Létezik egy misztikus világ, amely csak kevesek számára ismert. Egy külön dimenzió, ahol eggyé válhatunk a természettel, megcsodálhatjuk rejtett titkait. Miről is van szó? Boros Gyevi Csaba zentai búvár elmondása szerint az örök szerelemről, a csend birodalmáról, az ismeretlen mélységről, amelynek meghódításához mindössze némi tapasztalat, megbízható felszerelés és három alapszabály betartása szükséges: „Nem merülsz magad, nem merülsz magad, nem merülsz magad!”
Boros Gyevi Csaba
Csaba egy nyárbúcsúztató montenegrói expedíción van túl, melynek keretében évtizedek óta víz alatt lévő roncsok között búvárkodhatott: a Svet Ronjenja nevű belgrádi csapat által szervezett három napos túrán a kotori öbölbe utaztak, ahol egy hadgyakorlat során elsüllyesztett, majd egy első világháborúban zátonyra futott hajóhoz, illetve egy 1944-ben leszedett vadászrepülőgép maradványaihoz merültek le.
Csabán kívül három zentai vett részt az expedíción: Lovas Rudolf, Andrej Knežević és Bilicki István. A képen utóbbi látható akció közben.
RAKÉTÁVAL ELSÜLLYESZTVE
A Mamula szigetnél megejtett próbakör után az első komoly állomás a Zanjice öbölben a Patrolac nevű (1983-ban 24 méteres mélységig süllyedő) hajó roncsának a feltérképezése volt. Az Adria ezen szelete kedvelt merülési helynek számít, ugyanis szélvédett helyen található, az áramlatok gyengék, a víz kristálytiszta, emiatt fényforrás nélkül is minden remekül látható.
A Patrolacot szétszerelt állapotban, vontatott célpontként süllyesztették el egy hadgyakorlat során. Vesztét egy rakétatalálat okozta, amely becsapódáskor nem robbant szét, mivel a rakétafejek robbanóanyag helyett súllyal voltak töltve, ami rést ütött a hajó oldalán.
A Patrolac belseje
A búvárok ma ezeken a nyílásokon keresztül tudnak bejutni a hajó belső részeibe.
ÍRATLAN TÖRVÉNYEK
Második napon egy hullámsírban pihenő, első világháborús hajóroncsot látogatott meg a társaság. A Tihany nevű hadihajót az olaszországi Triesztben építették. Egy navigációs hiba miatt 1917-ben zátonyra futott, legénysége időben el tudta hagyni a fedélzetet, így emberéletet nem követelt a baleset. Másnap levontatták a zátonyról, de sérülései miatt a hajó már menthetetlen volt. Maradványa Montenegróban, a Mamula börtönszigettől nem messze, 40 méteres mélységben nyugszik: „Mintha valaki szépen letette volna… Két váltásban kezdtük meg a merülést, hogy ne legyen tömeg odalent. Én a második csapatban voltam, mire elindultam, a többiek már felfelé tartottak. Szerencsére picit előrébb úsztam, így egészében rajzolódott ki előttem a roncs” – eleveníti fel a körülményeket Csaba, majd a a merülés folyamatáról így mesél: „Ilyenkor megszűnik körülöttem a világ, csak a látványra tudok figyelni. Ritka, amikor ennyire tiszta a víz és teljes egészében megcsodálható a történelem egy darabja. A fa részek ugyan elkorhadtak, de a fémből készült hajótörzs teljes épségében megmaradt. A hajó csontvázát színes korallok és szivacsok borítják, körülötte pedig rengeteg kis hal kering.
(Kattints a képre a galériáért!)
Dragan Gačević és a harang
A raktér nyílásain keresztül be lehet úszni a hajó belsejébe, bár ez nem ajánlott, mert homokkal van tele, így nem tudni, mihez érsz hozzá, mi szúr vagy harap meg. Íratlan törvények, hogy ne nyúljunk semmihez, ne hozzunk fel semmit a tenger mélyéről, ne lopjuk el a dicső múlt emlékeit. Számomra a legszebb, legérdekesebb darabja a roncsnak a tenger viszontagságainak ellenálló, jó állapotban lévő távíró volt.”
