Átértékelt felnőttkor

Egy árva lány története

A PADÉI KÖZEGELLENÁLLÁS CÍMŰ RIPORTPÁLYÁZAT HARMADIK DÍJJAL JUTALMAZOTT ÍRÁSA

2952febd1b56d80943ae77062d6bdbfdEgy felnőttnek a szerette elvesztésében az fáj a legjobban, hogy tudja, soha többé nem látja. Egy gyerek számára a halál fogalma azonban felfoghatatlan, még akkor is, ha a szüleit veszíti el. Az, hogy hogyan érinti a gyermeket a tragédia, több szemponttól is függ. Először is attól, hogy milyen idős. Ha a szörnyűség 3 éves kora előtt történik meg, tudatosan nem fog emlékezni rá és nem is érti meg. A gyermekeket 5-6 évesen kezdi el foglalkoztatni az elmúlás kérdése. Azonban bármikor is történjen a tragédia, mindig a koruknak megfelelően kell megmagyarázni, hogy mit is jelent a halál és csak annyit mondjuk nekik, amennyit ők kérdeznek – nyilatkozta Vijatov Hagymás Júlia gyermekpszichológus. Hozzátette, fontos tényező még az is, hogy a gyermeknek milyen a személyisége, mennyire szorongó, érzékeny, és persze nagyban függ attól is, hogy a szülei elvesztése után ki gondoskodik róla: egy közeli családtag, akihez kötődik vagy pedig állami gondozásba kerül.

– Jó esetben, ha megfelelő környezetben nő fel, a maga módján feldolgozza és egészséges felnőtt válik majd belőle, aki megfelelően be tud illeszkedni a társadalomba és meg tud küzdeni az élet nehézségeivel. Később azonban előfordulhatnak szorongásos zavarok, depresszió, illetve párkapcsolati probléma. Szélsőséges esetben, pl. ha állami gondozásba kerül, komolyabb következményei is lehetnek: antiszociális magatartás vagy drogproblémák – mondja a pszichológusnő.

 „AZ ANYAGIAK MIATT KELLETTÜNK!”

Riportalanyomat, Lizát, egy évvel ezelőtt ismertem meg. Vörös hajú, fiatal nő. Kedves és sokat mosolyog. Senki sem tudhatja, hogy igazából mennyi mindent átélt már.

„Kisgyerek voltam még, amikor a szüleim meghaltak. Ekkor még nem nagyon fogtam fel a történteket.”

Az árván maradt Lizát és a nővérét az egyik közeli rokonuk fogadta örökbe. Az ember azt gondolhatná, hogy családtag lévén szerette őket, de… Nem egészen így alakult, nem bánt velük szeretettel. Személyiségét leginkább a sorozatokban szereplő hidegvérű, számító, azonban rettentően okos nő jellemével lehetne leírni. De nem csak ők „pályáztak” a gyerekekre. „Másoknak is jól jöttünk volna, mint egy ilyen kis »csomag«, akikkel együtt jár a szociális támogatás és egyéb anyagiak.”

Ezek ellenére Lizának és a testvérének nem volt rossz sorsa. A család sokat foglalkozott az árvák neveltetésével, különórákra is járatták őket, vér szerinti gyerekeikkel azonban kivételeztek. Ahogyan a nő mondta: „lelki terrorban nőtt fel”, mert bár fizikailag sosem bántották őket, pszichikailag megsínylette. Lizának szerencséje volt, mert mindig nagyszerű barátok vették körbe, így könnyebben túltette magát egy-egy ilyen eseten, és folyamatosan kibeszélhette a problémáit.

A nevelőszülők meglehetősen anyagiasak voltak, egy idő után nem volt fedél az árvák feje felett. „Akkor nagyon rossz volt mindez, de valahogyan másként kezeltem a körülöttem lévő emberek miatt. Lett egy fantasztikus barátom, akinek a segítségével visszaszereztem mindazt, ami az enyém. A szüleim barátai közül is voltak, akik segítettek nekünk, mellénk álltak és támogattak bennünket a nehéz pillanatokban”.

Support-Friend-with-BPD

.

„ÉN TANULTAM EBBŐL”

Ahogyan beszélgetés közben néztem Lizát, nem láttam rajta a fájdalmat. Ő már túllépett a rajta. Szomorú múltja nem akadályozta meg semmiben és valóra váltotta álmait. Ma már sikeres nő.

„Szoktam mondani másoknak, és nem mindig értik meg, hogy én tényleg tudom értékelni az embereket, meg minden mást is az életben, mert tudom, hogy sokkal rosszabb is lehet. Ami az egyik pillanatban nagynak tűnik vagy fontosnak, de igazából nem is az, inkább tedd félre, mert lehet, hogy másnap már nem lesz melletted az a személy, akit te szeretnél. Nehéz megfogalmazni, de a lényeg az, hogy nagyon tudok becsülni minden napot, mert én ebben nőttem fel”.

Nekünk is át kell értékelnünk az életet. Át kell értékelnünk az anyai kart, amely vigaszt nyújt, ha csalódás ér minket, az anyai szavakat, amelyek jó tanáccsal látnak el bennünket, az apai erőt, amely felemel minket, és az apai könnycseppet, amelyet elmorzsolnak a szemük sarkában, de úgy, hogy senki ne láthassa. Apróságok ezek, amelyek számunkra természetesek. Azonban lehet, hogy másnak nem adatik meg. Mással nem ül le az anyukája megbeszélni a női szervezet működését és nem áll mögötte, miközben élete első randevújára készül. Mással nem focizik kint a kertben hosszú délutánokat az apukája és nem beszélgetnek az autókról esténként. Másnak csak egy rokon marad, aki igyekszik betölteni a szülők után hagyott kongó űrt.

a_lonely_guy_watching_sundown_by_svenng-d3g1umw

.

Olvassátok el Takács Rajmund különdíjas írását a vajdasági vidék önbizalom nélkül maradt agglegényeiről!

The following two tabs change content below.
Göblös Nikoletta

Göblös Nikoletta

Anyukám születésem előtt a következő kijelentést tette: ,,Szőke hajú, kék szemű kislányt szeretnék!". Kívánsága 1991. március 20-án teljesült, amikor is megszülettem, így gyarapítva Zenta lakosságát. Az általános és középiskolát is drága szülővárosomban fejeztem be, 2012-ben azonban elszakadtam tőle, és megkezdtem újságírói tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Azóta igyekszem, hogy megismertessem írásaim és magam, elsősorban Vajdasággal, a többi pedig a jövő titka.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!