Egyre többen doktorálnak – már csak munkahelyeket kellene teremteni számukra

10 év alatt megnégyszereződött a vajdasági magyar doktoranduszok száma

Nagyban bújom a VajDasági geneRáció című kiadványt, amikor pöttyen egyet a laptopom. A könnyed délutáni sziesztámba fejtörő sorok érkeznek: „Az a problémám, hogy írom a szakdolgozatom és kellene egy statisztika a szerbiai édesanyák szoptatási szokásairól, arányszámokról… illetve még a hozzátáplálással kapcsolatos dolgokra lennék kíváncsi, hogy nálunk hogy ajánlják, mit mikor vezessenek be az édesanyák a csecsemő étrendjébe…”
Khm, khm, egy pillanatra úgy érzem magam, mint minap a kolléga, aki a Magyar Szó szerkesztőségében ülve fogadta egy betelefonáló hívását: a lakodalomba készülő hölgy a legrövidebb útként az újságírókat találta meg, ugyan adjanak már tanácsot, mit is írhatna az ifjú pár köszöntésére…
De sebaj, közben azért bevillan, hogy talán nem is lesz ez olyan bonyolult, elképzelhető, hogy épp a kezemben tartom a megoldást. Odalapozok a könyvben a vajdasági magyar doktoranduszok névsorához, ahol könnyedén kiválogatom azokat, akik az orvostudomány területén kutatnak. A róluk szóló rövid leírásokból pillanatok alatt kikeresem, hogy ki az, aki Vajdaságban is aktív, esetleg ismerheti az otthoni gyermekgyógyászattal foglalkozó intézményeket, kutatási adatbázisokat, szakembereket. Tehát rövid úton tudok adni egy-két e-mail címet (ezek szintén szerepelnek a kötetben) a munkája során elakadt fiatal kutatónak, így talán majd segítségre is lel.

HAMAROSAN A VILÁGHÁLÓN IS

Azt hiszem, úgy cselekedtem, ahogy azt a kötet készítői is remélték. Múlt pénteken (február 13.) Novák Anikó, az egyik szerkesztő is épp abban fogalmazta meg a könyv egyik legfontosabb küldetését, hogy megtudjuk belőle, kik azok a vajdasági magyar kutatók, akik a bennünket foglalkoztató területen aktívak, és akikkel esetleg együtt tudnánk működni. Mondta mindezt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Domus Vendégházában, ahol a többi határon túli magyar doktorandusz szervezet mellett a vajdasági is bemutatkozott kiadványával. 127 személyről olvashatunk a könyvben rövid leírásokat, doktori témájuk ismertetését, publikációjuk listáját, néhány gondolatukat a fiatal vajdasági magyar kutatók helyzetéről, és megtalálhatjuk elérhetőségeiket is. A szerkesztők tervei szerint hamarosan mindez már a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének (VMDOK) honlapján is fent lesz egy bővíthető adatbázis formájában.

Novák Anikó ismerteti a kiadványt

Novák Anikó ismerteti a kiadványt

MIT TUDUNK RÓLUK?

A VMDOK eredetileg 2001-ben alakult, de mintegy 10 évig szinte csak papíron létezett, azután 2011 májusában összehívtak Szabadkán egy doktorandusz konferenciát közel 40 résztvevővel, lezavartak egy gyors tisztújítást, majd csakhamar a lovak közé csaptak előbb Dudás Attila, majd 2012 augusztusától Novák Anikó elnökségével. Egyrészt megkezdték doktoranduszaink összeírását (bár 127-en szerepelnek a kötetben, mintegy 200-250-ről van tudomásuk, de akadtak, akik elzárkóztak vagy simán nem jeleztek vissza), másrészt megindultak a kérdőívezések, fókuszcsoportos-vizsgálódások, hogy minél több információhoz jussanak az érintettekről.
A kötet elején található három tanulmány közül az elsőnek az a címe, hogy: Mit tudunk a vajdasági magyar doktoranduszokról? Szerzője Takács Zoltán, a VMDOK alelnöke, aki a napokban a Magyar Szónak adott élesebb hangú interjút a doktoranduszok helyzetéről.

