Ronaldo-film az Aranylabda elé

A háromszoros aranylabdás másként látja a futballt

Cristiano+Ronaldo+Real+Madrid+v+AFC+Ajax+UEFA+Z6PENNG7e5DlGazdag, arrogáns, és még csak nem is titkolja, 2009. július 7-én mégis megváltóként várták a telt házas Santiago Bernabéu stadionban. Madrid népe egyetlenegy nevet skandált, a név birtokosa pedig azóta beírta magát a történelemkönyvekbe, és elhozta a tizedik BL-trófeát a fővárosi gárdának. Hölgyeim és uraim, napjaink egyik legjobb futballistája: Cristiano Ronaldo!

„Lényegtelen, hogy jól vagy rosszul játszol, a legfontosabb, hogy nyerj. Tíz vagy húsz év múlva az emberek csak arra emlékeznek majd, hogy nyertél. Nem fogja őket érdekelni, hogy a másik szebben vagy jobban játszott. Csak a győzelem számít.” Ez a kijelentés a La Decima átadóünnepségén hangzott el. Ez erősített meg abban, hogy Cristiano Ronaldo másként tekint a világ legkedveltebb sportjára, mint a többiek. A csapatsportot egyéni megmérettetéssé alakítja, így hát annyira nem is meglepő, hogy a róla szóló dokumentumfilm, a Ronaldo az Aranylabda-díjátadók sorával kezdődik. És ebben a kontextusban az sem furcsa, hogy rögtön Lionel Messi, a katalóniai Barcelona sztárja néz velünk farkasszemet a kamerán keresztül, miközben negyedszer is felemeli a világ legjobb játékosának járó elismerést. Mert egymás nélkül nem biztos, hogy itt tartanának. Ahogy egy grandiózus monológ során megtudjuk, kapcsolatuk az utóbbi időben rengeteget javult, sokkal inkább emberként, s nem riválisként tekintenek egymásra.

Ugyan nem tudunk meg mindent Ronaldo pályafutásáról, a legfontosabb mérföldköveket azonban bemutatja a film. Az alapoknál kezd, láthatjuk az első sikereket a Sportingnál, a Sir Alex Ferguson irányította Manchester United is említést kap, majd jön a Real Madrid és a portugál válogatott. Csakhogy a másfél órás moziélményt korántsem a futball határozza meg, sokkal inkább azok a személyek, akik fontos szerepet töltöttek és töltenek be Ronaldo életében.

A 2015-ös Aranylabda döntősei

A 2015-ös Aranylabda döntősei

Jorge Mendes, a XXI. századi labdarúgás egyik legbefolyásosabb embere a pályán kívül. Ő Cristiano menedzsere, üzlettársa és egyben barátja, akire családtagként tekint, és aki a pénzügyeken kívül kezdetben pályafutásának alakulására is ügyelt. Aztán ott van a vér szerinti család: az alkoholista apa, akit soha nem ismert igazán, és aki arra serkenti fiát, hogy ő maga jobb szülő legyen; az őrző-védő anyuka, aki idős korára egyre nehezebben viseli a vereséget, nyugtatókat szed, és szinte együtt küzd Ronaldóval; a testvér, aki szintén függőséggel bajlódott, ma pedig segítő jobbként áll mellette. És végül, de nem utolsósorban, Cristiano Jr., a fiúgyermek, akinek az édesanyját az egész világ elől rejtegeti, és akivel most a mindennapjai legnagyobb részét tölti, igazán ronaldósan nevelve.

Nem mondhatjuk tehát, hogy a maga köré betonbiztos brandet és marketinggépezetet építő CR7 elfeledte volna, honnan jött. Családcentrikus, a hozzá legközelebb állóknak ott segít, ahol tud. A film legszembetűnőbb jellemzője mégis az, hogy hiába a tömérdek trófea, a hatalmas ház külön bejáratú konditeremmel, a háromszoros aranylabdás játékos elképesztően magányos. Persze, mindezzel ő is tisztában van, s ragaszkodik az egyedülléthez, mert ahogyan hangsúlyozza, senki nem tudja nála jobban, mi kell neki. Hazaér, kirekeszti a világot, megfeledkezik a rá nehezedő teherről, és azt csinálja, amihez a legjobban ért: önmagával foglalkozik.

Mintegy keretbe foglalva a történetet, a kilencven perces film végén a 2014-es Ballon d’Or díjátadójánál kötünk ki, CR pedig egy fergeteges év megkoronázásaként újra a kezei között tudhatja a labdát. A legemberibb mozzanat is a záráshoz kapcsolódik, amikor Cristiano Jr. megilletődik apja legnagyobb riválisának megjelenésekor, Messi és Ronaldo pedig teljesen hétköznapian reagálják le a dolgot. Mert ők sem többek, csupán emberek, még ha a teljesítményüket látva néha ezt nem is hisszük el. Mi, futballrajongók pedig már akkor is rendkívül örülhetünk majd, ha gyermekeik feleennyire jól rúgják a bőrt. Mondjuk, úgy húsz év múlva egy El Clásicón.

A film előzetese:

A film készítőinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Senna vagy az Amy Winehouse-ról szóló Amy. Itt írtunk róla!

The following two tabs change content below.
Fehér Miklós

Fehér Miklós

Abban az évben születtem, amikor meghalt Kurt Cobain és megszületett Justin Bieber. Kicsit szégyellem is magam emiatt, szóval azóta próbálom jóvá tenni a dolgokat. Polihisztor szeretnék lenni egy polihisztormentes világban. (Újság)írok, olvasok, tanulok (valamit minden nap). A kurblimadarat is keresem, de eddig még csak a hangját hallottam, és utálom, ha megkérdezik hogy vagyok, mert soha nem tudok őszintén válaszolni.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!