy ma Magyarországon a metálzenei irányzat nem olyan elismert, népszerű, mint Szerbiában?

Habram: Magyarországon ez az irányzat már nem annyira aktuális, alacsony az érdeklődés.

Boros: Azért eléggé kiegyenlített. Ha levonunk kicsit itt, ráadunk amott, körülbelül ugyanott vagyunk. Régen nem így volt.  A 2000-es években itt valami megindult, jöttek a külföldi bandák, és rengeteg kiváló zenekar alakult akkoriban itthon. Magyarországon viszont ekkorra már kezdett csökkenni az érdeklődés.

154363_476358366888_4249590_n

METÁL-ETIKETT

Mi lehet ennek az oka?

Győri: Az új trendekkel függ össze.

Habram: A mai fiatalok lekvárok. Nem járnak koncertekre, inkább otthon megveszik a kétliteres sört és maximum livestreamben nézik meg a koncerteket! Lehet, hogy tizenöt kilométerre laknak a koncert helyszínétől, addig tartana átugraniuk, de attól félnek, hogy leöntik őket, cigiszagúak lesznek.

Úgy látom, hogy azért még mindig markánsan jelen van a metál szubkultúra Szerbiában és Magyarországon is. Győri Norbi mondta egy beszélgetésünkkor, hogy tipikus metálos viselkedés például a bolt előtti sörözés.

A fiúk egyetértenek, Habram szerint azért csinálják, mert „szép dolog”, Boros szerint „jó fazon”, Győri bővebben is kifejtette: „Sehol sem vagy jelen, és amikor kiállsz a bolt elé »kiöltözve«, ilyen »lóhajúan« sörözni, akkor megmutatod magad a járókelőknek”.

20336_334741221888_6605844_n

Milyen szubkulturális viselkedési jegyek vannak még?

Végignéznek magukon, mutatják, hogy mindannyiukon fekete póló van.

Győri: Haverkodás, odamegyünk a többi feketepólóshoz beszélgetni.

Miskó: Alacsony igények. Nekünk sohasem volt gond, hogy több száz kilométeres utakat lyukas kombival tegyünk meg, amiben -20 fok van, befúj a hó, vonatállomáson, kocsmában aludjunk.

Habram: Ezeket akkor nagyon kellemetlen átélni, két és fél órát várni a határon rohadt hidegben, decemberben, jégesőben, miközben az, akinek jönnie kellene érted, elfelejtette. Akkor nagyon szar, de évek múltán jókat röhögünk rajta.

27184_387541156888_6972992_n

MUNKA A KOHÓBAN

Hogy szoktatok zenét szerezni?

Habram: Győri és Boros a legfőbb dalszerzők, de mostanában Miskó is egyre gyakrabban belekontárkodik. Fölveszik az ötleteiket, átküldik nekem, meghallgatom, elküldöm az odaillő témákat, utána elkezdünk együtt próbálni, hegesztgetni.

Miskó: Lényegében nem azt figyeljük, hogy mi szólna jól más szerint, hanem a saját ízlésünk szerint formáljuk. Nem azt játsszuk, amit a zenei irányzat aktuálisan diktál, hanem, ami nekünk jól passzol ebbe a történetbe.

31025_399124291888_2141633_n

Habram: Olyan zenét akarunk csinálni, ami nekünk is tetszik, nincs értelme meglovagolni valami divathullámot. Hülyeség olyan elemeket beépíteni a zenébe, amihez semmi közünk. Nem vonunk be női vokált, nem játszunk folk metált, ahogy furulyát sem fogunk beiktatni, vagy harcosoknak sem fogunk beöltözni.

Győri: Próbálunk jobb dalokat írni, hogy lássuk, mire fogékonyak az emberek. A húsz ritmusváltásra nem. Az új daloknál viszünk bele ívet, a számnak legyen eleje, vége, és lehessen rá táncolni.

Egyszer azt nyilatkoztad  intézem szavaimat Habramhoz , hogy a zenétek a death metál Britney Spears-e. Kifejtenéd?

Habram: Nem játsszunk annyira brutál zenét, persze attól függ, honnan nézzük. Régen találtam ki, már elfelejtettem.

Boros: Extrém zenekarnak vagyunk elkönyvelve, de valójában annyira nem vagyunk azok.

Győri: Azért, mert dallamosabbak vagyunk a Deicide-nál?

Miskó: Mert szőke vagyok!

Győri: Szerintem is, relatív befogadható, nem annyira kemény zenét játszunk. Ej, de okosakat mondunk!

Miskó: Végül is nem arra gyúrunk, a miénk inkább az a 80-as évek death metáljára hasonlít. Nem az a széttechnikázott, ultrabrutál vadság, amit mostanában death metálnak neveznek, hanem régi vágású, kicsit összetéveszthető a trash-el.

promo 2012 a

Miért nem énekeltek magyarul?

Habram: Mert nem menő.

Boros: Ez tök egyszerű. Itt játszunk Szerbiában, Makedóniában, a térségben. Nekünk is egyszerűbb lenne magyarul énekelni, de nem tehetjük meg, mert akkor csak Észak-Vajdaságban zenélhetnénk, meg Magyarországon. Hozzáteszem, az Exiten 2010-ben játszottunk magyarul egy számot.

