A kamionosok természetrajza

Megjártam stoppal a Fekete-tengert (I.)

Az évet egy nem mindennapi stoppos naplóval zárjuk. Szerzőnk a decemberi vacogás, a zord és sötét reggelek idején, téli álmukat alvó szökőkutak mellől idézi meg felejthetetlen nyári kalandját. Szegedről indulva egészen a Fekete-tengerig jutottak el párjával, jóravaló sofőrök, kartonok, filctollak, némi útiszerencse és felfelé tartott hüvelykujjuk segítségével. Mától napról-napra közzétesszük az utazás egy újabb állomását, úgy, hogy hőseink még idén célba érjenek.

Szerzőnk az úton: Dobroka Alexandra

Szerzőnk az Úton: Dobroka Alexandra

2014, december: Összerezzenek: nyitott szemmel sötét van, hideg fuvallatok próbálnak beosonni az ablak résein, nem hagyva nyugodalmat a nyár még mindig reménykedő harcosának. Már hetek óta félve kapcsolom be a rádiót reggelente. Úgy sejtem: boldogságom a meteorológus kezében van. Ha akarja, elveheti tőlem a nyarat. A nyarat? Decemberben?

2014, július: Az óra hangos morajlása rázott fel reggel 5-kor. Még sötét van, hova is megyek? A pillantásom egy nagy piros hátizsák irányába vetődött. Ó igen, ez lesz a negyedik. Az izgalom édes reszketése a gyomromban jelezte: megint nagy falat lesz. Átballagtam a nappaliba, az asztalon kiterített térkép feküdt, mellette számtalan papírfecni. Google maps-ről átrajzolt útvonalak”, hogy majd eligazodjunk a nagyvárosokban. Szeged – Újvidék – Belgrád – Niš – Pirot – Szófia – Burgasz – és talán Isztambul.

10416596_10203327699542056_6732727589958592664_n

Gyors ellenőrzést tartottam. Ruha (3 váltás a meleg napokra, 2 váltás a hideg estékre), hálózsák, sátor, útlevél, térkép (Európa és Bulgária), zseblámpa, madzag, víz (négy liter, Belgrádig kitart). Továbbá könyv (Franz Kafka: Átváltozás), fényképezőgép, karton, filctoll (2db, egy fekete és egy piros a dekoráláshoz) és egy jegyzetfüzet (épp akkora, hogy elférjen az övtáskámban). Kulcs a zárban: kétszer elfordít – kívülről. Amikor legközelebb hasonló mozdulatot teszek, elmondhatom: megjártam stoppal a Fekete-tengert.

A zarándoklat első néhány lépését még a panelrengetegben tettük meg, csendben haladtunk, a hatalmas táskák lelassították lépteinket. Tekintetünk a beton és a cipőnk orra között vándorolt oda-vissza, csak ritkán, fel-felnevetve néztünk egymásra, olyan szavak kíséretében, mint: hú”, na”, elindultunk”, mindent bezártál?”, júúúj”, jó lesz”..!

.

.

A határ Szerbia felőli oldalán a klasszikussá vált felállásban vártuk a jószerencsét: Viktor hátul, táblával a kezében (Novi Sad nagy betűkkel, alatta kicsiben Belgrád), én pedig elöl, hüvelykujjam a levegőbe emelve. Elgondolkodtam: havonta kétszer megfordulok itt, amikor Szabadkára megyek, most mégis messzebbre visz az utam, kikerülöm a szülővárosomat.

Milyen régen csináltunk ilyet, épp egy éve! Mindig furcsa érzés visszatérni az út mellé. Kiszolgáltatottá válsz, elfogadod, hogy életed a sorsra van bízva, és tudod, egy hónapon keresztül ismeretlenek fognak kézről kézre adogatni.

– Do Novog Sada? – tettem fel a kérdést körülbelül egy óra múlva egy fiatal kamionosnak.

– Da, idete samnom?

– Daaa! – és már pattantunk is fel a kamionra.

Szeretek kamionban utazni. A magasból figyelhetem a tájat és olyan rejtett térségeket is észre lehet venni ilyenkor, amiket a szalagkorlát az autóktól eltakar.

– Da li znaš engleski?

– Paa, ne… ne znam – motyogta zavarában a harmincas éveiben járó sofőr.

Akkor erről ennyit, mivel nekem a szerb nem az erősségem, ez a kör Viktoré lesz. Számomra a stoppolás egyik fontos alapja a kommunikáció. Ha valaki felvesz, azzal teszem érdekessé az útját, hogy érdeklődöm, beszélgetek vele, meghallgatom. Ezt sokan meglepő dolgokra használják fel: meggyónnak. Családi titkok, rejtett érzések törnek elő ilyenkor, hiszen ők is tudják, valószínűleg soha többé nem találkozunk.

10858351_10203327697582007_7019599092914378248_n

,,Kétféle kamionost ismerek…”

A kamionosok egyébként az úthasználók körében egy külön fajt képeznek. Ők nem csupán a járműveikbe engednek be, amikor felvesznek egy stoppost. Beinvitálnak a második otthonukba. Mindig érdekes volt megfigyelni, hogyan használják ki a rendelkezésükre álló teret. Voltak, akik rendet és tisztaságot tartottak a kabinjukban”. Náluk már az ajtóban le kellett vennünk a cipőnket és a táskánkat, nehogy összepiszkoljunk valamit. Ott mindennek megvolt a helye. Kis hűtőszekrény az élelmiszernek és az esti hideg sörnek, beépített szekrény, ahol katonás rendben álltak az ágyneműk és a ruhák, külön rekesz az evőeszközöknek, tányéroknak, poharaknak. Egy polc a technikának is jutott, ahol laptop, CD-k és általában 2 telefon (egy a nemzetközi és egy a helyi hívásokra) kapott helyet, valamint az elengedhetetlen dekoráció az ablakban. Ezek lehetnek szentképek, amik megvédenek az utakon, családtagok fotói vagy plüss kabalák, amelyek a család egészen fiatal tagjaitól származtak. Ők olyan sofőrök voltak, akik elfogadták a sorsukat, berendezkedtek ebben a piciny lakásban”, szabályokat, szokásokat alakítottak ki, hogy még ilyenkor is azt érezhessék: otthon vannak.

Akadtak azonban egészen rendezetlen kabinok is. Szétdobált üvegek halmaza, szemét, és egy nagy bőrönd, amely az éppen aktuális ruhát és elemózsiát rejtette. Itt dekorációkról szó sem volt – maximum egy meztelen nős törölköző formájában az anyósülésen. Ők csak átutazóban voltak a kamionban, nem akartak otthonként tekinteni rá. Marko is ilyen volt, nem szeretett kamionozni. Újvidék előtt rakott ki bennünket dél körül egy kietlen benzinkútnál. Ideje volt megebédelnünk.

Folytatjuk!

The following two tabs change content below.
Dobroka Alexandra

Dobroka Alexandra

Mindegy, hogy Portugáliából stoppolok Budapestre vagy barátaim történeteivel úszok térben és időben, a cél mindig adott: ellenállni a mozdulatlanságnak az új, az ismeretlen megismerése érdekében. Szabadkán nőttem fel, és még ha vajdasági gyökereim olykor szorosan fognak is, a sodródó ár könnyen magával ránt. 2013-ban fejeztem az újságírást Szegeden és jelenleg is az egyetem Kommunikáció és Médiatudomány tanszékén tanulok, immáron mesterképzésen. Témáim leginkább a kultúra, a művészetek és az emberi kapcsolatok irányába mutatnak, melyekre nagy hatással vannak utazásaim és természetesen az egyetemi tanulmányaim.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!