„The only way to do great work is to love what you do.”
Több variációja ismert a fentebb idézett mondatnak a köztudatban, leginkább mégis Steve Jobsnak tulajdonítható a velős megfogalmazás: az egyetlen módja, hogy nagyszerű munkát végezz, ha szereted azt, amit csinálsz. A világ valóban vidámabb hely lenne, ha mindenki azzal foglalkozna, amiben a leginkább kedvét leli, de azért van a dolognak némi féligazság beütése is, hiszen bármi mellett teszed le a garast, biztosan lesz „nemszeretem”, fárasztó, stresszes része is.
Így vagyok én a „press szózással”. Újságíró-szerkesztőként nem is remélhetnék többet-szebbet, mint egy saját lapot, ahol mi jelöljük ki az irányokat, úgy, hogy közben igyekszünk szabad kezet adni az alkotóknak. Rajtunk és a befektetett energián múlik, hogy épp poroszkálunk, ügetünk vagy szélsebes vágtába csapunk át.
Azt már az elején – egy éve – is tudtuk, hogy nehéz lesz, csak azt nem, hogy ez pontosan miben nyilvánul majd meg. Váratlan, kényelmetlen szituációkban találtuk magunkat, amelyekből tanulhattunk, ahogy az interjúalanyainktól is. A lajkásoktól például azt, hogy a közös cél érdekében zárójelbe kell tenni magunkat. Ha a projekt a tét, nincs te meg én, kispadra kerül a személyes sérelem és kényelem.
Ez most az az ünnepélyes alkalom, amikor mély levegőt veszünk és széles mosoly rajzolódik arcunkra. Köszönettel tartozunk a felénk áradó szeretetért és a támogatásért, ami egyaránt érkezik belső és külső körökből. Ebből merítünk erőt ahhoz, hogy tovább folytassuk a munkát, amit tulajdonképpen nem is feltétlenül érzünk annak. 😉
Csillik Blanka, a Press Szó alapítója, szerkesztője
***
Tavaly áprilisban a semmiből indultunk, szinte nem volt másunk, csak az elhatározás: csináljunk egy lapot, amely arról szól, amit fontosnak tartunk.
Új borítóképünk Szlifka Zsanett ajándéka
Azt sem tudtuk, mi fán terem a WordPress (a tartalomkezelő rendszer, amelyen a magazinunk fut), vagy hogyan kell civil szervezetet létrehozni, fenntartani. Hogy ma a honlapunk számos lehetőséget kínál, és hogy hivatalosan bejegyzett, immár működő szervezet és médium lettünk, sokak segítségének köszönhető.
Hogy mi motiválta őket? Lehet még maguknak sem fogalmazták ezt meg, de talán valami hasonló állhat a háttérben, mint amit egyik legújabb szerzőnk írt magáról: „Keresi a megfelelő, közösséget összefogó médiumot. Azt hitte sokáig, hogy az eleve adott, de rá kellett jönnie, hogy építeni kell.” Úgy tűnik, egyre többen ismerik fel az összefogó médium lehetőségét a Press Szóban, és egyre többen értik meg, hogy ez csak akkor válhat azzá, ami, ha mindenki hozzátesz egy kicsit önmagából.
Az építkezéssel hasonlóan haladunk, mint ahogy anno a szüleink renoválgatták a megörökölt, lestrapált házukat. Szobáról-szobára újítgattak, és abban a sarokban húzták meg magukat, ahol éppen nem zajlott tatarozás. Eközben megünnepeltek minden apró előrelépést, pl. egy új ajtófélfát, ahogy mi a honlap egy újabb sikeresen telepített bővítményét, vagy egy gát átugrását a hivatali szervek akadálypályáin.
Az elérni kívánt célok adják meg számunkra a továbbhaladáshoz elengedhetetlen lelki töltetet. Lebegjen a szemünk előtt akár egy közös nyári tábor vagy egy háromdimenziós szerkesztőség asztala, amit majd egy szép napon körbeülhetünk, hogy megünnepeljük születésnapjainkat.
Laskovity J. Ervin, a Press Szó alapítója, szerkesztője
Laskovity J. Ervin
Legutóbbi írásai: Laskovity J. Ervin (összes)
- Csorba Lóci, Sóti Juli és Dresch Mihály dombosi történetei - 2017-06-28
- Ha megérdemli a közönség, kap egy kis hűsítést - 2016-06-26
- Bár éreztük a vesztünket, mégis a legszebb évek voltak - 2015-08-13
- Használjátok ki az elvándoroltakban rejlő lehetőségeket! - 2015-08-07
- Egy éves a Press Szó - 2015-04-08
Srb
Eng