Bácskossuthfalván forgatott filmsorozat

Az első vajdasági szituációs komédia készítőivel beszélgettünk

w1A bácskossuthfalvi artNova Studios olyan kiterjedt tevékenységet folytat, hogy nem lehet őket csupán egy dologról, például legújabb produkciójukról, A Wágner család című szituációs komédiáról kérdezni. A sokoldalúság a legjobb kifejezés, amivel illethetnénk a lelkes csapatot, akik a grafika és a filmkészítés terén annyi mindenbe belekóstoltak már. Végignézve alkotásaikat számos kérdés merült fel bennem, amelyekre Vanyúr Ákostól, az egyik alapító tagtól kaptam választ.

– A YouTube-on megtalálhatjuk legtöbb alkotásotokat, például számos rövidfilmeteket. Mennyi munkát vesz igénybe egy-egy ilyen alkotás leforgatása?

– A rövidfilmeket általában egy nap alatt forgattuk le. Az előkészületek és az utómunka viszont több időt igényel, bár ez filmenként változik. Azok az alkotások, amelyekben különleges effekteket használtunk, hetekig készültek.

– Sok kisfilmetek érdekes látványelemekkel, robbanásokkal, lövésekkel tarkított. Hogyan valósítjátok meg ezeket? Számítógépes illúzió az egész?

– Igen, többnyire számítógépes utómunkának köszönhetőek, mert így nagyban lecsökkenthetjük a film költségvetését. Arra is volt azonban már példa, hogy valóban felgyújtottunk valamit, például a Golyóálló című rövidfilmünknél a falu közepén egy autót. Természetesen ezeket a dolgokat a megfelelő óvintézkedések mellett tesszük.

Vanyúr Ákos (középen)

Vanyúr Ákos (középen)

FOLYAMATOSAN BŐVÜL A CSAPAT

– A kisfilmek mellett reklámok, grafikák, pólók, névjegykártyák, plakátok, sőt még weboldalak tervezésével is foglalkoztok. Hány fős csapat áll emögött?

– A létszámot nehéz meghatározni, hiszen egyre többen vesznek részt a projektjeinkben. Egy filmforgatás nem csak abból áll, hogy megragadjuk a kamerát, és minden megy magától. Sok az előzetes szervezés. Kellenek díszletek, helyszínek, egy jó adag kreativitás és sok-sok ember. Igyekszünk minél szélesebb körnek lehetőséget adni arra, hogy részt vegyen a munkánkban. Mivel eléggé tág körben foglalkozunk digitális művészettel, úgy gondolom, ez a létszám csak bővülni fog.

– Pályázatokat írtok ki, szereplőválogatásokat hirdettek fiataloknak. Hogyan ismerheti fel egy tapasztalatlan, filmes munkával sosem foglalkozó egyén, hogy benne is meglehet az a plusz, amely szükséges ahhoz, hogy rá essen a választásotok?

– Amikor öt éve az artNova filmes részlege megalakult, még nekünk sem volt sokkal többünk a lelkesedésen kívül. Viszont ez pont elég volt ahhoz, hogy el tudjunk indulni, és egyre nagyobbakat merjünk álmodni. Úgy gondolom a saját példánkból kiindulva, hogy ez működhet a többi álmaiért harcoló embernél is.

Mészáros László és Csizmadia Ákos

Mészáros László és Csizmadia Ákos

BEG

– Az egyik új magyarországi ifjúsági film, a Szentendrén forgatott BEG forgatásán ti is közreműködtetek. A munka mely része jutott rátok?

– Ott segítettünk, ahol épp szükség volt ránk. Először adminisztratív feladatokat láttunk el. Az érkező statisztákkal hozzájáruló nyilatkozatot írattunk alá, de szerettük volna, ha nemcsak a kamera mögötti munkálatokból tudjuk kivenni a részünket, hanem a kamera lencséjével szemben is nyomot hagyunk. Dobosi Attilának köszönhetően, aki már előzőleg több filmünkben is szerepelt, sikerült statisztaként is kipróbálnunk magunkat. Ezenkívül a forgalom irányításában, illetve a járókelők eligazításában is segítettünk.

