Drog az embernek, drog az írónak

Először az alkohol, majd a gyógyszerek, majd a fű, hasis, cigi, pipa, vízipipa meg a GYÓGYnövények. Azután Kati, Gina és dizájner társaik. Jönnek a mozaikok: LSD, MDMA, DMT. Meg a heroin, a kokain és különböző kémiai vegyületek betűkből és számokból, a teljesség igénye nélkül és lehetetlensége miatt. Nem forgatókönyv ez, hanem drogmátrix és pszichomátrix, leírásokkal a földi és földön túli mennyországról és pokolról. Olyanfajta létezésről és világokról van itt szó, amiről sokan nem tudnak és nem is akarnak tudni. Valami ilyesmiről ír Szögi Csaba író, költő, lapszerkesztő, aki mintha egyszerre lenne Hunter S. Thompson és Charles Bukowski. És ilyesmiről ír Kubiszyn Viktor is, a Drognapló és a Foglaltház szerzője nagyon őszintén, nagyon mélyről, úgy, hogy szinte újraéljük vele, hogy milyen is ez a világ belülről. Aztán valami ilyesmiről beszélgettem velük.

fear_n_loathing_in_las_vegas_by_layer_tape-d69ssdm

Mihez kötöd az első kábítószeres élményed?

Szögi Csaba: Az első, amire konkrétan emlékszem, az Oliver Stone Doors-filmjének megnézése után történt. Még otthon laktam, a gimi első osztályában lehetett. Anyáméknál volt a videó, a nappaliban. Néztem, és már közben az járt a fejemben, hogy hú, mit lehetne csinálni, mert valamit muszáj volt. Már a film közben meg kellett innom egy sört, de az persze nem volt elég, valami hatásosat kellett keresni gyorsan, és jött a nagy ötlet, az isteni szikra: kiosontam a garázsba, a faterom kis Tomos motorjának a tankjáról lecsavartam a kupakot, inhaláltam, és beálltam rendesen. Érdekes volt, furcsa dolgokat láttam. A benzin hatása rövid ideig tart, de nagyon intenzív hallucinációkat okoz. És persze rendkívül káros, úgyhogy nem ajánlom senkinek.

Kubiszyn Viktor: 13 évesen angol órán levetítették nekünk a Hairt. Én meg úgy voltam vele, hogy hú, bazd meg, mi ez, én is ezt akarom. A Hairben meg ugye volt egy csomó olyan cucc, amiről ott hallottam először, mint a fű vagy az LSD. Ez a film mutatja be ezt az egész jelenséget, ami engem nagyon elkezdett érdekelni, nagyon rákattantam. Szerettem nagyon a hatvanas évek zenéjét, a Doors-tól kezdve a Pink Floydig az összes ilyen hippi zenét, amikben ugye nagyon markánsan benne volt a fű meg az LSD, meg minden. Az irodalomban, amit akkoriban olvastam, meg ott volt a pia, mint pl. Adynál. Szóval ez, hogy a tudatmódosító szerek menők, nekem így kulturálisan jött elő.

1378860_478893965557883_1319714240_n

Kubiszyn Viktor és Szögi Csaba közös felolvasóestje a Mojo Clubban, tavaly október 22-én

Hát igen, az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának felfoghatatlan világa, szerelem, álmok, drogok, lázadás, és mind olyan irányíthatatlanul zseniális. Az a világ, ami anno feje tetejére állította a nagybetűs Erkölcsöt és még mindig van benne valami.

Nem mindenki csak úgy narkós, sőt. Mintha a különböző drogokhoz különböző személyiségjegyek társulnának. Nem nehéz kiszúrni a pszichedlikumokat szerető poszt hippi, goás, színes, szeretet-, békearcokat. Kész klisé már az elektronikus zenére napszemüvegben táncoló dizájner drogos. A füves stoner a legelterjedtebb, ezért elég nehéz felismerni, de viszonylag gyorsan fel lehet mérni, hogy vágja-e a tripet, hogy átlátszó rollos papírból tekeri-e a cigit. Persze ezek általában összemosódnak, nincsenek konkrétan meghúzható határok. Neked hogy alakult a „drogkarriered”? Kikkel, mikor, hogy?

