Óbecsén szóltak az „örökké Tankok”*

Március 20-án megtelt a „Pogácsa” emberekkel

Ahogy pénteken leparkoltam a Panorámánál és kiszálltam a kocsiból, rögtön meghallottam a negyedik emeleten dübörgő dupla lábdobot, majd Sidi (gitár) csapott bele a húrokba felelevenítve zanzibáros emlékeit. Óbecsén mostanában ritkaságszámba megy az ilyen nagyszabású koncert, régen éreztem már ezt a vibrálást a levegőben. Amikor a „Pogácsára” (óbecsei szleng a térre) értem, gyorsan befűztem a cipőmbe a fűzőt, mert annyira szétszórt voltam, hogy ez otthon elmaradt. Közben váltottunk pár szót Zolival (gitár és vokál) és Gabival (Subway – billentyűs). Várták a többieket, akik épp a munkából hazaérve szaporázták lépéseiket, hogy időben megérkezzenek a hangpróbára. Nagyon sok pletyka keringett már a városban arról, hogy melyik emeleten is tartják meg a bulit, hogyan fogják elhelyezni a színpadot, vagy hogy hányan férnek majd be. Meglepődtem, amikor fölértünk, mert a legapróbb részletig profin kihasználták a helyet. Ezután már csak azt lestük, mikor találkozunk a zenekarral.

DSC_0012

Első körben a legfanabbak kerültek az együttes közelébe. A nyereményjáték győztesei dedikáltathatták a tankos cuccaikat és közös fotózáson vehettek részt a tagokkal. Miközben vártunk, kiléptem az ajtón és az erkélyről lenézve láttam, hogyan kezdenek gyűrűket formálni az érkező társaságok.

Amikor megfordultam, egy hatalmas szakállas-rasztás ember nyújtott kezet gyermeki mosollyal és kedvességgel. Sidlovits Gábor (gitáros) mutatkozott be, majd Fejes Tamás és Lukács László követték. A sűrű turnéprogram miatt a koncert előtt nyílt lehetőségem, hogy beszélgessek kicsit a tagokkal.

Általában amikor a Tankcsapda játszik valahol, mindig eszembe jut a Motörhead zenekar. Nemcsak azért, mert a felállás hasonló, hanem azért is, mert Lemmyék a sajtó előtt mindig ugratják egymást, keményen isznak és hirdetik a R’n’R életérzést. Nektek ez mennyire célotok?

Fejes: Látod, most is motörheades pólóban van (Lukácsra mutat), egyébként szerintem nem rúgnak be.

Lukács: Figyu! Mi azt a fajta életet éljük, amit egy rendes rock ’n’ roll banda a turnén. Nyilván beletartozik az is, hogy időnként berúgunk, érted.

Fejes: Sőt! Lacival rendszeresen berúgunk minden koncert után, ha erre akartál rákérdezni (viccelődve, majd nevetnek).

Lukács: De az, hogy mi ezt hirdessük vagy reklámozzuk, nem célunk. Sokkal inkább azokat a dolgokat szeretjük közvetíteni a közönség felé, amit a dalok és a szövegek sugallnak, fontos az előadásmód, a produkció. Az meg, hogy a színfalak mögött iszunk-e vagy nem, és ha igen, akkor éppen mennyit, a mi dolgunk.

Fejes: Persze, nem pózból iszunk. Csak akkor, ha jól esik.

DSC_0013

Milyen a kapcsolatotok a turné alatt? Erősödik ez a kötelék, vagy a körút végére már úgy vagytok vele, hogy egy kicsit jobb távol… (Fejes közbevág)

Fejes: Hát melegszünk, melegszünk! (röhögnek) Egyre többet látjuk egymást meztelenül…

Lukács: Többet látjuk egymást pucéran, mint a csajunkat, feleségünket.

Sidi: Meg mint ők minket!

Fejes: Sidi seggéről többet tudok, mint a csajoméról.

Sidi: Egyébként nyilván ez tök természetes dolog egy ilyen szintű összezártságnál (Lukács mindjárt sír).

Fejes: Hát Istenem! Volt katonaság, börtön…

Sidi: Ez majdnem olyan. Nem csak három emberről beszélünk, nyilván.

Lukács: Hál’ Istennek!

Sidi: Hanem tizenkettőről.

Fejes: Nyolcan-tízen szoktuk együtt…

Lukács: Meg bevesszük a kék tablettát. A pirosat nem igazán.

Fejes: Egyszerre mondjuk!

