„Az amatőr színjátszás számomra kiút a szürke hétköznapokból”

Beszélgetés Kocsis Tamással, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának különdíjasával

Kocsis Tamás Forrás: Internet

Kocsis Tamás
Forrás: Internet

Tizenkilencedik alkalommal rendezték meg a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját március 21. – 30. között, amelynek idén a bánáti Szaján adott otthont. A topolyai Mara Amatőr Színház a Halál a Balkánon című filmadaptációval indult. A darab egyik főszereplőjét, Acát, az iskolai gondnokot és házmestert Kocsis Tamás alakította, aki színészi játékával elnyerte a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet különdíját, ami részvételt biztosított számára a 2014. évi MAdT táborba (Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Tábora).

Tamáshoz mindig is közel állt a művészet. Érettségi után tanulmányait a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon folytatta andragógia (felnőttképzés) szakon, majd az alapszak elvégzése után kulturális mediáció (kultúraközvetítés) mesterszakra iratkozott. A színészkedés iránti érdeklődése már a középiskolában megmutatkozott, és azóta is több darabban láthatta a közönség. Egyik kedvenc hobbija a hegedülés, amelyet az általános iskolában kezdett és a mai napig szívből játszik hangszerén.

– A zsűritől pozitív kritikát kaptál. Ezek után számítottál a díjra?

A két főszereplő: Kocsis Tamás (balról) és Bogárdi Zsolt (jobbról) Forrás: Mara Amatőr Színház

Tamás (balról és első) játék közben 

Az ítészek a darabunkkal nem voltak teljesen megelégedve, viszont a színészi játékunk elnyerte a tetszésüket. Az egyik zsűritag többször látott már szerepelni különböző karakterek bőrébe bújva, mégis – véleménye szerint – most játszottam a legjobban.

A bizottság egy másik tagja elmondta, hogy nem gondolta volna, hogy ennyit fog tanulni az amatőr színjátszástól, és hogy ezt nekem köszönheti. Ezek a pozitív kritikák a társulaton belül egyet jelentettek a fődíjjal, és biztosak voltunk benne, hogy a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat én kapom. Ez nem így történt. A díjátadó ünnepség előtt sorra kaptam a közönségtől a gratulációkat, még a szövegem egy részletére is emlékeztek, és ezzel viccelődtek. Jól esett, és rá kellett jönnöm arra, hogy sokkal nagyobb elismerés, ha a jelenlévőknek ekkora élményt tudok szerezni.

– Ha jól tudom, amatőrszínészi pályafutásodnak első főszerepe volt ez.

– Igen. Tanulmányaim miatt eddig csak kisebb szerepeket tudtam vállalni, így nagyon örültem, hogy engem választottak ki erre a feladatra. Az egésznek az előtörténete az, hogy két társunk elment a Marából: Rózsa Szabina tanulmányai, Turuc Andor pedig munka miatt hagyta el a társulatot. Andor meghatározó tag volt, majdnem mindegyik darabban ő játszotta a főszerepet. Mindig meg volt, hogy ki a partnere, így kiválásával megborult a rend. Mivel a darab úgymond két főszereplős, újra korban egymáshoz illő színészeket kellett találni. Így esett a választás Bogárdi Zsoltra, aki már oszlopos tagja a társulatnak, és rám.

– Hogyan készültetek a megmérettetésre?

– Ez egy hosszú folyamat volt. A darab begyakorlását még július második felében kezdtük el. A felkészülés hét héten keresztül zajlott kisebb nagyobb megszakításokkal, de így is sikerült mindent megoldani. Én voltam az egyik alap karakter. Mindenkinek a jelenetében benne voltam, így nekem egész végig ott kellett lennem, míg a többiek részpróbákat tudtak csinálni, így állt össze a végén egy kerek egésszé. Maga a munka folyamata nem volt nehéz, hisz maga a darab sem bonyolult, ezért véleményem szerint elég könnyen és gyorsan ment.

Hegedülés közben  Forrás: Internet

Hegedülés közben

A történetről nagy vonalakban annyit, hogy egy zeneszerző öngyilkosságával kezdődik, majd sorozatban történnek a bonyodalmak, vicces szituációk kíséretében. Egymás után jelenik meg a koporsós, a mentő, a rendőr, miközben kíváncsi szomszédok lepik el a halott nappaliját, ahol egyébként az egész cselekmény játszódik.

A próbákat a szeptember végei premier követte, majd számos előadás, különböző helyszíneken. A szemle előtt közvetlenül két fellépésünk volt. Az egyik Temerinben, a másik pedig Topolyán, ahol a középiskolásoknak lett bemutatva a darab már másodízben, az első előadás sikerének köszönhetően. Ez a két előadás volt az igazi felkészülés: az egyiken kevesebb nevetéssel és együttérzéssel kellett szembetalálni magunkat, a másiknál pedig épp az ellenkezője történt. Mire elérkeztünk a szemléhez, már kilenc bemutatón voltunk túl, és tudtuk, hogy mi tetszik a közönségnek és mi nem.  Folyamatosan javítottuk a hibákat.

