Élmény és pedagógia. A legtöbbünk számára a kettő korántsem összeegyeztethető. Miért? Álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk azokra az évekre, amikor diákok voltunk. Fel tudunk-e sorolni olyan tanárokat, akik ha minimális szinten is, de ki tudtak lépni a frontális osztálymunka börtönéből? Képesek vagyunk-e emlékeink között fellelni azt a pedagógust, aki hagyott bennünket kibontakozni és teljesíteni? Hányunkban maradt meg az iskola iráni undor? Mennyien vagyunk mi, akikben ott szunnyadt régen a kihívás iránti vágy, csak éppen senki se vette észre?… Hallgatásra neveltek bennünket, de néhányan közülünk megszólaltak. Ők azok, akik a tananyag definíciói helyett egy olyan intellektuális élménycsomagot adnak a gyerekeknek, amellyel biztosítják az örömteli tanulás hatékonyságát.
Besnyi Szabolcs
Élmény és pedagógia. Élménypedagógia. Egy fiatal, néhány évtizedes diszciplína, tapasztalati tanulás. Arról, hogy hogyan is működik egy ilyen foglalkozás, és hogyan tudunk a játék leple alatt tanulni, Besnyi Szabolcs, a Katalizátor Pedagógusképző Központ vezetőtrénere mesélt:
„Adunk valamilyen feladatot a résztvevőknek, amit nagyon sokféleképpen végre lehet hajtani, de nem áruljuk el a megoldását. Nem mondjuk el, hogy így és így csináld, és akkor lesz a legjobb. Lehet, hogy nincs is egy pontos, kimondottan jó út… Tervezzék meg ők maguk, hogy hogyan fogják végrehajtani. A siker és a kudarc is a velejárója az élménypedagógiának. Érdemes a foglalkozás végén átbeszélni a kulcspontokat. Lényeges, hogy tudassák egymással, ha még egyszer ugyanebbe a helyzetbe kerülnének az életben, mi lenne az, amit máshogy csinálnának, és mi az, amit nem. Innen csak egy lépés, hogy általánosítsák a dolgot és ne csak egy adott szituációban tudják alkalmazni. Egy élménypedagógiai foglalkozáson ki kell mozdítani a résztvevőket a komfortzónájukból, de úgy, hogy ne érjék el a pánikzónát. A kettő közötti rész a tanulási tartomány, ebben kell bent tartani őket.
Törekedni kell arra, hogy ők maguk motiváltak legyenek, keressék a kihívást, hogy ténylegesen új helyzetek keletkezhessenek. Az ember arra emlékszik leginkább, amiről valamilyen személyes tapasztalata van, s ebben az élménypedagógia nagyon erős, hiszen minden egyes porcikájában saját gyakorlatot eredményez. Míg a frontális oktatás esetében kiáll az oktató, elmondja a tananyagot, amit vagy megtanulnak a diákok, vagy nem, az élménypedagógia ennél többet ad. Tanulás közben együtt kell dolgozniuk, kommunikálniuk kell, toleránsnak kell lenniük egymással, s így nem csak egy dolgot sajátítanak el, hanem rengeteg mást is, ezáltal fejlődnek a szociális kompetenciák.”
A Katalizátor Pedagógusképző Központnak célja, hogy olyan alternatív oktatási módszereket tudjon mutatni a tanítóknak, amivel kiegészíthetik a meglévő tudásukat, valamint olyat, ami a gyerekek számára is érdekes. Az általuk szervezett Moravicai Nyári Táborokban (idén július 13 és 20 között szervezték meg) is kidomborodik az élménypedagógia magas hatékonysági foka. Táboraik során a gyerekek egy hét alatt sok mindent megtanulhatnak önmagukról, egymásról, arról, hogy hogyan működjenek egyénként, csapatként. Mint Szabolcs elmondta, a táboraik eredményességét legfőképpen az adja, hogy a gyerekeknek nem kell megfelelniük az elvárásoknak, nem kapnak osztályzatot, ami miatt aggódniuk kell. Egy dolog számít, hogy ők akarjanak többek lenni.
Sokszor az iskola nem kielégíti az érdeklődést, hanem kiöli. A tanárokat nem az érdekli, hogy mit tud a gyerek, hanem az, hogy mit nem, ezzel szemben az élménypedagógia nem szab határokat, ledobja a szemellenzőt és nyit mindenki felé. Szabolcs elmondása szerint a motiváció, a sikerélmény egy kerekesszékes csoportban is elérhető, olyanoknál, akikről már mindenki lemondott, s ők is magukról. Néhány foglalkozás elegendő ahhoz, hogy önbizalmat szerezzenek és kihíváskeresővé váljanak: „Megvalósíthatatlannak tűnt számukra a feladat, de elkezdtek róla beszélgetni, keresték a megoldást, és meg is találták. Azt mondták lehetetlen, amire azt mondtam, az előbb is ezt mondtátok, mégis megcsináltátok.”
Nem túlzás azt állítani, hogy Besnyi Szabolcs és Nagy Gábor Mápó nemrégen megjelent könyve, A Játék nem játék, hiánypótló szakmai anyag. S hogy kinek szól? „Mindenkinek, aki szeret játszani, elsősorban pedagógusoknak, de gyakorlatilag a pedagógus szót bármelyik pillanatban, bármelyik helyen be lehet helyettesíteni a szülővel, nagyszülővel, osztályfőnökkel, óvónővel, trénerrel, szociális munkással, animátorral, táborszervezővel. Játékvezetői alapkönyvről van szó, amely inkább a kezdőket célozza meg, de a gyakorlott játékmesterek is találnak benne újdonságokat.”
Ha többet szeretnél tudni:
www.facebook.com/katalizator.edu.rs
Csehák Mirella
Legutóbbi írásai: Csehák Mirella (összes)
- Az új régi Művészklub - 2015-10-16
- A Cseh Tamás Program Moszkvába repíti Sóti Juli legújabb együttesét - 2015-09-27
- Hogyan lesz a söralátétből könyvborító? - 2015-05-07
- A mai gólyák már inkább diszkóra ropják - 2014-12-02
- Világháborús roncsokhoz merültek le zentai búvárok - 2014-10-23
Srb
Eng