Panelek nélkül

Prológus Kovács István Betonzaj című diplomafilmje elé

Összetéveszthetetlen filmes idézettel indul a zentai Kovács István elementáris erejű rövidfilmje: egy keskeny, rideg, fénytelen folyosón egy emberi alak sziluettjét látjuk kirajzolódni. A kamera tarkómagasságban követi, ahogyan határozott léptekkel előre haladva bemelegítő mozdulatokat tesz, s olykor állának vonaláig emeli bokszkesztyűbe bújtatott ökleit. Darren Aronofsky játszik el ezzel a beállítással több alkalommal is A Pankrátor című filmjében. Ám míg ott Mickey Rourke robusztus vállizomzata feszül az objektív előtt, s tölti ki szinte teljesen a képmezőt, a Betonzaj nyitányában, miközben egyre több világosság szűrődik be a tejüvegű nyílászárókon keresztül, egy törékeny női test szikár vonalai, lapockáinak szárnyszerű íve, copfjának levegős tánca rajzolódik ki a néző szeme előtt.

Kovács István

Kovács István

Kovács István az első vajdasági hallgató a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakán. Saját bevallása szerint a zentai Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjének, illetve David Lynch, a hírhedt amerikai rendezőzseni Mulholland Drive című szürreális őrületének bűvöletében döntötte el, hogy maga is szívesen ülne a rendezői székbe. Ma már a nemzetközi filmes porondon látja jövőjét. A Betonzajjal a Friss Hús Budapest 3.0 fesztivál keretein belül találkozhatott először a nagyközönség a Toldi moziban. A rendezvény programját az Index.hu Jegyezzük meg: Kovács István! címmel ajánlotta olvasóinak. Nem alaptalanul!

box1

A magyar filmművészet határozottan jól érzi magát akkor, ha szorongató, kérlelhetetlenül melankolikus történeteket kell megmutatnia. Ilyenkor kedvenc, elhordott felsőjeként ölti magára a kelet-európaiságot, és szomorkás képekkel mesél szomorkás hőseiről szomorkás muzsika kíséretében. Kovács István és csapata első ránézésre ugyanabból a gardróbból válogat, mint kevésbé rátermett elődeik. A Betonzaj helyszínei szűk, zsúfolt belterek: panelhelyiségek, rendelők, lehasznált öltözők, tényleges és képletes szorítók, melyekben öklöket és apró darabokra tört mondatokat szúrnak a másik felé az egymással küzdő figurák. Nem ismerjük a múltjukat, és bizonytalan a jövőjük. Csak szilánkjaink vannak, melyekben felderengni látszanak kapcsolatok, motivációk, csalódások és sérelmek; előtörténetek, melyeket képtelenség tökéletesen rekonstruálni. Nekünk nézőként csak annyi marad, hogy úgy szemléljük tekinteteiket, mint absztrakt festményeket. Hogy hallgassuk a betonzajt, a panelek és az ujjongó közönség mindent betöltő morajlását, melyből csak elvétve hallatszanak ki artikulált nyelvi elemek.

Sztarenki Dóra

Sztarenki Dóra

Diának (a lenyűgöző formában lévő Sztarenki Dóra játssza), a film központi karakterének, hogy megvalósíthassa álmát, először önmagával kell megküzdenie. A tét azonban sokkal nagyobb, mint elsőre gondolná. Hátra akarja hagyni világát, melybe beleszületett. Németországba akar utazni, hogy profi kick-box versenyző lehessen, de ehhez nem elég, ha legyőzi Mészáros nevű riválisát, sokkal nagyobb áldozatot kell hoznia. A könyörtelenül pontosan rendezett dialógusokat uraló beszédképtelenség olyan feszültséget teremt, mely még a stáblista alatt sem enged ki. A film velünk marad a vetítés után, ahogyan az Index újságírója is megjegyzi.box

A kamera soha nem veszíti szem elől a tizenéves lányt. Ott van vele minden döntéshelyzetben, ott van, amikor belülről őrlik fel saját titkai. A kilátástalan panelvilág, mely oly sok magyar filmben csak műanyagnak tetsző, elmaradhatatlan díszlet, a Betonzajban tényleges szerepet kap. Ugyan a műben csak elvétve találkozunk emberi figurákkal (még a döntő mérkőzésen is csak néhányan lézengenek a szorító körül), az egyén és a közösség ellentmondásos kapcsolatának fojtogató légköre nem csak belengi, de mintha még inkább összeszorítaná a tereket. A szobák, kamrák és csarnokok így a lélek kiismerhetetlen tereihez válnak hasonlatossá. A feszültség megteremtéséhez s a szorongató hangulat kiteljesedéséhez nagyban hozzájárul Dévényi Zoltán operatőri munkája is, aki alig dolgozik természetes fényekkel. A napsugarak csak megszűrve terülnek el a tárgyakon és bútorokon, neoncsövek és villanykörték világítják meg a szótlanul is kifejező arcokat, tükrökről, csempékről verődnek vissza a testek bizonytalan kontúrjai. Nem könnyű ugyan a Betonzajt nézni, ám mindenképpen érdemes. Gasztonyi Kálmán precíz forgatókönyve úgy építi fel cselekményét, hogy a végkifejlet az utolsó képkockáig bizonytalan marad. Hiába kavarognak folytonosan a gondolatok a néző fejében is, s vagyunk kénytelenek újra és újra mérlegelni, morális értelemben átértelmezni a látottakat, a válaszokért meg kell dolgoznunk. Ha másért nem, hát ezért és a panelvalóság panelektől mentes ábrázolásáért mindenképpen érdemes megjegyeznünk Kovács István nevét.

István évfolyamának nyilvános diplomafilm-vetítésére (köztük a Betonzajéra) ma (május 8.) 20 órától kerül sor a budapesti Toldi moziban!

(Fotók: Juhász Péter – itt találsz további képeket a forgatásról)

The following two tabs change content below.
Oláh Tamás

Oláh Tamás

1990-ben születtem Zentán. A Zentai Gimnáziumban érettségiztem. Az újvidéki Magyar Tanszéken diplomáztam. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudomány Tanszékén mesterhallgatok. Magyarkanizsán élek. Színházi előadásokat rendezek. Nem vagyok újságíró, nem is akarok az lenni. Írni szeretnék csak, és írás előtt megélni. Nem ismerem a szabályokat, és nem is igazán érdekelnek. Az esszé az asztalom, a kultúra, színház, film, irodalom.
Oláh Tamás

Legutóbbi írásai: Oláh Tamás (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!