Ahol tárt kapukkal várjuk a külföldieket

Enter Exit – 15-ször is (I. rész)

Menekültáramlat keletről és délről. Európa pánikban. Jönnek. Nőket erőszakolnak, emberhúst esznek, talán te vagy egy barátunk lesz a következő áldozat. Eddig csak csoportokba zárkóztunk, ezentúl drótkerítésre is szükségünk lesz. Földikutyára nem. Az minek? Viszont négy méter függőleges választóvonalra  nagyon. Sehol sem lehetünk biztonságban. A virtuális terroristák a weboldalainkat is feltörik.

A fenyegetés nemcsak keletről, délről, hanem önmagunkból indul lassan és Szerbia felé tart. A veszély itt lopakodik a közvetlen közelünkben. A pénzes külföldiek betörtek Szerbiába. Négy napra! Részegek voltak, drogoztak, fetrengetek és gátlástalanul szexeltek. Szemetelnek és szemtelenkednek, ráadásul kiröhögnek bennünket, mert nincs pénzünk. Hová tart a világ?

cu6TxTGpnTo0szJ8Ix89kya8JmgOUBK2HGzU5HVMoy0

Ebben a közhangulatban keresendő a válasz a kérdésre, mért mentünk el idén az Exitre. Röhögő külföldieket akartunk látni, gátlástalanul szexelni, táncolni és énekelni. Megfeledkezni a bevándorlópánikról, őrületről, állatkertről, falakról, a munkanélküliségről és a pénztelenségről.

15 éve létezik az Exit? Jesszus, elrepült az idő! Az egyetemista tüntetések legnagyobb érdeme (sajnos szinte csak) ez a fesztivál. Szerbia egyedüli extraprofittal eladható terméke. Az egyedüli jól működő (majdnem) liberális intézmény egy kvázi liberális országban.

15 éve létezik  az Exit? Találkozunk mi itt még ismerősökkel? Merült fel a kérdés, miközben sörünket fogyasztottuk a péterváradi erődítmény tövében. Mekkora itt az átlagéletkor? 23? Mi is ennyi idősen kezdtünk el Exitre járni. Azóta is elnézünk ide kisebb-nagyobb rendszerességgel, hogy annyi lóvét költsünk el, amiből máskor két hétig is eléldegélünk.

Ahogyan a többi nagy fesztiválról, erről is elmondható, hogy mindenekelőtt a pénzről és a szórakozásról szól. Azok a kezdeti ellenkultúrális ideológiák, amelyből a rendezvény annak idején kinőtt, már nagyon távoli gyerekkornak tűnik. Itt kereskedelem folyik, sok pénz, nagy üzlet. A sok lóvéért cserébe viszont vehetünk magunknak őrületet, elfeledhetjük a problémáinkat, energiát meríthetünk egy további kemény időszak átvészeléséhez.

A meglepően sima bejutásunk közben épp a Goblini zenekar zúzott a nagyszínpadon. Imádom a bandát, bár a visszatérő lemez igen töketlen lett. Tény azonban, hogy ismét koncerteznek, évente legalább háromszor eljutok a fellépéseikre. Ezúttal úgy döntöttünk, kihagyjuk, hogyan áztatja a frontember, Golub – amúgy teljesen jogosan – az itthoni társadalmi helyzetet. Benne élünk, látjuk.

Jobb döntésnek tűnt megnézni az Exposive Stage-en a korai fellépőket. A helyszín a tavalyi évhez képest pozitív változásokon esett át. Végre kiszedték az amúgy is klausztrofób érzést kiváltó várfalak közül a sörpultokat és a hátsó részbe helyezték át hangulatos nyári kocsmává alakítva azt. Itt külön személy biztosította, hogy folyamatosan dübörögjönek a rock/punk/metal himnuszok, és legnagyobb meglepetésünkre még Tankcsapda is szólt. A későbbiekben ezen már nem lepődtünk meg, rendszeresen hallhattuk magyarországi rock/metal előadók dalait a helyszínen. A Mungos üzlet merch standjánál pólókat, cédéket,  kiegészítőket vásárolhattunk a fellépő zenekaroktól, a helyiség hátsó részében pedig fantasy lovagbemutató zajlott, természetesen csak gumikarddal.

A  punk/metal színteret képviseltető helyszínen a L.U.R. zenekar nyomta punkos/rockos egyvelegét. Teljesen korrekt fellépést láttunk, de sajnos a korai időpont ellenére csak egy maréknyi ember nézte őket. Ezután a Replicuntus csapott a húrok közé és a közönség is elkezdett gyarapodni, bár inkább háttérzeneként szolgáltak azok számára, akik a beharangozott Napalm Death dedikálásra várakoztak.

