„Hallottam az iszlámról, mikor mehetek lövöldözni?”

A Charlie Hebdo elleni merénylet hátterét világították meg szakértők

Mi jön Charlie Hebdo után? – ezzel a címmel hirdetett meg beszélgetést a Kettős Mérce című blog csütörtök este a budapesti Auróra klubban. Az est meghívott szakértői a társadalmi, politikai és vallástörténeti hátterét voltak hivatottak megvilágítani a 12 ember halálával végződött január 7-ei párizsi terrortámadásnak, melyet a Charlie Hebdo szatirikus hetilap ellen intéztek, illetve az azt követő, további halottakkal járó eseménysornak. A beszélgetés szereplői Gyöngyösi Csilla iszlám-kutató, Feledy Botond külpolitikai szakértő, aki évekig élt Franciaországban, illetve a muzulmán vallású Káldos János szociológus voltak.

MUZULMÁN SZEMPONT

„A Mohamed ábrázolás attól függetlenül, hogy mit írt az index, az iszlámban tabunak számít” – mondta Gyöngyösi Csilla, akinek a fő kutatási területe a középkori iszlám. Hozzátette, hogy voltak persze olyan korok a történelemben, amikor nem tartották be ezt a tilalmat és valóban ábrázolták Mohamedet, de csakis pozitívan. „Az egy muszlim számára elképzelhetetlen, hogy ilyen kontextusban lássa azt, aki számára a legnagyobb kultúrhérosz, vagy a legnagyobb pozitív tulajdonságokkal bíró ember. Mi ezt a saját valláskritikai álláspontunkból nagyon nehezen értjük meg, de vannak olyan kultúrák, ahol nem kritizálják a kultúrhéroszokat és a vallást.” Gyöngyösi szerint a világ egészét tekintve Európa az, amelyik kivételes a valláskritikai megközelítésével, mivel mi vagyunk azok, akik keresztülmentünk a felvilágosodáson és a történetkritikai állásponton.

Muzulmánok Charlie Hebdot égetnek (fotó: Independent)

Muzulmánok Charlie Hebdo plakátot égetnek a Fülöp-szigeteken (fotó: Independent)

A közönség egyik tagjának kérdésére válaszolva arról is beszélt, hogy az iszlám azon kevés egyistenhitű vallások közé tartozott a történelem folyamán, amelyik szinte teljes értékűnek ismert el más vallásokat, ami például a keresztény középkorra egyáltalán nem volt jellemző. A muszlim világban hagyománya volt a keresztények és a zsidók befogadásának, ez abból is látszik, hogy például zsidók és keresztények egészen a jelenkorig éltek Irakban. A zsidók az utóbbi 50 évben, a keresztények pedig az utóbbi 2 évben tűntek el Irakból és Szíria bizonyos részeiről.

FRANCIA SZEMPONT

„1904-ben fogadták el Franciaországban a (vallást az államtól elválasztó – a szerk.) laikusságról szóló törvényt, ami azt jelenti, hogy az országnak elég nagy gyakorlata van mindenben, ami világi” – kezdte a francia történelmi háttér megvilágítását Feledy Botond. Franciaországban egészen mások a mércék arra vonatkozóan, hogy milyen szintű poénok engedhetőek meg, mint a világ más tájain. A francia piac tele van a Charlie Hebdóhoz hasonló szatirikus lapokkal. Kialakult kultúrája van a politikai szatírának, melynek alapelve, hogy a hatalmasságokon lehet viccelődni. A szatírára hagyományosan az autoritás elleni küzdelem eszközeként tekintenek, a Charlie Hebdo is egy anarchista vonalból fejlődött ki – tudtuk meg Feledytől. Ugyanakkor ez a lap nem számít különösen népszerűnek, a 45 ezres heti példányszám, mellyel megjelenik, Franciaországban nem túl magas. Egy szűk réteg fogékony az ilyen típusú humorra, amit a magyar lapok közül az egykori Mórickához, vagy a Kreténhez hasonlítottak a felszólalók.

A merénylet utáni lapszám bemutatója (fotó: Martine Bureau/AFP)

A merénylet utáni lapszám bemutatója (fotó: Martine Bureau/AFP)

A francia társadalomban a merénylet óta felkorbácsolódott muszlimellenes hangulatról szólva, melynek eredményeként Franciaország-szerte támadtak meg muszlimokat, felgyújtották autóikat, Korzikán pedig egy lefejezett disznót dobtak egy mecset elé, Feledy elmondta, hogy nem új keletű ez a jelenség. A muszlimellenesség egyik forrása az 1954 és 1962 között zajló algériai háború, amelynek a végén bár az akkori francia miniszerelnök, Charles De Gaulle elengedte Algériát, de az ott eltöltött évek alatt a francia katonák az emberi jogtiprás számos formáját kipróbálták, kínzási módszereikről vett példát később néhány dél-amerikai diktatúra is. Az események megértéséhez kapcsolódó másik fontos tényező a Párizs szélén található külvárosokban, a többnyire muszlimok által lakott banlieue-kben uralkodó állapotok, ahol leginkább „kitermelődnek” a terroristák, ahogy azt a mostani eset is mutatja, hiszen a terrortámadásokat végrehajtó Kouachi-fivérek (Saïd és Chérif) és Amedy Coulibaly is itt nőttek fel. Az 1950-es, 1960-as évek óta áramlanak ide a muzulmán vendégmunkások, és noha már 1964 óta úgynevezett zone prioritaire-nek, tehát potenciális fejlesztési központoknak számítanak, a tervek mindeddig papíron maradtak. A jelenlegi francia miniszterelnök, Francois Hollande is ugyanúgy megígérte az elővárosok fejlesztést, mint elődei, de ő sem tett ebben az ügyben semmit. A franciaországi muszlimok szegregációjának további okaként a külpolitikai szakértő megemlítette saját példáján keresztül azt is, hogy a francia társadalomba senkinek sem egyszerű beilleszkedni. Ő maga is több éven keresztül próbálkozott ezzel, ám végül mégis hazaköltözött. Máig érezhetőek a nemesség idejéből megőrzött kőkemény társadalmi plafonok, melyeket bár nem lehetetlen, de nehéz áttörni.