Győri: Mi is befeszültünk ezen a magyar-angol szöveg témán, de már nem ápolunk akkora elhatárolódást a magyar szövegektől. A kiadónk külön kérte, hogy írjunk legalább egy dalt magyarul, hiszen úgyis így írjuk, utána fordítjuk angolra.

Melyik bulitokra vagytok a legbüszkébbek?

Habram: Szabadkán, amikor te hánytál  intézi szavait Norbihoz , és az emberek stage divingoltak. Ez még abban az időben volt, amikor meg lehetett mozgatni több nagyobb zenekart és kétszázháromszáz embert.

Győri: Makedóniában meglepődtünk, mert extra puccos helyen zenéltünk, rengetegen eljöttek. Miután lezenéltük a koncertet, majdhogynem kitessékeltek bennünket azzal, hogy jön a DJ, mert valójában egy diszkóban voltunk.

Miskó: Nekem a boszniai fellépésünk a legkedvesebb. Úgy fogadtak bennünket, mint a királyokat, kaja, pia, minden. A koncerten nem voltak sokan, de kis helyen, sok jó ember is elfér (nevetés), és még pogó is kerekedett belőle.

Győri: Jó volt Pesten a Kék Lyukban, ahol nagy név után zenéltünk másodiknak, és a mi koncertünkön volt a legnagyobb buli. Nekem a legkedvesebb a belgrádi Sanhaim fesztivál, ahol béreltek nekünk hostelt, volt minden, három napig züllöttünk, barátkoztunk a többi zenésszel. Mindenki kedves volt velünk, és azzal törődött, hogy mi jól érezzük magunkat. Fölemelő érzés volt, kiemelt személyekként kezeltek bennünket.

Az Ashen Epitaph-nak az idei év elején jelent meg a Ten Seasons/Falling into Nihility című mini albuma, és máris előrukkolhatnának egy újjal, ha összejönne rá a szükséges anyagi fedezet. Győri Norbi szerint a már meglévő anyagok fényében két hét alatt elkészülnének vele, a lemezen előreláthatóan „lesznek melodikus dalok, akárcsak grinde-olások”. A zenekart a szakma is számon tartja, hiszen első vajdasági magyar death metál bandaként beválogatták őket a vaskos Ilustrovana enciklopedija rok muzike u Vojvodini 1963-2013 (Vajdasági Rockzene Képes Enciklopédiája 1963–2013) című kötetbe.

20336_334741236888_4701104_n

„NEM CSAJOZÓS ZENÉT JÁTSZUNK”

Hogyan birkóztok meg a rajongó lányokkal?

Habram: Alig tudjuk elhessegetni őket…

Valami jó sztori?

Habram: Nincs, nem vagyunk az a csajozós zenét játszó zenekar.

Győri: Általában mindenkinek van állandó barátnője…  Habár most éppen csak Miskónak.

Miskó: Van egy sztorim! A Dvorišteban, amikor megfordultunk a dobos felé, ugye a szokásos program, arra lettem figyelmes, hogy valamiért fáj a seggem. Visszafordultam, és azt látom, hogy egy lány rácsimpaszkodott, és még bele is harapott!

27184_387541101888_6981246_n

Majd az interjú elején tapasztalt szócsata veszi kezdetét, amiből kiderül, hogy a (barát)nők többségét mégiscsak zenekari események összefüggésében ismerték meg…

ÁLMOK, TERVEK

Álom helyszín, ahová szeretnétek eljutni?

Habram: Brutal Assault. (Csehországi fesztivál – a szerk. megjegyz.)

Győri: Kezdetnek én is egy Brutal Assaultot mernék álmodni, nagyobbat nem. Szerintem beleférnénk, még ha reggel tízkor játszanánk is, mert ott akkor kezdődik a buli.

Boros: Ha pár évvel ezelőtt kérdezed, egyértelműen a Szigetet mondtam volna, valamelyik kisebb színpadot, mert arra lett volna esély. Most nem mondom, mert már nincs metál színpad.

Meddig szeretnétek még együtt zenélni?

Miskó: Addig, amíg a Habramnak nem rezeg be annyira a keze, hogy túlságosan gyors blast beatet üt, meg amíg a Győri teljesen szét nem töri magát. (Az interjú készítésekor Norbinak pont el volt törve a lába.)

Győri: Én mindig azt mondom, hogy jövőre még zenélni fogunk, de azon se lepődnék meg, ha így öregednénk meg.

Boros: Az utolsó interjúdban még valami rózsatermesztést emlegettél, miközben akusztikus gitáron blues zenét jászol… Mi szokott még lenni?

Győri: Amikor megalakult a zenekar, senki sem gondolta volna, hogy tizenegy évig létezni fog. Úgy voltunk vele, hogy bár egy-két koncertet érjünk meg. Ahhoz képest szemtelenül el lett húzva.

29115_394506596888_2420210_n

The following two tabs change content below.
Csillik Blanka

Csillik Blanka

„Mikor a gyermek gyermek volt”, az utcabélieknek gyerekolimpiát szervezett, Kölyök-lapot szerkesztett osztálytársainak, verset fabrikált és Doorst hallgatott. Később Szegeden angolt tanult „középiskolás fokon”, egyetemi szinten Újvidéken, szerkesztő-újságíróvá Budapesten lett, ahol „a körúton járkál a november”, de eltéphetetlen szálak kötik a tájhoz, „a régi szerelmek lábnyomához”, hol tudja, „merre mennek, kik mennek az uton”. „Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!