Sidi: Ilyen szintű összezártságnál, ha belegondolok… most elkezdtük február végén a turnét…

Fejes: Igen! Szeretlek! (nyávogós hangon)

Sidi: …december 29-ig tart. És a tavalyi év körülbelül ugyanígy nézett ki.

Fejes: Ráadásul januárban együtt voltunk kirándulni.

Sidi: Igen! Tehát szerintem mi olyan szinten megtanultunk együtt élni, hogy is mondjam, szimbiózisban. Érezzük egymás rezgéseit. Ha az egyiknek kilóg a lóláb, akkor a másik kettő alányúl abban a pillanatban… Na, nem úgy! (nevetnek)

DSC_0237

Sidi

Fejes: Figyelj! Ennek a felállásnak az az erőssége, hogy kibaszottul jó az egység. Nagyon-nagyon-nagyon. Ezért tudunk ennyit turnézni, lemezt és videót készíteni. Nem terhes számunkra egymás jelenléte, egymás közelsége. Nem könnyű egy turnébuszban eltölteni egy évet. Igazság szerint ez már a barátságon is túl van. Ez már testvéri szint.

Lukács: Szoros közösség minden esetre, a szó legszorosabb értelmében.

Fejes: Egymás családjára és dolgaira is odafigyelünk a zenekaron túl. Ez igazság szerint a hosszú távúságnak az alapja. Abban a pillanatban, hogy bomlik az egység, annak hosszú távon mindenféleképpen tagváltás, vagy a zenekar feloszlása lesz a következménye.

Ha már a tagváltásnál tartunk. Sidi, neked azelőtt, hogy a tagja lettél volna a zenekarnak nagyon sok közös fellépésed volt a Tankcsapdával. Milyen érzés azóta, hogy a része vagy? Milyen a többiekkel turnézni?

Sidi: Még kimondani is furcsa, a negyedik évünket kezdtük el együtt így ebben a felállásban. Ez a Tankcsapda-sztori olyan, mintha egy robogó gyorsvonat orrára kikötöztek volna: na, gyerünk! És az ember azt se tudja, hol a feje. Iszonyat tempó volt! Más tíz év alatt él meg ennyi élményt és dolgozik ennyit, mint mi az elmúlt három évben. És mégis valahogy az első perctől kezdve mindig minden a helyén volt, minden „tiszta” volt, nem merültek kérdések, vagy ha igen, azokat elég volt egyszer megválaszolni. Úgyhogy azt gondolom, hogy ezzel az attitűddel, meg a köztünk lévő kémiával nagyon sok ilyen három év van még előttünk.

DSC_0198

Fejes: Az az igazság, hogy az elmúlt három év inkább összébb hozott bennünket. Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. Azt gondolom, és szerintem ebben a srácok is meg tudnak erősíteni, hogy ez a hármas még jobban összerázódott.

Lukács, az előbb azt mondtad, hogy az a lényeg, hogy mit közvetít a zenekar a közönség felé, mit mond el. Az „Igazi hiénák” és az „Urai vagyunk a helyzetnek” albumok is újra sokkal punkosabb, anarchistább, beszólogatósabb szövegekkel bírnak. Ez tudatos váltás volt részetekről?

Lukács: Ebben ilyen szintű tudatosság nincs. Nyilván van egyfajta elképzelés, egy szál, ami mentén a zenekar dolgai haladnak.  Az utóbbi két album dalai sokkal karcosabbak, erősebbek. Ez valószínűleg azért lehet így, mert mostanában ezek a dolgok jobban érdekeltek minket, mint mondjuk más témák, ha úgy tetszik, és én dalszövegek formájába öntöm ezeket.

A Tankcsapda-dalszövegek, a lemezek a megalakulás óta mindig ugyanazt a négy-öt témát járják körül. A csajokat, a drogokat, ember és Isten viszonyát, a társadalmi problémákat, a bulizást. Vannak olyan időszakok vagy korszakok, amikor éppen másnak van nagyobb szerepe az életünk adott időszakában.

Érted… Amikor az ember többet bulizik, olyankor értelemszerűen gyakoribbak azok a típusú szövegek. Amikor az ember, mondjuk, többet van magában, az erdőben, vagy kutyát sétáltat, közben több ideje van gondolkozni, filozofálni. Olyankor előtérbe kerülnek az ember és az Isten viszonyáról szóló témák. Amikor meg olyan dolgokat tapasztal maga körül, mint mondjuk mi is, akkor könnyen lehet, hogy az ilyen odamondogatósabb társadalomkritikai kérdések kerülnek előtérbe. Ez mindig is jellemző volt ránk, csak az arányok néha változnak. A legutóbbi időszakban mondjuk az arányok valóban arra tolódtak el, melyet említettél. Kicsit igen.