Novák Anikó és Takács Zoltán

Novák Anikó és Takács Zoltán

Tanulmányában a fent említett 2011-es konferencián elvégzett fókuszcsoportos-vizsgálat eredményeit ismerteti. Következzék itt néhány érdekesebb állítás, amelyek a kutatásból kirajzolódnak:

• Nagyon nem mindegy, milyen területen doktorizik az ember. Míg a medikusok, mikrobiológusok, genetikusok akár európai vagy amerikai karrierben is reménykedhetnek, addig a jogászoknak, közgazdászoknak, na és főleg a bölcsészeknek még Észak-Vajdaságot is kemény dió meghódítani.

• Ha valaki tudományos fokozatot szerez, az egyúttal a látens emigrációs hajlandóságot is magáévá teszi. Ennek egyszerű oka, hogy Vajdaságban nem sok kilátás van előtte.

• A karrierhez szükséges személyi képességek között a doktoranduszok szerint a gyakorlati tudás, a kreativitás és a kommunikációs képesség után/mellett/előtt szorosan ott sorakozik a lojalitás, a könyöklés és a politikai tevékenység. Mondták ezt azzal együtt, hogy bevallásuk szerint egyikőjük sem tagja pártnak, igaz, a társaság fele szimpatizál valamelyik politikai oldallal, és mindenki követi a politikai fejleményeket.

Takács Zoltán levonja a tanulságot a tanulmány végén, miszerint Vajdaságban olyan fejlesztési stratégiára lenne szükség, amely a tehetségápolás és az elitmegtartás problémáját nem nemzeti alapon, hanem regionális politikai kérdésként kezeli. Ehhez szükséges a régió imázsának újradefiniálása, a felsőoktatási intézmények fejlesztése és a magántőkével működtetett kutatóintézetek beindítása, hogy Vajdaság képes legyen vonzani a szakembereket, és megállíthatóvá váljon az elvándorlás.

Vajdasági különítmény Budapesten

Vajdasági különítmény Budapesten

SOHA NEM VOLT MÉG ENNYI DOKTORANDUSZUNK

„A globalizáció korában már nem tekinthető visszafordíthatatlan vagy végleges folyamatnak a migráció” – ez a mondat már a második tanulmányból származik, amelynek szerzői Ágyas Réka, Novák Anikó és Rózsa Rita, akik arra a nem elhanyagolandó tényre is felhívják a figyelmet, hogy a migráns élethelyzetből ún. transznacionális tőkét lehet kovácsolni. A 2013-аs Aranymetszés névre keresztelt kutatás eredményeit ismertették, ami egy életpálya-vizsgálat volt a Kárpát-medencei magyar közösségek doktoranduszainak körében. 485-en töltötték ki a kérdőívet (a becslések szerint 1000-1100 fős ez a tábor), közöttük a vajdaságiak is, utóbbi eredményeket ismerteti a tanulmány. Nézzük mivel lettünk okosabbak!

• Hatalmas előrelépés tapasztalható a 2000-es évek elejéhez képest a doktoranduszok számát illetően. Akkoriban még mindössze 57 fiatal kutatót tartottak számon, ma már ez a szám a 200-at is meghaladja. Számos okkal magyarázzák a fejlődést a tanulmány szerzői. Részben a Bolognai Folyamattal, melynek köszönhetően sokkal többek számára vált elérhetővé a doktori képzés és lerövidült az eljárás. Meghatározó szerepe lehet a gyarapodásban a 2001-ben Újvidéken megalapított Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumnak, amely 3 éves tutoriális ösztöndíjrendszerrel segíti a legtehetségesebb fiatal kutatókat. 2002 óta rendezik meg szintén a székvárosban a VMTDK-t, melyen évről-évre bemutatkoznak az egyetemisták mellett a doktoranduszok is. Ugyanakkor negatív tényezők is befolyásolhatták a doktoranduszok számának növekedését, mint például a gazdasági helyzet romlása és a munkahelyek csökkenése, amelyek ösztönözhetik a továbbtanulást, mivel a doktoranduszi ösztöndíj három év biztos egzisztenciát jelent.

