Európa, az ostromlott vár?

Ki/bevándorlás és a menekülthullám

Immár két hónapja, hogy megpillantottam az első menekülteket: a Rákospalota–Újpest vasútállomás mellett elhaladva egy afrikai családot. Az állomással átellenben az utcasarkon álltak. A családfő, a feleség, talán három vagy négy gyermek, és a csomagok. Nem tűntek megtörtnek, elesettnek, sőt, határozott arcélű családfőt láttam, de mégis szürreális volt a kép, ahogy a gépkocsi biztonságából kitekintve észrevettem őket. Honnan jönnek, hová mennek?

Refugee Radio

Képünk illusztráció

Az „Európa mint menekültek által ostromlott vár” kép nem újdonság  a mérték változott meg csupán. A kontinenst körülvevő nagy lakosságszámú országok biztonsága billent meg drámaian. Az arab tavasz elhozta a felszabadulást az önkényuralom alól, hozott sajtószabadságot, de káoszhoz is vezetett, mert a diktatúrák után nem alakultak ki újra stabil rendszerek. Egész Észak-Afrika billeg, a Közel-Keleten Irakban több mint egy évtizede dúl a polgárháború, míg Szíriában az elmúlt években pokoli állapotok alakultak ki: mára meghaladja a négymilliót azoknak a száma, akik elhagyták az országot.

Valójában kontinensünkön belül is nagyméretű népvándorlás zajlik. Kicsit visszatekintve az időben, Magyarország uniós csatlakozásának idején azért is küzdött az ország, hogy ne korlátozzák a munkaerő szabad áramlását, azaz a magyarok is nyugodtan mehessenek Nyugatra munkát vállalni. Ez viszonylag gyorsan be is következett, és a 2010-es évek eleje óta addig nem látott mértékben megindultak a magyarok is: mára több mint fél millióan dolgoznak a földrész nyugati felében. London a legnépszerűbb célállomás. Él egy sztereotípia, miszerint „mosogatni” mennek ki, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Persze, erre is látunk példákat, de sokan képesek a végzettségüknek megfelelő munkát találni. Európa fejlettebb részének szüksége van a diplomás, művelt emberfőre. Számukra ez jó lehetőség: nem kell fizetni a bevándorlók oktatását, ingyen megszerezhető annyival, hogy a nyugati bér három vagy ötszöröse a földrész keleti felén lévőnek. Ez a Keletről Nyugatra áramlás még sokáig folytatódni fog, amitől még nehezebb helyzetbe kerül majd a délkeleti periféria: népességfogyást, elöregedést hoz maga után, miközben egyre erősíti a kontinens nyugati felét.

2-08-St.-Lukes-House-WLM_-resident-washing-up

Forrás: spitalfieldslife.com

Van egy még közelebbi szélsőség, ami bennünket érint: a Vajdaságot az elmúlt tíz évben 30.000 magyar hagyta el, így csökkent a lélekszámunk 250.000 főre. Szerbia – egyelőre – kívül rekedt az Unión, viszont a magyarok megkapták a lehetőséget az anyaországtól, hogy egyszerűsített eljárással állampolgárokká váljanak, és így elhagyhassák a sok-sok éve szegényedő Szerbiát. Persze az elvándorlás már az 1990-es évek délszláv háborúi alatt tömeges méreteket öltött, s oda fog vezetni két emberöltőn belül, hogy egy közösség lélekszáma a töredékére csökken.