z0aT7X9xij8oxlATL_vej3wxDUHDrUef_MhVc_ct2Xk

Napalm Death

Pankart hangulatos  koncertjébe csak belehallgattuk, majd átigazoltunk a nagyszínpadhoz az Eagles Of Death Metal bajszos tanyasi rock ‘n’ rollját meghallgatni. A bandát világmárkaként ismerik el a rockzenében, habár sokan megkérdőjelezik ennek a tényként kezelt marketingszövegnek a jogosságát. Az itthoni piac mindenesetre nem áll még készen erre a műfajra, majd talán öt év múlva, amikor már feloszlanak vagy valaki meghal közülük, így megy ez nálunk. Jól játszották a parasztrockot, a frontember ténykedése viszont nem győzött meg mindenkit. Tahó egy zene ez, de nekem tetszik, persze rongyosra nem hallgattam sohasem. Érdekes látványt nyújtott a ZZ Topos Dusty Hill stílusban nyomuló gitáros, az énekes magabiztossága pedig a sértő és a vicces között ingázott. A közönség felemásan vette a lapot, a közös énekeltetés persze gyengén ment – egyszóval, mindenki jól elvolt, se több, se kevesebb.

(gy.n.)

Enter Fusion Stage. A Methadone Skies Temesvár stoner triumvirátusába tartozik, amelynek még két sarkalatos tagja a Nomega és a The :Egocentrics zenekarok. Meg kell még említeni a bukaresti Valerrine-t is, mint Románia egyik erős Orange erősítőkre alapozó bandáját. Világviszonylatban az elmúlt öt évben lényegesen izmosodott ez a post metal dolognak is köszönhető instrumentális desert/space rock, stoner újjáéledés. Nálunk is fel-felpislog pár városban, de Temesváron külünösen melegágyra lelt ez a stílus. Szerencsénkre az Exit legizgalmasabb színpadán köszöntethettük a Methadone Skiest, s be kell vallanom, stonert, desert rockot élőben kell hallgatni, mert akkor válik a riff egy jó nagy zsíros rozmárrá, amelynek kedvenc szórakozása, hogy farkával pofán üssön, fejével meg-meggyomrozzon – mert így hat rád a riff. Hallgassunk zenét:

Ugye, milyen szép, szellős, elszállós, és már látod is a rókát, ahogy elvezet a sivatagban egy forráshoz?

Methadone Skies

Methadone Skies

Ezt követte egy másik stoner ínyencség. A görög 1000 Mods már járt Újvidéken a CK13-ban egy klubkoncertes megmutatkozás erejéig. Ez meg is látszott a fellépésre kíváncsiak számán, vagy csak eleve sok görög volt az Exiten.

Isten áldja a görögöket is és sok kitartást nekik mindenben, úgy a csípőből bólogatós zenék írásában is! Ugye? Ez olyan bugyibedobós őrület? Szakáll, kamionos mici, sör, és a végtelen egyenes wyomingi utak, ahol órákon keresztül egy milimétert sem kell mozdítani a volánon, és az ötödikből sem kell órákon át lejjebb váltani. Ha a fenti videót megnézted, már értheted, miért rohantunk gyorsan át az Explosive színpadhoz. A lenti linken szereplő lemezt meg is vettük, és meglepőmód otthon is kellemes hallgatnivaló sok Motörhead, Iron Maiden, Down és Black Sabbath elemmel. Az tény, hogy nem a görögöknél fog lezajlani a stoner forradalom, azonban megeshet, hogy másfajta forradalmakon jár most az eszük… addig is hallgassunk újból zenét:

A 1000 Mods koncertje megnyitotta azokat a csatornákat, amelyeket a Fusion stage napról napra tágított az Exit utolsó zárójelenetéig. Itt most speciel arra gondolunk, hogy naponta volt vagy négy-öt kiváló produkció.

1000 Mods

1000 Mods

(v.l.)

Borítékolható volt, hogy a Napalm Death fellépését nagy várakozás előzi majd meg. Rengeteg fanatikus zenész foglalt magának helyet a sorokban, de a közönség fele mégis inkább a vegyesfesztiválokat jellemző érdeklődőkből állt. Napalmék sajnos Mitch Harris nélkül léptek színpadra, korrekt, de mégsem kárpótolható helyettesítéssel. Nekem ez kb. az ötödik Napalm élményem volt, és sajnos az volt az eddigi leggyöngébb. Ilyen borzasztó megszólalással még nem hallottam őket zenélni, és a két gitárra írt dalok előadása már régóta visszatetsző számomra. Ami viszont továbbra is remek, az az őrületes energia, amit átadnak a frusztrált közönségnek. Barney tudatébresztő átkötő- és dalszövegei mellett nem lehet csak úgy elsétálni.  Aki erre a hangvételre érzéketlen és nem vesz át egy kis ellenállást a zenéből, annak tényleg ki lett mosva a feje politikai manipulációval…

Habár be voltunk sózva, hogy odébb álljunk egy másik színhelyhez, az eszéki Warhead trash metal produkciója olyan meggyőző erővel bírt, hogy mégis maradtunk. Igen, milliószor eljátszott stílust nyomnak, mégis akkora átéléssel teszik, hogy tejesen megbocsájthatóvá válik a tény: 30 éves riffek felmelegítésére alapoznak. Annak ellenére, hogy ezen az estén az Explosive kínálata erőtől duzzadt (Infest, Scaffold), mi mégis más műfajok felé vettük az irányt az éjszaka további részében.

