Egy szoknya, sok nadrág

Egy osztály. Egy lány, tizennégy fiú. Átalakulhat-e a szoknya nadrággá? Képes-e a szoknya szoknya maradni ennyi nadrág társaságában? Összemosódtak a férfias és a nőies szakmák színei? Mindegy vagy nem mindegy, hogy mi falazunk vagy minket falaznak be?

Tandari Szabina és Boros Tamás az adai Műszaki Iskola végzős diákjai, akik múlt pénteken elballagtak. Különleges felállású osztályukról és a középiskolás évek tapasztalatairól faggattam őket egy adai kávézóban.

• Számítógépek elektrotechnikusa. Mi ösztönöz egy lányt arra, hogy ilyen szakot válasszon?

Szabina: – Elsősorban azért jelentkeztem erre a szakra, mert mindig is érdekelt az elektronika, a matematika és a fizika. Természetesen a számítógépek világa is nagyon közel állt és áll hozzám a mai napig. Az adai iskola mindezeket az általam kedvelt tantárgyakat kínálta fel egy szakon belül, én pedig kihasználtam a lehetőséget, és így végig azt tanultam, amit szeretek.

• Egyedüli lányként hogyan sikerült beilleszkedned a fiúk közé?

Szabina: – Az első osztály volt a legnehezebb. Megszokni a sok ismeretlen arcot, kezelni a nézeteltéréseket, megismerni a másikat, de visszatekintve egész könnyen megtaláltam mindenkivel a közös hangot.

• Hogyan fogadtad Szabinát? Örültél neki, hogy lány is lesz az osztályodban?

Tamás:–Abból kiindulva, hogy a műszaki iskolába jelentkeztem, azon belül is egy fiús szakmára, nem gondoltam volna, hogy lesz közöttünk lány is. De örülök, hogy így alakult. Szabinára úgy tekintünk, mint az osztály anyjára. Ő az egy szem lány, őrá vigyázunk, őrá hallgatunk, ő az, aki mindent elrendez nekünk, és összetart bennünket.

• Éreztél valamilyen pozitív vagy negatív megkülönböztetést a tanárok részéről?

Szabina: –Nem, nem tettek különbséget közöttünk. Egy kalap alá vettek a fiúkkal.

• Volt olyan, amikor úgy gondoltad, hogy feladod?

Szabina: – Voltak pillanatok, amikor minden összejött, és úgy gondoltam, hogy nem érdemes tovább folytatnom. Szerencsére a fiúk és a tanárok is segítettek mindenben, és meggyőztek, hogy ne adjam fel.

• Az megszokott, hogy a lányok egymás között pusmognak, kitárgyalják az aktuális eseményeket. Hogyan működött ez egy ilyen felállású osztályban?

Szabina: –Ugyanúgy! (Nevet) Tévedés az, hogy a fiúk nem pletykálnak. A legtöbb osztálytársammal meg tudtam találni a közös hangot, és bármilyen témáról el tudtunk beszélgetni, akár a lelki problémákról is.

Szabina szereti a balhét

Szabina szereti a balhét

Szabina szereti a balhét

BALHÉSOK ÉS JÓ FIÚK

• Általában osztályon belül az idő múlásával kisebb csoportok alakulnak ki. Éreztél valami ehhez hasonlót nálatok?

Tamás: – Voltak a kollektív lógósok és dohányosok, valamint a jó tanulók.

Szabina:–Balhésok és kevésbé balhésok, de harmadiktól már összetartóak voltunk.

• Ti melyik oldalt képviseltétek?

Szabina:–Balhés…

• Tehát ugyanúgy kivetted a részed a mókából, mint mások?

Szabina: – Igen.

Tamás: –Ő volt az első! (Nevet)

• Érvényesült a női éned ennyi fiú között, vagy a csajoskodást inkább suli utánra hagytad?

