Az élmény megfizethetetlen, minden másra ott a hegedűtok!

Bécsben, Prágában és Budapesten utcazenélt a Csiga zenekar

Még nyár eleje volt, amikor az újvidéki Művészeti Akadémia akkor még harmadéves tanulóiból (Kučov Boris, László Judit, Papp Arnold és Virág György) álló Csiga zenekar eltervezte, hogy utcazenélni kellene valahol. Újvidéken már kipróbálták magukat a főtéren, de ezúttal külföld lenne az úti cél. Mondjuk Bécs meg Prága, plusz Budapest. Hat személy (köztük jómagam), három város, körülbelül egy hét, spontaneitás, bolondozás, s az útiköltséget a járókelők fizetik. Lássuk pontról pontra!

a 71. A szabadkai buszállomásról terveztünk Bécsbe menni. Gyors pakolás, gyors elköszönés, és már úton is voltam. Adáról stoppal sikeresen átjutottunk Zentára, rohanás a csomagokkal a vonatállomásra – erre milyen hír vár bennünket? Természetesen az, hogy nem jön a sinó. Megindultunk tovább stoppal Szabadkára.

2. Még az este kiderült, hogy a zenekar énekesnője, László Judit lenn ragadt a párjával Montenegróban, Barban. Félő volt, hogy a másnapi bécsi indulást lekési. Szerencséjére délután fél kettőkor beért a vonata Újvidékre, az apukája pedig rálépett a gázra, úgyhogy szinte percre pontosan, de megérkezett az indulásra.

3. A táskánk nehéz volt már az út elején, habár a barátom, Gyuri világosan megmondta, hogy csak annyit hozzunk, amennyit elbírunk. A súly az út végére sem változott, csak az otthonról hozott kaja helyett a végén a szuvenírek kerültek bele a táskákba.

4. Odafelé mögöttünk ült egy alak, aki nem kicsit volt részeg, a buszban dohányzott, ráadásul odament a sofőrhöz, hogy ő szeretné vezetni az autóbuszt. Nagyon szerette volna nekünk bebizonyítani, hogy mivel ő sokat utazik ezzel a járattal, néha megengedik, hogy vezesse a járművet.

a 15. Megérkeztünk Bécsbe este 11 körül. Fogalmunk sem volt, hogy merre kell menni. Szerencsére már Szabadkától utazott velünk egy ismerős, és ő igazított bennünket útba az osztrák fővárosban.

6. Találtunk hostelt 15 euróért. Egy 2×4 méteres, kétszemélyes szobában voltunk négyen, ahova állva nem fértünk be mindannyian. A szomszédaink nagy szakállú, turbános, fehér alsógatyás hatvan éven felüliek voltak, valószínűleg Indiából vagy valahonnan arról a tájékról.

7. Szombat esti láz Bécsben. Startból megtaláltuk, pedig nem is kerestük az újvidéki Katolikus portához hasonló helyet, a Museum Quartiert. Rengeteg fiatal, körülöttünk múzeumok. Az első muzsikálás itt történt. Az otthonról hozott Jelen és a házi pálinka fogyasztása mellett döntöttük el, hogy még egy éjszakát maradunk.

8. Másnap délelőtt városnézés. Mivel a Szent István-székesegyházon és a Mariahilfer Strassén kívül más nevezetességet nem ismertünk Bécs központjában, ezért ha láttunk valami érdekeset, akkor fennhangon így szóltunk: „Szép épület jobbról!” vagy „Szép épület balról!”

9. Gyuri kedvenc utcája a Stiftgasse volt (jó tanyaszínházas színpadmesterhez méltóan, hiszen a Tanyaszínház színpadát vagy 180 darab stift (szögféleség) tartja össze). „Ide minden színpadmesternek el kell zarándokolnia életében egyszer” – mondta erre.

a 510. A legjobb név egy kávézónak Bécsben: „Cafe Lepa Brena”… De ezenkívül egy bécsi boltban lehet kapni Noblicét, Munchmallow-t meg Cocktát is.

11. Séta közben belecsöppentünk egy aratóünnepségbe is, úgyhogy volt szerencsénk látni osztrák népviseletet és murit is. Délután kezdődhetett az utcazenélés. A Karlsplatzon egész jól fogadták a muzsikusokat, a másnapi útiköltséget megkereste a zenekar. Andrea a testi adottságait bevetve kitalált egy koreográfiát, s azzal próbálta még jobban csalogatni a hallgatóságot.

12. Míg a zenekar zenélt, addig a két barátnő, Andrea és én elmentünk kávét venni. Mert ha már Nyugaton vagyunk, akkor a starbucksos kávét ki nem hagyjuk. Fahéj-mogyoró-vanília-kávé kavalkád. A legolcsóbb sem volt olcsónak és ócskának mondható.

