Sóti Juliék felnőttek a Domboshoz

Kilenctagú Sin Seekas táncoltat a Party Napon

Szerda Zsófi fotó

Szerda Zsófia fotója Sóti Juliról

„Szia! Holnap reggel indulok Pestre, ezért még ma meg kell csinálnunk az interjút. Itthon vagyok, este 11-kor is jöhetsz” – így indult a beszélgetés Sóti Julival az interneten, majd folytatódott egy óra múlva Zentán a Zenben. Egy lány, aki berobog. Mosolyog, szuszog. Edzésen volt, a fotót nem vállalja, mert szerinte nem szalonképes. Szerintem igen, de vesztemre hallgattam rá, és nem vittem a gépem az interjúra. „Bocsi, csak pár hete kezdtem el komolyabban edzeni. Muszáj volt, bírni kell szusszal a koncerteket.” Jön, megy. Egy lány, aki igazán az úton van otthon, mint Chaplin a filmjeiben.

A Dombos Fest beharangozójában azt nyilatkozta rólad és a formációidról Horváth Laci, a főszervező, hogy nem vagytok kellőképpen elismertek Magyarországon. Te ezt hogyan látod?

– Tény, hogy az a sok év, amit a zeneiparba fektettem és fektetek jelenleg is, nagyon lassan kezd megtérülni. Mindhárom zenekarom legalább öt éve működik. A rohanó világban egy zenekar fejlődése nagyon lassú folyamat. Ha az ember nem elég türelmes, elmegy az egésztől a kedve. Ezért kell folyamatosan megújulni, s ezért próbáltam meg a Sin Seekast is ebbe az irányba terelni az utóbbi időben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy zeneileg minden formációm más – az egyik elektronikus, a másik akusztikusból induló nagyon hangszeres, a harmadik pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatott tanulmányaimat képviseli – így találom meg magamban az egyensúlyt, és én magam is állandó változásban lehetek. Sokan kérdezték, hogy miért nem fókuszálok csak egy zenekarra, de nem hiszem, hogy képes lennék rá, mert úgy érzem, hogy ezzel pont a megújulás lehetőségét veszíteném el.

Biztosan felmerült már az is benned, hogy éppen azért nem vagytok elég felkapottak, mert három felé koncentrálsz.

– Elismert embereket faggattam erről, amikor bekerültünk a FACE ‘N’ BASE-szel a Cseh Tamás Programba. A Carbonfools énekesénél kérdeztem rá, hogy vajon mi lehet a baj, ami miatt nem úgy halad a karrierem, ahogy kellene. Ő válaszolta ezt, hogy talán egy zenekarba kellene az energiámat fektetni. De ha egyet elhagynék, akkor is maradna kettő, és ez a kettészakadás… – Juli nem fejezi be a mondatot, de hallom a fejemben a végét: ez kell nekem – Lehet, hogy nem nőttem még fel a feladathoz. Be kell vallanom azt is, hogy a kijelentés, miszerint Magyarországon nem ismernek el eléggé bennünket, igaz Vajdaságra is. Itthon is lejjebb csúsztunk a ranglétrán, pedig nem nagy összegekért játszunk. Magyarországon beállt egy zenekarkör: Tankcsapda, Kiscsillag, és így tovább, akik minden fesztiválon jelen vannak. Ezekre a körökre ráült egy-egy koncertszervező, és forgatják azt a néhány zenekart, akiket ők akarnak. Ez a zenekarforgatás jellemző most Vajdaságra is, s emiatt mi most kiszorultunk egy kicsit.

Szabó Endre fotó (2)

Sin Seekas (Fotó: Szabó Endre)

De mi az a pont, ahová el szeretnél jutni?

– Nem is az a cél, hogy horribilis összegekért hívják el a zenekart, vagy a legnagyobb színpadokon játsszunk, hanem hogy a fejlődésünkhöz és a minőségünkhöz méltó helyre kerüljünk. Ha belefektetünk 5-6 évet egy zenekarba, akkor az induljon meg a létrán a saját tempójában. Nem kell nagy berobbanás és csinnadratta, csak kerüljünk a minket megillető helyre. Látok olyan együtteseket, akik sem zeneileg, sem a dalszövegek tekintetében nincsenek azon a szinten, ahol mi, mégis feljebb vannak a ranglétrán. Nem hiszem, hogy előrébb lennék, ha csak egy zenekart vinnék, mert sok minden nem rajtam múlik, hanem a menedzsmenten, és azon, hogy mennyi pénzt tudunk összeszedni. Egyelőre nincs olyan személy, aki ezt szívvel-lélekkel tudná csinálni nem helyettünk, hanem mellettünk. Olyan persze van, aki jelenleg is igyekszik segíteni bennünket, de nem mindegy, hogy a menedzserünk hány felé szakad. A másik hátráltató tényező, hogy nem ismerik a számainkat. Rétegzenét játszunk. Mások is játszanak rétegzenét, mégis megkapják a főműsoridőt a színpadon, míg mi délután zenélhetünk. Az emberek ismerik őket, és a szervezőknek az a fontos, hogy kinek mekkora a rajongói köre.