Szabina: – Elsőben és másodikban sokat hisztiztem, de leszoktattak róla.

• Bizonyos fiús tulajdonságokat átvettél tőlük?

Szabina: – Igen, elég sokat. Főleg a beszédstílusukat.

• Egyszerűbb lett volna az élet egy lányokkal teli osztályban?

Szabina: – Nem hiszem, nehezen viselem el a tipikus lányokat, akik kényeskednek.

MŰKÖDÖTT A KÉMIA?

• Volt valaha abból problémád, hogy valamelyik fiú nem pusztán osztálytársként gondolt rád? Működött a kémia?

Szabina: – Igen, volt. Épp itt ül az úriember… (Nevet) De megoldottuk, 2-3 hét beszédszünet, és azután minden a régi volt, túlléptünk rajta.

Tamás: – Érdekes órák voltak …

Szabina: – Utána viszont egyikőjükre sem tekintettem úgy, mint lehetséges partnerre. Barátként néztem rájuk mindvégig.

• Tehát ez a négy év bebizonyította számodra, hogy igenis létezik fiú és lány között barátság?

Szabina: – Létezik. Akkor létezik, ha a fiúk kicsivel lányosabbak, a lányok pedig valamennyivel fiúsabbak az átlagnál. Legkönnyebb egy olyan fiúval szót érteni, akinek van egy húga vagy egy nővére, mivel tőlük sokat tanulhatnak…

Tamás: –Hát igen, nekem nővérem van… (Nevet)

• A fiúkban hatványozottan buzog a versenyszellem. Hogyan tartottad velük a lépést? Egyáltalán felszínre jutott ez a fajta rivalizálás a nemek között?

Szabina: – Nem a nemek között, sokkal inkább osztályszinten, főleg tornaórákon. Tanulmányokban inkább segítettük egymást.

• Megbántad, hogy ide iratkoztál?

Szabina: – Abszolút nem. Természetesen voltak negatív élmények, de összességében rengeteget tanultunk egymástól. Nélkülük sohasem tudhattam volna meg, hogy hogyan hordjak stílusosan egy postástáskát, miként kell jó DJ-nek lenni, mi a sikeres kereskedő titka, miért jó mindig mosolyogni…

Tamás: – Megtanultuk, hogy hogyan kell az elnökségi posztot ellátni, valamint, hogy mennyi érzelmet kifejezhetünk a „me” szócskával…

Szabina: – Elsajátítani a sült galambra várás tudományát, kockának lenni éjjel és nappal…

Tamás: – Ma már tudjuk, hogy az Így jártam anyátokkal a világ legjobb sorozata, és hogy legendás történetek születhetnek egy vihar alkalmával…

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.06.03.

The following two tabs change content below.
Csehák Mirella

Csehák Mirella

Csehák Mirellaként nem egyszerű dolog boldogulni a világban. 1991-ben az univerzum még nem volt felkészülve a nevemre, kisvárosom, Ada pedig egyenesen meghökkentőnek tartotta, amit a későbbiek során előszeretettel éreztetett is velem. Az óvodás Mivikéből, szépen lassan általános iskolás Miréna, Mirinda, Marella lett. Hogy javult-e a helyzet gimnáziumi tanulmányaim során? Gondolhatjátok. Egy idő után felkaptam a fejem a Csehók, Csernák, Csepák , Marillára, Milénára, Mirabellára, azaz mindenre, ami kicsit is hasonlított az eredetire (bár megjegyzem, a Cserák Mihály azért egy picit fájt :-) ). Újvidéki egyetemista éveim alatt megtanultam, hogy a magyar nyelvnek van az a különös tulajdonsága, miszerint az érthetetlent, idegent leegyszerűsíti, saját kénye-kedve szerint formálja. Így alakulok nevemmel én is, így lesz komolytalanságom komolyságom éltetője, így leszek az, aki vagyok: Miri, néha Piri, esetenként Konstantin! :-)