A végére Rambo is elszabadult

Enter Exit – 15-ször is (IV. rész)

Kissé félve álltunk az utolsó naphoz vasárnap délutáni ébredésünkkor. Kezdett rajtunk úrrá lenni a tudat, hogy másnap már várnak a kötelezettségeink, csupa piszok és por az összes ruhánk, meg jó lenne korábban fejezni az addig standardnak számító reggel 7 óra helyett. Veszett ügynek tűnt a dolog, mert az Exit Fesztivál élőzenei részét a Hladno pivo zárta, nagy kedvencünk. Ezért döntöttünk a későbbi indulás mellett, ami most visszatekintve nem volt túl jó ötlet. Nagyon szerettük volna megnézni a romániai Negura Bunget oldalhajtásának tekinthető Din Brad folk-rock fellépését, de addig húztuk az időt, hogy végül lemaradtunk róluk. Csak a koncertről elszállingózó ismerősöktől informálódtunk, miszerint a koncert egy csoda volt, rendkívül alacsony nézőszámmal.  Kárpótlásként ennyi jutott:

A következő fellépés a Fusion Stage-en ismét zsákbamacska volt. A Taken By Storm zenekarról soha nem hallottunk, de pár akkord után kiderült, hogy itt grunge metalról lesz szó. A stílus emészthetőbbik vállfaját képviselték, amikor a kommersz Alice In Chains dal beleszalad a Nickelback, Creed-szerű zenébe. Hiteles produkciót láthattunk profi gitárossal és énekessel. Sajnos sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy evickéljünk el a Putrid Blood koncertjére, hátha elcsípünk valamit belőlük. Nos, a két szék közül a földön landoltunk, pocsék ötletnek bizonyult (pedig nekem szinte mindig tuti tippjeim vannak).

Következő utunk ismét a túloldalon lévő Future Shock színpadához vezetett. Az újvidéki Proleće kultikus hc/punk zenekar következett, amely a klubokban érzi magát igazán otthonosan. Sajnos ez a fellépésükön is érződött. Nem mintha baj lett volna bármivel is, jól zenéltek, jó dalokat adtak elő, a hangzás is rendben volt, de nem tudták kitölteni a teret. Háttérzeneként szolgáltak a színpaddal szemben zajló skateboard bemutatóhoz.

Gj7TM1wJmK6SGXbUPVDorFAULY3atOas77ZSRF30IKs

Fear Factory

JOvhpfuBnp_MCSln3wuaY12rRUOoCSlEGQAjcyoUWjE

Következett egy kisebb üresjárat, amikor épp nem tudtunk mit csinálni a félelemgyár beindulásáig. Az előző nap tapasztalataiból kiindulva elmentünk megnézni, mi újság a rave zene színhelyén. Teljes erőbevetéssel kaméleonok módjára igyekeztünk beleolvadni a viszonylag kis színtéren, de rá kellett jönnünk, hogy nem vagyunk odaillőek a langyos sörrel…

Ut7wzHxyN5dem-MeZTyfaHk9_ztgyHO9xrpkcm0kIcI

A Fear Factory, hejjjj a Fear Factory! Mikor az egyik MTV-s Headbangers Ball kiadásában a Replica daluk premierje megtörtént, másnap metálosok ezrei rohantak az üzletbe a Demanufacture lemezért (idén júniusban volt 20 éves), amely meghatározta a fémzene fejlődési irányát vagy tíz évre. Ez az első fellépésük Szerbiában, nem is lepődtünk meg a minket fogadó embertenger miatt. Félelemgyárék persze pár langyos lemezt is letettek az asztalra a nagy sztárság ideje alatt. A celebbé válásuk a pornósztárokkal való ügyeik miatt, a tagok közötti sajtóháborúk, jogdíjviszályok, a megkérdőjelezhető élőfellépéseik nagyban hozzájárultak fakulásukhoz. Ezen az éjszakán viszont megvolt a mágia. A zenekar és a közönség is bizonyítani akart. Embertelenül hosszúnak tűnő átszerelési szünet után kezdtek neki a futurista fém zászlóvivői. A közönség kirobbant a lelkesedéstől, páran a sírás széléig sodródtak az olyan daloktól, mint a Shock, az Edgecrusher vagy a Powershifter. Külön öröm volt hallani az elsőlemezes Martyr és Scapegoat dalokat, megismerkedhettünk egy kissé krumplileves kaliberű új szerzeménnyel, de a legnagyobb őrület persze a Replica és Zero Signal dalokat fogadta. A közönség a koncert végén sem akart szétszéledni, sokan a padokhoz vették az irányt, akárcsak mi, ahol tomboltunk egy nagyot a Nevergreen Ámok című dalára.