553602_513268422089512_1982681087_n

Szögi Csaba

Szögi Csaba: Ínyenc vagyok. Kajákkal, italokkal kapcsolatban, de filmek, zenék és a kábítószerek terén is. Nem tudnék globálisan az egész arzenálról beszélni, amit használtam életemben, mert hát elég sok mindennel volt már dolgom. (nevet) Legtöbbet csak kipróbálás szintjén. Van, amit hosszabb ideig, de a sörön, a jó pálinkán és a cannabison kívül semminél sem ragadtam le hosszabb időre. Zentán, még az egyetem előtt, a kilencvenes évek elején leginkább az alkohol-tabletta kombó meg különböző inhalálható dolgok voltak elérhetőek számomra, mint a ragasztó meg a benzin. Igen, a benzin volt nálunk a favorit egy időben. Befőttes üvegből inhaláltuk. Az egyetemen is volt ilyen, kinn az erkélyen sorakoztak a szobatársaim cuccai, a savanyú uborka, a paprika, a befőttek, meg az én üvegemben a benzin, mert amikor kellett, akkor ott volt kéznél. (nevet) Egyetemista korunkban voltak még valami csöves punk nőjeink is, és ők hígítót toltak nejlon tasakból. Én kettőt beleszívtam, és kiesett tőle a szemem. Ilyen kis intermezzók voltak az életemben, de huzamosabb ideig nem csináltam. Érdekes volt, nosztalgiával gondolok vissza: Azok a régi szép benzines bulik! (nevet) Egy korsó fröccs, néhány perc szipu, és ez így működött. Verseket írtam utána.

Kubiszyn Viktor

Kubiszyn Viktor

Kubiszyn Viktor: 14 éves koromtól kezdve rendszeresen ittam és szívtam. 18 éves koromig pedig végigmentem az akkor Magyarországon elérhető legális és illegális kábítószereken. Nekem valahogy az összes drog ilyen kulturális meg szubkulturális jelenséghez kötődött.14 évesen elkerültem a Diákszigetre, az ma a Sziget Fesztivál, amit akkor Euro Woodstockként reklámozták, mert ugye akkor volt a woodstocki fesztivál évfordulója. Ott szívtam először füvet, de hippi nem voltam, mert ugye a kilencvenes években nem voltak hippik Magyarországon. Amikor gimibe kerültem, akkor volt egy új zenei irányzat, az alternatív. Akkor indult a Kispál, a Tankcsapda, Pál utcai fiúk, stb. Ilyen koncertekre kezdtem el járni és ez az alternatív stílus volt az, ami nekem a hippiséget közelítette meg. Utána meg jött a punk. Elkezdetem koncertekre járni, megismerkedtem punkokkal. Velük főleg kannás bort toltunk, meg szipuztunk, meg a teljes politoxikománia. Találkoztam az elektronikus zenével is. Volt a kilencvenes években egy acid vonal, illegális partikkal meg techno bulikkal. Ezek ilyen full anyagos bulik voltak illegális helyeken, szájról-szájra terjedt, hogy mikor, mi lesz, mert ugye akkor még nem volt internet. Ott főleg partidrogok mentek, ecstasy meg speed, de ezek nekem sose jöttek be annyira, inkább az LSD meg a különböző hallucinogének. Volt például a kilencvenes években egy olyan drog, amit korongnak hívtak, abban volt LSD, MDMA, amfetamin meg meszkál, meg ki tudja még mi nem. Borzasztóan megcsavaró cucc volt. Aztán ki is pörgött a divatból, de nagyon kötődött ehhez a rave szubkultúrához. A punk társaság volt az, akikkel én belecsúsztam a heroinba. Ezek az acid, raves arcok közül is sokan átálltak a heroinra a kilencvenes évek végén, amikor nagyon sok volt a városban és olcsón be lehetett szerezni. Nálam így párhuzamosan futottak ezek a szubkultúrák. Megvolt az az átjárás, mert mindegyiknek ugyanaz volt a sajátossága, hogy underground volt.

