Bár zeneileg meglehetősen mindenevő vagyok, a headbangelős stílusok eddig kimaradtak az életemből. Egészen az idei nyárig, amikor is azon kaptam magam, hogy diktafonnal a kezemben az Exit fesztivál back-stage-ében az ismert vajdasági death metál zenekar, az Ashen Epitaph tagjait faggatom kurta koncertjük után. Az akkori időjárás a jelenlegit idézi, a zentai srácok pedig ma este Temerinben, holnap (október 4-én) Bácskossuthfalván ismét a húrok és a dobok közé csapnak, kieresztik hangjukat. Nem lettem ugyan az irányzat elkötelezett híve, de megtanultam, hogy legkeményebb változata a grindcore, a bolt előtti sörözés bevett metálos viselkedési forma, és a fejemben is egy-kettőre lerombolódtak a műfaj űzőihez fűződő sztereotípiák. Őszinte lazaság, humor. Ezt tapasztaltam tőlük, név szerint:
„HOGYAN SZOKTUNK FÖLOSZLANI?”
Az interjú elején szórakoztató vita kerekedett arról, hogy ki mit rontott el a színpadon, és általában milyen körülmények között szoktak feloszlani. Maga a koncert sajnos önhibájukon kívül rekord rövidre, 20 percesre sikerült, közbeszólt az eső, a technikai problémák és a szigorú szervezők. Mégis úgy éreztem: a szerencsétlen körülmények ellenére volt bennetek lelkesedés, tisztességgel lenyomtátok a koncertet.
Miskó: Igen, Győri lenyomta élete szólóját…
Győri: Miskó! Kapcsold már ki! (Ez már nekem, illetve a diktafonomnak szól.)
Boros: Te akarsz mindig feloszlani, itt a remek alkalom!
Győri: Én csak egyszer kiszálltam, de visszajöttem!
Miskó: Különben ez mindig ilyen baszkódás.
Boros: Volt, hogy egy koncertre tartó út alatt hatszor föloszlottunk és újjá is alakultunk.
Általában hogyan oszlatok föl?
Boros: Részegen összeveszünk koncert után.
Habram: Én vagyok a zenekarban az egyetlen tag, aki még soha egyetlen pillanatra sem szállt ki.
Győri: Szerintem csak azért, mert a próbaterem nálunk van, és odajársz gyakorolni. Ha kiszállnál, keresned kellene egy új helyet, ahol tudsz gyakorolni.
Miskó: Én se szálltam ki a zenekarból, csak fölvettem a női nemet, aztán visszaváltottam.
Győri: Nem tudtam, hogy ez az új magyarázat. Azt hittem, az történt, hogy amikor én visszamentem a zenekarba, életedben először úgy voltál Ashen Epitaph koncerten, hogy nem zenéltél benne, és tetszett. Amikor meg visszahívtunk cserére, kihasználtad az alkalmat, és ottfelejtetted magad. Egyébként az a helyzet, hogy lehetne itt tagokat cserélni, hogy jobb legyen az egész, de szerintem ez már csak ezen a szinten marad, így érdekesebb. Amúgy nagyon munka jellege lenne.
Boros: Viccen kívül, ma a Győrit kéne cserélni.
Miért? Mit csinált?
Boros: Tudja ő.
Győri: Megbeszéltem a szervezőkkel, hogy lesz footswitch pedál, amit biztos tudsz, hogy mi, és nem volt. Emiatt nem voltak megfelelő gitáreffektjeink, meg a Brain Rush című számban elrontottam a ritmust, meg az In the labyrinth-ben eggyel előbb váltottam, de úgy húztam ki, hogy oktávot játszottam, ezért nem volt föltűnő. De ez mindig így megy, Kanizsán például a Habram volt a tálon.
Habram: Miért? Ezt most hallom először.
Boros: Szólj, ha kezdhetjük az interjút!
A pengeváltások pedig folytatódnak…
Győri: De Boros, te meg ne rugdoss a színpadon a levegőbe, mert egyszer én rúglak le téged!
Boros: Egyetlen helyen rugdosok, és ott rugdosni is fogok.