DSC_0191

Lukács

Fejes, mondd, onnan hátulról mennyire tudsz a show része lenni? Hogyan járulsz hozzá a produkcióhoz leginkább? Nem érzed magad elnyomva?

Fejes: Kétségtelen, hogy van egy olyan habitusom, ami nem feltétlenül egy szürke egér doboshoz hasonlatos. Mostanra közel sem azt képviselem, mint amikor bekerültem a zenekarba. Igazság szerint, amióta Sidi a gitáros, visszább vehettem végre és jobban oda tudok figyelni a zenei oldalra, a dobolásra, és ezt próbálom minél színvonalasabban hozni magamhoz képest. A jelenléte olyan plusz frontembert jelent a színpadon, ami maga a folyamatos majomkodás (röhögés). Mert bizony nehéz lenne 130 kilóval vetekedni (beröhög mindenki), úgy, hogy 4 méterrel hátrébb vagyok.

Lukács: Figyelj! Ebben a zenekarban hál’ Istennek három frontember van.

Sidi: Így van!

DSC_0249

Fejes

Lukács: Nyilván a Fejes helyhez van kötve…

Fejes: Úgy szoktam mondani, hogy elöl vannak a parasztok, hátul meg a királyok. (nevetés)

Lukács: Persze, persze, igen, igen, igen.

DSC_0144

Teljes megelégedettséggel búcsúztam el a Tankoktól és mentem be a cimborákkal kezelgetni és váltani pár szót. Egyre több ismerős arc jelent meg az ajtóban.

Gyorsan a pultnál kötöttünk ki. Izzítottuk a pogózásra magunkat miközben a torkunkat hűtöttük a habos sörrel. A Subway zenekar vezette föl az estét és Pau (Pauzenberger Tamás – énekes) hamarosan bele is morgott a mikrofonba, a közönség pedig fémes keménymaggá formálódott a színpad előtt.

Öklök és villák, ordítások és a lányok sikolyai kísérték végig a metal core számokat. Szerintem vajdaságban már nincs olyan, aki ne ismerné  a Featherlight kemény váltásait, vagy a szerb nyelven íródott In Vivo cover – Tu Tu Tu dallamát. A körülbelül egy órás koncert méltó elődje volt a Tankcsapdának.

Hogy jött, hogy ti legyetek a Tankcsapda előzenekara?

Pau: Megláttuk az eseményt és jelentkeztünk a szervezőknél a megadott elérhetőségeken. Pár perc múlva jött a válasz: „Szia, Tomi, találkozunk Óbecsén! Üdv: A Tankok.”. Ezután lebeszéltük a szervezőkkel az ilyenkor felmerülő kérdéseket és már készültünk is a bulira. Nagyon összeszedett és pontos a szervezőgárda, probléma nélkül meg tudtunk oldani mindent úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobban megfeleljen.

DSC_0080

A színpadon a Subway

Milyen érzés egy 26 éve robogó bandát fölvezetni?

Pau: Mindenképp hatalmas megtiszteltetés, hisz’ aki a környéken valaha hangszerhez nyúlt életében, minimum egy Tankcsapda-dalt játszott már. Mi személy szerint az Egyszerű dalt zenéltük először, így a Tankok örökre életünk meghatározó zenekara marad. Az pedig külön kiváló érzés volt, hogy bár kis együttes vagyunk, olyan ellátásban és fogadtatásban volt részünk, amitől úgy éreztük, teljes jogú részét képeztük az estének. Mindent összevetve örök emlék marad!

Milyen volt a hangulat, a közönség vette-e a lapot?

Pau: Külön kiemelném, hogy bár iszonyú korán kezdtünk a helyi szokásokhoz képest, szép számban összegyűltek a koncertünk alatt az emberek. Az már csak hab a tortán, hogy jó pár saját dalnak kívülről fújták a szövegét. Szavakba nem lehet önteni ezt az élményt! Ezúton is köszönjük mindenkinek!

10303477_10153240190203984_1605442486278500085_n

Tankcsapda és Subway közös fotó: Kanyó Fruzsi

Mi volt az este fénypontja?

Pau: Nekem talán az, amikor az utolsó dalnál felmásztam a közönségre, és az egyik technikus srác közben igazgatta a mikrofonkábelt a színpadon, hogy ne akadjon be mindenhova és nyugodtan őrültködhessek. Ez apróságnak tűnhet, de hatalmas figyelmességről tesz tanúbizonyságot a technikusi brigád részéről. Az ez utáni fénypont pedig a kedvenc Tankcsapda-dalaink felcsendülése volt, amelyeket hosszú évek után jól esett élőben is meghallgatni.

