„Celeb pap” a konyhában

Paskó Csaba atyával új könyve apropóján beszélgettünk

10929954_1611043042450645_3328428152291870900_n

Fotó forrása: Paskó atya konyhája Facebook-oldal

A következő látvány fogadhatja azokat, akik betérnek a kelebiai plébániára: az atya épp gyümölcsöt válogat a kertben, szervezi a soron következő helyi rendezvényt, vagy pedig a konyhában alkot. Az onnan kiszálló illatok, az újszerű, meglepetéseket tartogató kulináris megoldások pedig sokakat csalogatnak a Szabadkától mintegy 8 kilométerre lévő, határ menti falucskába. A katolikus plébános sorrendben második, Paskó atya konyhája – Bácska íze című szakácskönyvét július 16-án mutatták be Szabadkán. Gasztronómiáról, az életről, a kettőt ötvöző könyvről (is) beszélgettünk vele.

Mesélj kérlek a Szabadkáról Kelebiára költözésedről. Hogyan élted meg az évekkel ezelőtti áthelyezésedet, vajon ha nem jön az életedbe Kelebia, lenne-e ma papszakácsunk?

– Ez egy teljesen új megközelítése a kérdésnek, és azt hiszem, nagyon jól rátapintottál a lényegre, a válasz pedig a napokban megjelent szakácskönyvem. Sohasem tudtam magam elképzelni plébánosként. Már a teológiai tanulmányaim kezdetekor is értelmiségiként éltem és komoly érdeklődést mutattam a zeneművészet iránt. Arra a legkevésbé sem vágytam, hogy elmenjek egy falusi plébániára, ahol lekvárt főzök és vendéglátással foglalkozom. Ezt a feladatot az élet hozta magával egy adott pillanatban. 2005-től kezdődően nagyon szép karriert futottam be Szabadkán, akkoriban teljes mértékben úgy éreztem, hogy felkapott, elismert és támogatott művész vagyok. Levezényeltem az újévi gálakoncertet, majd az első operett gálakoncertet a Jadran színpadon, ideszerveztem fél Európát, művészek jöttek Ausztriából, Németországból, Szlovákiából és még sok más helyről. Tehát nagy lendülettel indultam neki a pályának, és ebben a legfőbb támogatóm az aktuális városvezetőség volt. De művészet sincs politika nélkül, az akkori VMSZ, és a kulturális ügyekkel megbízott Lovas Ildikó teljes mértékben mögém állt. Biztosították az anyagi hátteret, hogy megannyi programot létrehozhassak, amelynek eredményeként rengeteg elismerést kaptam. 2009-ben azonban nemcsak a gazdasági válság következett be, hanem politikai váltás is történt, szerb polgármester kezébe került a város irányítása, ő pedig nem szeretett volna tovább magyar politikai elkötelezettségű személyt támogatni. Minden a szemem láttára omlott össze. Hihetetlen nagy csalódások értek. Eljutottam arra a szintre, hogy fogom a sátorfámat és elmegyek külföldre, vagy másként változtatok az életemen. Édesapám halála, az MTTK-n ígért, de végül meg nem kapott tanári állás rossz élménye, a sok sikertelenség miatt folyamatos mélyponton voltam. Ekkor jött a mentőötlet, hogy átveszem a kelebiai plébánia irányítását. Itt elsősorban az volt a célom, hogy a régi kerényi orgonát megmentsem, felújíttassam. 2010-ben már említette nekem a püspök úr, hogy vegyem át ezt a plébániát, ha van hozzá kedvem. Ez egy igen szegény, régi alapítású plébánia, viszonylag kevés hívővel. Falusi gyerek vagyok, ezért nem volt idegen a kert, a vidéki élet. Mindez akkor mentsvárat jelentett számomra.

A Duna Televízió portréműsora Paskó atyáról:

A gasztronómia tehát valamiféle terápia (volt)?