una-scena-di-inland-empire-45944

Sokszor kötik a drogozást a társasághoz. Az jutott eszembe, hogy van-e ilyen szempontból döntésünk, vagy hogy a személyiségünkből fakad-e minden. Nyilván okkal válogatjuk meg a társaságunkat, olyan embereket vonzunk magunk köré, akikre szükségünk van, akikkel jól érezzük magunkat.

Szögi Csaba: Ez nagyon egyénfüggő. Én nagyon nehezen befolyásolható ember vagyok. Szerintem nálam inkább a fordítottja működött, inkább én „vittem a rosszba” a többieket. De nem kell, hogy feltétlen társaságfüggő legyen. Nekem is vannak olyan barátaim, akik narancslét szürcsölnek egész este, én meg mellettük berúgok abszintból, és nagyon szépen elvagyunk. De az ellenkezője is megtörtént. Pszichiáteri kezelés utáni gyógyszeres kúrán voltam, pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam, és akkor nem is ittam, nem is szívtam, de ugyanúgy együtt baromkodtam a többiekkel. Ez még az egyetemen volt. Beálltam a körbe, szívták a jointot, én kimaradtam, de ugyanúgy röhögtem velük, pedig csak ásványvizet ittam. Szerintem ez akaraterő meg alkat kérdése. Persze vannak gyöngébb jellemek, akiket jobban befolyásol a társaság, de az sem véletlen, hogy éppen egy olyan társaságba csöppensz. Nem véletlenül találja meg valaki pl. a csöves, szipus punkokat, valószínűleg erre hajlamos ő is. Ha egyedül lenne, akkor is talán ugyanebbe a helyzetbe kerülne, csak lehet, hogy később.

Kubiszyn Viktor: Minden társaságban van egy csoportnyomás, mintakövetés, hogy abban a társaságban épp mi a menő. A punk társaságban az volt a norma, hogy szanaszét csapjuk magunkat mindig mindennel. Ha nem ezt csináltad, akkor miért voltál ott. Én nem sokszor “punkultam” össze-vissza velük, nem csöveztem akkor az utcán, szóval elég képmutatóan viselkedtem. Egyrészt úgy gondolom, hogy ez mindenképp választás kérdése, másrészt viszont, egy csomószor látom társaságokban, hogy az emberek megfelelésből belemennek dolgokba, és ez bármiben megnyilvánulhat. Így van ez a heroinnal is, ha mindenki szúr, akkor te is. Nagyon oda kell figyelni, hogy az embernek legyen olyan önismerete, hogy neki mi a jó és mi az, ameddig elmegy, hogy elfogadják mások.

1391536_478891428891470_334872184_n

Furcsa dolog a valóság, de még furcsább belegondolni. Aztán meg elveszel a párhuzamos valóságok körbe-körbe járó boncolgatásában, és felteszed a kérdést, hogy: „Miért, hányféle valóság van, haver?”/Drognapló/ Aztán pedig elgondolkodsz, hogy a drogok mennyire tágítják a tudatodat, hogy maradandóan vagy csak ideiglenesen torzítják a valóságérzetet.

