„A karkötő volt a jel, hogy összetartozunk”

Második piknikre gyűlnek ma a bécsi vajdaságiak

Finom illatok szállnak a levegőben, vidám csevej folyik minden asztalnál és bogrács körül, gyerekek szaladgálnak a zöldben, a felnőttek fociban és főzésben is összemérhetik tudásukat – hogy csak néhány kellemes pillanatot említsünk a Vajdasági Piknikről, melyet Budapesten 4 évvel ezelőtt tartottak meg először. Ám létezik egy ausztriai is, bécsi „székhellyel”, melyet egy lelkes temerini hölgy indított útjára és ma (június 10.) pedig már második alkalommal kerül rá sor.

„Minden nagyon jó, csak a gyökereimhez való szorosabb kapcsolódás hiányzik” – a mondat Tiroch Renáta szájából hangzott el egy budapesti Balkán partyn, amikor arról kérdezték, milyen az élet Ausztriában.

tirochrenata_kicsi_1Az eredetileg temerini származású, 45 éves Renáta 2015-ben döntött úgy, hogy kiköltözik Ausztriába szerencsét próbálni – egy 11 éve tartó távkapcsolat miatt, melyből azóta házasság lett. Vállalkozóként dolgozik marketing területen, s ma már jógát is oktat.

Korábban a magyar fővárosban számos alkalommal vett részt a koncertekkel és ex-jugoszláv dalokkal tarkított Balkán-bulikon, majd a Vajdasági Baráti Egyesület által szervezett egyéb rendezvényeken is – melyek közül a pikniket immár negyedik éve rendezték meg 2017 májusában, a Budapesthez közeli Etyeken. Az eseményen szép számmal képviseltetik magukat a Vajdaságból elszármazottak, sokan baráti társasággal, családdal együtt érkeznek.

Azt azonban talán kevesen tudják, hogy hasonló szabadtéri rendezvényt nyár elején Bécsben is szerveznek a délvidéki magyarok. A kezdeményezést Tiroch Renáta indította útjára.

Honnan jött a bécsi Vajdasági Piknik ötlete? Feltételezem, hogy a budapesti esemény motiválta…

Simon Vilmost, a Vajdasági Baráti Egyesület elnökét személyesen ismerem. Jómagam is Budapesten éltem 3 évvel ezelőtt, s részt vettem néhány Balkán Partyn. Amikor kiköltöztem Ausztriába, belefogtam a magyar ajkúak keresgélésébe, annak ellenére, hogy addigra már sok ember ismerős volt számomra és szépen be is fogadtak. Majd kis idő múlva a régi Jugoszláviából érkezők iránt is elkezdtem érdeklődni.

tiroch_piknik_1

Rengetegen vagyunk itt. Számtalan Facebook-csoporthoz csatlakoztam, olvasgattam, majd egyre többől léptem ki. Ekkortájt, a csalódásommal párhuzamosan, Budapesten jártam a Crvena Jabuka koncerten. Simon Vilmossal ismét összefutottunk és váltottunk pár szót. Kitalálhatod, mi volt a téma: „milyen az élet Ausztriában?” A válaszom általános volt: „minden nagyon jó, csak a gyökereimhez való szorosabb kapcsolódás hiányzik”. Emlékszem, Vilmos milyen könnyed stílusban, lazán felelte erre azt, csináljam meg a saját csoportom Ausztriában, szervezzek én is programokat! Jó lesz, menni fog – biztatott –, higgyem el. Elhittem.

Kikkel kezdted el szervezni a rendezvényt?

Megalakult az Ausztriában élő vajdasági magyarok baráti köre csoport, mely ma már 380 taggal, másfél éve létezik. A Pikniket a budapestiektől másoltam le, kis módosítással, ugyanis mi itt egyelőre nem vagyunk bejegyzett szervezet, nincsenek támogatóink. Egyelőre “batyubálas” stílusban működik a dolog. Június 10-én azonban már második alkalommal jövünk össze Bécs mellett a Duna-parton.

tiroch_piknik_2

A pikniket tavaly szerveztük meg először ugyanitt, harmadmagammal, Elek Anitával és Elek Csabával. Azért esett erre a helyszínre a választás, mert a csoport tagjainak többsége Bécsben él és U-Bahn-al könnyen megközelíthető számukra. Jövőre másikat szeretnénk választani, de az még titkos! :)

Múlt évben kicsit több mint százan eljöttek, dacára annak, hogy hétvégente sokan dolgoznak vagy hazamennek Vajdaságba. Ennek nagyon örültem. Idén nagyjából ugyanennyi emberre számítunk, bár talán többen is leszünk.