– Gyerekkori álmom volt. Bíztam benne, hogy az első szakácskönyvemmel (Otac Paško u kuhinji – Paskó atya a konyhában) egy másfajta népszerűséget is elérhetek, amely a zenei karrieremre is kihat. Már gyerekként is mindig azt mondtam, hogy pap vagy szakács leszek. Jó tanuló voltam, de a szakács szakma itt, a mi vidékünkön nem elég megbecsült. Mindig is bennem volt a vágy, hogy a szakácsművészetben, a kreatív konyhában is kipróbáljam magamat. Gyűjtöttem a recepteket, akármerre jártam, mindig megvásároltam az aktuális szakácskönyveket, gasztro magazinokat. Sokáig szabadidős elfoglaltságot jelentett, nem gondoltam komolyan, hogy ebből ilyen szintű imázst építsek. Úgy voltam vele, hogy ha már a számítógépemen ott a nagy receptgyűjteményem, miért ne adhatnám ki őket? Így lettem papszakács. 2011-ben pedig Kelebián találtam magam rengeteg szabadidővel, óriási kerttel, gyümölcsössel, adva volt tehát a lehetőség. Ekkor döntöttem úgy, hogy a megspórolt pénzemet a konyhába fektetem, ahol főzőcskézhetek a barátaimnak. Létrehoztam a kiskertem, amiben nagy segítségemre volt Annus néni, tőle tanultam meg a szőlészet, borászat csínját-bínját. Ma már a Paskó atya konyhája nevű Facebook-oldalamon gyűjtögetem a receptjeimet, amelynek több ezer lájkolója van. A Bácska íze című könyvem összegzése a Kelebián megtartott eddigi vendégségeknek, a plébánián ugyanis eddig több mint ezer ember fordult meg különböző vacsorákon és más gasztronómiai programokon.

A Pannon RTV tudósítása a könyvbemutatóról:

Elindítottuk a szüreti napokat, borkóstolókat tartunk. A borunk idén első osztályú lett, elkezdtem gyümölcsborokat is készíteni. Mindezzel Kelebia bebizonyította, hogy lehet az egyik legszegényebb plébánia, mégis frappáns kis közösségként tud működni. A plébánia szőlőjéből, boraiból, gyümölcsboraiból, lekvárjaiból, és az egyéb ott készült élelmiszerekből és a vendéglátásból olyan profitot szeretnénk teremteni, amely fenn tudja tartani a magát.

A Subotica.info, illetve a Hét Nap Online képgalériája a könyvbemutatóról

Hogyan tekintenek Rád a hagyományosabb életvitelű lelkipásztorhoz szokott hívek? Hallottam már, hogy a „celeb pap” kifejezéssel illetnek.

– A kelebiaiak ezt teljes mértékben elfogadják. Rozi néninek semmi baja az életvitelemmel. Hogy engem szakácsnak, karnagynak vagy éppen papnak lát, az teljesen mindegy. Azt hiszem, az egyházzal kapcsolatban le kellene rombolni bizonyos kliséket. Amíg nem tud kitörni saját falai közül, hitelét veszíti. A melegházasságokkal kapcsolatban például olyanok nyilatkozgatnak, akiknek vaj van a füle mögött… Mindezt nagyon képmutatónak tartom. Ellenben ha egy pap jól tud focizni vagy főzni, ügyesen meg tud szólítani embereket, akkor hiteles, bármit is csináljon. Krisztus ügye nem intézmény, hanem egy életforma, amelyet nekünk kell prezentálni. Amíg tiszta szívvel Krisztus szeretetéről prédikálok, vagy serpenyővel rohangálok, nagy szeretettel főzök nekik valamit, vagy éppen a gyerekekkel focizom, a legegyszerűbb munkásembertől az értelmiségiig mindenki érzi, hogy őszintén teszem azt.