Szögi Csaba: Szerintem is-is. Amíg a közvetlen hatása alatt állsz, addig intenzíven befolyásol, persze ez dózis- és szer- és egyénfüggő, de hosszú távon is mindenképp, nem feltétlenül jó irányba… Viszont biztos nem véletlen az sem, hogy bizonyos ősi kultúrákban nagy kultusza volt a drogoknak a szellemi vezetésben. Gondolok itt pl. a különböző ázsiai vagy dél-amerikai sámánokra. Aztán mondjuk Indiában, ahol folyamatosan marihuánát szívnak, ott nem annyira jellemző, hogy mindennap háborúba induljanak, mert nyugodtak. Nekem is ad egy ilyen megnyugvást. Ezért hetente egyszer általában beiktatok egy lazító kúrát. Nem is tudnám tán ezt a pörgős szerkesztői munkámat csinálni, ha néha nem nulláznám le a számlálót, legalább hétvégente. (nevet) Mindenképp szeretném hangsúlyozni a mérték szót. Amikor megtalálod a mértéket, ami persze egyénre szabott, akkor minden jó.

Kubiszyn Viktor: Szinte minden szer hatása hosszútávon megegyezik onnantól kezdve, hogy az ember rendszeres használóvá válik. Elkezd megváltozni a személyiség, az érzelemvilág, a gondolkodásmód, a viselkedés, az értékrend. Az embert szinte minden szinten megváltoztatja a rendszeres anyaghasználat, úgy, hogy észre sem veszi. Ez nyilván más szerenként, mert a heroinnál fél év alatt kialakul egy nagyon erős fizikai függőség, ami az alkoholnál lehet, hogy 15 év. A fűnél vagy a dizájner drogoknál pedig olyan szintű mentális meg lelki kötődés alakul ki, ami teljesen megváltoztatja az ember viselkedését és mindenét. Ez az, amivel általában nem szoktak törődni. Legyen az, hogy nem sikerül a vizsgám, vagy kirúgnak a munkahelyemről, kidob a csajom vagy akármi, akkor ez nem az miatt van, hogy én túl sokat szívok és erre elmegy a pénzem és minden estémet ezzel töltöm, hanem amiatt van, mert hülye a csaj, hülye a főnök. Bármilyen kémiai szerrel ütöd magad, az nagyon erős élményeket ad, amiért tisztán meg kell dolgozni. Én kamasz koromban kezdtem el fogyasztani, és már akkor megszoktam, hogy ha bármi problémám van, vagy rosszul érzem magam vagy ha elégedett vagyok, akkor valamit fogyasztanom kell, hogy megszűnjön a problémám, hogy jobban érezzem magam, hogy megünnepeljek valamit. Így tökre torzul a személyiség. Én ez miatt nagyon egocentrikus lettem, képtelen voltam empátiára, érintsen az szülőt, csajt, barátot, akárkit. Nagyon önző dolog az anyagozás. Úgy érzi az ember, hogy csak rólam szól, mert nekem okoz örömet vagy az én fájdalmamat szünteti meg. Ettől az ember bezárul, hiába kötődik a cuccozás társas tevékenységhez az elején. A szerekkel az a legnagyobb probléma, hogy ha elmúlik a hatása, akkor elmúlik a hatása és meg kell ismételni. De egy idő után nem fogod ugyanazt kapni…

1381704_478891958891417_740191086_n

Hogy jön mindehhez az írás? Inspiráció? Eszköz? Vagy „terápia”?