Habram: Ne játszd az eszed, koncertenként egy rugdosás belefér! Ami meg a föloszlásokat illeti, nekem eszembe jutott az egyik legemlékezetesebb. Gunarason játszottunk a metál fesztiválon – amit szerintem először és utoljára szerveztek meg –, és a Miskó nem tudom, mit akart csinálni, a lényeg, hogy leesett a színpadról. Jó magasról, a betonra. És azt mondta, hogy nincs több csillag az égen. Mármint a zenekar számára, befuccsoltunk.
Sohasem merült fel komolyan, hogy feloszlik a banda?
Győri: Szerintem a nagy titok, hogy nálam van a próbaterem, ezért engem senki sem bír kirúgni. Csak magamtól szállhatok ki, ahhoz meg nincs kedvem. Habram nálam tartja a dobfelszerelését, szánt szándékkal nálam szokta végiggyakorolni az életét, a Borost meg a Miskót nem tudom.
Miskó: Még ha szeretnénk, se tudnánk kikerülni egymást, mert mindannyian egy helyen vagyunk (Zentán – a szerk. megjegyz.), egymásba botlunk, a zenélés meg mindenképp szóba kerül.
Győri: Eredetileg nem voltunk egy társaság, de idővel barátokká váltunk.
Habram: Próba közben sem munkatársakként tekintünk egymásra, pedig rengeteg zenekar így működik. Van egy főnök, aki úgy cserélgeti a zenészeit, mint a gatyáját, és lehet, hogy azért, mert nem haverok. Mi meg hétvégente együtt sörözünk. Igaz, mostanában már ritkábban.
Győri: Ez lett a legjobb kifogás a zenélésre, hogy legalább akkor együtt legyünk.
SZERBIAI VS. MAGYARORSZÁGI SZÍNTÉR
Miért álltok háttal a számok elején, ennek van valami jelentősége?
Boros: Erről még kb. hatmillió zenekart meg lehetne kérdezni.
Győri: De különben mi tudjuk a titkot!
Habram: Ez csak egy kis látványelem. Már 2007 óta minden koncertünket ugyanazzal az intróval kezdjük.
Miskó: Szerintem meg azért, mert mindig a dobhoz rakjuk a sörünket.
A műfajon belül ismert zenekar vagytok Szerbiában. Nem lehetne ezt magasabb szintre emelni, ne adj’ isten ebből megélni?
A válasz egybehangzó nem.
Habram: Szinteket lépni is nehéz, nemhogy ebből megélni. Tavaly nyár óta kicsit leálltunk, sok – zenekaron kívüli – gond jött össze. Persze, azóta is összejárunk, megvannak az ötletek, csak nem jutottunk oda, hogy komolyabban foglalkozzunk vele. De jobb is így, kellett az a pici szünet – nem föloszlás! -, hogy újra gatyába rázzuk magunkat. Szintet ugrani azért is nehéz, mert egyre több rock-klub zár be Újvidéken, Belgrádban, nincs hova menni. Annak meg semmi értelme, hogy évente négyszer-ötször elmenjünk ugyanarra a helyre.
Milyen érzés volt az Exiten játszani?
Győri: Nagyon jó, ennek a fesztiválnak van presztízse, nem érdekes, hányan jönnek el, úgy ki van nyalva az ember segge, mint sehol máshol. Csak kár, hogy olyan rövidet játszottunk (első zenekarként – a szerk. megjegyz.), mire belemelegedtünk, vége lett. Ha mondjuk, tízkor zenélünk, életünk egyik legjobb koncertje lett volna. Tényleg, néha ennyin múlik.
Miskó: Nagy szerepe van ebben a közönségnek is. Ha az első hat szám után senki sem indul be, mindenki csak áll, mint a cövek, a fejét se mozdítja, az elég lelombozó tud lenni. Mint a színházban. Ha nem tapsol a közönség, ez valószínűleg az előadók képességén is ront. Ha nincs visszajelzés, energia a közönség felől, mi is visszaveszünk.
Habram: Megnyerőnek kell lenni a színpadon. Az egyik ismerősöm mondta, hogy energikusak vagyunk, jó látni, ahogy bemozogjuk a színpadot. Én egy helyben ülök, de ha minden oké, én is elengedem magam, bulizok. Rengeteg zenekart láttam, akik nagyon jók voltak, leszakították a pofámat, de két lépésen kívül semmit sem mozogtak. Ez stréberség.
