Szeretnek itt a magyarországi művész haverok, mert más az idő folyása

A 17. Dombos Festről Horváth László főszervező mesélt

Melyik az a fellépő, aki a koncert lefixálásakor még „csak” tehetség volt, végül mégis sztárként lép majd fel a Hegyalja utcában? Mit takar a „dombosi életérzés” Kishegyesen, és hogyan formálódott az évek során? Mi minden várható a tavaly debütált Dombos Wine Clubban, a rendezvény ingyenes helyszínén? A válaszokért olvasd tovább a Horváth Lászlóval, a Dombos Fest főszervezőjével készült interjúnkat.

dombos2017 képeslap

Ha jól látom, az idei, június 29-től július 2-ig tartó fesztiválon is kiegyensúlyozott arányban lépnek fel vajdasági és külföldi, főleg magyarországi előadók. Ez szándékos?

– Mindig fontos szempont, hogy a hazai, vajdasági zenei szcéna is képviseltesse magát, de a végleges repertoár mindig az előadók naptárától függ. Az idén szerencsére sikerült menő hazai és menő külföldi, sőt, még menőbb külföldi és még menőbb hazai párosításokat összehozni, így mindegyik napnak meglesznek a maga sztárfellépői.

MENŐ KORTÁRS IRODALMÁROK A DOMBOS PINCÉBEN

Tavaly új helyszínnel bővült a fesztivál, a minőségi borok és irodalmi előadások, spontán dzsemborik fellegvárával, a Dombos Wine Clubbal.

– Ahogy már évek óta, az idén is a Hegyalja utcában állítjuk fel a nagyszínpadot, a körülötte lévő löszfalon pedig fényfestészet lesz, a hangulat miatt tehát nem aggódunk. A fesztivál szerves részévé vált a Dombos Wine Club, ezért arra szeretnénk rászoktatni az idelátogatókat, hogy a Hegyalja utcába jövet vagy távozáskor nézzenek be a pincébe is. Színvonalas irodalmi programok várják őket, koncertek, DJ-partyk, afterek. A két helyszín közötti szimbiózisra törekszünk, hiszen amíg a Hegyalja utca belépős, addig a pincében ingyenesek lesznek a programok.

dpp_02

Megkérdeztük Virág Gábor írót, a Dombos Wine Club irodalmi programjainak szervezőjét, hogy mi várható idén.

– A Dombos Remix párhuzamosan zajlik a fesztivállal, több vajdasági és magyarországi előadót látunk vendégül a pincében, azzal, hogy az idén talán valamennyivel nagyobb arányban képviseltetik magukat az itthoni szerzők. Külön öröm számomra, hogy felnőtt egy új vajdasági irodalmi generáció, amelynek tagjai olyan kötetekkel jelentkeznek, amelyeket nemcsak idehaza, hanem Magyarországon is olvasnak. Gondolok itt többek között Bíró Tímeára (A pusztítás reggelei), Kocsis Árpádra (Oktopusz), Barlog Károlyra (Kovács Istenke álmodik) vagy Terék Annára (Halott nők).

A programsorozat csütörtökön kezdődik, délelőttönként Szegő János kritikus, a Litera.hu portál szerkesztője tart irodalmi előadásokat, délutánonként pedig kortárs szerzők lépnek fel. Az első nap Peer Krisztiánnal, az irodalmi berkekbe 15 év után visszatérő fenegyerekkel beszélget Szegő János, majd Ladányi István kérdezi Géczi Jánost.

Minden napra tervezünk külön előadót is: pénteken például Deczki Sarolta Jelentések, titkok, besúgók, ügynökök és irodalom című előadását hallgathatjuk meg. A vendégünk lesz Bíró Tímea, akivel Losoncz Kelemen Emese beszélget, Kocsis Árpádot pedig Losoncz Márk faggatja. A szombati előadó Bedecs László lesz (Ízlések és pofonok, szép versek és az év versei egymás tükrében), utána Patócs László beszélget Barlog Károllyal és Nádasdy Ádámmal. Őket követi a Fiatal Írók Szövetsége (Szerényi Szabolcs, Hyross Ferenc és Horváth Veronika), amelynek képviselőit Berényi Emőke tartja majd szóval. Vasárnap érkezik a József Attila Kör Nagy Kata és Tolvaj Zoltán alkotta csapata, beszélgetőtársuk Terék Anna lesz. A program lezárásaként pedig bemutatkozik a zentai zEtna Kiadó.

Természetesen a „szabad szellemi kapacitások gyarapítása” mellett, ahogyan Horváth László fogalmazott, magáért a „Dombos-életérzésért” is érdemes betérni a pincébe, ahol minden napra jut legalább egy „táncos-zenés mulatság”. 

– A Dombos Wine Club olyan hely, ahol megpihennek a budapesti kollégák, ahová szívesen jönnek a belgrádi újságírók, ahol sürögnek-forognak a helyes hegyesi pincérnők. Az egyik sarokban a forgatócsoport eszik, a másikban egy zenekar, a pincében pedig Dresch Miska alszik a koncert előtt. Már akkor is büszkék lehetünk, ha csak az itt megfordult díjjakkal kitüntetett művészek számát vesszük – összegezte a főszervező.

19113965_1501043326582744_433041648823926882_n

AKÁR HOLLANDIA IS LEHETNE

Kifejtenéd bővebben, hogy milyen ez a dombosi életérzés?