Bármennyire is igyekeztünk, hogy egy oltárit bulizzunk a Faithless koncertjén, mégsem sikerült. Pedig még a vekkerjeinket is felhúztuk, mert egy istenért sem akartunk lemaradni sem a  tömegnyomorról, sem a híres dalokról. Traumánkat kávéval és pizzával enyhítettük a várfal szélén. Legközelebb pótolunk, de addig is meg lehet nézni, mit hagytunk ki:

Mikor megkérdezték tőlem: mi a szar is az a Rambó Amadeus, amire ti akartok menni?, akkor valójában én sem tudtam mit mondani. Hát tudod az olyan izé, zene, de ott nem is a zene a fontos. Sokkal inkább az, ahogyan Rambo Amadeus végig oltja a közönséget és én sem tudom, valójában ugrálnom vagy állva protestálnom kell.

(gy.n.)

Rambo mellett én sem tudok elmenni. Nem volt semmilyen elvárásom a produkciót illetően, és nehéz is szavakba öntenem a zenéjét. A tényállás pedig az, hogy voltam már sok koncerten, de életemben nem volt még ennyire kiszámíthatatlan, amorf, megfoghatatlan és meglepő zenei élményben részem. Percenként változott a menet, a hangulat. Rambo egy őrült, többször is megszakította a színpadon kialakult harmóniát, elkezdett beszélni, elkezdett mást játszani, amire ugyanúgy válaszolni tudtak a zenészek, de a közönség is – talán Szerbia, a Balkán legszabadabb zenésze ez a montenegrói krapek.

BQjVTakBPEzBds-vjBc7tne-o798fRuLU1iN-3Wub6k

A Fusion stage reggelbe nyúló koncertjei, az Artan Lili és az Idiotape már egy különleges részét foglalják el szívemnek, de a legjobb a végére maradt: sokéves kedvencem a zágrábi Hladno pivo zárta a fesztivál legjobb színpadának 2015-ös programját. Ők a második zenekar a Manu Chao után, amit a nap bármely szakaszában, bármilyen állapotban tudok és szeretek hallgatni. Különlegesek és meghatározóak. Amennyire imádom őket, a hangzás talán annyira volt a legpocsékabb a Fusion színpad összes koncertje közül. Ennek ellenére működött a dolog. Hajnal négy után kezdeni egy punk bulit, nézni a madarakat, ahogy röpködnek fölötted, több ezer ember boldogsága vesz körül, a hátad mögött a Duna és egy ébredező város, a levegő is melegszik és egy jó órán át élőben előtted Hladno pivo húzza a slágereit. A nemrég megjelent új lemezükről is elővettek pár dalt, ami még nem ült le a gyomromban, sőt, annyira nem is zavar sok vizet, ha otthon hallgatom, de koncerten bizonyítottan működnek és megmozgatták a közönséget. S így… A Pijannal elköszöntek, énekeltünk a Nő paneljának küszöbén, ami után csak egy mély zárszó jöhet.

Fpf5BMY15J7uqpaYMivzpJ8sN9S653TieHoM7mRxAlE

(v.l.)

Ahogyan a bevándorlókat nem szabad összetéveszteni a terroristákkal, ugyanúgy a szórakozni vágyó fiatalokat se keverjük össze a drogos bűnözőkkel. Azért, mert valaki elmegy fesztiválozni, hogy megfeledkezzen a hülye tanárairól, főnökeiről, a reménytelenségről, és már annyira stresszes, hogy egy kis fűvel és egyéb enyhe szerek segítségével próbál ellazulni, még nem lesz drogos. Persze, aki ért hozzá, tudja, hogy egy jó fesztivál védjegye, ha minderre nincs is szükség, ahogyan méregdrága italokra sincs. A tökéletes utópisztikus világ előfutárai azok a vegyes rendezvények, ahol nem számít, honnan jöttél vagy hová tartozol. Csak a pozitív hangulat ragad magával, és kábít el. Talán ezért maradt meg a fesztiválok létjogosultsága mind a mai napig. Az ilyen helyeken kerítéseket taposnak, és csak annak van szüksége drogra, aki önmagát szegregálja a másságtól való félelmében.

(gy.n.)

Köszönjük szépen a figyelmet!

Győri Norbert és Vígi László

Fotó: Vígi László

Az előző részt ITT olvashatjátok!

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!