Egy zentai Brüsszelben

Kecskés Viktor megjárta az Európai Parlamentet

A legtöbb fiatal számára az Európai Parlament valamiféle elérhetetlen, távoli intézmény az elegánsan hangzó Brüsszelben, ahol öltönyös urak és kosztümös hölgyek döntenek az öreg kontinens sorsáról. Van azonban egy zentai fiatalember, aki belülről látta mindezt, aki gyakornokként hónapokat töltött ott, figyelt, dolgozott, és nagyon sokat tanult. Kecskés Viktort egy napsütötte szegedi kávéház teraszán faggattam külföldi élményeiről, miközben bemutattam a kedvenc limonádémnak (ami meglehetősen ízlett neki).

ALAPOZÁS

– Már gimnazistaként megfogalmazódott bennem, hogy a későbbiekben a nemzetközi színtéren szeretném magam megmérettetni, ezért érettségi után nemzetközi kapcsolatok szakra jelentkeztem Székesfehérvárra. Az alapképzés elvégzése után most Szegeden tanulok mesterképzésen. Mindeközben igyekszem nem csak elméletben, de gyakorlatban is készülni a jövőmre.

Kecskes Viktor

Kecskés Viktor

A nemzetközi kapcsolatok viszonylag új ágazat, ezért sokaknak megfoghatatlan. Te azt kaptad tőle, amit vártál?
– Elég eltökélt voltam, ezért alaposan utánajártam még a felvételi előtt, hogyan is működik ez a szak, milyen tantárgyakra számíthatok. Épp ezért nem értek meglepetések, sőt, inkább felülmúlta a várakozásaimat mind a székesfehérvári, mind a szegedi képzés színvonala. Mindenkit, aki érdeklődik a külügy, a diplomácia iránt, csak biztatni tudok, hogy ezt a pályát válassza.
Szegeden a jogi kar szárnyai alatt működik a szak. Mennyire van ez kihatással a tantárgyakra?
– A székesfehérvári alapképzés inkább társadalomtudományi irányultságú volt, Szegeden ezzel szemben a jogi szemszög a domináns. Itt a nemzetközi jogtól a diplomáciai védelem jogig csupa olyan tárgyat tanulunk, amik a nemzetközi kapcsolatok jogi hátterét biztosítják.
Nem volt nehéz a váltás?
– Én inkább izgalmasnak tartom. Nagyon pozitív, hogy most két különböző szempontból tudom szemlélni a dolgokat. Örülök, hogy most –szakmai kifejezéssel élve- multidiszciplináris pályára léptem a szegedi mesterképzéssel.
Ebben a szakmában nélkülözhetetlen az idegennyelv-ismeret. Te hogy állsz ezzel?
– A mesterfokú diplomához két felsőfokú nyelvvizsga szükséges. Nekem nagy könnyítés, hogy szerb állampolgár lévén elismerik nekem a szerbet felsőfokúként, így csak az angolra kell rádolgoznom, amitől nem tartok. Próbálkoztam a némettel is, de kevés sikerélménnyel.
És a francia? Azt mondják, az a diplomácia nyelve.
– Ez már inkább csak hagyomány. Az utazásaim és a szakmai gyakorlatok során azt tapasztaltam, hogy, bár nem árt ismerni a franciát, a munkanyelv mégiscsak inkább az angol. Változik a világ, ma már nem a francia külpolitika a legdominánsabb.
Sokan úgy gondolják, hogy a nemzetközi tanulmányok tulajdonképpen diplomataképző.
– Ez tévhit. Ez a szak ugyan jó alapot adhat a diplomata pályához, de nem garancia semmire.