– Hazajössz Kishegyesre egy élhető közegből, teszem azt, Budapestről, és mit találsz? Teljes letargiát. „Itt nincs semmi, innen el kell menni” – hallod minden irányból. Ehhez képest, illetve ennek ellenére mi, a fesztivál életre hívói mégis létre tudunk hozni valamit. Olyannyira, hogy művész haverok, kritikusok jelentkeznek Pécsről, Budapestről, hogy szeretnének jönni, mert jó itt nekik. Mert itt teljesen más az idő folyása.

A feladatunkká vált, hogy a helyiekkel is éreztessük, ez élhető vidék. Igaz, hogy itt mások a karmikus teendők, köszönhetően az időjárásnak, a földhöz és a röghöz kötöttségnek, de ugyanúgy megvannak az élet szépségei.

Minderre egy komplett vajdasági kampányt lehetne szervezni, hiszen Vajdaság legalább annyira gyönyörű és érdekes régió, mint Hollandia vagy egy ausztriai kanton. Ehhez persze rengeteg humán erőforrásra és munkára lenne szükség, amit mi a Dombosból sohasem spóroltunk ki. Mindig is hosszú távú számítások vezéreltek bennünket, talán ennek is köszönhető, hogy ilyen szép kort ért meg a fesztivál.

Majdnem nagykorú…

– Ez most a 17., de legalább a 20.-ig el kell látnunk. Ott válaszút elé érünk majd: bevállalunk még 20 évet, vagy teljesen más irányba fordítjuk a fesztivál szerekért.

„ÚJBÚ” REZESEKRE RÁZZUK

Lajkó Félix állandó fellépője a Dombosnak, de mások is visszajárnak. Mi alapján dől el, hogy ki az, akit „visszatapsoltok”?

– Függ egyrészt a zenekarok időbeosztásától, másrészt félig-meddig mindenki haver, aki visszajár, hiszen valamilyen szinten ez egy hazaváró fesztivál is. Boban Markovićék, akiknek nem titkoltan mi szervezzük az európai turnéit, már kérdezgették egy ideje, hogy mikor játszhatnak ismét a Domboson. Ők a pénteki nagyszínpadosok, ettől a naptól várjuk az egyik látógatócsúcsot. Érdekes, hogy ők milyen könnyen beépültek az európai koncertvalóságba, a szerbiain viszont kívül rekedtek. Pedig az általuk játszott egy könnyed, fiatalos, táncolható műfaj, amely egyben nagyon hitelesen reprezentálja a balkáni rezes-fúvós hagyományt. Azt már korábban beláttuk, hogy kellenek a sztárok. A korábbi években is mindig volt egy-egy jó balkáni fellépő, mint Vlatko Stefanovski vagy Vasil Hadžimanov. Ők sokakat vonzanak, így több szerb látogató érdeklődését felkelti a fesztivál.

Az idei év visszatérői még Sóti Juliék a Sin Seekasszal, akikről tavaly azt nyilatkoztad, hogy szeretnétek teret adni olyan zenekaroknak is, akik nem kapnak elegendő figyelmet. Az idén kik azok, akiket ilyen célzattal léptettek föl?

– Talán ilyen Brasnyó Antal és a nagyzenekara, valamint a Lóci játszik. Rájuk (Csorba Lórántra és az együttesére) eredetileg mint Vajdaságból elszármazott figurára gondoltunk, és már rég lekötöttük a bulit, amikor kiderült, hogy ők a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató verseny győztesei. Lóci tehát ide már nem felfedezett tehetségként, hanem sztárként érkezik.

Ez a fesztivál főleg vajdasági magyaroknak szól, ahol a magyarországi vendégek is mindig remekül érzik magukat. Tőlük milyen visszajelzések érkeznek?

– Az irodalmárok különféle szójátékokat költenek, mint például a „kis legyes”. Tehát élvezik a falusi turizmust minden velejárójával, azt, hogy jóféle, klíma nélküli, mégis hűvös parasztházakban lakhatnak, reggel burekkal és joghurttal indul a nap, később pedig minőségi pálinkát tudunk az orruk alá dugni. A balkáni grill ételekért pedig köztudomásúan mindenki megőrül. Tetszik nekik, hogy a koncertek után nem azt skandálja a közönség, hogy „vissza, vissza”, hanem hogy „újbú, újbú!”.

Egyébként a falusi élet szlogenje a „majd ráérünk arra még”. A Dombos Fest a „most”-ról szól. Itt és most kell megélni a pillanatot, és a legjobbat kicsavarni belőle. Most jön el hozzánk Pátkai Rozina a triójával, róla bátran mondhatjuk, hogy világklasszis, és izgalmas zenei kísérlet várható tőle a Dombos pincében. Vagy Ripoff Raskolnikov, az osztrák blueszenész, aki állítólag az Őrségben él, és nagyon jó pálinkát főz. Elég őrült figura ahhoz, hogy itt legyen a helye.

11659535_958781514142264_8370067107753960147_n

The following two tabs change content below.
Csillik Blanka

Csillik Blanka

„Mikor a gyermek gyermek volt”, az utcabélieknek gyerekolimpiát szervezett, Kölyök-lapot szerkesztett osztálytársainak, verset fabrikált és Doorst hallgatott. Később Szegeden angolt tanult „középiskolás fokon”, egyetemi szinten Újvidéken, szerkesztő-újságíróvá Budapesten lett, ahol „a körúton járkál a november”, de eltéphetetlen szálak kötik a tájhoz, „a régi szerelmek lábnyomához”, hol tudja, „merre mennek, kik mennek az uton”. „Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most belefeledkezni csak a munkába tud.”