13. Vasárnap este. Még mindig Bécsben. Ismét a Museum Quarterierben két üveg borral és két üveg sörrel. A végtelen és szép Európa felismerése magunkban (köszönjük, alkohol).

14. Juca a zenekarnak megvette az összegyűjtött pénzből a négy jegyet. Mi Andreával pedig külön próbáltuk megvásárolni. A buszjegy 19 euró/fő volt. A pénztáros 100 eurót vett el, visszaadott 110-et meg a két jegyet. Andreával összenéztünk, visszafojtott mosolygással elhúztuk a csíkot onnan. Gyurit ezzel a szöveggel szedtem össze a rohanásban: „Ne kérdezz semmit, csak szedd a cuccod gyorsan, és gyere utánam.” A többiek megállapították, hogy jó bűnöző lenne belőlem. Két ingyenjeggyel, 5-5 euróval gazdagabban megindultunk Prágába.

15. Felismerés (1): a csehek nem beszélnek sem angolul, sem németül, sem szerbül. Mi meg csehül nem tudtunk. Kissé nehézkesen ment a kommunikáció. Felismerés (2): Prágában vigyázni kell a pénzváltókra. Ott csapnak be és csúsztatnak a saját zsebükbe a váltók plusz 5 eurót, ahol csak tudnak… Felismerés (3): Prága egy útvesztő. Három térképpel és egy GPS-szel is kóvályogtunk a városban egy ideig, mire megtaláltuk a szállásunkat.

a 616. Nem hittünk a szemünknek. 18 euróért fejenként a Mosaic House Hotelban olyan szobát kaptunk egy éjszakára, hogy hanyatt estünk. A redőny, amint beléptünk a szobába (természetesen nem kulccsal, hanem kártyával), magától kinyílt, a fürdőben automatikusan felkapcsolódott a hangulatlámpa. Még azon az estén kiült a zenekar játszani egy kicsit. Majd besétáltunk az Óvárosi térre, ahol a csodálkozva néztük a világhírű Orloj csillagászati órát, a Týn-templomot, ami olyan hangulatot keltett bennünk, hogy már csak a hétfejű sárkányt vártuk kirepülni belőle.

17. Ami félelmetessé teszi Prágát, az a nyilvános drogkereskedelem és droghasználat.

18. Minden sarkon utcazenész. A konkurencia ellenére nagy sikert arattak a Csigák. A sok apró korona mellett egy 20 dolláros is landolt a hegedűtokban. Andreával mi eközben egy hatemeletes Bata cipőüzletben vesztünk el. Nagy volt az öröm, mert itthon csak a gyerekosztályra vagyunk korlátozva. A két pár kis láb talált is egy-egy cipellőt magának.

a 419. Esti program: Moldván innen és túl egy üveg Becherovkával. Ekkor állapítottuk meg, hogy Prágából még semmit sem láttunk. Átsétáltunk a Károly hídon (Kívánságok hídja), fel 208 lépcsőn, nagyon szűk utcákon, és elénk tárult egész Csodaváros a rokokó jellegével, a maga romantikájával. Közben megtaláltuk az „Ambasada Republike Srbije”-t is véletlenül. És az est legrosszabb felismerése: pont ugyanannyit kell még visszasétálni, amennyit jöttünk. A „pešketrans” kitartott a hotelig, de ekkor már több mint 10 km-t sétáltunk csak aznap…

20. Budapestet tűztük ki végállomásnak. De mivel ez akkor lett eldöntve, ezért sürgősen kellett riasztani Tikáékat, a pesti ismerősöket, hogy ha nem gond, akkor mennénk heten aludni hozzájuk (mert Juca barátja ott csatlakozott hozzánk). Másnap ki-ki a maga útját járta. Arni és Andrea a rossz időre való tekintettel hazautaztak kora délután. Gyurival mi plázáztunk, majd Tikával közösen főztünk vacsorát. Mondanom sem kell, hogy a leves esett a legjobban.

a 321. Az éjszakai vonatra vettünk jegyet, de ekkor már csak hárman maradtunk. Boris, Gyuri és én, a kemény mag. Szabadkáról indultunk, Szabadkára érkeztünk.

22. Fáradtan értem haza péntek délután, otthonról cipelt kolbászszagú táskával, Mozart kuglival, Kozel sörrel, képeslapokkal és sok mesélnivalóval, nagyon boldogan, mert láttam Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Kundera, Hrabal, Kafka hazáját.

23. A végelszámolás megnyugtató: egy ügyes alkalmi utcazenész zenekar még a mai válságos időkben is megkeresheti az útravolót Közép-Európa három meghatározó fővárosába. Az élmény megfizethetetlen, minden másra ott a földön heverő hegedűtok!

Megjelnés: www.kepesifi.com, 2012.09.26.

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.