– Pindroch Csaba, Tasnádi Bence, Sándor Péter – ismert arcok, akiket felfedezhetünk a filmben. Milyen érzés ilyen nagynevű emberekkel együtt dolgozni?

– Amikor Szentendrére értünk, ott volt bennünk az izgalom, hogy végre találkozhatunk ezekkel a tehetséges színészekkel. Ez az alkalom több volt annál, mint hogy rajongóként odamegy az ember, és esetleg néhány szót vált velük. Munkatársként voltunk jelen, így egész más légkör uralkodott. A munka mellett jutott időnk arra is, hogy komolyan elbeszélgessünk akár filmes, akár privát dolgokról is. Próbáltunk élni a lehetőséggel, meséltünk magunkról, az itteni helyzetünkről és a terveinkről. Pozitív élményekkel gazdagodtunk, a forgatás óta például többször találkoztunk már Pindroch Csabával.

A WÁGNER CSALÁD

– A Wágner család az első vajdasági magyar–magyarországi koprodukciós szitkom sorozat. Hogyan jutott ez az eszetekbe?

– Múlt évben megismerkedtem Peter Noel magyarországi íróval. Néhány forgatókönyvét átolvastam, volt közötte több egész estés mozifilm, de két sorozat is. Szerettünk volna ezek közül valamit megvalósítani, viszont tudtuk azt is, hogy az artNovának egyelőre nincs olyan technikai és anyagi háttere, amivel ezt magas színvonalon kivitelezhetné. Hónapokkal később hallottunk a Webse.tv internetes pályázatáról, ami felkeltette Peter és a mi érdeklődésünket is. Eldöntöttük, hogy teszünk egy próbát, hiszen ha nyernénk, akkor meg tudnánk teremteni azt a hátteret, amivel már minőségi filmeket készíthetnénk. Ezért kezdtük A Wágner család egyáltalán nem egyszerű szervezését és forgatását.

– A Jelen sörön kívül melyek azok az elemek, amelyekből rájöhetünk, hogy valóban egy vajdasági környezetben élő család életét örökítitek meg?

– Már régebben is gondolkodtunk azon, hogy vajon mi az, ami igazán vajdaságivá tenne egy filmet. Amikor külföldiekkel beszéltünk erről a témáról, azt szűrtük le, hogy a régies, falusi hangulatú film illene hozzánk, ami történetben picit hasonlít egy vérbeli Kusturica-filmhez. Ehhez képest A Wágner család nem ilyen stílusban és környezetben született meg. Amit nem bánok, hiszen jó megmutatni, hogy azért nálunk is ugyanúgy zajlik az élet, mint bárhol máshol. Ettől függetlenül nem zárkózom el attól, hogy a jövőben készítsünk egy igazán szórakoztató és egyben agyament, múltban megragadt filmalkotást, mert az sem áll messze tőlünk. Úgy gondolom, hogy A Wágner család története univerzális, ezek a szituációk megtörténhetnek a világ bármely részén. Egyébként a sorozatban szereplők egy része vajdasági volt, a másik része pedig magyarországi, s ez ugyanígy elmondható a filmen dolgozó stábról is. A határ mindkét oldalán élők magukénak érezhetik ezt a sorozatot. Bár egy ház belseje és egy pub mindenhol ugyanolyan, de a forgatókönyv tartalmaz olyan kifejezéseket, amelyeket vagy csak Magyarországon, vagy csak Vajdaságban használnak. Jellegzetes elem ezenkívül a második részben a sarokban díszelgő Crvena zvezda-zászló vagy a Zdravo tej is.

– Miért pont Bácskossuthfalva a forgatás helyszíne?

– A filmjeink többsége Bácskossuthfalván készült, egyrészt azért, mert maga az artNova Művészetkedvelők Egyesülete is itt alakult meg és itt is működik, másrészt szeretünk itt forgatni. Rengeteg olyan helyszín van nálunk, amit nagyobb városokban nem találhatnánk meg, emellett a helyi vezetőség és a polgárok is sokkal jobban támogatják a fiatalokat és a művészetet, mint más környező településeken.

Katona Gábor

Katona Gábor

– Azon kívül, hogy három nap alatt kellett leforgatnotok a három epizódot, milyen nehézségekbe ütköztetek még?