(gy.n.)

A Fusion Stage-re való érkezésünkkor kissé meglepődtünk, mikor a Darkwood Dubba botlottunk, mivel nem volt bejelentve a fellépésük (az Urban 4 helyett ugrottak be). Kolosszális koncertet adott a belgrádi csapat. Ez annak is köszönhető, hogy Napalm Deathen sikerült be-bealudnom az elmúlt hetek hajtásának, illetve a 30 fokos éjszakákból fakadó alváshiánynak köszönhetően. Tehát Napalmon megpihentem pár értékes másodpercre a Suffer the Children alatt. Frissen és üdén a Darkwood Dubra (a Warheadet követően) pont megfelelő hajnalközeli tudatállapotba kerültem, hogy a koncert elején hátul elüldögéljek, dub-örögjek, utána pedig a táncos sorokba vegyek fel billegős pozitúrát. Csillagok a fejünk felett, mély, tökéletesen brummogó basszus dub-örgések a gyomrunkban és nagyjából egy ilyen szép program:

Hát nem gyönyörű? De az. Nemrég olvastam egy cikket, amely egyezik egyetlen igaz vezérünk utasításaival, miszerint nyaraljunk itthon. Az újságírónő gyakorlatilag rátapintott arra, amit én pár éve a gyakorlatban is művelek: itthon nyaralok, hiszen Szerbiában is van egy zsáknyi szép hely, amit illene megismerni, hogy kerekebb legyen pici kis képünk világunkról. Mit nekem tenger, ha itt a Tisza, ugye? Ezt szeretném most kifejteni a hazai, azaz a szerbiai zenék vonatkozásában is. Hallgassunk hazait! Nos, a Fusion színpad az Exiten pont ezt a szerepet töltötte be. Nagyjából a legizgalmasabb formációkat képviseltették úgy Szerbiából, mint a Balkánról, de Magyarországról is (Middlemist Red – csillagos ötös!).

Darkwood után sétálni kellett, mert elaludtunk volna. Ja, és kezdtünk fázni. Az elmúlt évek exites emlékfoszlányaira alapozva elindultunk megtalálni a Szent aranycsapot, azaz azt a kocsmát, amely az Exit állam senkiföldjén helyezkedik el, és tulajdonképpen egész évben dolgozik. Ez azért jó, mert olcsóbb az Exit kínálatánál, jobbnál jobb rock slágerek szólnak, és nem Tuborgot árulnak, hanem minden egyéb sört, ami nem felvizelt 225 dináros Tuborg. Akárhogy is kerestük, nem találtuk. Azaz, ott volt az, de egy kerítést emeltek elébe. Pedig nem is akartunk be-, át-, kivándorolni sehova. Csak olcsóbb sört akartunk. Valami jobbat, finomabbat, habosabbat. Alap emberi jogunk. De rockslágerek helyett a rácsos szerkezetű heavy metált kaptuk. Megbeszéltük, hogy másnap átmásszuk, de most megyünk máshova. Találtunk egy éttermet, ahol 305 dinárért oltottuk hetedszer szomjunkat, az újvidéki napkeltét és egy másik remek belgrádi banda, az Artan Lili napköszöntő koncertjét várva. Amikor már inkább világoskék volt az ég, mintsem sötétkék, az Artan Lili belekezdett a Fusion színpad első napi programjának záróakkordjaiba.

A hallgassunk hazait sorozatunk második ajánlója – elnökünk támogatásával, az Artan Lili:

Amennyiben a klipben látható tornagyakorlattal is kísértük az együttest, akkor kiváltképp elkönyvelhetjük, hogy ez is egy remekbe szabott szerb zenekar. Ahogy az Artan Lili átfolyt a reggelbe, nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy az első nap nyertese(i) a Fusion stage, a 1000 Mods, a Darkwood Dub és az Artan Lili. Metálos szempontból a Warheadé nálam az ötös. A Napalmot sajna tönkretette a rossz hangzás. A nap vesztese a Szent aranycsapot elzáró kerítés és az egyetemes fesztiválkutúra mint olyan, azaz a fesztiválok mintegy évtizedek óta változásra, új természetbarát fogyasztási, szemétrendezési alternatívák bemutatására nehezen képes, magába omló intézményrendszer, avagy a reggelekre több tonnányi szeméthegyet termelő szemétrendezési módszerek (hiánya). Ezek a derűs gondolatok után első nap nem maradt már más hátra, mint hogy lestoppoljuk a 12-es buszt és a Telep felé vegyük az irányt.

(v.l.)

Győri Norbert és Vígi László

Fotó: Vígi László

The following two tabs change content below.
Press Szó

Press Szó

Ez a cikk szerkesztőségi munka eredménye, átvétel vagy alkalmi szerzőnk írta, ezért nincs a szerzőjének profilja a honlapunkon.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!