És hol lehet a legjobban rajongókat szerezni, és ismertté tenni a számaitokat? A rádióban.

– Mi kell ahhoz, hogy bekerüljünk egy rádióba? Fel kell vennünk a számainkat. Ez pedig rengeteg pénzbe kerül. Másrészt az, hogy a Sin Seekasszal letettünk a feldolgozásokról, és saját számokat játszunk, azt vonta maga után, hogy elveszítettük a rajongóink egy részét. Őket kellene most visszaszerezni. És ezt hogyan lehet? Promotálással: CD-t kellene kiadnunk, videóklippeket készíteni. Mindenki azt kérdezi, hogy mikor veszünk fel már föl négy, öt számot? Ha többen tudnák, mennyibe kerül a stúdiózás, nem lenne ez olyan gyakori kérdés.

Állandó mozgásban vagy. Képes lennél arra, hogy egy kicsit megállj? 

– 14 éve énekelek. Októberben úgy döntöttem, hogy újrakezdem, elmegyek egy énektanárhoz. Szerintem nem lehet megállni. Nem mások miatt csinálom, mert észre sem fogják venni, hogy újraképeztem a hangom. Nekem lesz más. Könnyebb lesz énekelni, kilépni a komfortzónámból, ahol már rutinom van. Ugyanez a helyzet a dalszövegírással is. Ha van egy jó dal, vagy tíz, vagy húsz, attól még nem apad ki az ember kreativitása. Egyébként a Sin Seekast mindig is úgy terveztem, hogy egy életre fog szólni. A jelenlegi állapot régi álmom, nagy zenekarban szerettem volna játszani: két fúvóssal, egy zongoristával, egy gitárossal, egy basszus gitárossal, dobbal… És egy olyan MC-val, akire felnézhetek.

Szabó Endre fotó

Szabó Endre felvétele a zenekarról

Mit jelent számodra a Dombos? Azt írtad a facebookon, hogy „Köszönjük a bizalmat DOMBOS FEST! Reméljük felnőttünk erre a feladatra…” Hogy érted, hogy felnőttetek?

– Amikor meghívtak bennünket a Dombos Festre, azt hittük, hogy a háttérben lépünk majd fel egy kisszínpadon, mert mostanában ez a helyzet. Az idei Malomfesztiválon például egy gyerekkoncert után lép fel ez a nagy zenekarunk délután hatkor – pedig a barátaink szervezik. Tény, hogy nagy változáson mentünk keresztül, s talán ahhoz, hogy elismerjenek bennünket az kell, hogy ismét lerakjunk valamit az asztalra. S igen, csodálkozunk, ha néha valaki kedves velünk, ahogy történt ez a Dombos Fest szervezőivel is. Nagy megtiszteltetés, hogy a nagyszínpadon játszhatunk. Készülünk, hogy megmutathassuk, mit tudunk.

Mit jelent neked, illetve hol tart a Sin Seekas ebben az új, kilenctagú felállásban?

– Még nagyon az elején vagyunk ennek a megújulásnak. A legfontosabb, hogy felépítsük a zenekar keménymagját. Nekem fontos, hogy megszólaljanak a számok, hogy ne csak elkezdjük valahogy, majd befejezzük, hanem azt szeretném, hogy ha eljön a koncertre egy zenész, ő is tudja élvezni. Fontos, hogy meglegyen az a pár tag, aki minden fellépésen ott tud lenni. Azt mondták, hogy teljesen elment az eszem, ekkora zenekart nem lehet összeegyeztetni: nem kifizetődő és nem kivitelezhető. Olyan támadás is ért, hogy összeválogattam és kivettem a legjobbakat a vajdasági zenekarokból. Vajdaság nagyon kicsi, valóban létezik egyfajta átfedés: például nagy valószínűséggel én is jártam azzal a fiúval, akivel te. Igen, van tag, aki egyszerre 2-3 zenekarban is játszik, de rugalmasak vagyunk. A harmadik negatívum, amit ki kell mondanom: lány vagyok, én vagyok a zenekarvezető, és nem hagyom magam. Ez nem mindig könnyű, főleg akkor, amikor azzal gyanúsítanak, hogy azért van körülöttem ennyi fiú, mert könnyebb őket manipulálni.

Azt mondod, nem könnyű kilenc emberrel összehozni a próbákat, de azt is tudjuk, hogy az előző Sin Seekas felállás is nagyrészt emiatt oszlott fel.

