Az emirségi dűnék után jöhettek a topolyai kanyarok

Az Abu-dzabiból szombaton hazatért Saghmeister Gábor másnap már a topolyai motocross bajnokságon diadalmaskodott

 

Lackó Linda, Saghmesister Gábor, Lackó Laura

Lackó Linda, Saghmesister Gábor, Lackó Laura

Édesapám névnapja alkalmából az elmúlt vasárnap a családunk felkerekedett, hogy megtekintsük a Nyílt Vajdasági Motocross bajnokság második versenynapját Topolyán. Először láttam ilyen versenyt, de az esemény vonzerejét számomra is növelte, hogy részt vett rajta a híradásokból jól ismert Saghmeister Gábor is, aki már évek óta rendszeresen részt vesz a Dakar-ralin, ahol idén eddigi legjobb eredményét elérve az 53. helyen végzett. A múlt héten Abu-Dzabiban állt rajthoz a Desert Challenge versenyen és az előkelő 14. helyen végzett. Úgy tűnik nem sok időre van szüksége a regenerálódáshoz, hiszen Topolyán nem csak rajthoz állt, de megis nyerte a kategóriáját. Verseny után bemerészkedtem csapatuk sátrába és megkopogtattam Gábor vállát. A közel két méteres férfi mosolyogva nézett le rám, és kedvesen fogadta kérdéseimet.

• Alig, hogy hazaérkezett az Egyesült Arab Emírségekből, máris rajthoz állt Topolyán. Ennyire szeret versenyezni?

– A hazai motocross versenyekre kizárólag a kondicíó szerzés végett járok és mert jól érzem itt magam a fiatalok között. Bár tudom, egy

sag5 kicsit zavaró hatással vagyok rájuk, hiszen olyan kategóriában indulok, ahol sokkal gyorsabb vagyok náluk, de akinek egy kicsit több sütnivalója van az úgy fogja fel, hogy azért jó, hogy van itt egy öreg, aki egy-két dolgot még meg tud mutatni! Tegnap érkeztem haza Abu-Dzabiból, ahol teljesítettem a célomat, bekerültem a legjobb 15 versenyző közé. A motorom jól működött, a szervíz csapatom szintén kíválóan végezte munkáját, és ami a legfontosabb, hogy nagyon elégedett vagyok magammal, hogy így, 43 évesen is versenyképes vagyok a profi kategóriában. Úgy tervezem, hogy az idén valamennyi hazai motocross versenyen részt veszek, ugyanígy a magyarországiakon is. Főként azért van erre szükség, mert aláírtam a szerződést az Europetrol-Eurogas vállalattal, hogy indulok a 2015-ös Dakaron, ami már a nyolcadik alkalom lesz a pályafutásom során. Őszintén remélem jövőre elérem régi célom, és bekerülök a 10 legjobb versenyző közé.

• Ön számos sportágat kipróbált mielőtt a motocrossnál kötött ki. Hogy vezetett az útja a motorozáshoz?
sagMagasságom miatt kézenfekvő volt, hogy kosárlabdázó legyek, 7 évig játszottam is a szabadkai Spartacusban, de mikor végre bekerültem az első csapatba, épp egy edzőváltás történt, ami nekem nem igazán tetszett, ezért fogtam a sátorfámat és otthagytam a sportágat. Előtte még foglalkoztam asztalitenisszel, kézilabdával és fociztam is. A motorsport mellett 22 éves koromban kötöttem ki, amikor már elkezdtem dolgozni és a saját fizetésemből megtudtam vásárolni az első cross motoromat, egy RM 125-öst. Szépen lassan lépegettem előre a kategóriákban, a 125-ösök után következett a kétütemű majd a négyütemű 250-es, később a négyütemű 450-es kategória. Immáron 23 éve űzöm ezt a sportágat, és mondhatom nagyon jól érzem magam benne.

• Hogyan tartja formában magát?

Hetente két-háromszor kondiedzésre járok, motorozni viszont nincs túl sok időm. Az útobbi időben kizárólag csak versenyekre járok, igaz azt minden hétvégén. A szombatjaimat és a vasárnapjaimat rendszeresen a versenypályákon töltöm. Nem mondom, hogy hétközben is teljesen ez tölti ki a napjaimat, de ha a fotelban ülnék nem tudnék a fiatalokkal így versenyben maradni.

• A szülők általában nem jó szemmel néznek erre a sportágra, féltik tőle a gyermekeiket. Ezen kívül komoly anyagi terhekkel is jár. Önnek hogyan sikerült talpon maradnia?

Ezt a sportágat sajnos nem engedheti meg magának akárki, a szülők a fizetésükből általában nem igazán tudnák támogatni, még ha
sag 2akarnák se. Ha nincs a családnak rá rengeteg pénze, akkor az eredményekkel tudja az ember felhívni magára a figyelmet, hogy a szponzorok meglássák a versenyzőben a fantáziát, mint ahogy az az esetemben is történt. Gyakran megszólnak érte, hogy erről ilyen nyíltan beszélek, de ez tény, a motosport erről szól. Kinek milyen motorja van, és milyen versenyeken tud részt venni. Hiszen ezek a versenyek itt Szerbiában is mindig máshol zajlanak, sokszor 400-500 kilométerre a szülőházunktól. További költségek merülnek fel, gondoljunk például a nagyon sok kopóforgó alkatrészre, a gumikra, amik mind komoly pénzekbe kerülnek. Nekem ezeket a költségeket igazán 36 éves korom után sikerült sponzorokkal megoldanom, ezért mostmár sokkal könnyebben vásárolok új motort és alkatrészeket. Ehhez viszont kellett az a 13-14 éves pályafutás, ami alatt ezt kiharcoltam. Főleg annak köszönhetően figyeltek fel rám, hogy 2008-ban debütáltam a Dakaron, ahol a balkáni országok versenyzői közül elsőként értem célba. Számomra ez nagy felelősséggel is jár, hiszen egyedül vagyok cross-country rali-világbajnokságon és a Dakaron is, aki szerb zászló alatt versenyez.

• Számos fiatal figyeli az ön teljesítményét, akik talán olyan vágyakat is dédelgetnek magukban, hogy egyszer a nyomdokaiba lépnek. Mit tanácsol a számukra?

Gabor SaghmeisterNagyon fontos, hogy aki motocrossal szeretne foglalkozni, az mindig a hozzá illő köbcentit válassza. Nem szabad egyből 450 köbcentis, vagy 60 lóerős motorral kezdeni! Untig elég egy 30-40 köbcentis motorral indulni. Sokkal fontosabb költeni a kiegészítő felszerelésre! Jó térd-, könyök-, mellkas- és gerincvédő kell, jó csizma, sisak és szemüveg! Ezek nagyon fontosak, hogy ezt a sportágat jól lehessen űzni, mert rendkívül balesetveszélyes, sok ficammal jár. Továbbá tudni kell, hogy nem elég motorozni, hanem komoly erőnléti edzéseket is kell végezni. Anélkül nem megy!
Lackó Linda

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!