ÉPÍTKEZÉS

Mennyire elvárás a karok részéről a külföldi gyakorlat?
– Alapképzésen nekünk kötelező volt, itt a mesterképzésen csak ajánlatos. Én két nyarat töltöttem az Egyesült Államokban külföldi gyakorlat címszó alatt, csak éppen nem közvetlenül a szakmámban dolgoztam, hanem egy hotelban mindenesként. De az is egy tapasztalat volt, fontos tapasztalat méghozzá, hiszen mégiscsak nemzetközi közegben mozogtam :)
Hogy kerültél Brüsszelbe?
– Még 2009 őszén lettem figyelmes egy pályázati felhívásra, hogy az Európai Parlament egy hónapra fogad gyakornokokat. A jelentkezésemet elfogadtál, így 2010 nyarán egy csodálatos hónapot tölthettem a belga fővárosban mint megfigyelő. Nagyon nagy hatással volt rám a Parlamentben folyó munka, akkor éreztem először, hogy minden addigi befektetett munkám végre megtérül. Hihetetlen volt részese lenni mindannak, amiről addig csak elméletben tanultam. Aztán idén áprilistól augusztusig ismét a Parlament vendége lehettem, ezúttal már a munkámmal segíthettem a működését.
Mik voltak az egyhónapos pályázat feltételei?
– Olyan fiatalokhoz szól, akik nyitottak az európai intézmények munkájának megismerésére, ez persze feltételez valamilyen ennek megfelelő végzettséget. Ezenkívül még elvárás volt az angol nyelv ismerete, és pluszt jelentett a politika iránti érdeklődés.
Mit jelent az Európai Parlamentben megfigyelőként jelen lenni?
– Szabadon bejárhattam az ülésekre, úgy a bizottságiakra mint a plenárisra. A program ezen kívül lehetővé tette azt is, hogy olyan parlamenti képviselőkkel találkozhassak, akik olyan témakörökben dolgoznak, amik engem érdekelnek: így beszélhettem az emberi és kisebbségi jogokkal, valamint Szerbia és az EU kapcsolatával foglalkozó szakemberekkel.
És idén hogy sikerült kijutnod?
– A legnagyobb frakció, az Európai Néppárt gyakornoki programján keresztül. Nyilván előnyt jelentett a pályázat során, hogy már kint töltöttem egy hónapot, és valamilyen szinten már ismertem a Parlament működési rendszerét, és persze magukat az épületeket, hogy melyik ülést hol kell keresni.
Ez alkalommal nem csak megfigyelőként voltál jelen…
– Valóban nem, idén a Szomszédság-Politikai Szakszolgálatnál dolgoztam, ezen belül olyan kérdésekkel kellett foglalkoznom, amikkel még soha, vallással és kultúrával. Mindamellett, hogy érdekes volt elmélyednem ezeken a területeken, foglalkozhattam olyan témákkal is, amik az én érdeklődési körömbe tartoznak.
Konkrétan mi volt a munkád?
– A bizottsági gyűlésekről, ülésekről kellett jelentéseket írnom, amiket később a képviselők felhasználhattak, illetve Szerbiával kapcsolatos kérdésekkel is foglalkoznom kellett. Mindenképpen plusz volt, hogy egy olyan ember dolgozott ezen, aki onnan jött, ott él.
Gondolom, nem magyarul kellett megírnod azokat a jelentéseket. Mennyire okozott gondot az angol szaknyelv?viktor 2
– Szerencsére már az egyetemen elsajátítottam az alapokat. Persze a Parlamentnek megvan a maga „szlengje”, de egy-két hónap alatt abba is bele lehet rázódni. Különben érdekesség, hogy az Európai Parlamentben minden tagállam nyelve hivatalos nyelvnek számít, tehát minden képviselőnek joga van a saját nyelvén felszólalni, és az üléseken mindent fordítanak az EU 23 hivatalos nyelvére. Képzelj el egy hatalmas üléstermet, benne majd 800 képviselővel, körülöttük a tolmácsok, akik szimultán fordítanak, így mindenki az anyanyelvén követheti az eseményeket.
Hihetetlen érzés lehetett először ott ülni köztük…
– Az volt, egyszerűen lenyűgöző. Ezeket az ún. plenáris üléseket, ahol mind a 750 képviselő részt vesz, Strasbourgban tartják. Egy hétig folynak, és arra az egy hétre mindenkit átkölteztetnek ide Brüsszelből.
Nem túl körülményes dolog ez?
– Ez már bevált szokás. Tudod, az EP logisztikai kérdésekben nagyon jó :) Pedig több ezer ember költöztetéséről van szó.
Miért van erre szükség? Brüsszel nem elég jó?
– Szerintem ez olyasmi, mint hogy a francia a diplomácia nyelve. Hagyomány, francia büszkeség.
Térjünk vissza Brüsszelbe! Mesélj a városról!
– Csodálatos hely, aki szereti a multikultit, annak mindenképpen tudom ajánlani. Egy nemzetközi kapcsolatok szakértőnek meg kész paradicsom.
Nem volt rossz hazajönni ebből a nyüzsgésből? Nem éreztél ürességet?
– Zentára mindig szívesen megyek haza. Ráadásul ott van a családom és a barátaim, akik biztosítják a nyüzsgést… Bár összehasonlíthatatlan Brüsszellel, Strasbourggal vagy az Államok nagyvárosaival, Zentát mégsem éreztem soha üresnek.

