Együtt hajtjuk fejünket a szalmabálákra

Malomfesztivál 2016: Most itt mindenem megvan

Kicsi kocsimmal Orom felé berregek. A trešnjevaci kanyar után egyszeriben megszólít a táj, kikapcsolom a rádiót. Gyönyörködöm a csöndben, a birkanyájak révedezésében, az őrzőjük jelenbe-figyelésében, a vénasszonyok napsütésében.

Nemsoká meglátom a fesztivál felé mutató nyilacskát. Kedves, vajdasági stílusban tukmálnak rám egy parkolóhelyet, ami közvetlenül a jegypénztár előtt, azaz a fesztivál kapujában van. Ez nemcsak azért jó, mert keveset kell majd sétálnom, hanem mert így az ott ácsorgók premier plánban nézhetik végig, hogyan tolatok be a nekem teremtetett helyre, briliáns nőivezető-technikámmal. „Fordítsd alá! Ne úúúgy!” – segít készségesen egy őrzővédő üvöltve, ám kedves mosollyal az arcán. Enyhén befeszülve igyekszem eleget tenni instrukcióinak, bamba képpel hol rá, hol hátra bámulok, ez alkalommal eltekintek a tükörből való tolatástól, de csak mert nem szeretnék kérkedni gyakorlottságommal, kimagasló rátermettségemmel.

Lefulladt. Pont jó! Nevetés. Megérkeztem!

bejarat

Színes Sunbird tatyóimat vállamra kapom, s irány a forgatag.

Egy Malomfesztivál felirat díszeleg tarka-barka ünnepi zászlócskák között. Kicsit megállok, elmélázok felette, mert nagyon tetszik, majd ünnepélyesen átvonulok alatta.

Vibráló napsütés, lengedező szél, körben kukoricások, a gyomromban pillangók, és ott a malom is.

sexi bala

Amott meg a kendőkkel díszített kirakodóvásár, mellette bulihomokozó medúzákkal, a fák alatt a mindig vidám DJ stage, indián hangulatot idéző lógó textil dekorációval. Lángosillatot harapok a levegőben, vidám ritmust nyelek bőszen, leöblítem bizsergő jóérzéssel.

Elfoglalom a helyem a kézművesek között, Jammin Soap csodás, természetes alapanyagokból készült szappankái mellett. Közösen elrendezzük saját és ügyes kezű barátaink szeretettel készült portékáit. Cseverészünk, régi barátok jelennek meg, és váltják egymást óránként. Ölelnek, mondanak, még maradnak, szakadt táskámra gombot varrnak. Vannak. Itt vannak!

Körbejárom a színes kendőkkel kifeszített álomszigetet, mohón lélegzem magamba a kreativitás füstjét, mely valódi szantálfa édes illatával keveredik.

Értéket érzek, csereberélek.

hippi lányok

Közben hangulatunkat a nagyszínpad gyermekeknek szóló szívmelengető zenei műsora festi kékre, zöldre, sárgára, rajzol csíkokat a kiskutya farkára.

Estefelé bezárom a boltot, vonz már a pezsgés, az idén kiváltképp igényes és nagyon gazdag a zenei felhozatal. Mire sikerül összepakolnom, a Buda Folk Band koncertje már a vége felé jár. Áruval tömött zacskóval és ételhordóval a kezemben slattyogok a nagyszínpad előtt, gondoltam, lepakolok, s jövök… De a papucsom gyökeret ver, s bólogatni kezdek, bárgyú vigyorral a képemen. Rámkérdeznek: „Te buszra vársz?” Szeretnék valami vicceset válaszolni hirtelen. Mire várok, mire várok? Á, semmi nem jut az eszembe. Épp mindenem megvan. A spontán gyönyör, amiben az egyetlen kétségtelen és állandó kép a jóérzés.

A Sin Seekas ismét frenetikusat alkotott… Sóti Juli barátnőm mindig elfogultságra gyanakszik, amikor a beszéd és a szavak szegénysége miatt klisés mondatokkal dicsérem az együttest. Dehát ők a kedvenc vajdasági zenekarom, akár hiszi, akár nem.

Mindenképp szeretnék említést tenni a csupán 2015-ben alakult KIES együttesről is, akik zenei mámortól boldog kamaszkori éveimet idézik. Pimaszul lazák, hihetetlenül energikusak, és egyszerűen úgy szólnak, ahogy kell! Én lettem volna az első űrbe repülő tini, ha az akkori kedvenceim élőben ilyen műsort tudtak volna produkálni… De most lebegő harmincas vagyok, és belekapaszkodom a malomkerékbe, nem repülhetek feljebb, nem megyek innen el! Kérek szépen ilyet, mééég!