.

(fotó: Bertrand Guy/afp)

MI A TERRORISTÁK CÉLJA?

A felszólalók egyetértettek abban, hogy akármennyire is tiltott a Mohamed-ábrázolás a muzulmán vallásban, ez csupán egy ürügy a terroristák számára ahhoz, hogy elérjék saját céljaikat. Hogy pontosan melyek ezek a célok, arról több vélemény is elhangzott.  Szó esett a szakértők között arról, hogy lehet a frontvonal Európába történő áthelyezése, lehet európai forradalom kirobbantásának szándéka (bár Káldos János szerint ahhoz ez az eszköz szűkös volt). Gyöngyösi Csilla szerint lehet igazság abban a különféle fórumokon felvetődő elméletben, hogy a terrorcselekmény arra szolgált, hogy a francia társadalmat a mérsékelt iszlám ellen fordítsa, ami segíthet hitelteleníteni vagy éppen radikalizálni a mérsékelt iszlamistákat, ezáltal újabb támogatókat toborozva a radikálisoknak.

„Charlie vagyok" (fotó: Peter Parks/AFP)

„Charlie vagyok” (fotó: Peter Parks/AFP)

Feledy Botond párhuzamot vont az iszlám terroristák és Joseph Kony ugandai hadúr között. Kony csapata is az Úr Ellenállási Hadserege (Lord Resistence Army) néven kegyetlenkedett két évtizeden keresztül Ugandában, melynek során megfosztották ellenfeleiket végtagjaiktól és szexrabszolgákat csináltak fiatal lányokból. Feledy szerint Kony is „pont annyira keresztény, mint amennyire ezek az elkövetők muszlimok. Például az a szervezet, amelyik az egyik merénylőt felbújtotta, aznap 40 muzulmánt röpített a levegőbe Jemenben.”

AZ INTEGRÁCIÓ SEGÍTHET-E?

A beszélgetés moderátorának, Várnagy Emmának arra vonatkozó kérdésére, hogy mit tesz és mit kellene tennie Európának válaszul ezekre az akciókra, a vendégek arról beszéltek, hogy az európai vezetők eddig olyan javaslatokkal álltak elő, melyek legfeljebb felületi kezelést jelenthetnek. Szó esett Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában határvédelemről, személyigazolványok, állampolgárságok bevonásáról, viszont Feledy szerint nagyon hiányzik ezen elképzelések mögül a banlieue-kben élő muzulmánok társadalmi integrációja. Káldos János kevésbé látja a terrorizmus és az integráció közötti összefüggést ennyire szorosnak. Szerinte a terrorista csoportok kifejezetten a beteg emberekre utaznak, akik akkor is elő fognak fordulni Európában, ha sikerül megoldani a társadalmi integrációt. A muzulmán vallású szociológus beszélt arról, hogy a budapesti iszlám közösségekben, amelyekben ő maga is tevékenykedik, többször előfordult már, hogy pszichés problémákkal küzdő személyek azzal jöttek be, hogy: „Hallottam az iszlámról, mikor mehetek lövöldözni?” Mindettől függetlenül Európa jövője szempontjából ő is alapvető fontosságúnak tartja az integrációt, mert az még sokkal szörnyűbb és tragikusabb lenne, ha a külvárosi gettókban radikális politikai szándékkal, saját programmal jelennének meg az ott élő csoportok.

(fotó:www.freerepublic.com)

Élet a párizsi banlieue-kben (fotó:www.freerepublic.com)

Új ERŐRE KAPÓ EURÓPAI EGYSÉG VS. SZÉLSŐJOBB

A külpolitikai szakértő ugyanakkor a mostani merényletben annak is lehetőségét látja, hogy a 2008 óta sokféleképpen megkérdőjeleződött európai egység új lendületet kapjon: „A merénylet alkalmat jelent, hogy egy olyan egységes, uniós identitást kezdjünk el legalább nyomaiban kitalálni, amibe a berlini Kreuzbergtől a párizsi banlieue-kig mindenkinek van egy közös szeletkéje” – mondta Feledy, hozzátéve: „Itt van egy esély a zászló körüli gyülekezésre, mert van közös ellenség, a terrorizmus, ami állami formában jelen van a Közel-Keleten. Persze nyilván jobb lenne, ha egy pozitív dologért tudnánk összefogni…” 

Vezető politikusok a terrorcselekmény utáni párizsi tömegtüntetésen (fotó: Oliver Hoslet/EPA)

Vezető politikusok a terrorcselekmény utáni párizsi tömegtüntetésen (fotó: Oliver Hoslet/EPA)

A másik forgatókönyv, hogy a merénylet az Oroszország által támogatott európai szélsőjobboldali pártok malmára hajtja a vizet. Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Front (Front National) 9 millió eurós hitelt kapott orosz barátaiktól, az elnök asszony pedig rendszeres vendége a párizsi orosz nagykövetségnek. Feledy beszélt arról, hogy a mostani nyugat-európai muszlimellenes tüntetéseken a „kőkemény orosz propaganda is rendre megjelenik, amit nem tartok véletlennek. Ebből a szempontból a Charlie Hebdo a lehető legrosszabbkor jött.”

A beszélgetés teljes terjedelmében itt tekinthető meg:

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!