A tehetséges diákok zenei felzárkóztatásában is segítek, együttes erővel elérjük, hogy kitörhessenek. Ezért van tekintélyem a faluban. Az, hogy „celeb pap” vagyok, ha már így fogalmaztál, nem azt jelenti, hogy sosem vagyok itthon, futkosom a nagyvilágban és tömjéneztetem magam. Hanem például azt, hogy a plébánia rendben van. Ha eljön egy gyerek hozzánk, általában nagyon-nagyon jól érzi magát. Nem azért, mert én mindenhez értek, hanem mert engedem kibontakozni azokat az embereket, akik valamiben kiemelkedően ügyesek. A kelebiai plébánia az én vitorlás hajóm, és mindenki másnak a tehetsége az a szél, amit a vitorlába be kell fogni. Fontos még megemlíteni Kecskés Istvánt, Dr. Magyar Lórántot, Bodić Krisztiánt és Révész Ibolyát, akikkel együttműködünk. Ezek a programok magukba foglalnak mentálhigiénés foglalkozásokat, nagycsaládos programokat, kórusvezetést, gyerekbarát prédikációkat.

Paskó atya Borbás Marcsit is elkalauzolta gasztronómiai kincseink világába:

 Milyen koncepció érvényesült a receptes könyved szerkesztésekor?

– A mostani szakácskönyvem nagyon én vagyok. Nemrégiben szakdiplomát szereztem főzésből Szegeden a Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Középiskola felnőttképzésén, közben elvégeztem Budapesten egy francia mesterszakácskurzust is, az elmúlt öt évben tehát nagyon intenzíven foglalkozom a gasztronómiával. Először a tradicionális ételek elkészítését tanultam meg, mint amilyen a szárma, a csirkepaprikás, töltött paprika stb. Ma már nincs gyomorgörcsöm, ha elkezdek sütni egy karajt, tudom, hogy megsült-e, elég-e neki hat perc, vagy segítségül  hívjam az édesanyámat. Mindemellett azt, hogy mi a sűrítés, habarás, blansírozás vagy posírozás – meg kell tanulni. Először elkezdtem kutatni, hol sajátíthatnám el mindezt. Nyilván nem ülhetek be a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola szakácsainak óráira, így az interneten találtam rá a budapesti olasz, francia szakácskurzusokra. Ezeken a helyeken jövök rá, hogy iszonyatosan nagy, évszázadok során felhalmozódott tudásról van szó. Szegeden pedig az egyik legjobban fölszerelt konyhában tanultam, szereztem szakdiplomát, ahol heti háromszor főztem, gyakorlatokra jártam. Olyan tudásra tettem szert, amitől sok minden a helyére került. Nagyon szeretem a tradicionális konyhát, de számomra nem áll itt meg a gasztronómia. A szakácskönyvben van fúziós konyha, bisztrókonyha, különböző stílusok, divatteremtés, és az első saját céklakrémlevesem is helyet kap benne.

Mi volt a mai menü, mit ebédeltél?

– Nagyon egyszerű ételt készítettem. Ilyenkor rengeteg zöldség terem a kertben, ezért egy finom minestrone levest főztem. Ma reggel forgatott itt a Vajdasági RTV a könyvvel kapcsolatban, és egy egyszerű étel elkészítését szerették volna bemutatni, így posírozott (fűszeres, savanykás lében, lassan forraló, rövid idejű főzés) körtét készítettem. Ezt a stáb megette, de a hozzávalók közül sok túrókrém kimaradt. Ezért sütöttem hozzá palacsintát, megtöltöttem túróval, a nemrég készült lekvárokból is válogattam hozzá, és ez szerintem még jobb lett, mint amilyen a körte volt.

A Vajdasági RTV riportja:

The following two tabs change content below.
Balog Anikó

Balog Anikó

Szabadkán születtem, itt is élek. Tanító vagyok. Szerencsés, mert taníthatok is. Kb. 10 évvel ezelőtt sétáltam be a Szabadkai Rádió épületébe, kisebb nagyobb megszakításokkal, azóta foglalkozom írással, újságírással.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!