Arra terelődik a szó, hogy milyen fesztiválokat látogatnak szívesen. Kiemelik a Sz.A.R.-t, a Szabadszállási Amatőr Rock Fesztivált: „Blindre mentünk el tavaly. Semmi sem volt biztosítva, úgy fogtuk föl, hogy egy jó buli, összedobtuk a benzinpénzt, és tényleg szuper volt a hangulat, már a fesztivál befejezése után tudtuk, hogy idén is meghívnak bennünket” – mondja Boros.
Győri: Tehát nem minden a pénz. Van olyan hely, ahol kifizetnek ugyan bennünket, de nagyon szívjuk a fogunkat, hogy visszamenjünk-e, mert seggfejek voltak velünk. A szórakozóhelyeken meg szükséges rosszként tekintenek a zenekarokra. Ha nincs koncert, nem jönnek az emberek, ha meg van, akkor fizetni kell érte, és nem egyszer száz dinár miatt cigánykodnak.
Mennyire köthetőek országokhoz a negatívabb tapasztalatok?
Győri: Itthon egy fokkal jobb a helyzet. Furcsa, Szerbiában jobb zenélni, pedig Magyarországon több mindent biztosítanak, mégsem érzed magad olyan jól.
Miskó: Még akkor is jobb, ha nincs akkora látogatottsága a koncertnek.
Boros: Azért egy koncert minősége rengeteg összetevőből áll. Nem biztos, hogy attól függ, hogy minden ki van-e fizetve. Lehet attól, hogy rohadt jó a hangulat és a hangosítás is. Szóval össze kell rakosgatni, meg érzi is az ember.
Győri: Volt, hogy rettentően jól zenéltünk, nem lettünk kifizetve, mégis nagyon jó buli volt. És olyan is előfordult, hogy nagyon-nagyon rosszul zenéltünk, de rendesen ki lettünk fizetve.
Habram: A büdös életben nem zenéltünk rosszul! (egyetértő moraj)
Mondhatjuk, hogy ma Magyarországon a metálzenei irányzat nem olyan elismert, népszerű, mint Szerbiában?
Habram: Magyarországon ez az irányzat már nem annyira aktuális, alacsony az érdeklődés.
Boros: Azért eléggé kiegyenlített. Ha levonunk kicsit itt, ráadunk amott, körülbelül ugyanott vagyunk. Régen nem így volt. A 2000-es években itt valami megindult, jöttek a külföldi bandák, és rengeteg kiváló zenekar alakult akkoriban itthon. Magyarországon viszont ekkorra már kezdett csökkenni az érdeklődés.
METÁL-ETIKETT
Mi lehet ennek az oka?
Győri: Az új trendekkel függ össze.
Habram: A mai fiatalok lekvárok. Nem járnak koncertekre, inkább otthon megveszik a kétliteres sört és maximum livestreamben nézik meg a koncerteket! Lehet, hogy tizenöt kilométerre laknak a koncert helyszínétől, addig tartana átugraniuk, de attól félnek, hogy leöntik őket, cigiszagúak lesznek.
Úgy látom, hogy azért még mindig markánsan jelen van a metál szubkultúra Szerbiában és Magyarországon is. Győri Norbi mondta egy beszélgetésünkkor, hogy tipikus metálos viselkedés például a bolt előtti sörözés.
A fiúk egyetértenek, Habram szerint azért csinálják, mert „szép dolog”, Boros szerint „jó fazon”, Győri bővebben is kifejtette: „Sehol sem vagy jelen, és amikor kiállsz a bolt elé »kiöltözve«, ilyen »lóhajúan« sörözni, akkor megmutatod magad a járókelőknek”.
Milyen szubkulturális viselkedési jegyek vannak még?
Végignéznek magukon, mutatják, hogy mindannyiukon fekete póló van.
Győri: Haverkodás, odamegyünk a többi feketepólóshoz beszélgetni.
Miskó: Alacsony igények. Nekünk sohasem volt gond, hogy több száz kilométeres utakat lyukas kombival tegyünk meg, amiben -20 fok van, befúj a hó, vonatállomáson, kocsmában aludjunk.