Másnap reggel szokatlanul pihent érzettel igyekszem fogat mosni a malom tövében álló mosdósornál. Fülig érő vigyorom megkönnyíti a műveletet. Lefetyelő hangra leszek figyelmes. „Tamáskám, értem, hogy te sem aludtál sokat, de teljes zombi üzemmódba váltottál?” – fordulok csipkelődve a mellettem mosakodóhoz. A tekintetem továbbreppen a sor végén szomját oltó, hatalmas termetű, kedves arcú, bozontos kutyára. Egek, életemben nem láttam ekkora ebet. A későbbiekben összefutottunk a bulihomokozóban is, a bogrács mellett, a sátraknál bandázó fiúk társaságában. Ez az állat mindenhol ott van, s olyan otthonosan mozog köztünk, akár egy ember. Melegséget csempész az ingzsebekbe.

kutya meduzak

A belgrádi Repetitor koncertjére készülünk. Őszinte leszek, nem hallottam még róluk. Noisy rockot játszanak, úgy gondolja egy hozzáértő kedves ismerősöm. Gondolok erről egyet s még mást is, aztán szemlélődni kezdek. Az első, ami szemet szúr, hogy két lány is van a csapatban, méghozzá a dobos és a basszusgitáros személyében. Hangolnak. A hangszerek furcsamód mélyen és öblösen szólnak, van egy olyan érzésem, hogy valami egészen izgalmasnak nézünk elébe. Megjelenik az énekes fiú is, vékony, kamasz arcú, maximum 17 évesnek saccolnám. Elmosolyodom… Erre most már tényleg kíváncsi vagyok!


És akkor hatalmasat üvölt a mikrofonba, a hangszerek felizzanak, fújtatnak, majd robbanás hallatszik, és kezdetét veszi az abszolút őrület! Nekem leesik az állam, és teljes némaságban maradok a koncert végéig. Szóváltás helyett hajat rázok, lötyögésből őrült ugrálásba váltok, és meg merek kockáztatni néhány hörgésszerű, vad sikolyt, tiszteletemet és támogatásomat kifejezve ezzel a bandának. Időnként, amikor éppen nem megbabonázva tombolok, azon gondolkodom, hogy honnan lehet egyáltalán valakiben ilyen elsöprő energia?! Hihetetlen! A közönség őrjöng, teljesen a hatása alá kerülünk.

A show után sem találom a szavakat. Keresem az ismerőseim tekintetét, nézek egyet… kettőt… és látom, hogy ők is érzik, milyen meghatározó dolgok történtek most itt. Ilyenkor a beszéd egyszerűen kevés.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ezek után nézz fel! Telihold van, de nem akármilyen. Hatalmas, narancssárga díszben. Karolj át néhány jó barátot, és ringatózz velük. Csukd be a szemed!

A Góbé együttes kezdő akkordjain már kinyithatod. A srácok lelkünk egy finomabb részén pendítenek most nagyot, népi-világzenei vonallal. Agyat átprogramoz, kihúzott szép magyar tartással jobbra, aztán balra lép! Áh, igazából elengedem kezem-lábam, s önfeledten taposom a port, ahogyan azt mellettem is teszik.

A nagyszínpad idei programját az UpRize zárja. A zentai reggae banda szerintem eddigi legjobb formáját hozza. Azt veszem észre, hogy majdnem minden dalukat, ha nem is szóról szóra, de halandzsa nyelven énekelem már. Sőt, Pisti szólói egyenesen a fülembe égtek. Köszönjük, fiúk! Hatalmas élmény volt, és méltó befejezése ennek a jól átgondolt, színvonalas és határtalanul változatos zenei egyvelegnek.

De ezzel még nincs vége. A DJ sátornál világosba táncoljuk magunkat. A kukoricás mögül kikacsint a langyosan simogató Napocska. Ekkor valahogy mindenki megnyugszik, s együtt hajtjuk fejünket a fészekszerű szalmabálákra, hogy tovább álmodjuk a csodát.




hippi film

Fotók: Ocskó Ferenc


Iratkozz fel hírlevelünkre és kövesd a Press Szó új írásait!

Médiaajánlat

The following two tabs change content below.
Tarapcsik Hajnalka

Tarapcsik Hajnalka

Gyermekként kóstoltam zenét, álmodtam táncot, faltam a természetet. Most a fejemet kaparom, tapogatok a forgatagban, taposom az utat. Végzettségem szerint óvónő vagyok, a valóságban azonban sok minden más. Leginkább állandó jelleggel valami újat, kihívást kutató kreatív kereső. Így lettem hát írogató is. Csak akkor ragadok tollat, mikor valamiről azt érzem, nincsen szó az elbeszélésére. Ez az ellentmondás édes kihívást jelent számomra.
Tarapcsik Hajnalka

Legutóbbi írásai: Tarapcsik Hajnalka (összes)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!