A rendszeres fesztivállátogatók közül sokan kiemelték a Dombos irodalmi rendezvényeit, melyek a fiatalok és az idősek körében egyaránt nagy népszerűségnek örvendenek. Július 2-án a délutáni Remix vendége Terék Anna költő és drámaíró volt, akinek az idei könyvhétre jelent meg az első, drámákat tartalmazó kötete, a Vajdasági lakodalom.
Sokan várták lelkesen a Dombos Fest irodalmi programjainak sorában a Terék Annával való beszélgetést. A népszerű szerzőnek 2011-ben jelent meg utoljára kötete Duna utca címmel. Míg az verseket gyűjtött egybe, most megjelent legújabb könyve három drámát tartalmaz.
Terék Annával Kelemen Emese, a Debreceni Egyetem doktorandusza beszélgetett, aki rögvest feltette a legégetőbb kérdést: költő létére hogyan jutott eszébe a drámaírás? „Lényegében a verseken keresztül talált meg ez a műfaj” – kezdte Anna. Az Újvidéki Színházban versmaratont tartottak a költészet napja alkalmából, s ezen ő is elszavalta a műveit. Teljesen lenyűgözte Gyarmati Kata dramaturgot, aki felajánlotta neki, jöjjön el a szeptemberben megtartandó drámaíró-versenyre. „Életemben nem írtam semmit ebben a műfajban – mesélte a szerző –, de úgy voltam vele, mindent ki kell próbálni, végül is fiatalok vagyunk…”
Aztán öt óra alatt készült el az első drámája a verseny keretében. Megküzdött érte – ijedtében remegett és izzadt, de a közönség jót nevetett, elnyerte a tetszését a Csizmalehúzó című mű. A téma részben volt adott: a Magyar Szó napilap aznap megjelent cikkeinek címét bedobták egy kalapba, s amelyiket kihúzták, a köré kellett építeni a drámát.
Mint Kelemen Emese kifejtette, Terék Anna művein általában érződik a magyar falu légköre, kissé szűk látókörű szereplőkkel. Kíváncsi volt arra, miért ezt a miliőt írja körül a szerző. „Sosem gondolkodtam el azon, hogy kisvárosiakról szólnak a történeteim – vallotta be. – Nem volt célom bemutatni ezt az embertípust, egyszerűen ilyen témák fogtak meg.”
Első két drámája saját ötletből született, a harmadik és a negyedik rendelésre készült. Sosem törekedett arra, hogy történeteinek kifejezett mondanivalója legyen. „Szeretnék majd egyszer egy orosz drámát írni” – viccelődött Anna, akit egyébként mindkét lehetőség megmozgat – sőt, ha előre megadják neki a témát, azt külön kihívásnak tartja.
Nem bánja, ha meghatározzák, mikor és milyen környezetben játszódjon a mű, mi legyen a mondanivalója. Szereti feszegetni a határokat – megélni, hogy meddig mehet el, mit hozhat ki a sztoriból. A szöveget később úgyis alakítani kell, hiszen egy drámaíró együtt dolgozik a rendezővel, a dramaturggal, majd pedig a színházi társulattal. Jobb esetben a dramaturg alakít a művön, rosszabb esetben a szerzőt kérik erre, de Terék Anna véleménye szerint nem érdemes belebonyolódni az alapos átírásba.
Ha az ember magától alkot, ő irányítja az egészet, ám a felelősséget is vállalnia kell a teljes szövegért – mondta Terék Anna, aki úgy érzi: drámaíróként kevésbé bátor, mint költőként.
Kelemen Emese kitért arra, hogy a szerző sajátos, mégis izgalmas módon mutatja be a mássághoz való hozzáállást, s felmerült a kérdés: egyik, a kötetben szereplő drámájában magát a homoszexuálist szerette volna feldolgozni, vagy csupán a módszer volt adott, milyen csavar legyen történetben, s hozzá társult a sztori? Terék Anna elárulta: az említett mű a drámaíró-versenyre készült, s amikor a színészekkel végigolvasták, egyikük megjegyezte: olyan, mintha homoszexuálisokról szólna. „A rendező is így érezte, s bár először kétségbeestem, biztattak, legyek nyugodt, majd egy nap alatt megrendezték a darabot. Olyannyira működött a dolog, hogy végül állandó társulattal mutatták be” – mesélte.
A délszláv háború is foglalkoztatja Annát, de az utóbbi időben nem született írás róla. Elárulta azonban, hogy soron következő kötetei közül az egyikben kapcsolódnak hozzá történetek, a másikban nem. „Ezt a témát ugyanúgy nem tudom leválasztani magamról, mint azt, milyen nemzetiségű vagy vallású vagyok” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ez a kérdéskör kimeríthetetlen.
A szerzőről azt is megtudhatta a közönség, hogy választott szakmája, a pszichológia nem jelent számára segítséget az írásban, de azért egy-egy karakter kialakításához felhasznál általa ismert helyzeteket.
Drámát azért ír, mert felkérik rá, és mert szórakoztatja – szögezte le Terék Anna. Legutóbb a Tanyaszínháztól kapott megkeresést, a nyár folyamán bemutatják a Hangos disznók harapnak című komédiáját. Elmondta: nincs célközönsége, sosem tesz különbséget aszerint, kinek írja a művét, célja, hogy azt mindenki megértse.
Puskás Zoltán, a darab rendezője annyit kért tőle, hogy a szöveg politikai témájú legyen, ne essen túlzásokba, de „kapjon ki mindenki”. Lehessen rajta szomorkodni és nevetni is. Anna még dalokat is költött a drámához. Alapvetően a mindennapokról szól, nem hiányzik belőle a munkanélküliség és a helyzet megoldásának keresése sem – a lényege azonban a szórakoztatás és az elgondolkodtatás. „Nem törünk pálcát senki felett” – tette hozzá Terék Anna.
A költő és drámaíró a beszélgetés végén felolvasott a Vajdasági lakodalomból és elárulta: két versesköteten is dolgozik. Igaz, 2011 óta folyamatosan, amolyan „nyugdíjas tempóban”. Azért reméljük, hamarosan a kezünkbe vehetjük őket!
Búcsú Adrienn
Legutóbbi írásai: Búcsú Adrienn (összes)
- Csorba Lóci: Ha őszinte vagy, nagy baj nem lehet - 2018-07-04
- „A karkötő volt a jel, hogy összetartozunk” - 2017-06-08
- „Dani, te mit akarsz itt megtanulni?” - 2017-01-20
- Bajaga Budapesten! - 2016-08-05
- Kóstolj bele idő előtt! - 2016-08-04