– Hogyan fogadta a darabotokat a szajáni közönség?

– Nagyon tetszett nekik. Végignevették. Azt szokták általában mondani, hogy öt ember előtt is úgy kell játszani, mintha ötszázan ülnének a nézőtéren. De mégis más az, amikor hallod, látod, hogy valaki folyamatosan nevet a vicceiden. Ez hatalmas visszajelzés, hogy jól csinálod azt, amit csinálsz. A szajáni közönség ilyen volt: minél jobban beleéltük magunkat a játékba, ők annál jobban élvezték az előadást. Nem mellékes az sem, hogy most először volt részem abban a felemelő érzésben, hogy amikor kivonultam a színtérről a darab közben, megtapsoltak.

– Acát alakítottad a darabban. Hogyan érezted magad ebben a szerepben, és mennyire tudtál azonosulni a karakterrel?

– Meg kell, hogy valljam őszintén, nem igazán éreztem magaménak a karaktert, mert személyisége szinte ellenkezője az enyémnek. Aca egyszerű ember, én pedig nem. Nagyon megküzdöttem vele. Rengeteg szövegem volt, én pedig nem vagyok az a szövegtanulós fajta, inkább a rögtönzés híve vagyok. Itt pedig, mivel dialógusokra épül az egész, nem igazán lehetett improvizálni, mert a többiek rám építettek. Valamennyit azért tudtunk alakítani raja. Hol elvettünk, hol pedig hozzáadtunk egy kicsit. Sokat segített az, hogy mellettem volt Bogárdi Zsolti, és tudtam rá támaszkodni. Az ő segítségével egyszerűbben ment a feladat.

– A rögtönzés megtanulásához idő kell. Mikor kezdtél el foglalkozni a színészettel?

– Egy kedves ismerősöm, Rózsa Szabina fordult hozzám segítségért még a középiskola harmadik osztályában, mert a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére szeretett volna darabot készíteni, amelybe két lány szereplő mellé kellett egy fiú is. Ezután nem sokkal üresedés történt a Maránál, és gyorsan kellett egy fiú szereplő Shakespeare Szentivánéji álom című darabjába, Theseus szerepére. Belevágtam, és sikeresen megcsináltuk a darabot. Ennek már nyolc éve, és azóta vendége vagyok a társulatnak. Mindeközben három évig jártam Zentára a Vajdasági Magyar Amatőr Diákszínjátszók Táborába, képeztem magam, rengeteget tanultam, és nagyon élveztem. Két év kihagyás után visszatértem, de már rendezőként, mivel ebbe is bele szerettem volna kóstolni kicsit. Maradtam amatőr szinten, nekem ez természetesebb.

Főszereplők: Kocsis Tamás (balról) és Bogárdi Zsolt (jobbról) Forrás: Mara Amatőr Színház

Főszereplők: Kocsis Tamás (balról) és Bogárdi Zsolt (jobbról)
Forrás: Mara Amatőr Színház

– Mik a jövőbeli terveid a színházzal és az amatőr színészkedéssel kapcsolatban?

– A színháznak köszönhetően rengeteg helyen megfordultam, új ismeretségeket kötöttem, és egy egészen újszerű oktatási módszerrel is megismerkedtem, amit nagyon sok helyen lehetne alkalmazni. Próbálom folyamatosan képezni magam, ezért is próbálkoztam a rendezéssel is, ha esetleg egyszer egy új társulat létrehozására lenne lehetőség. Ha minden igaz, és a tervek szerint alakulnak a dolgok, akkor egy éven belül megszerzem a mesteri diplomám. Ezután szeretnék a saját lábamra állni, és reménykedem abban, hogy talán egy művelődési ház alkalmazottjaként tudok majd dolgozni. Az még sajnos bizonytalan számomra, hogy Topolyán tudom-e folytatni a színészkedést, mert még nem tudom, merre visz az utam. Profi szinten nem szeretnék színjátszással foglalkozni, viszont lelkes amatőrnek örökké megmaradok, mert a játék az fantasztikus dolog.

The following two tabs change content below.
Göblös Nikoletta

Göblös Nikoletta

Anyukám születésem előtt a következő kijelentést tette: ,,Szőke hajú, kék szemű kislányt szeretnék!". Kívánsága 1991. március 20-án teljesült, amikor is megszülettem, így gyarapítva Zenta lakosságát. Az általános és középiskolát is drága szülővárosomban fejeztem be, 2012-ben azonban elszakadtam tőle, és megkezdtem újságírói tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Karán. Azóta igyekszem, hogy megismertessem írásaim és magam, elsősorban Vajdasággal, a többi pedig a jövő titka.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!