Amikor Európa a kapuit döngető „új barbároktól” fél, nem említi azt az éltető erőt, amit a határain belüli migráció okoz a Nyugatnak. Másrészt, amikor az olaszok, a máltaiak, a spanyolok küzdenek a rengeteg illegális határátlépővel, azt szeretnék helyi problémaként beállítani: „Nincs hozzá közünk, nem hozzánk jöttek”. Még nem.
Pedig a probléma csak összeurópai szinten kezelhető. Az sem járható út, hogy kirakjuk a táblát: „A földrészünk megtelt, nem tudunk újabb menekülteket fogadni”. Az „új barbárok” le fogják dönteni a falakat, bármekkorákat emelünk is. Kontinensünk lélekszáma jelenleg mintegy 740 millió fő, míg Afrikáé immáron 1,2 milliárd. A jelenlegi tendenciák alapján 2050-re még sokkal szélsőségesebb helyzet fog előállni: Európa nagyjából hasonló lélekszámával szemben 2,4 milliárd afrikai fog állni (2100-ra 4,2 milliárd). Persze extrapolációk ezek a jelenlegi népesedési trendeket figyelembe véve és nem foglalkoznak azzal, hogy ez a bibliai méretű afrikai gyarapodás akár totális környezeti összeomláshoz vezethet, megsemmisítve az élhető feltételeket. Egyiptomban ma 82 millió ember él nagyjából a magyarországi terület felén (az 1 millió négyzetkilométeres ország 95%-a lakatlan sivatag). Olyan ez, mintha Magyarország lakossága a jelenlegi területen 160 millió fő lenne. Elképzelni is hihetetlen: Budapest lakossága mintegy 29 millióra nőne, Debrecené 3,2 millióra, Szeged  2,5 milliós európai „városkává” válna… Egyszerű belátni, hogy a jelenlegi életszínvonal nem lenne tartható, s ez alapján elég egyszerű elképzelni, hogyan él a 82 millió egyiptomi jelenleg.

Crowded-Oshodi-Market-in--007

Forrás: i.guim.co.uk

Amennyiben időben visszamegyünk a közelmúltba, s végiggondoljuk a délszláv háború befejezését, azt látjuk, hogy Európa nem volt képes azt megoldani. 1995-ben az amerikai légierőre volt szükség, hogy megállítsák a hadieseményeket, majd a NATO szárazföldi egységeire a béke garantálásához. Ugyanez történt 1999-ben Koszovóban. Az amerikaiak nélkül kontinensünknek nem volt megoldási stratégiája a határain belül zajló polgárháborúra, és az azt követő menekülthullám kezelésére.

Pedig a megoldatlan problémák újra és újra felütik a fejüket. Az afrikai helyzetet látva sokkal nagyobb dimenzióban jelentkeznek újra. Adná magát a válasz: kontinensünk gazdaságilag segíthetné ezen országok felemelkedését, hogy a lakosainak ne kelljen menekülniük onnan. Persze, ehhez először is nyugalomra, működő államberendezkedésre lenne szükség, másrészt hatalmas európai szolidaritásra. Ahogy Boszniában sem sikerült a háborút befejezni külső ráhatás nélkül, feltételezhető, hogy az afrikai, közel-keleti népek sem tudnak majd a problémáiknak anélkül véget vetni, hogy ne kelljen rengeteg embernek elhagyni jelenlegi lakóhelyét.
Így egyszerre jelenik meg Európa déli-keleti felében az elnéptelenedés, valamint határain az óriási demográfiai nyomás. Utóbbi a környező országok nyomorban és polgárháborúban élő emberek nagyra nőtt lélekszáma miatt következik be.

18948514

Képünk illusztráció

Röviden visszagondolva egy nagyon régi történelmi eseményünkre, a tatárjárásra, IV. Bélára és a második honalapításra: miután a tatár dolgavégezetlenül eltávozott a traui (mai Trogir) ostromból, az országába visszatérő uralkodó éhezést, pusztulást és elnéptelenedett területeket talált. Nagyságát dicséri, hogy felismerte a helyzetre adandó gyógyírt, s a megtizedelt országban betelepítésekbe fogott. Visszahívta a kunokat, és más népeket is az ország szolgálatába állított. IV. Béla nagy erénye abban rejlett, hogy látta: van itt egy ország, működő rendszerrel, ám jócskán megfogyatkozott népességgel. Nem kis kockázatot vállalt a betelepítésekkel: más kultúrájú, szokású népek költöztek területünkre. Mégis sikerült a betagozódásuk, nem vették el a magyarok életterét, munkáját, s immáron együtt erősítették az országot, amely a második mongol „tatárjárást” már könnyedén elhárította.
Persze a ma IV. Bélájának nemcsak a magyarokat érintő, hanem összeurópai megoldást kell találnia. A kettő ma már nem választható szét.

Szabó Zsolt

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.