Ha nem lehet visszatartani az elvándorlókat, a pénzüket kell megtanulni hazahozni

Így segíti a diaszpóra a szülőföldet (I.): Nemzetközi kitekintés a horvátok németországi lobbijától a görögök ausztráliai érdekérvényesítéséig

Tegnap hírt adtunk arról, hogy a Budapesten élő vajdaságiakat tömörítő Vajdasági Baráti Egyesület egy teherautónyi segélyszállítmányt vitt az árvízkárosult szerémségi Jamena falunak. A jótékonysági akció apropójából két részes cikk-sorozatot szentelünk annak a témának, hogyan segítik az elvándorlók a szülőföldet. Az első részben a nemzetközi tendenciákat mutatjuk be, míg a folytatásban a vajdasági magyarságra fókuszálunk és felidézzük, hogyan próbáltak közösségünk külföldre szakadt tagjai szervezett módon segítségére lenni az otthon maradottaknak a ’90-es évek háborús nincstelenségében és azt követően.

AZ ENSZ-BEN MÁSRÓL SE BESZÉLNEK

Míg a vajdasági magyar közéletben – viszonylag szerény eredménnyel, de – folyamatosan sorjáznak az ötletek arra vonatkozóan, hogyan lehetne megállítani a közösséget olyannyira sújtó elvándorlási folyamatot, addig nem sok ötletet hallunk azzal kapcsolatban, hogyan lehetne az elvándoroltak szakmai tudását és kapcsolatait, illetve anyagi lehetőségeit kamatoztatni.

Részlet az elvándorlás témáját körbe járó  berlini nemzetközi filfesztiválon díjazott El című filmből, melynek operatőre a szabadkai Kovács Ákos volt

Részlet az elvándorlás témáját körüljáró, berlini nemzetközi filmfesztiválon díjazott El című filmből, melynek operatőre a szabadkai K. Kovács Ákos

Eközben ma már a világ szegényebb térségeinek többségére az a jellemző, hogy beletörődnek az emigrációs folyamatokba, és megpróbálnak minél közelebbi kapcsolatot kialakítani a diaszpórával. „Három hónapja voltam az ENSZ-ben, másról se beszéltek, mint diaszpórakötvényekről (kifejezetten az elvándoroltak patriotizmusára bazírozó értékpapírok – a szerző megj.) – a hazautalt pénzek jobb hasznosításáról. Nagy munka folyik az egész világon, hogy ezeket a pénzeket pl. termelőtőkévé alakítsák. Ha nagymértékű az elvándorlás, ki kell tudni dolgozni stratégiákat arra vonatkozóan, hogy a hazautalt pénz, amitől egyre inkább függünk, jobb hasznosításra kerüljön” – mondta tavaly nyáron a Magyar Narancsnak adott interjújában Melegh Attila szociológus.

Az ENSZ New York-i székházának bejárata

Az ENSZ New York-i székházának bejárata

Az ENSZ becslései szerint manapság több mint 200 millió ember él és dolgozik a hazáján kívül, ami a világ összlakosságának kevesebb mint 3 százaléka, ugyanakkor az elvándoroltak gazdasági hatása ettől sokkal jelentősebb, hiszen többnyire fiatal, munkaképes, sőt gyakran jól kvalifikált emberekről van szó.

MIND SZERVEZETTEBB KAPCSOLAT

A nemzetközi hazautalások az 1980-as években jelentek meg mérhető szinten és a jelentőségük azóta folyamatosan növekszik. Leginkább a közlekedés és a kommunikáció forradalmi felgyorsulásának köszönhető hangsúlyosabbá válásuk, amelyeknek hála a kapcsolattartás és az átutalások, segélyek eljuttatása egyre könnyebbé vált. Az elvándorlók többségét felszívó gazdaságilag fejlett országokban az alapvető emberi jogok érvényesülésével összefüggésben egyre inkább elfogadottá váltak az etnikai identitások. Ennek köszönhetően könnyebben megtudják őrizni külföldön is a nemzeti öntudatukat a közösségek. Közben az államok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek diaszpórájuknak, mind szervezettebb az anyaország és az elvándoroltak közötti kapcsolat. Az internet, s azon belül az e-demokrácia segítségével mindinkább bevonják őket a szülőország közéletébe, sőt közjogi státusban részesítésük is egyre elterjedtebb (gondoljunk a kettős állampolgárság intézményére).

