Manu mint a legjobb drog

Enter Exit – 15-ször is (III. rész)

A szombatot már mondhatni edzetten kezdtük. Ekkor már biztosan tudtuk, hogy a másnaposság a közelünkbe se férkőzhet a magas italárak miatt, ahogy azt is, hogy a napi beszámolókból sem lesz semmi. Mi teljesen más újságírási stílust képviselünk, mint amit az internet világa megkíván. A száraz tényközlési stílus nem a mi világunk, majd amikor mindent kihevertünk, összehozunk egy nagyon profi – ahogy olvashatod is –, minden sablonosságtól mentes beszámolót…

VNDhOL-cQk6AT9VpugpF3yi4UkngsCNKcbJruWpPRWg

Ez a nap egyértelműen Manu Chao-lázban telt, de addig még pár fellépést kipipálhattunk.

Az adai Subway koncertjét a legnagyobb sajnálatunkra egy szervezési malőr miatt lekéstük, de biztosak vagyunk benne, hogy ezek a derék fickók kitettek magukért. Gratula a fellépéshez, találkozunk srácok! Ha ez vigasztal bárkit is, elárulhatom, hogy a Thundersteel is így járt, pedig az újvidéki srácok old-school speed/heavy metalja már kuriózumnak számít. Elvégre, ki játszik itthon ilyen zenét valóban hitelesen? Már ha igaz a hír róluk. Kárpótlásul azért itt egy videó:

Hatalmas dark/goth rajongó vagyok. Ezért meg is örültem, hogy végre képviselteti magát egy ilyen jellegű banda is az Exiten. Rövid öröm volt. A kiváló hangzás ellenére a Phantasmagoria mindent elkövetett a színpadon, hogy egy csöppet se tudjam őket komolyan venni. Elsősorban tele voltak átdolgozásokkal, másodsorban egy goth félisten ne a seggét vakargassa tanácstalanul, ha történik valami gond a színpadon. Kommunikáljon, azért van ott, hogy elhitesse velünk, ő denevért szarik. Sajnos ez nem jött össze. Ennek ellenére ki kell emelni, hogy az énekes srácnak jó torka van. A szerb nyelvű szövegek viszont nem igazán ütöttek, a fals háttérvokálokról nem is beszélve.

Ugyanakkor a túloldalon lévő Future Shock Stage felől fémes dallamok szűrődtek át. Mint kiderült, az oroszországi Rossomahaar szőrös medvéi death/thrash alapú metal zenét ugrasztottak össze egy kis fuvolával. Érdekes hatása volt a fellépésnek, és az Explosive Stage közönsége fokozatosan igazolt át a rivális színpadhoz. Aki odatévedt, teljes megelégedettséggel bólogatott, még az olyan dark/industrial arcok is itt kötöttek ki végül, mint az újvidéki DreDDup tagsága.

A kultikus cseh black/doom Root igen megvárakoztatta a közönséget, ezért sajnos csak az első pár dalt hallgattuk meg, mert ugye rohannunk kellett a Manu Chaóra is. Az egész színpadi kép okkult mocsárrothadás bűzét árasztotta magából. Annak ellenére, hogy a  frontember tekintélyes korban lehet és bottal közlekedett, mégsem késztetett kacagásra senkit. Ez volt talán az egyik legsötétebb hangulatú fellépés az Exit ideje alatt, csodálkoztam is, hogy a falak nem nyílnak meg körülöttünk. Mivel mi rettenetesen nyitott emberek vagyunk, egy szélsőséges ízléskanyar nyomába szegődtünk a földet ellepő sötétség után…

(gy.n.)

Aki még nem járt Manu Chao koncerten, annak csak azt tudom ajánlani, hogy pótolja ezt a mulasztást. Egy Manu Chao koncert a legjobb ima, a legjobb meditáció, a legjobb drog, a legnagyobb extázis, felvisz és ott is tart a csillagokban. Nincs megállás, nincs leülés. Manu és a zenekari tagok végig nyomják beléd az adrenalint. Néha kitér a gonosz 21. századi megtestesítőjére, a Monsantora, beszél a világbékéről, utópiákról, a latin-amerikai indiánokról, a háborúkról… Egy Manu Chao koncert az, amelyiken nem lehet elégszer mondani, hogy o-jóóó—o-jó-jó-jóóó és azt, hogy que paso, que paso. Az, amelyiken a harmincezres tömegen át lehet slisszanni az első sorok pogójába. Egy Manu Chao koncert az, ahol tiszta por lesz a fényképezőgéped és térdig sáros leszel, még ha nem is esett az eső. Ahol mindenki teli tüdőből énekli a spanyol szövegeket. Egy Manu Chao koncerte mindig el kell menni, ha egy mód van rá.

Manuék másnap a Budapest Parkban játszottak, ahol ugyanolyan fergeteges bulit csaptak és kémeink beszámolója szerint volt egy pár autónyi vajdasági ember is, akik szintén fergetegesen érezték magukat hála a jó Istennek! Köszönjük kémeinknek a jelentést.

FO-ogZewqnKX0OcA7CYGFLEoH4tJRM3YERw99TPtnaM

acbHw7ZZ6FmMsWMxJOXmzqqQUsBdcwnOI-OMkGrockA

(v.l.)

Manu Chao nem kicsit fantasztikus fellépése után teljesen profi fesztiválos pofátlansággal túrtunk el mindenkit az utunkból, hogy a thrash legendákat elcsíphessük az Explosive Stage-n. Nekem nem voltak nagy elvárásaim a New York-i Nuclear Assault fellépéssel kapcsolatban, mert a metal médiában évekig terítéken volt a banda az élő produkcióik lagymatagsága miatt. Ennek ellenére jó hangzás, precíz játék és megvadult thrasherek mosholása fogadott. A hangulat fokozatosan emelkedett, és egymást váltogatták a klasszikus thrash crossover himnuszok mint a Sin, New Song, Brainwashed, Critical Mass, de meglepetésemre eljátszották az idei minialbum grungeközeli Died in Your Arms dalát, és természetesen az olyan grind őrületek is helyet kaptak, mint a Hang The Pope, Lesbians. Korrekt koncert volt, várom a következő találkozást.

J5jkfKTbrft9pyIbt0wcEWndMpAarwh2D07gf60D3SE

Nuclear Assault

Aztán persze, mikor a profi exitelők elmennek megmutatni valami nagyon fontos és szörnyű dolgot, azaz a Szent Arany Csap nemlétezését, naná, hogy nem úgy van, és kisüt a nap az éjszaka ellenére is. Tehát, amikor meg szerettük volna mutatni a társaságnak, hogy a kedvenc helyi kocsmáinkat az első napon megtapasztalt Fal választja el, láss csodát, a Szent Arany Csaphoz vezető út megnyílt és üvöltött kifelé a Scorpions Wild Child dala. Vége megittunk egy rendes sört is, és nem kártyával fizettünk. Ezután irány a maradék szórakozási lehetőség, az élő zenének vége, maradt az elektro…

Il02amkizp6SH1AUy9KwaCag0UhvdVUx58oBZ9KYSu0

Győri Norbert és Vígi László

Fotó: Vígi László

Az előző részt ITT olvashatjátok!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!