Egyes források korábban a horvátországi Unije szigeténél feltételezték a Tihany roncsait, ezt azonban 2004-ben sikerült megcáfolnia Dragan Gačević herceg novi búvárnak és csapatának, akik a felszínre hozták a hajóharangot, amelyen tisztán olvasható a felirat: „TIHANY 1908” (a harang jelenleg Herceg Noviban, a Marina nevű búvárközpontban található).
VADÁSZREPÜLŐGÉP DARABOKBAN
A Tihany nyughelyétől nem nagy távolságra fellelhető egy Supermarine Spitfire Mk IX típusú vadászrepülőgép maradványa is, ami az expedíció harmadik napjának állomása volt. A brit gyártmányú repülő a királyi légierő (RAF) 1435. repülőszázadához tartozott, ami az olaszországi Brindisinél állomásozott a második világháború alatt. Az albán és a Crna Gora-i partokat figyelték, és támadták a német célpontokat. A Spitfire-t egy ilyen akció során lőtték le a németek 1944-ben, miközben nyílt tengerre próbált kijutni, majd visszatérni a bázisára. A roncs a tenger mélyén kb. 40 méter sugarú körben van szétszóródva, ami arra utal, hogy nagy sebességgel zuhant a vízbe: „Becsapódáskor a gép szétesett, Rolls-Royce gyártmányú hajtóműve, két szárnya, a farokszerkezete és a kerekei azonban sértetlenül fekszenek a tenger fenekén. A pilóta és a pilótafülke a mai napig nem került elő” – tudjuk meg Csabától.
A repülőgép roncsai
A TISZÁBAN IS MEGLELIK A SZÉPSÉGET
A tengerjárás alkalmával a búvárosztag bepillantást nyert Poszeidón városába is (Posejdonov grad), amely egy 40 méter mélységig lenyúló fal, sziklarendszer, tele napfénnyel megvilágított barlangokkal és érdekes képződményekkel.
A zentai búvár beszámolójából kiderült, hogy merüléseiket mindig komoly technikai felkészülés előzi meg. Egy-egy vízalatti természetjárás előtt komplett tervet készítenek, amely kiterjed a várható mélységre, a lent töltött időre, a látnivalókra, szükség esetén pedig a mentési programra is: „Saját életed érdekében érdemes az ilyenekkel foglalkozni. Ha bajba kerülsz, tudnak segíteni. Egy búvárbázis mindenre fel van készülve, az első fél órában meg tudják csinálni a legfontosabb, életmentő dolgokat, amíg nem érkezik további segítség.”
Mindegyik merülőhely különleges és lenyűgöző a maga nemében. A búvárkodás szerelmesei ritkán tesznek különbséget a folyó-, tó- és a tenger vize között. Meglelik a szépséget a tökéletes körülmények között is csak néhány méter látótávolságot engedő Tiszában, Dunában, csakúgy, mint a kristálytiszta tengerekben.
Csaba elmondása szerint a vizekben minden megtalálható, amit csak az ember bele tud dobni vagy ejteni
Azokat, aki kacérkodnak a gondolatattal, hogy cipőjüket uszonyra cseréljék, s mindezeket a csodákat felfedezzék, békaemberünk csak biztatni tudja: „A búvárkodás egyáltalán nem komplikált, olyan, mint az autóvezetés: egyszer megtanulod és utána működik…”
(Expedíciós fotók: Ivana Orlović)
Csehák Mirella
Legutóbbi írásai: Csehák Mirella (összes)
- Az új régi Művészklub - 2015-10-16
- A Cseh Tamás Program Moszkvába repíti Sóti Juli legújabb együttesét - 2015-09-27
- Hogyan lesz a söralátétből könyvborító? - 2015-05-07
- A mai gólyák már inkább diszkóra ropják - 2014-12-02
- Világháborús roncsokhoz merültek le zentai búvárok - 2014-10-23
Srb
Eng