Szögi Csaba: Nekem sokkal előbb jött az írás, mint a drogozás. 9-10 évesen elolvastam a Dzsungel könyvét, és írtam egy verset róla, azt hiszem, ez volt az első. Ez is egyfajta utazás. De az olvasás is, ha jól csinálod, a zenéről nem is beszélve. Ezeknél jobb narkó nem is kell. Amúgy nem nagyon írtam sose droghatás alatt. Inkább az a jellemző, hogy nagyon sok ilyen élményemet leírtam, illetve beleszövöm az irodalmamba és a zenémbe is. De hatás alatt is érdekes dolgok tudnak születni, amik inkább érdekesek, mint jók visszaolvasva. (nevet) Az alkohol a legrosszabb ebből a szempontból. Bepiálva, amikor elkezdesz írni, akkor azt gondolod, hogy hú, ez kurva jó, és örülsz neki, de másnap sajnos már nem hangzik olyan jól. Elpocsékolt idő volt, de mondjuk az örömért megérte. Fű alatt érdekes dolgokat lehet írni, az jól is elsülhet. A gombát nagyon szerettem egy időben, izgalmas. A gomba ideiglenesen beépül az agyadba, és mutat egy alternatív képet, meg hangot is. Minden egy kicsit más. Begombázva nem próbáltam írni, habár azt mondják, hogy nem rossz. Egyébként nincs feltétlenül szükségem társaságra ahhoz, hogy fogyasszak valamit, nagyon jól elvagyok magam is. Az írás meg leginkább akkor jön elő, amikor szó szerint egyedül vagyok, nem csak fizikailag. Az írás egy társ. Sose vagyok egyedül, ha írhatok. Az egy párbeszéd, önmagammal.

Kubiszyn Viktor: Tizenévesen az írás önkifejezési forma, önigazolás volt, de nyilván kettőig nem láttam akkor. Rengeteget olvastam anyagos költőtől. Baudelaire-től elkezdve Rimbaud-n át Hunter S. Thompson, De Quincey, Csáth Géza. Ezekből az jött le, hogy milyen menő anyagozni és közben írni, mert ez elviszi az ember kreativitását. Persze ez egy illúzió, egy hamis dolog. Nálam aztán később az írás elmaradt, mert nem adott akkora flesseket, mint amikor szétcsaptam magam. Rengeteget olvastam, de sokszor be voltam állva és az is rólam szólt és nem a szövegről. Aztán az egyetemen magyar-esztétika szakon kezdtem, de akkor már heroinfüggő voltam és gyakorlatilag két évig be se jártam. Amikor először leálltam, akkor jöt elő megint az írás. Közben jelentkeztem film szakra, bejártam az egyetemre. Elkezdtem filmkritikákat írni. Volt is tehetségem hozzá és fél év alatt állandó szerző lettem több helyen is. Két és fél évig ebből éltem, hogy újságíró voltam. Amikor visszaestem, akkor megint nem írtam semmit négy évig. Amikor kijöttem a rehabról, akkor az egyetlen dolog, amihez vissza tudtam nyúlni, az ez a filmes, újságírós dolog volt. Újra írtam egy-két cikket filmekről, de rájöttem, hogy ez már nem megy nekem. Az, hogy elkezdtem könyveket írni, az csak úgy jött. Megkerestek, hogy írjak a Literára naplót. Aztán pedig megkeresett a kiadó és megírtam a Drognaplót. Számomra az írás csak a kamaszkorom elején volt önkifejezés. Aztán igazából ezt az anyagozás kiölte belőlem. Most a hívő attitűdömből kiindulva számomra a tehetségem nem magamról szól, hanem arról, hogy valami olyat hozzak létre, ami esetleg szolgál egyfajta célt, tehát szolgálat számomra az írás. Számomra az a tudatállapot, amit az írás ad, az  nagyon kellemes így drogosként. Nagyon el tud vinni amikor írok. Az egy adott kérdés, hogy az eredmény épp mi lesz, de magában az aktusban van egy ilyen tudatmódosító hatás és ezt nagyon szeretem.

Rövid riportfilm, amelyben Kubiszyn Viktor egykori drogos életének helyszíneit járja be, a nyolcadik kerületben:

The following two tabs change content below.
Szőke Timea

Szőke Timea

A 21 évemmel gondoltam már magam sok mindennek. Voltam lila hajú moholi punk kislány, büszke kosztolányis Szabadkán, szerbiai (vagy szibériai?) csitri Amerikában, most meg egy kis egérlyukból cincogó vajdasági bölcsészlány vagyok Budapesten és mintha megint lilás lenne a hajam... Több-kevesebb sikerrel próbálgatom a szerencsém meg az élet kis játékait. Aztán meg majd lesz valami!
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!