– Maga a maratoni forgatás már felüdülésnek számított az azt megelőző hetekhez képest. Sajnos későn szereztünk tudomást a pályázatról, amire a sorozatot készítettük, így időszűkében voltunk. Egy hónappal előbb megindultak a szervezések, gondolok itt az operatőrre, színészekre, sminkesre, technikusokra, helyszínre, kellékekre stb. Ha megnézem az első stáblistát, és összehasonlítom az utolsóval, talán Peter Noel és az én nevem, ami mindkettő listán megegyezik. A többi név szinte teljesen megváltozott. Ez annak köszönhető, hogy elejétől végig volt olyan, akinek vagy közbejött valami halaszthatatlan dolga, vagy meggondolta magát, és lemondta. Igazából akkor nyugodtam meg, amikor megjelentünk Bácskossuthfalván, ettől kezdve létezett kézzelfoghatóan a csapat. A legtöbb idő és nehézség a helyszínek előkészítésében volt. Gondolok a tárgyak elhelyezésére, a világítás megoldására, továbbá sok idő elment a színészpróbákkal, mivel előzőleg nem volt rá lehetőségünk. Ezek a dolgok csúszáshoz vezettek. Ennek a következménye az lett, hogy a második forgatási napon hajnal 4 körül fejeztük be a munkát, míg a harmadik napon nem is aludtunk, reggelig dolgoztunk. Ez a második részben észre is vehető, amikor az ismeretlen futár becsenget Wágnerékhez, a háttérben hallatszik a madárcsicsergés. Az nem a vágóasztal szüleménye, az bizony a kora reggeli madarak hangja.

– Elsősorban a poénokra alapul a sorozat. Mit gondolsz, mitől lesz ütős egy-egy humorra épülő jelenet?

– AWágner család válogatása során volt szerencsém az egyes jeleneteket több színész tolmácsolásában látni. Már itt szembesültem azzal, mennyit jelent a megfelelő színész kiválasztása. Hiába vannak leírva egy forgatókönyvben a poénok, ha a színész nem az adott szerepre való, akkor már a vicc sem szól úgy. Ahhoz, hogy a jelenet tényleg ütős legyen, kell egy megfelelő szituáció, egy színész, aki még jobbat csinál belőle, és természetesen egy jó rendező, aki ezt mind összehozza.

Torres Dani

Torres Dani

– Hogyan került bele a Megasztárból ismert Torres Dani a produkciótokba?

– Az évek során több magyarországi hírességgel volt szerencsénk megismerkedni, egyesekkel folyamatosan tartjuk is a kapcsolatot. Mindenképpen szerettük volna, ha a produkcióban részt vesznek híres személyek is. Több név is felmerült, de végül a sorozat társproducerének, -rendezőjének és -írójának, a már említett Petet Noelnek a személyes barátai jöttek el. Ők Torres Dani és Lepés Gábor, a Balkan Fanatik együttes frontembere. Mint látható a filmben, óriási szerencsénk volt velük, hiszen nemcsak tehetséges zenészek, de színészi vénájuk is van.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2012.04.28.

The following two tabs change content below.
Csehák Mirella

Csehák Mirella

Csehák Mirellaként nem egyszerű dolog boldogulni a világban. 1991-ben az univerzum még nem volt felkészülve a nevemre, kisvárosom, Ada pedig egyenesen meghökkentőnek tartotta, amit a későbbiek során előszeretettel éreztetett is velem. Az óvodás Mivikéből, szépen lassan általános iskolás Miréna, Mirinda, Marella lett. Hogy javult-e a helyzet gimnáziumi tanulmányaim során? Gondolhatjátok. Egy idő után felkaptam a fejem a Csehók, Csernák, Csepák , Marillára, Milénára, Mirabellára, azaz mindenre, ami kicsit is hasonlított az eredetire (bár megjegyzem, a Cserák Mihály azért egy picit fájt :-) ). Újvidéki egyetemista éveim alatt megtanultam, hogy a magyar nyelvnek van az a különös tulajdonsága, miszerint az érthetetlent, idegent leegyszerűsíti, saját kénye-kedve szerint formálja. Így alakulok nevemmel én is, így lesz komolytalanságom komolyságom éltetője, így leszek az, aki vagyok: Miri, néha Piri, esetenként Konstantin! :-)
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!