Habram: Ezeket akkor nagyon kellemetlen átélni, két és fél órát várni a határon rohadt hidegben, decemberben, jégesőben, miközben az, akinek jönnie kellene érted, elfelejtette. Akkor nagyon szar, de évek múltán jókat röhögünk rajta.
MUNKA A KOHÓBAN
Hogy szoktatok zenét szerezni?
Habram: Győri és Boros a legfőbb dalszerzők, de mostanában Miskó is egyre gyakrabban belekontárkodik. Fölveszik az ötleteiket, átküldik nekem, meghallgatom, elküldöm az odaillő témákat, utána elkezdünk együtt próbálni, hegesztgetni.
Miskó: Lényegében nem azt figyeljük, hogy mi szólna jól más szerint, hanem a saját ízlésünk szerint formáljuk. Nem azt játsszuk, amit a zenei irányzat aktuálisan diktál, hanem, ami nekünk jól passzol ebbe a történetbe.
Habram: Olyan zenét akarunk csinálni, ami nekünk is tetszik, nincs értelme meglovagolni valami divathullámot. Hülyeség olyan elemeket beépíteni a zenébe, amihez semmi közünk. Nem vonunk be női vokált, nem játszunk folk metált, ahogy furulyát sem fogunk beiktatni, vagy harcosoknak sem fogunk beöltözni.
Győri: Próbálunk jobb dalokat írni, hogy lássuk, mire fogékonyak az emberek. A húsz ritmusváltásra nem. Az új daloknál viszünk bele ívet, a számnak legyen eleje, vége, és lehessen rá táncolni.
Egyszer azt nyilatkoztad – intézem szavaimat Habramhoz –, hogy a zenétek a death metál Britney Spears-e. Kifejtenéd?
Habram: Nem játsszunk annyira brutál zenét, persze attól függ, honnan nézzük. Régen találtam ki, már elfelejtettem.
Boros: Extrém zenekarnak vagyunk elkönyvelve, de valójában annyira nem vagyunk azok.
Győri: Azért, mert dallamosabbak vagyunk a Deicide-nál?
Miskó: Mert szőke vagyok!
Győri: Szerintem is, relatív befogadható, nem annyira kemény zenét játszunk. Ej, de okosakat mondunk!
Miskó: Végül is nem arra gyúrunk, a miénk inkább az a 80-as évek death metáljára hasonlít. Nem az a széttechnikázott, ultrabrutál vadság, amit mostanában death metálnak neveznek, hanem régi vágású, kicsit összetéveszthető a trash-el.
Miért nem énekeltek magyarul?
Habram: Mert nem menő.
Boros: Ez tök egyszerű. Itt játszunk Szerbiában, Makedóniában, a térségben. Nekünk is egyszerűbb lenne magyarul énekelni, de nem tehetjük meg, mert akkor csak Észak-Vajdaságban zenélhetnénk, meg Magyarországon. Hozzáteszem, az Exiten 2010-ben játszottunk magyarul egy számot.
Győri: Mi is befeszültünk ezen a magyar-angol szöveg témán, de már nem ápolunk akkora elhatárolódást a magyar szövegektől. A kiadónk külön kérte, hogy írjunk legalább egy dalt magyarul, hiszen úgyis így írjuk, utána fordítjuk angolra.
Melyik bulitokra vagytok a legbüszkébbek?
Habram: Szabadkán, amikor te hánytál – intézi szavait Norbihoz –, és az emberek stage divingoltak. Ez még abban az időben volt, amikor meg lehetett mozgatni több nagyobb zenekart és kétszáz–háromszáz embert.
Győri: Makedóniában meglepődtünk, mert extra puccos helyen zenéltünk, rengetegen eljöttek. Miután lezenéltük a koncertet, majdhogynem kitessékeltek bennünket azzal, hogy jön a DJ, mert valójában egy diszkóban voltunk.
Miskó: Nekem a boszniai fellépésünk a legkedvesebb. Úgy fogadtak bennünket, mint a királyokat, kaja, pia, minden. A koncerten nem voltak sokan, de kis helyen, sok jó ember is elfér (nevetés), és még pogó is kerekedett belőle.