– Nem csak azért nehéz összehozni egy próbát, mert valaki messze lakik, hanem az is kérdés, hogy az illető akarja-e. Sokszor hozzáállás kérdése. Az előző felállásban megváltoztak a prioritások, más lett fontos a zenekartagoknak. Ezzel nincs is semmi baj, mert mindenki megtalálta önmagát, és együtt döntöttünk úgy, hogy szétválunk. Palusek Erik egy új bandában muzsikál, ahol megtalálta azt, amire neki szüksége volt. Kurcinák Attiláéknál pedig új családtag érkezett, így számára ez vált elsődlegessé, de attól még, ha ideje engedi, szokott vendégeskedni a zenekarban. Tény, hogy addig, amíg csináltuk, mindenki beleadott apait-anyait. Ha ők nincsenek, nem lett volna miből kifejlődnie a jelenlegi felállásnak. De menjünk vissza egészen Rebb Andreáig,  akivel még annak idején duóban kezdtük a Sin Seekast. Andreát egyébként meghívták a zenekarával a Malomfesztiválra, és bár ő még nem tudja, szeretném meghívni, hogy ő is adjon elő valamit a koncertünkön.

Pest után laktál Újvidéken, most pedig Zentán, egyébként adai vagy. Sokat tartózkodsz Magyarországon a koncertek miatt, de akkor miért költöztél haza Pestről?

– Harmadéves voltam Kőbányán, amikor megismerkedtem Ákossal. És itt be is fejezem a mondatot… – somolyog. Ákos, azaz Pakai Ákos Juli élettársa. – Ő Újvidéken élt ekkor. Egy év távkapcsolat után, mikor befejeztem a kőbányai sulit, úgy döntöttem, leköltözöm hozzá. Hozzátartozik az is, hogy mindig is haza szerettem volna jönni. Ha nem találkoztam volna vele, akkor is nagy valószínűséggel itthon kötök ki. De még mindig benne van a pakliban, hogy visszaköltözöm Pestre, ha már nem fogom bírni idővel és energiával az ingázást. Nagyon szeretek Vajdaságban, de megőrülnék, ha csak itthon kellene lennem. A folyamatos ingázás az, ami értékessé teszi az itt töltött időt.

Ha jól emlékszem, miután hazajöttél, Ákos költözött fel Pestre, mert ott kapott munkát. Ezt nevezhetjük a sors fintorának is.

– Igen, körülbelül 2-3 évvel az után, hogy leköltöztem hozzá Újvidékre, olyan lehetőséget kapott, amit nem lehetett visszautasítani. Pest  nagy nyitás volt az ő életében, amit előtte nem tudott volna meglépni, nem tudta ott elképzelni a jövőt. Hiába meséltem neki a városról. A saját bőrén kellett megtapasztalnia, a saját útját kellett megjárnia ahhoz, hogy utána ő is hazajöjjön.

Egy előző interjúdban nyilatkoztad, hogy az első formációddal egy három évre szóló szerződést akartak veletek aláíratni, amire nemet mondtál. Akkor úgy érezted, hatalmas láncok szakadtak le rólad. Ha most kapnál egy három éves ajánlatot, mi lenne a válaszod?

– Három év nagyon hosszú idő, ráadásul akkor csak háttérvokálos lettem volna, és ez az egész nagyon ingatag lábakon állt. Az volt a csábító, hogy egy olyan zeneszerzővel dolgozhattam akkor, akire felnéztem. De amikor láttam, hogy ő is kihátrál, nem volt kérdés, hogy nem vállalom. Most, a jelenlegi Sin Seekas felállással, ha komoly szerződést ajánlanának, nem biztos, hogy nemet mondanék. Elég erősnek érzem már a karakteremet, hogy ki tudjak állni magamért, és bele tudjak szólni dolgokba. Teljesen más most, hogy több saját dal van már mögöttem.

Függne a válaszod attól, hogy Szerbiában vagy Magyarországon kapnál ajánlatot? 

– Szerbiában nem kapnék ilyen lehetőséget. De ha Magyarországon ajánlanák fel, akkor is itthonról ingáznék. Így, közel a harminchoz, másként látom a dolgokat, mint húszévesen. Nem bánom, hogy nem írtam alá akkor azt a szerződést, sok mindent meg kellett tapasztalnom, és sokszor ki kellett ábrándulnom, hogy lássam, valójában hogyan működik a popszakma.

A Sin Seekas új felállásának tagjai:

Pintér Tamás – gitár,

Újházi Tamás – basszusgitár,

Dienes Ákos – dob,

Bakos Olivér – percussion,

Pósa Fanni – kürt,

Szögi István – harsona,

Sóti Juli – ének,

Burai Tibor – zongora,

Milos Manuel Machado aka Gringo – MC

Olvasd el beharangozó cikkünket a fesztiválról, melyben megtalálod az idei Dombos Fest programját!

Nagy fölhajtás, lösz Kishegyesen


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

Médiaajánlat

The following two tabs change content below.
Kiss Anita

Kiss Anita

Jelenleg Újvidék, Zenta és Óbecse között ingázom. Óbecsén nőttem fel (egészen 158 cm-ig), Újvidéken tanulok (remélhetőleg már nem sokáig), és jelenleg Zentán dolgozom (remélem még sokáig). Az életben meg egy kicsit bolond, szószátyár, szórakozott magyarszakos, művészet (főleg film, színház, fotó és irodalom) őrült. Kiemelkedő képesség: teleportálás, az emberek sosem értik, hogyan csinálhatok egyszerre ennyi mindent.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!