A könyvek tanulmányozása

A könyvek tanulmányozása

• A megkérdezett doktoranduszaink körében a legnépszerűbb állás a felsőoktatási oktató. Ezt követi az állami kutatóintézetbeli, majd a magánszektorbeli elhelyezkedés. Ezzel szemben a szerbiai valóság azt mutatja, hogy a felsőoktatási intézményekbe irtózatosan nehéz bekerülni, állami kutatóintézetekből hiány van, a magánszektor pedig pang.

• A vajdasági magyar doktoranduszok jelentős többsége Szerbia munkaerőpiacán van jelen, a munkahellyel rendelkező doktoranduszok 80%-a dolgozik az országban. Sőt, a kisebbségi státusz ellenére nagyobb arányban terveznek Szerbiában maradni, mint a hasonló kutatásban részt vevő fiatal szerb kutatók, akik sokkal kevesebb perspektívát látnak az otthonmaradásban.

• A doktori képzést illetően különbség mutatkozik a hallgatók elégedettségében: míg a Magyarországon doktoráló vajdasági magyarok 74%-a, addig a posztgraduális képzést Szerbiában folytatóknak mindössze 46%-a elégedett a képzéssel.

A közönség

A közönség

JAVASLATOK AZ MNT-NEK

Még egy tanulmányt tartalmaz a kötet, melynek szerzői Novák Anikó és Takács Zoltán, a címe pedig a Tudományos utánpótlás Vajdaságban. Miután megállapítják, hogy elöregedés jellemzi a felsőoktatási intézmények magyar foglalkoztatottjainak átlagéletkorát (az 51-62 év közötti oktatók képviseltetik magukat legnagyobb számban), leginkább egy esetleges szabadkai magyar egyetemről szólnak. Álláspontjuk szerint egy új, önálló felsőoktatási intézmény létrehozásához a vajdasági magyar akadémiai közösség rendelkezik megfelelő számú és minőségű szakemberrel. Ezt követően két pontból álló javaslattal fordulnak a VMDOK nevében a Magyar Nemzeti Tanácshoz:

1. Ösztöndíjrendszer (mentori rendszer): pozitívan nyilatkoznak az MNT által 2013 nyarán megindított „Várady kiválóság ösztöndíjhitel”-ről, de hozzáteszik, jó lenne kiterjeszteni azt bármely ország területén tanuló vajdasági magyar doktoranduszokra. Javaslatot tesznek továbbá öt doktorandusz három éves ösztöndíjazására, akiknek kutatási területe célzottan Vajdaságot érintő, „társadalmilag hasznos” témák lehetnének.

2. Évi ösztöndíjak kiosztása (12 hónap) mentorálási rendszeren keresztül: hasonlónak tűnik az elsőhöz, az MNT és a VMDOK egyeztetése után kijelölnének olyan, a közösség számára is fontos tudományos problémákat, amelyek a doktoranduszok kutatásának tárgyául szolgálhatnának.

Készítettek egy táblázatot, mely megmutatja egy-egy területen konkrétan milyen problémákat lenne fontos kutatni:

dok tablTOVASZÁLLÓ PITYPANGOK

Végül áldozzunk egy kis művészetet is a tudomány oltárán. A könyv borítója Nagy Viktor keze munkáját dicséri.

dr

Az elrepülő pitypangok – Anikó szavai szerint – a vajdasági magyar tudományos utánpótlás aktuális helyzetét szemléltetik: az állapot törékenységét, a környezet közömbösségét, a szakmai perspektívavesztést. Voltak, akik azt mondták, szomorú ez az illusztráció. A szerkesztők szerint ez nem véletlen, mivel a jelenlegi helyzet valóban igen törékeny, bár számos sikersztorit rejt.

Fotók: Rózsa Rita

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!