utal 4

A szülőföld gazdasági fejlődéséhez a migránsok a hazai termékek és szolgáltatások megvásárlásával is hozzájárulhatnak, hiszen sokakban erős az igény, hogy külföldön is hazai árukat fogyasszanak, ami jelentős vásárlóerőt jelenthetne. Ennek módozatai azonban a legtöbb térség – így Vajdaság – esetében sincsenek kidolgozva. Egy lehetőség lenne, ha az anyaországi vállalkozók termékeiket a diaszpórában már bejáródott vállalkozásoknál elhelyeznék, akik jutalékért árulnák őket.

samoposluga3
Továbbá ajánlja a szakirodalom a diaszpórát megcélzó turisztikai politika kialakítását. Ennek magába kellene foglalnia a diaszpórák tagjainak az országba való belépése során a turistaadók elengedését, illetve vámmentes javak behozatalának lehetőségét.

SZERETETEN ALAPUL

Az államoknak, illetve a fejlesztéssel foglalkozó szervezeteknek ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal, hogy a diaszpórák által hazautalt pénzösszegek egészen más logika alapján működnek, mint az egyéb gazdasági pénzmozgások. Ebben az esetben elsősorban érzelmi motivációk működnek, az otthon maradottak iránti szeretet, segíteni akarás, a szülőföld iránti nosztalgia. Éppen ezért csak finom lépéseket lehet tenni ezen pénzek áramlásának felgyorsítására, mert egyéb esetben elapadnak.

utal 6

A leglényegesebb, hogy olyan társadalmi és gazdasági környezet alakuljon ki, amely megkönnyíti az átutalásokat. Jelentős probléma például, hogy a hivatalos nemzetközi átutalások gyakran jelentős kezelési költséggel működnek (20 eurós levonás 100 eurós utalás esetén eléggé elriasztó), illetve azonosítania kell magát az átutalónak, ami illegális, vagy félig legális kivándorlók esetében szintén visszatartó erő, ezért világszerte alternatív megoldások honosodtak meg a pénz hazajuttatására. Ezek egyike a bizalomra épülő ún. földalatti bankrendszerek. Ilyenkor csak virtuális pénzmozgás történik, az elszármazott átutaló elhelyez bizonyos összeget a helyi közvetítőnél, aki telefonon vagy faxon értesíti a szülőföldön lévő emberét, vagy a bejátszott bankot, hogy a szóban forgó összeget tegye hozzáférhetővé a családtagok, illetve a megjelölt személy számára. Ezt a rendszert különféleképpen hívják, Kínában például fei ch’ien, Pakisztánban, Bangladesben Hawala, Indiában Hundi.

utal 5
Az is köztudott a németországi külföldi munkavállalók körében – legalábbis a HVG Fillérmilliomosok című 2006-os írása szerint – hogy ha valaki nem hivatalos úton akar keresetéből hazajuttatni, elég ha Berlinben kimegy a központi pályaudvarra, és átnyújtja a megcímzett borítékot a kívánt városba tartó busz sofőrjének, aki 5 százalékos jutalék fejében továbbítja a címzettnek. Az üzlet állítólag olyan jól működik, hogy gyakran többet keresnek vele a sofőrök, mint a hivatalos munkájukkal.

