Függőségem története

Az addikcióról általában – és a saját tapasztalataim

Szerintem valójában nincs olyan ember, aki ne mondta volna már, hogy „ez az utolsó” vagy „csak még egyszer”. Mindenkinek kell egy dependens tárgy, személy, dolog. És nem, nem az internet, a cigi vagy az alkohol teszi ezt velünk, mi tesszük magunkkal. Az emberek keresik, hogy mitől függhetnek. Függőség-függőségben szenvedünk.

A szerelmet sokszor fogalmazzák meg úgy, mint egy függőséget, de szerintem ez a definíció fordítottan is alkalmazható. Hiszen ez is, az is kémiai folyamat. Túl sok oxitocin termelődött az agyadban, mikor megittad a kávéd, vagy elszívtad a cigid. Semmi köze hozzá, hogy az kettő az egyben vagy mogyorós kávé, duplapattintós vagy vékony cigi. Nincs rá törtvény, ösztönök vannak. Nem számít a nem, az életkor, a nemzeti és vallási hovatartozás, a magasság, a súly vagy bármi egyéb. Néhány idióta hormon felpörgeti a szívverésedet, görcsbe rántja a gyomrod, őrült sírásra vagy boldogságra kényszerít. Nyomot hagy benned. Szerelmes leszel. Szerelmes a dopaminba. És mint a szerelemben is, ezek a hormonok se fognak hatni majd egyszer, ezért a függőség tárgya sem okoz tovább boldogságot. Viszont, mint egy kapcsolatban, a függőségnél is nehéz a szakítás. Ha el is döntöd, hogy megteszed, ezer buta okot tudsz magadnak bemagyarázni, hogy húzd a dolgot. És ha végül mégis sikerül, előfordulhat, hogy elgyengülsz és visszatérsz hozzá.

Kép az internetről

Kép az internetről – csak illusztráció

De nem minden szerelem rossz, ahogy minden függőség sem az. Csak a jó függőséget szenvedélynek, ambíciónak, elhivatottságnak hívjuk. Ha egy sportoló minden nap lejár edzeni, az elismerendő. Ha ugyanez az ember a kocsmába jár le minden nap, akkor alkoholista. Vagy ha megint ugyanez az ember az edzőterembe jár le megint minden nap, de oly módon, hogy elhanyagol minden mást, az szintén a negatív oldala ennek a szerelemnek. Létezik egy vékony határvonal, ami elhatárolja a szenvedélyt és a tényleges függőséget. Én léptem már át ezt a határt.

Nem akkora hülyeség, hogy a középiskolásokra annyi stressz hárul, mint egy elmegyógyintézet betegeire. A gimis éveim alatt én is kezdtem felfedezni, hogy az alvás, jó jegyek és szociális élet hármasából csak kettőt választhatok. Ekkor ittam meg az első kávémat. Eleinte még egy két korty is elég volt, meg sem ittam az egész bögrényit. Miután kezdtem megismerni az ízét, azon kaptam magam, hogy nélkülözhetetlenné vált. Mindennap kívántam, az tartott életben. Imádtam a fizikát, de kávé nélkül úgy éreztem, minek tanulni? Hisz ki a francot érdekel, hogy ha a kávéfőzőt bekapcsolom, 220V-on 3 darab párhuzamosan kapcsolt 2-3-4 ohmos ellenállással mekkora munkája van? Senkit se érdekel. Csak az, hogy megfőzi-e a reggeli kávét, vagy sem. Aztán, még ha meg is főtt a kávé, már nem volt elég. Valami erősebb kellett. Ekkor kezdtem el energiaitalt inni. Már akkor teli lettem boldogsággal, amikor csak hallottam a doboznyitás hangját. Még most is szeretem, akármennyire is nem kedvelik mások, ha azt a „löttyöt” iszom.

Saját kép

Saját kép

De szenvedek. És teljesen megértem a dohányosokat, akik nem tudják letenni a cigit. Számolom a napokat, amikor nem iszom, és gyakran, sőt szinte mindig ez jár az eszemben. Ami velem történt, az rákényszerít, hogy a leszokók csapatát erősítsem. Egy átvirrasztott éjjel után úgy éreztem magam, mint egy száraz kenyér. Mi sem volt egyértelműbb, mint hogy egy energiaitallal frissítsem fel magam. A csodás nyitóhang után kortyoltam egyet. Ahogy ment le a torkomon, mintha szögesdrótot ittam volna a mennyei manna helyett. Ahogy egyre lejjebb jutott a méreg, elérte a tüdőm és a szívem táját, alig kaptam levegőt és szorult a mellkasom. Mivel a szobatársam nem volt a kollégiumban, rám jött az ijedtség, ha lesz velem valami, meg sem találnak napokig. Rohanásba kezdtem, amennyire képes voltam, kirohantam a folyosóra, ahol elvétve járnak az emberek. Egyszer csak elsötétült minden. A következő pillanatban már a padlóról szedtem össze magam. Visszakullogtam a szobába, és mérgesen néztem a szenvedélyem tárgyára, majd elterveztem a szakítást.

Most, ahogy ezt írom, és közben iszom a szokásost, újra megfogadom, hogy ez lesz az utolsó.

The following two tabs change content below.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!