Csorba Lóci, Sóti Juli és Dresch Mihály dombosi történetei

Három idei fellépő, háromféle Dombos-életúttal

Ma (csütörtökön) este megnyitja kapuit a kishegyesi Hegyalja utcában a 17. Dombos Fest. Új és visszatérő fellépőket kérdeztünk a start előtti utolsó napokban arról, milyen emlékeik és reményeik fűződnek a legnagyobb múltú vajdasági magyar fesztiválhoz. Ami közös vonás, hogy a zenészek nem csak fellépőként tekintenek magukra, de legalább ilyen fontos számukra a közönség tagjaiként, a lösz lábánál borozgató fesztiválozókként megélt élményeik is.

CSORBA LÓCI: A VOLT BACKSTAGEBŐL KISHEGYESRE

Az óbecsei/újvidéki származású Csorba Lóránt, aki még kisgyerekkorában került át Magyarországra, először áll színpadra a fesztiválon, melynek azonban visszatérő látogatója. „Alapélményként” maradt meg számára egy-egy fűben leheveredve végighallgatott Lajkó-koncert.

„Mindig a focipályán sátraztunk. Emlékszem egyik évben, az utolsó estére elfáradtunk, ezért Újvidéken szálltunk meg. Ott ültünk a lakásban, egymásra néztünk és azt mondtuk: azért ez így nem az igazi, mégis csak a Dombos-sátorban kellene lenni.”

– mésélte Lóci a soproni Telekom Volt Fesztivál Nagyszínpadának backstagéből, ahol épp nagyban zajlott a vasalás a Petőfi Zenei Díjak gálája előtt. Másnap ugyanott a Linkin Park előtt léphettek színpadra.




Ez már természetesen a nyereményük része – mint emlékezetes, a Lóci játszik zenekarral május végén sikerült megnyerniük a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyt, melynek köszönhetően őrületes nyárra számíthatnak. A legnagyobb magyarországi fesztiválok közül a Szigeten, a VOLT-on, a Strand Fesztiválon, a Campus Fesztiválon léphetnek fel. A nyeremény része volt az is, hogy Rúzsa Magdi koncertje előtt 8 ezer embernek játszhattak a Budapest Parkban, ezen kívül a MOL Nagyon Balaton rendezvényeire és az Akvárium Klubba is meghívást kaptak.

„Most betekintést nyerhetünk abba, milyen lehet nagynak lenni, mindent meg is fogunk tenni azért, hogy bizonyítsuk, erre alkalmasak vagyunk, hogy 2-3 év múlva saját jogon tudjunk ide visszatérni.”

A Dombos részéről a megkeresés még a verseny előtt érkezett, ami mindenképp növelte a kishegyesi fellépés esélyeit. Igaz már akkor is rendkívül sikeresnek számított az idei évük, hiszen januárban a Fonogram gálán az év felfedezettjeinek járó díjat vehették át. A vajdasági koncerteknek azért bérelt helyük van a naptárban, márciusban a zentai Mojo Clubban egy gombostűt sem lehetett leejteni a koncertjükön, augusztusban és szeptemberben ismét Zentán, illetve Óbecsén vendégszerepelnek. Most azonban mindenekelőtt a vasárnapi kishegyesi fellépésre koncentrálnak:

„Arra számítok a koncerttől, hogy lesz egy jó hazatérés-élmény, csomó olyan emberrel találkozunk, akivel már rég, de legalábbis a legutóbbi vajdasági koncertek óta nem. Az természetes, hogy nekem ez fontos, de elmondhatom, hogy az egész együttes így van vele, mindannyian nagyon várjuk.” – zárta szavait a frontember.

SÓTI JULI: RÉG VÁRT LEHETŐSÉGEKET NYITOTT MEG A TAVALYI FELLÉPÉS

sin1

A tavalyi fellépésen

A Sin Seekas zenekar életében meghatározó volt a tavalyi kishegyesi koncert. Sóti Juliék számára már az is nagy megtiszteltetés volt, hogy felléphettek a Domboson, ahol csaptak is egy emlékezetesen nagy bulit. A történet meseszerűbb része azonban akkor kezdődött, amikor lejöttek a színpadról. A Dombos Fest főszervezője, Horváth László egyben a Fonó Budai Zeneházat is igazgatja. A Fonó produkciós menedzserét, Móra Gabriellát és Horváthot olyannyira elbűvölte a Sin Seekas szereplése, és megérintette Juli tavalyi Press Szó-s interjúja, melyben a lehetőségek hiányáról beszélt, hogy hosszabb távú együttműködést ajánlottak a zenekarnak.