A DIASZPÓRÁK CIVIL SZERVEZETEI

Az efféle családon belüli hazautalások azonban csak kismértékben járulnak hozzá a szülőföld gazdasági fejlődéséhez, hiszen többnyire a rokonok háztartásának mindennapi anyagi szükségleteit elégítik ki. Közösségi szempontból sokkalta jelentősebb a Vajdasági Baráti Egyesülethez hasonlóan, diaszpórák által alapított civil szervezetek tevékenysége és hazautalásai. Ezeknek az ún. HTA-knak (hometown associations) komoly forrás-előteremtő szerepük lehet különféle infrastrukturális fejlesztések (iskola, kórház, utak) megvalósításában.

utal 9

Helyismeretük a fejlesztés szempontjából felbecsülhetetlen előnyt jelent, hiszen egyrészt pontosan tudják, mire van a legnagyobb szükség, másrészt azok is tisztában vannak ezzel, akik a civil szervezet számára adományokat folyósítanak. A tapasztalat szerint ezért jobban megbíznak bennük, mint a nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó civil szervezetekben.
A HTA-knak kiemelt jelentősége van egy másfajta, az ún. szociális hazajuttatások terén is. Ide tartoznak az ötletek, normák, gyakorlatok, információk, identitás „hazautalása”, amelyek különféle szervezett események, személyes találkozások, levelezések, telefonálások, internetes kapcsolat útján áramlanak. Fontos, hogy nem csak a diaszpóra küld haza efféle szociális mintákat, hanem a migránsok is folyamatosan részesülnek belőle otthonról.

HÁBORÚK PÉNZELÉSE

A diaszpórák gyakran fejtenek ki a szülőföldjük érdekében jelentős lobbitevékenységet az őket befogadó országokban. Példa erre az Ausztráliában élő görögök, akik felháborodásuknak adtak hangot, amikor 1991-ben az ausztrál kormány igen gyorsan elismerte Macedónia függetlenségét. A görögök kifogása az volt, hogy szerintük Macedónia tőlük bitorolta el a nevet. A fontos szavazónak számító görögök megnyugtatására az ausztrál kormány nem engedélyezte, hogy Macedónia nagykövetséget nyisson az ausztrál fővárosban, Canberrában.

A diaszpórák esetében megfigyelhető a felerősödő nacionalizmus tendenciája. Ezt egyrészt a bűntudattal (olyan szerencsések, hogy külföldön élhetnek) szokták magyarázni a szakértők, amely különösen akkor válik hangsúlyossá, ha a szülőföldet valamilyen veszély fenyegeti. Másrészt pedig azzal, hogy az emigránsok a megszépítő messzeségből nem érzik a bőrükön a keményvonalas nacionalizmus valódi következményeit. Az amerikai írek többsége például megrögzött támogatói az ír republikanizmusnak. Az 1970-es és 1980-as években rendkívül nagy összegekkel támogatták a köztársasági terrorista csoportokat, például az IRA-t.

The flag of Ireland is seen along the St. Patrick's Day parade route in New York

A Kelet-Afrikai Eritrea Etiópiával 1988 és 2000 között vívott háborúja során szintén a külföldön élő honfitársaihoz fordult segítségért, és a 3, 8 millió fős ország képes volt elvonni a külföldön élő 333 ezer eritreaitól évi jövedelmének 2 %-át, ami segített finanszírozni az elhúzódó háborút.

Nem kell azonban ilyen távolra mennünk, hogy diaszpóra pénzelte háborúkra találjunk példákat: szoros kapcsolat volt az emigráns nacionalizmus felerősödése, és Jugoszlávia szétszakadása között is. A ’90-es évek elején a horvátok felszólították külföldön élő honfitársaikat a hazatérésre. Egy részük csatlakozott is az 1991-ben kirobbant háborúhoz, a külföldön maradottak pedig anyagi forrásokat teremtettek: 1991-ig harmincmillió dollár gyűlt össze erre a célra. A horvát diaszpóra ezen kívül Németországban sikeresen lobbizott azért, hogy a németek rábírják az Európai Uniót az ország elismerésére.