Ezután Kalmár Andreával, a főszervezővel folytattam a beszélgetést, aki a bejáratban két szikár biztonsági között huncut mosolyával üdvözölte a későn érkezőket.

Második éve szervezed a Tankok turnéját, ennyire tetszik a buli hangulata? Vagy mi az, ami motivál?

Én főleg csak a vajdasági koncertek szervezésében segítek. Tavaly, egészen véletlenszerűen kerültem a rock élet backstage-ébe, de nem bántam meg. A siker idén arra motivált, hogy még nagyobb buliban részesüljön a közönség. :)

10007444_10206326208972894_2910953172236773914_n

Andrea a Tankokkal tavaly Zentán

Milyen volt Óbecsén a fogadtatás? Hogy érezték magukat a stáb tagjai?

Andrea: Mivel igyekeztünk mindent a helyén tudni már előre, így mikor Óbecsére értünk, már minden „gurult”, ahogy az kell. Az egész stáb jól érezte magát, ugyanis nemcsak a Panoráma hatalmas termét tölthettük meg színpaddal, fénnyel, rockzenével, hanem az étterem ételkínálatát is megkóstolhattuk.

Végül is mennyien voltak összesen a nézőtéren? Milyenek a visszajelzések?

Andrea: Körülbelül négyszázan jöttek el végül a koncertre. A visszajelzések alapján pedig senki sem bánta meg, nagyon jó buli volt.

A szervezés folyamán akadtak nehézségek, vagy simán ment minden?

A tavalyi szervezés után idén már tudatosabban és átgondoltabban indult a szervezés az elejétől kezdve, így azt hiszem, nem volt különösebb nehézség ekörül.

Andi még elmondta, hogy a The Southern Society zenekarnak technikai gondjuk adódott, ezért nem tudtak eljönni.  Közben már dübörögtek a dobok, a közönség éljenzett, kigyúltak a fények, megszólalt Lukács: „HEEEEJ!!!” és Siddel belecsaptak a fémhúrok közé. A koncert során felcsendült az „Ez az a ház”, a „Jönnek a férgek”, az „Örökké pank”, a „Mindentől távol”, a „California über alles”, az „Adjon az ég”, „A zene betemet” és még sok-sok ismert sláger. A stáb nem csak a hangot lőtte be az alacsony belmagasságú helyen, hanem a fényeket is maximálisan a számok hangulatához igazította. Pár mondatra megállítottam a közönség tagjait is:

Ricsi: Épp mentem ki kicsit levegőzni a pogóból, amikor meghallottam, hogy „dzsű-dszű-dzsű-dzsű-dzsűűűű”. Már adtam is a söröm a havernak, a másiknak a szemüveget és vissza. Tatikááám! Imádom ezt a számot „…ez egy ócska kocsma, egy mocskos lokál…”.

Ákos: Nagyon magával ragadott a zene. Egyszer azon kaptam magam, hogy az óra leszakadt a kezemről. Jó társaság volt, azonnal gyűrűt formáltak körém, ahogy az óra után nyúltam. Nagyon megérte! Tetszett, hogy ilyen közel voltak hozzánk és közvetlen volt a kapcsolat. A szövegek a számok bevezetéséhez fenomenálisan működtek. Apu is eljött és neki is nagyon bejött az egész.

A Tankcsapda elmondta a sajtótájékoztató során, hogy azért tudják ennyi éve húzni a rock ’n’ roll szekerét, mert élvezik, amit csinálnak, nem vált rutinná. Arra a kérdésre pedig, hogy terveznek-e angolul is befutni, azt válaszolták, hogy mindig is magyarul zenéltek és ez ezután se lesz másképp. A föltörekvő fiataloknak pedig azt üzenik, zenéljenek bátran a saját anyanyelvükön, mert angol együttesből van már egy millió…

DSC_0138

Fotók: Ferencz Lajos

* Utalás a Tankcsapda Örökké Pank című számára

The following two tabs change content below.
Ferencz Lajos

Ferencz Lajos

Szeretek írni. Szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik életük során kiválasztottak egy olyan szellemi teret, amin belül tettekkel elértek valami pozitívat a magyar közösség számára. Ezektől az emberektől szeretnék tanulni és ezt a lehetőséget a szélesebb környezetemnek is megmutatni. Fontosnak tartom a közösség építését és úgy tűnik, erre egyre nagyobb igény mutatkozik. Szívesen veszek részt különböző civil kezdeményezésekben, aktívan zenélek, fotózom, írok, verselek, slammelek... Életcélom maradandót alkotni.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!