Használjátok ki az elvándoroltakban rejlő lehetőségeket!

Ismerkedjünk külföldön élő zentaiakkal (I.)

Portrésorozattal hangolódunk a város elvándoroltjai számára megálmodott I love Zenta fesztiválra (augusztus 14-15., Tisza-part, Oaza előtti tér). A gazdag programkínálat részei lesznek a Press Szó beszélgetős estjei is, ahol az elvándoroltak és az otthon maradottak közötti kapcsolat serkentésére fókuszálunk. Addig is kövessétek portréinkat, amelyekben külföldön élő zentaiakkal ismerkedhettek meg.

Renkó-Michelsén Zsuzsanna

Renkó-Michelsén Zsuzsanna

„Hagyjuk a magázást, nagyon elszoktam tőle, itt legfeljebb a miniszterelnököt vagy a királyokat magázzák, meg a 80 év felettieket” – kezdi beavatásomat a finn szokásrendbe Renkó-Michelsén Zsuzsanna. Ebben a formában nem egy tősgyökeres zentai vezetéknév, le is tisztázzuk gyorsan: „A párom svéd anyanyelvű finn, Németországban ismerkedtünk meg, ott voltunk mindketten cserediákok az osnabrücki egyetemen.” 14 éves koráig élt Zentán, majd Szegeden és Pécsett folytatta tanulmányait. Azóta is ugyanazzal a lendülettel képzi magát, most éppen Helsinkiben doktorál: „Nyelvész vagyok, jelenleg egy pici, kelta eredetű nyelvet, a Cornit kutatom, amelynek kevesebb mint 2000 beszélője van az Egyesült Királyságban. A kisebbségi lét számomra állandóan visszatérő téma, nemcsak a magánéletemben, de a szakmámban is.” Korábban általános iskolai tanárként dolgozott, majd 4 évig volt az Északi Miniszterek Tanácsánál nemzetközi kurzuskoordinátor, most pedig a tanulás mellett ő maga is tanít nyelvészeti tantárgyakat a Helsinki Egyetemen. 12 éve érkezett meg Finnországba és korántsem ment minden karikacsapás-szerűen. Meg kellett küzdeni a beilleszkedésért, felmelegíteni a fagyos északiakat, de mára már kialakult a kapcsolati háló, amelyben fontos szerepet töltenek be a Finnországban élő magyarok is. Érkezésekor körülbelül ezer magyar élt Helsinki községben, ám folyamatosan bővül ez a szám, így mára rendszeressé váltak a közösség számára szervezett karácsonyi műsorok, színházi előadások, koncertek. Espooban, Zsuzsannáék lakóhelyén idén 6 olyan osztály van, ahol az iskolai oktatás részei a magyarórák, mivel ezt egy kisebb csoport esetén már kérvényezhetik. Nemcsak 8 éves lánya és 10 éves fia, de férje is megtanult magyarul. Zsuzsanna ugyanúgy elsajátította párja anyanyelvét, olyannyira, hogy a hivatalokban már legfeljebb a haja színéből következtethetik ki, hogy nem született skandináv.

A repülőtéren Helszinkiben Zentára indulás elôtt

A repülőtéren Helsinkiben Zentára indulás előtt

Azt vallja azonban, hogy az elvándorolt zentaiak a szívük mélyén mindig zentaiak maradnak. Ő sem tud elszakadni szülővárosától, minden nyáron hazalátogatnak egy hónapra otthon élő szüleihez. „Néha olyan érzésem van, mintha neheztelnének az emberek azokra, akik elmentek. Nagyon szeretném, ha ez megváltozna. Ha a pozitív oldalát látnák meg ennek, akkor ezt ki lehetne használni. Használjatok ki bennünket! :)” Nemcsak a levegőbe beszél, már sokat gondolkodott a hogyanokon is, rögtön elő is áll két ötlettel.

Szívesen folytatná például az ingyenes angol tanfolyamokat Zentán, amelyeket már az előző két nyáron is megszervezett egy barátnőjével, sőt: „lehetne távoktatás is! Elektronikus úton küldenék szövegeket, ezt óra előtt elolvasnák, és tudnának róla beszélgetni, én pedig bekapcsolódhatnék az internet segítségével.”

WP_20141012_006

Alighogy befejezi első ötletét, máris előáll a következővel: „Finnországban nagyon sok használható tárgyat kidobnak az emberek, mert megveszik az újabbat. Meg lehetne szervezni szeretetcsomag gyűjtését. Én az itteni részét tudnám fedni, ha valaki más magára vállalná a hazaszállítást, az otthoniak pedig felügyelnék, hogy eljusson a rászorulókhoz.”

Hogy mit várna a várostól cserébe, mit tehetnének az elvándoroltakért az itthon maradottak? „Nekem már ez is nagyon jól esett, hogy lesz ez a fesztivál és a beszélgetés, hogy egyáltalán ez a gondolat megfogalmazódott. Ezen kívül nem várok el semmit. Ja, esetleg még a cigarettázást be lehetne tiltani az otthoni helyeken.”

Elvándoroltál Zentáról? Gyere haza a fesztiválra, ápoljuk a kapcsolatot!

Otthon élsz? Gyere ki az I love Zentára, ismerkedj meg az elvándoroltakkal.

Itt erősítheted meg részvételedet:

I love Zenta

Beszélgetés az elvándoroltakkal

Programunkat zentaZenta Község Önkormányzata támogatja a civil szervezetek számára meghirdetett 2015-ös pályázati kiírásának keretében.

 

 

 

 

Ha kíváncsi vagy rá, hogyan látja a szomszédos norvégokat egy másik zentai, olvasd el korábbi interjúnkat!

The following two tabs change content below.
Laskovity J. Ervin

Laskovity J. Ervin

2007 óta amikor publikálok, beírok a nevembe egy J. betűt. Ez az írásjel mindent elárul, amiről cikkeim tanúskodni kívánnak. Négy személy nevének kezdőbetűjére utal: édesanyáméra, Juditéra (elhunyt 2007-ben), akitől íráskészségemet örököltem, édesapáméra, Józsefére, akitől némi szorgalmat tanultam, Knézy Jenőére, akinek a közvetítéseit nézve 10-11 évesen kijelentettem, hogy (sport)riporter leszek és Kubát János újságíróéra, akitől biztatást kaptam és ellestem a szakma csínját-bínját. Metaforikusabb értelemben a J. betű üzenete tovább éltetni egy értékrendet, amit az életemben a fenti emberek képviselnek: a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást, és az újságírás iránti szenvedélyt. A J. betű használatával nagyjából egyszerre találtam ki az újságírói tehetséggondozó Árok-programot is, ami ugyanezeket az értékeket akarja átvinni „a fogában tartva, a túlsó partra.”
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!