„Segítettek, hogy fel tudjunk lépni többek között a Fonóban, a Művészetek Völgyében, a Kobuci kertben, el tudjunk kezdeni mozogni Magyarországon és elsősorban Budapesten, ahol egyáltal nem könnyű lehetőséget kapni. Egyrészt kapcsolatok által működik a dolog, másrészt így, hogy még nincs ott nevünk, nem nagyon lehet bejutni a klubokba. Próbálkoztam, de nem sokat értem el. Ha magam beállítok azzal, hogy szeretnénk zenélni, az lehet egy szép és kedves dolog, de nem nagyon érdekli őket.”

A Fonóval közösen pályáztak az NKA-nál, melynek köszönhetően elkészíthettek egy négy dalból álló kislemezt. Hamarosan fizikai formában is megjelenik, de a YouTube-on máris meghallgatható a Playground, a No One, a Vegetálni a Napfényben és a Bug Inna Ground című nóta.

Mindez a tavalyi Domboson indult. Azt a koncertet mérföldkőként is emlegeti a zenekarvezető, már csak azért is, mert mint mondja, nagyon jól összekovácsolta a bandát.

„Nagy inspirációt adott számunkra, hogy éreztük a fesztivál részéről a támogatást. Sokkal több energiával tudunk mi is a színpadon mozogni, amikor azt tapasztaljuk, hogy mellettünk állnak.”

Az energiatöltet újra élesítve van és a jó bulihoz szükséges alapfeltétel is teljesült: a zenekar életében mindig meghatározó kérdés, hogy a Rotterdamban tanuló harsonásuk, Szögi István épp itthon tartózkodik-e. Juli ezúton is megnyugtat mindenkit:

„Megjött Pisti, kezdődhet a nyár!”

sin2

Sóti Juli

DRESCH MIHÁLY: ÁTVETTE A SZÁLLÁSADÓJA SZÓJÁRÁSÁT

Dresch Mihály bár nem vajdasági származású, könnyen lehet, hogy az egyik csúcstartó, már ami a fellépéseket illeti a Dombos Festen. Közben nem számolta, de visszagondolva azt mondja, a 17-ből legalább 8 alkalommal járt Kishegyesen. Tavaly például egy vonós quartettel ők nyithatták meg az új helyszínt, a Dombos Wine Clubot, mégha az akkori gyásznap miatt ez nem is csaphatott át nagyobb mulatságba.

Balról Dresch Mihály

Balról Dresch Mihály

Általában rövidre szabottak a kishegyesi kiruccanásai, de azért volt már alkalma fölfedezni a környéket és a helyi szokásokból is magába szívott már ezt-azt:

„Átmentem Topolyára, ott van az a gyönyörű nagy tó, megnéztem és fürödtem is benne. Volt olyan év, hogy a helyieknél szállásoltak el minket. Emlékezetes számomra, hogy 5-6 évvel ezelőtt egy nagyon közvetlen úriembernél laktam, aki csupán pár évvel lehetett idősebb nálam, de úgy szólított, hogy gyerekem. Ezt megjegyeztem magamnak és azóta én is szoktam a hasonló korúakat viccesen gyerekemnek szólítani. ”

A jazz szcéna egyik legikonikusabb magyarországi alakja mesélt arról is, hogy a 90-es években jóval sűrűbben jártak Vajdaságba. Elsősorban Újvidékre a jazz fesztiválra, de külön említi a telepi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központot, illetve Dormán László, Balázs Attila, Bicskei Zoltán, Mezei Szilárd társaságát.

„Nagyon pezsgő kulturális élet volt ott akkoriban, magyar szempontból is. Csak remélni tudom, hogy ez még manapság is elmondható.”

Kishegyesre idén is quartettel érkezik. Lukács Miklós cimbalmossal, a doboknál Balog Istvánnal, illetve a közelmúltban csatlakozott fiatal bőgőssel, Gyányi Marcellel. Főleg a tavalyi két lemez anyagából, melyek egyikét a Fonó adta ki, áll majd össze a dombosi repertoár, amit idén a Gasztroudvarban élvezhet a közönség.

dresch




The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!