Milyen élmény volt az első közös piknik?

Erre az egyedülálló alkalomra karkötőt készítettem mindenkinek, aki odajött – ez volt a jel, hogy összetartozunk. Az Alte Donau partja a bécsiek közkedvelt helye, így több család is letáborozott körülöttünk.

tiroch_piknik_3

Ahogyan akkor, idén is főzünk majd finom bográcsost, amelyből lehet adagokat előrendelni, a többiek pedig sütögethetnek saját maguknak. A fiúk fociznak, a lányok jógázhatnak és tervezünk egy társasjátékot is, ami nagyon viccesnek ígérkezik!

Elsősorban honnan érkeznek a piknikre az emberek?

Főként a Bécsben és környékén élők jönnek el. Tavaly egy család egészen Klagenfurtból érkezett, kedvesek, jófejek voltak. Ők legalább 20 éve Ausztriában élnek és nagyon örültek a csoportnak.

Úgy látom, idővel egyre több emberhez jut el a hírünk, rengetegen vagyunk az országban. Élnek itt már második generációs vendégmunkás gyermekek is, akik azóta felnőttek és tulajdonképpen osztrákok – de a szülők átadták nekik a Vajdaság iránti, feltétel nélküli szeretetet. Több kisebb csapat jár össze rendszeresen. Kirándulnak, motoroznak, mulatnak, főzőcskéznek. Lassan elmondják egymásnak, hogy létezik a csoportunk és egyszercsak bejelentkeznek.

tiroch_piknik_5

Amikor a kezdeményezés elindult, szokássá szerettük volna tenni, hogy aki csatlakozik, mutatkozzon be röviden: ki vagyok, honnan jöttem, hol élek, mi a foglalkozásom, milyen terveim vagy problémáim vannak, mit szeretnék elérni…. Ez mára sajnos elmaradt. Pedig nagyon hasznos dolog lenne. Akár szép újra találkozások is történhetnek. Jómagam több gyermekkori baráttal futottam össze e csoport révén, velük azóta is intenzíven tartjuk a kapcsolatot. Apró dolgok ezek, de megfizethetetlenek…

Vannak más rendezvényeitek is?

Eddig a Vajdasági Piknik és egy Mikulás időszaki puncsozás, melyekre szeretettel várunk bárkit, aki Vajdaságból jött vagy szimpatizál velünk, kötődik valamilyen módon a Délvidékhez. Kapcsolatokat, ismeretségeket építünk, hiszen rengeteg tehetséges szakember van itt, akihez fordulhatunk. Persze, néha jó csak úgy összefutni is, egy “szokkra” :)

Csoportunk elsődleges törekvése összehozni az Ausztriában élő vajdaságiakat. Másodsorban pedig, szeretnénk némi motivációt adni ahhoz, hogy a nyelvet érdemes megtanulni, eljárni nyelviskolába, még fáradtan is. Ha ugyanis már jól megy a német, kereshetnek maguknak sokkal kvalifikáltabb állást is, vagy továbbképezhetik magukat. Új szakmát tanulhatnak ki, amit imádnak csinálni és onnantól kezdve a határ a csillagos ég! Úgy látom és tapasztalom, aki itt tud és akar, az gyorsan sikeres lesz. A „földik” pedig általában talpraesett, jó mesteremberek. Szorgalmasak, barátságosak, nyitottak – én azt kívánom, legyenek mind itt is sikeresek, boldogok és kiteljesedettek.

tiroch_piknik_4

Hazalátogatsz néha Temerinbe?

Évente igyekszem egy teljes hetet otthon tölteni. Anyukám gyakran jár ki hozzám, főként így találkozunk. Igazság szerint a férjemmel sokat utazom, így ennyi fér bele az időbeosztásomba. Ha Temerinben vagyok, a rokonokat mindig végiglátogatom, s maradtak kisiskolás koromból barátaim is, akikkel összeülök ilyenkor… Mindig jó érzés, hogy van hová hazatérni!

The following two tabs change content below.
Búcsú Adrienn

Búcsú Adrienn

Van, aki szerint ez az érzés idővel elmúlik, de nálam nem úgy tűnik. Általános iskolásként kerültem Magyarországra, még gyerekként. Kecskeméten végeztem a képzőművészeti középiskolát és Szegeden a kommunikáció szakot. Ma budapesti vagyok. Sosem felejtettem azonban el vajdasági gyökereimet. Szegényebbnek érezném magamat, ha nem lennének. Sokat jelent a délvidéki életérzés, sokat jelentenek az onnan származó emberek. Valahol talán törvényszerű volt, hogy egyszer csak róluk írni is elkezdek...
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!