A JÖVŐ

Megtetszett annyira Brüsszel, hogy esetleg el tudd képzelni ott a jövődet?
– Mindenképpen Szerbia és Európa kapcsolatával szeretnék foglalkozni. Nem tartom kizártnak, hogy az EU valamelyik intézményében dolgozzak, de úgy gondolom, ez a néhány hónap, amit gyakornokként Brüsszelben eltöltöttem mégis kevés ahhoz, hogy bizton kijelenthessem, ott szeretném leélni az életem nagy részét.
Most jut eszembe, te épp Brüsszelben tartózkodtál, amikor Szerbia kiadta a háborús bűnösöket. Milyen volt ezt a tűzközelben megélni? Egyáltalán, te hogy látod Európa hozzáállását Szerbiához?
– Nagy örömmel fogadták a hírt a Parlamentben. A legtöbb képviselő támogatja az ország csatlakozását, sőt, alakult egy Szerbia Barátai kör is.
Van valami, amit nem értek. Hogy lehetésges az, hogy például Bulgária már csatlakozott az Unióhoz? Úgy tudom, egy cseppet sem fejlettebbek nálunk.
– Nem az határozza meg, hogy melyik állam csatlakozhat az EU-hoz, hogy milyenek a házak és szépek-e a járdák – ez csupán az adott ország gazdasági mutatója lehet. A tagsághoz viszont ún. jogharmonizáció szükséges: ez azt jelenti, hogy összhangba kell hozni az ország jogrendszerét az európaival. Az Unió aztán már megadhatja a kezdőlöketet a gazdasági fellendüléshez.
Tehát az Unió nyitott Szerbiára. Szerinted Szerbia is nyitott az Unióra?
– Azt hiszem, hogy ha az emberek többet tudnának Európáról, sokkal nyitottabbak lennének. Van itt nálunk egy szakadék: az északi területek sokkal inkább tisztában vannak vele, mit is jelent európainak lenni, mint a déliek. Meg egyáltalán, aki útlevéllel rendelkezik, az jobban képben van, hiszen már látta, hogy működnek nyugaton a dolgok. Sajnos azonban a lakosságnak csupán 10 % -ának van útlevele. Ha ezt vesszük alapul, akkor Szerbia nem igazán nyitott ország, de mindenképpen megvan benne a lehetőség, hogy az legyen.

Megjelenés: www.kepesifi.com, 2011.10.05.

The following two tabs change content below.
Illés Eszter

Illés Eszter

"...akkor megint írnia kell, ahogy pisilnie kell annak, aki felfázott. És Eszter lelke egyszer s mindenkorra felfázott." (Lackfi János) Zentán születtem 1991-ben, és ott is nőttem fel, oda húz a szívem. Most Szegeden élek és (nyelvtanárnak) tanulok, és itt is nagyon jó, na de Zenta...! A legkedvesebb helyem a világon mégis a budapesti kék metró. Ezenkívül mindig is balerina szerettem volna lenni - a budapesti kék metrón előadni a Diótörőt valószínűleg a világ leglehetetlenebb álma (főleg valakitől, aki 12 éve nem tud lemenni spárgába, és eldől, ha lábujjhegyre áll). De jól vagyok.