Győri: Jó volt Pesten a Kék Lyukban, ahol nagy név után zenéltünk másodiknak, és a mi koncertünkön volt a legnagyobb buli. Nekem a legkedvesebb a belgrádi Sanhaim fesztivál, ahol béreltek nekünk hostelt, volt minden, három napig züllöttünk, barátkoztunk a többi zenésszel. Mindenki kedves volt velünk, és azzal törődött, hogy mi jól érezzük magunkat. Fölemelő érzés volt, kiemelt személyekként kezeltek bennünket.
Az Ashen Epitaph-nak az idei év elején jelent meg a Ten Seasons/Falling into Nihility című mini albuma, és máris előrukkolhatnának egy újjal, ha összejönne rá a szükséges anyagi fedezet. Győri Norbi szerint a már meglévő anyagok fényében két hét alatt elkészülnének vele, a lemezen előreláthatóan „lesznek melodikus dalok, akárcsak grinde-olások”. A zenekart a szakma is számon tartja, hiszen első vajdasági magyar death metál bandaként beválogatták őket a vaskos Ilustrovana enciklopedija rok muzike u Vojvodini 1963-2013 (Vajdasági Rockzene Képes Enciklopédiája 1963–2013) című kötetbe.
„NEM CSAJOZÓS ZENÉT JÁTSZUNK”
Hogyan birkóztok meg a rajongó lányokkal?
Habram: Alig tudjuk elhessegetni őket…
Valami jó sztori?
Habram: Nincs, nem vagyunk az a csajozós zenét játszó zenekar.
Győri: Általában mindenkinek van állandó barátnője… Habár most éppen csak Miskónak.
Miskó: Van egy sztorim! A Dvorišteban, amikor megfordultunk a dobos felé, ugye a szokásos program, arra lettem figyelmes, hogy valamiért fáj a seggem. Visszafordultam, és azt látom, hogy egy lány rácsimpaszkodott, és még bele is harapott!
Majd az interjú elején tapasztalt szócsata veszi kezdetét, amiből kiderül, hogy a (barát)nők többségét mégiscsak zenekari események összefüggésében ismerték meg…
ÁLMOK, TERVEK
Álom helyszín, ahová szeretnétek eljutni?
Habram: Brutal Assault. (Csehországi fesztivál – a szerk. megjegyz.)
Győri: Kezdetnek én is egy Brutal Assaultot mernék álmodni, nagyobbat nem. Szerintem beleférnénk, még ha reggel tízkor játszanánk is, mert ott akkor kezdődik a buli.
Boros: Ha pár évvel ezelőtt kérdezed, egyértelműen a Szigetet mondtam volna, valamelyik kisebb színpadot, mert arra lett volna esély. Most nem mondom, mert már nincs metál színpad.
Meddig szeretnétek még együtt zenélni?
Miskó: Addig, amíg a Habramnak nem rezeg be annyira a keze, hogy túlságosan gyors blast beatet üt, meg amíg a Győri teljesen szét nem töri magát. (Az interjú készítésekor Norbinak pont el volt törve a lába.)
Győri: Én mindig azt mondom, hogy jövőre még zenélni fogunk, de azon se lepődnék meg, ha így öregednénk meg.
Boros: Az utolsó interjúdban még valami rózsatermesztést emlegettél, miközben akusztikus gitáron blues zenét jászol… Mi szokott még lenni?
Győri: Amikor megalakult a zenekar, senki sem gondolta volna, hogy tizenegy évig létezni fog. Úgy voltunk vele, hogy bár egy-két koncertet érjünk meg. Ahhoz képest szemtelenül el lett húzva.
Csillik Blanka
Legutóbbi írásai: Csillik Blanka (összes)
- „Szégyellném magam, ha nem tudnék mindig megújulni” - 2018-08-04
- Tortadobálás helyett laza fűben üléssel ünnepel a Dombos - 2018-06-30
- Boban Marković: „Furcsa népség vagyunk: mindenkinek jó a hallása, és szépen énekelünk” - 2017-07-03
- Szeretnek itt a magyarországi művész haverok, mert más az idő folyása - 2017-06-26
- Matrózokkal csókolózó csajoktól volt hangos a hajó - 2017-06-16