Franjo Tuđman választási kampányára is 4 millió dollárt gyűjtöttek össze az emigránsok, amiért cserébe parlamenti képviselethez jutottak 1992-ben.

Franjo Tuđman - és a mögötte állók

Franjo Tuđman – és a mögötte állók

Arról, hogy az Egyesült Államokban élő albánok hogyan segítették megszervezni és pénzelni a Koszovói Felszabadítási Hadsereget (UÇK) Stacy Sullivan Ne félj, hiszen fiaid vannak Amerikában: hogyan segített egy brooklyn-i tetőfedő becsalogatni az Egyesült Államokat a koszovói háborúba? című 2004-es könyvében lehet sokat olvasni. Florin Krasniqinak hívták a tetőfedőt, aki felelős volt az UÇK pénzügyi hátterét biztosító alapok feltöltéséért, és az USA döntéshozatali mechanizmusaira is sikerült némi befolyást gyakorolnia a washingtoni albán lobbin keresztül.
Szerbia folyamatosan helyet kap a világ legtöbb hazautalásait kapó országai között. A 2012-es adatok szerint a legtöbb pénz Ausztriából, Németországból, Svájcból, az USA-ból és Franciaországból érkezik. Ezekből – direkt vagy indirekt módon –˜˜ 800 ezer ember részesül, tehát az ország lakosságának 11%-a a diaszpórából érkező pénzből él. Ez a segítség Szerbiának sokkal fontosabb valamennyi külföldi befektetőknél és a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) együttvéve.

VANNAK, AKIK SZEGÉNYEBBEK, MINT A SZÜLŐFÖLD

Olyanra is találni példát, hogy a diaszpórában élők szegényebbek, mint az anyaország. Gondoljunk csak az Argentínába szakadt több mint 500 ezer olaszra, akiknek egy része akkora nyomorban él, hogy például az olasz Veneto tartomány „emigráns-visszatelepítő programok”-at szervez, és próbál állásokat találni a hazatérők számára.
Ez azonban a ritkább eset, az elvándoroltak általában sokkal jobb módúak, mint az anyaország lakói és az államok többnyire meg is becsülik őket: El Salvador például jogsegélyszolgálatot nyújt azoknak az Egyesült Államokba telepedett polgárainak, akik menedékjogot szeretnének kérni az USA-ban, vagy meg szeretnék hosszabbítani a tartózkodási engedélyüket.

utal 1

A HAZAUTALÁSOK HÁTRÁNYAI

A hazautalásoknak a fentiekben ecsetelt számos előnye mellett a hátrányait is számon tartja a szakirodalom. Vannak akik úgy vélik (például Puri Shivani és Tineke Ritzema 1999-es könyvükben a Migrant Worker Remittances-ben), hogy a hazautalások nem képesek segíteni a gazdaságon, sőt annak valószínűségét is csökkenti, hogy majd a jövőben felerősödjön az ország gazdasága. Ennek oka, hogy a hazautalások továbbserkenthetik a munkaképes korú lakosság migrációját (például azért, mert lesz ezáltal annyi pénzük, hogy maguk is nekivágjanak az elvándorlásnak) és az otthon maradt megbízhatatlan munkaerő elveszi a kormány vagy a külföldi befektetők beruházási kedvét. Tény, hogy ha a képzett emberek nem mennének el és otthon tudnák kamatoztatni a tudásukat, azáltal több hasznot termelhetnének a szülőföld számára, mint a hazautalásokkal. Ez viszont csupán hipotézis, hiszen a kivándorlás legújabb mintái azt mutatják, hogy a migránsok előbb-utóbb az egész családjukat is maguk után viszik, ezért a hazautalások mértéke folyamatosan csökken, egy idő után pedig teljesen elapadhat.

aid

(A fotók illusztrációk)

Olvasd el a második részt is!

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!